Stoffán György: A közösségépítés fontossága és lényege

Az utóbbi évtizedek technikai fejlődésének eredményeképpen, érdekesen alakult át a közösségi élet. Míg korábban csak az otthoni, tárcsás telefonok segítségével lehetett kapcsolatot teremteni, vagy a telefonfülkék előtt kellett várakozni, postán küldött leveleket lehetett írni egy-egy közösség kapcsolattartásaként, a mai lehetőségek össze sem hasonlíthatóak a felsorolt régebbiekkel. Az internet világa teljesen átformálta a közösségeket, az emberi kapcsolatokat, mert lustává, kényelmessé tette az embereket, de a beszéd művészete is sutba került. A messengeren és más levelezőprogramokon mindent meg lehet írni, olykor, a videós beszélgetésekben láthatják is egymást a beszélgetőpartnerek. A hírek is ugyanezeken az eszközökön támadják a közösségeket, így, egész társadalmakat könnyű befolyásolni. Az emberi közösségek, a társadalmak, a családok csordává, nyájjá, kondává alakulnak… amit a szellemi szint és az erkölcsi tartás milyensége határoz meg. Azonban, hiába nevezzük ezeket a lehetőségeket, internetes oldalakat közösséginek, mert nem azok.

Mit is jelent a közösség?   

A szó maga, egy főnév, amelynek számos értelmezése van. A „Wiki szótárban” az alábbiak szerepelnek:   

1. Együtt tevékenykedő emberek, akik osztoznak egymással életükben, munkájukban, eszméikben, céljaikban, törekvéseikben.

2. Együvé tartozás, egy csoport tagjait egymáshoz kapcsoló viszony; kölcsönös törődés és felelősségvállalás.

3. Egy nép; egy állam, terület, település lakossága.

E meghatározásokból számtalan más, fontos értelmezés hiányzik. Például, a vallási közösségek, a nemzeti közösségek, munkaközösségek, egyházközösségek… Talán azért maradtak ki ezek a fogalmak, mert a társadalomból is kiveszőfélben vannak a felsoroltak, pontosan a technikai fejlődés elsivárosító volta miatt. A magyar, keresztény értelmiség feladat tehát, adott: közösségeket kell teremteni, létrehozni. Mobiltelefon és internet nélkül. Föl kell fedeztetni a közösség alkotó és lélekerősítő erejét, a közösségekben lévő értékeket. Hiszen, egy-egy osztálytalálkozó, érettségi találkozó alkalmával is feltöltődik az ember, de akár egy-egy baráttal való véletlen találkozás is örömöt, megnyugvást jelenthet. Ha pedig azonos, vagy csaknem azonos lelkivilágú, műveltségű, érdeklődési körű és vallású emberek alkotnak, szerveznek közösséget, akkor e közösségek hihetetlenül nagy szolgálatot tesznek, tehetnek a társadalomnak, a hazának. Hiszen a közösség fejlődik. Csatlakozhatnak olyan emberek, akiket a közösség céljai, érdeklődési köre, filozófiája és logikája érdekel, s ha nem is az első találkozások alkalmával, de fejlődésnek indulnak és saját környezetükben is észrevehető szintet léphetnek.

Milyen közösségeket érdemes alapítani?

Mivel a mai korban a szellemi és a vallási értékrombolás jellemző, főleg szellemi értékmentő közösségekre gondolok. Művészeti, zenei, népművészeti, egyházművészeti azaz, nemzeti kultúránkat érintő, bármelyirányú, kulturális érdeklődésű baráti társaságokat, közösségeket. A közösségek lényege az együttlét, a közös kirándulások, élmények, beszélgetések, okfejtések. Hiszen, minden ember másképpen látja a világot, akkor is, ha ugyanarról a dologról beszélünk. Értéket menteni pedig csak úgy lehetséges, ha a gazdaságot és a politikát teljesen kizárva csak az adott érdeklődési körhöz tartozó témákkal foglalkozunk, törekedve arra, hogy egymást elfogadjuk, tanítsuk, tanuljunk és megteremtsük azt a légkört, amelyben jól érezi magát a közösség minden tagja. Aki például jár, vagy járt énekkarba, megtapasztalhatta, tapasztalja a közös éneklés csodáját, és a próbák utáni beszélgetések nagyszerű érzését, hangulatát. Hasonló érzés, amikor egy színházi előadás után baráti társaságban megbeszélik a látott darabot, értékelik az előadást egy hangulatos kisvendéglőben… vagy a társaság egyik tagjának lakásán.

Hogyan alapítsunk közösséget?

Az emberi kapcsolatok apró gyermekkortól folyamatosan alakulnak, új és újabb embereket ismerünk meg, s az évek alatt nagyjából megismerjük az egyes emberek érdeklődési körét, műveltségi szintjét, érzésvilágát. A közösség kialakításához nem kell más, mint egy-egy meghívás, találkozó szervezés, amelyekből folyamatosság születhet. Ha pedig kialakul a közösség, mint említettem, újabb emberek, ismerősök ismerősei is csatlakoznak, s máris kialakulhat egy szellemi műhely, egy közösség, amely által a mai világ káoszából kikapcsolódva, a lélek békés és egyetértő szigetei képződnek… végül pedig, a kisközösségek, baráti társaságok nagyközösségekké, társadalmi szegmenssé válhatnak.

Miért van minderre szükségünk?

A kulturális és a vallási közösségek ma a legnagyobb feladatot kell, hogy végezzék. A művészet, a szép és az értékes utáni érdeklődés, semmivé vált, s már a hatalmat gyakorlók sem értenek számos olyan létfontosságú, szellemi, kulturális értéket, amely a nemzetet megtartotta.

Celebek, valós érték nélkül, művésznek titulált emberek, hitüket és elkötelezettségüket fehérneműként váltogató médiamunkások, megmondó emberek, félművelt újságírók irányítják rossz felé a nemzeti gondolkodású, keresztény társadalmat. A társadalom pedig, fenntartások nélkül elfogadja és szentírásként tartja számon az ártó és téves gondolatokat, a műveltség nélküli, trágár, pénzért hirdetett politikai, politikusi „tanokat”.

A megszervezendő kulturális közösségek politikamentessége az első kritérium tehát, hiszen a politika, mint mára már a hazugság művészete, nem tartozhat a kulturális élethez. Kultúrember nem adja el magát, nem hirdet pénzért tévtanokat, és nem árulja el a hazáját politikai vagy szakmai előrejutás érdekében. Tudja, hol született Mozart és hány szimfóniát írt Beethoven. Ismeri a Bibliát, van hite és nem rúg bele mások hitébe vagy hitetlenségébe, csak azért, mert ő másképpen gondolja.

Ha megalakul, létrejön egy közösség, akkor ott vannak viselkedési szabályok, van etikett, stílus. Ha nincs, be kell vezetni, meg kell ismertetni. A régi közösségekben, mint a KALOT, a MOVE, a Cserkész Szövetség különös figyelmet szentelt már alapszabályában is arra, hogy a nemzeti, keresztény értékeket adja át, és kulturális téren is megadja a tagság számára mindazt, ami magyar nemzeti értéket jelent. Hitbéli megerősítést jelentettek ezek a közösségek, hiszen tudós papok, közéleti személyiségek tartottak közérthető előadásokat a társadalom minden érdeklődő tagja számára. Nem politikán és pártokon keresztül szerveződtek, hanem kulturált, érték tisztelő, erkölcsileg kifogástalan emberek által. Ilyen emberek ma nincsenek – vagy csak elenyésző kisebbségben léteznek – a politikában, de a keresztény egyházakon belül sincs nagy hajlandóság és/vagy idő, efféle közösségek szervezésére. Ezért szükséges, hogy magánemberek saját ismeretségi körein belül erősítsék a társadalmi, emberi kapcsolataikat, és kisebb-nagyobb közösségekben mentsék és adják tovább együtt azokat a szellemi értékeket, amelyeket a rendszerváltás óta szisztematikusan, sokkal nagyobb energiával igyekszik a mindenkori államhatalom eltüntetni, megsemmisíteni, mint a korábbi kommunista rezsim, hiszen ez ma a világkormány parancsa.

Milyen célkitűzései lehetnek ma egy közösségnek?

A nemzeti, keresztény gondolkodás, a műveltség és a magyar értékek megismertetése kell, hogy legyen a legfőbb célkitűzés, egy értékmentő keresztény közösség számára. Nem hittanórákat kell tartani, hanem beszélgetni kell, sorra venni azokat a hagyományokat, értékeket, amelyeket ismerünk, és amelyek ezer éven át a magyarság megtartó erejének számítottak. Egyházzenénk, népénekeink, egyházi művészetünk, a keresztény vallási felekezetek nemzetmegtartó ereje, ismeretlenek a mai fiatalság számára. Ezért a közösségszervező munka az egyik legfontosabb feladat, a már létező ezernyi kis közösségben. Mert nem a közösségek hiánya jelenti a legnagyobb bajt, hanem a közösségek minősége és célja. A legtöbb közösség, baráti társaság inkább öncélú, és nem a társadalom javára működik. A megosztottság a mai magyar társadalom rákfenéje, és a súlytalan, öncélú, közösségek csak tovább rontják a helyzetet, hiszen egymást túllicitálva szerepelnek jótékonyságokkal, öndicsérő cikkekkel, noha semmilyen értéket nem hordoznak. Hasonlóak az egyházakon belüli közösségek is, amelyek szűk körűen, a társadalom kizárásával, szintén nem képviselnek értéket. Hiszen, a vallási közösség is akkor értékes, ha munkájával a nagyközösség, a nemzet hitéletét erősíti. Már persze, ha a Rózsafüzér Társulatokról, vagy a Mária Kongregációról beszélünk, hiszen ezek a közösségek az egyén vallási elkötelezettségéből fakadnak, és egyéni hitigazolásként, Máriához való hűségük jeléül léteznek, régi magyar katolikus hagyományként.

Hol alakulhatnak jó közösségek?

Ha jó közösségeket sikerül szervezni országosan, akkor ez a magyar társadalomra is rávetül, így közelebb kerülhetünk az erkölcsi megújuláshoz, a tisztánlátáshoz, a műveltebb társadalom kialakításához. A közösségek szervezése az iskolák falai között, a keresztény imahelyek központjaiban – parókiák, plébániák –, kultúrházakban, kocsmákban történhet. Azonban, ha már a technika lerombolta a hazai kulturális közösségeket, akkor a közösségi oldalakon alakult csoportok, közösségek elengedve a billentyűzetet, élőben is találkozhatnának egymással. Hiszen a lényeg, hogy társadalmi szintre emeljünk olyan értékeket és igazságokat, amelyek nemzetünk és keresztény hitünk megtartását, felismerését, továbbadását biztosítják. Ugyanis a kulturális intézmények is belekerültek a politika sodrába, az alulműveltség nem zárja a kulturális intézmények vezetői beosztását, ha politikailag elfogadható a jelölt… de sajnálattal tapasztaljuk, hogy legfelsőbb vezetői szinten is problémák vannak a kultúra, a műveltség színvonalával, valamint azzal, hogy a néplélek ismerete nem erőssége a mindenkori kulturális és oktatási kormányzatnak. Ezt a súlyos és évtizedek óta tartó hiányosságot kell pótolnia az alulról építkező, műveltséget adó közösségek megszervezésével, hogy a következő generációknak is legyen fogalma a latin nyelvről-, és kultúráról, történelmünkről, a művészetekről, a viselkedési szokásokról, a zenéről és a népzenei kincseinkről, az egyházi népénekek tárházáról… és sorolhatnám. Harmincnégy év pótolnivaló lemaradásunk, elbutítottságunk van, amely a magyar nemzet jövője szempontjából siralmas. Építsünk tehát, művelt keresztény, magyar emberi társadalmat, kulturáltan, hazugságok és politikai értékrombolás-sorozat nélkül. Mindannyian értéket képviselünk, és ezt az értéket közösségekben, emberi érzésekkel és szeretettel hozhatjuk felszínre úgy önmagunkból és másokból. Hittel és akarással a nemzetért és a kereszténységért!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Kiemelt kép: VK