Földi László: Nálunk a nemzet érdeke mindenekfölött!

Közép- és Kelet-Európában lázadni mernek az őrült eszmék befogadásával szemben.

Régen egy országvezető akkor került célkeresztbe, ha saját országa érdekei ellen cselekedett, ha hazaárulóvá vált. Ma azokat pellengérezik ki a megfizetett média és a multikulturális, globalista érdekeket képviselők, akik nem akarják feladni nemzeteik érdekeit és nem támogatják elvtelen módon a nemzetközi tőkét. Persze mindig is voltak érdekellentétek a politikai erőterek között, amikor ideológiai ellentétek vagy személyiségből fakadó defektek uralták a nemzetközi teret. A mai helyzeten eltűnődve azt látjuk, hogy az elutasítottak között nem a hasonlóság a kohézió. Teljesen különböző nagyságú országok irányítói, időnként eltérő kultúrák képviselői vagy a világra más és más módon befolyással rendelkezők egyszer csak közösen rágcsálhatják a kirekesztettek „keserű” kenyerét.

Jó néhány vezető sorolható ezek közé, de most csak két személyt emeljünk ki – Putyint és Orbánt –, akiknek a politikai tevékenységét elemezve bizonyítható a fenti állítás. Objektív értékrend és minősítés alapján szinte semmi közös nincs a két vezető lehetőségét tekintve. Amitől mégis azonos platformra kerültek és összemossák politikai vízióikat, a múlt és jelen politikai ízlésében determinálható.

Ezért van, hogy kétségbeejtő és persze fantáziadús negatív jelzők zúdulnak Putyinra. Orbánra és másokra pedig azért, ha kapcsolatot tartanak – pláne üzletelnek – az oroszokkal. Most tekintsünk el olyan apróságtól, hogy a világ magát fejlett jelzővel illető országai szintén üzleti kapcsolatban állnak a „nagy orosz földdel”. Az USA például a nukleáris iparának jelentős alapanyagát Putyin országából szerzi be. Az amerikai–orosz kereskedelem az elmúlt két évben növekedést mutat. Miután mindezt figyelmen kívül hagytuk, koncentráljunk arra, hogy

Napjainkban ez a fajta nemzettudat főként Közép- és Kelet-Európában erősödött fel. Előzménye, hogy a 90-es években a Wall Street urai nyomott áron kezdték fölvásárolni a rendszerváltás idején még politikai értelemben kábult országok megszerezhető értékeit. Ez az élethelyzet jellemezte a Jelcin elnök által uralt időszakot Oroszországban is. Hogy milyen tendencia érvényesült akkortájt, azt a Jukosz olajvállalat és vezérének, Hodorkovszkijnak az esete jól példázza. A cég részvényeit „belső” segítséggel amerikai alapok kezdték felvásárolni, megszerezve hatalmas szibériai olajtartalékok tulajdonjogát. A Hodorkovszkij vezérelte hazaárulásnak két következménye lett: Oroszország a tönk szélére került és Jelcin alkoholba fojtotta tehetetlenségét.

Ekkor jött Putyin és az operatív csapata. Visszavették a tulajdont, elkergették a rablótőkét, és a példaadás kedvéért Hodorkovszkijt elküldték Szibériába, hogy közelről tanulmányozhassa az olaj- és gázkitermelés nem könnyű műveletét.

Mert – mondták – nő és férfi teremtetett és kész! Aki másnak definiálja magát, az nemkívánatos nyilvános térben az országon belül. A pedofil – mivel bűnelkövető – jutalma a kies Szibéria vadregényes életmódjának megtapasztalása. A legvégső – a nyugati demokrácia által elítélt – arcátlanság pedig az volt, hogy Putyin helyreállította Oroszország biztonsági garan­ciáit, stabilizálva a külső fenyegetettséggel szembeni védelmét.

És most egy ugrás a közelmúlt európai történelmében. 2024 Európájában naponta írják és mondják komoly pozí­ciót betöltő hölgyek, urak, hogy Orbán Viktor nem más, mint Putyin szálláscsinálója, a demokrácia és az európai értékrend megcsúfolója. Miért erőltetik ezen szólamokat? S ha már szidnak valakit, miért nem „saját jogán” teszik? Miért kell ideollózni az orosz elnököt vagy bárki mást? Talán mert a hangoskodók és vádaskodók saját élethelyzetüket vetítik a magyar miniszterelnökre. Nem lehet könnyű nekik megemészteni, hogy naponta kapnak utasítást a tengerentúlról.

Abban persze lehet igazságuk, hogy

amely a pusztításról csak azt vallja a renitens fejéhez nyomott stukker ravaszát meghúzva: „Semmi személyes, ez csak üzlet.” Nyugat-Európában egyértelműen ez az elv hódít politikai körökben.

Nem Putyin és nem Orbán itt a kérdés. Sokkal inkább az, milyen jövőt képzelnek el a nemzetek polgárai. Talán egyszer az is világos lesz, hogy

Hiszen az életben maradásnak nem a pisztoly, hanem a következetes értékmegtartás a lényege.

 

A szerző titkosszolgálati szakértő, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke