Vona Gábor: Olcsó lotyók, avagy a lisszaboni hazaárulás
December elsején hatályba léphet a Lisszaboni Szerződés, amely az európai integráció szégyennapja lesz. Szégyen azért, mert egy a kontinentális fejlődéstől teljesen idegen, föderatív irányba viszi Európát, amelynek a vége kizárólag a bomlás és a szétesés lehet. Az Európai Egyesült Államok vágya reméljük, hogy csak ábránd a szerződés nagy támogatói számára, mert ha nem, és a szövetségi állam létrejön, az egyet jelent azzal, hogy a nagy, nyugati államok teljesen felszámolják a kisebbek szuverenitását.
De szégyenteljes azért is, mert a demokrácia nagy védelmezői egy teljesen antidemokratikus procedúra keretében kényszerítették ki annak összeurópai elfogadását. Kihagyva persze az európai társadalmat, és meghagyva a döntést a korrumpálható politikai eliteknek. Ahol pedig a népet is bevonták – Írország – ott addig szavaztattak, amíg el nem érték, amit szerettek volna. Szép új világ…De számomra nem is ez az igazán fájó. A legkeserűbb érzés természetesen Magyarország miatt van bennem. A nagy nemzetközi háttérrel megtámogatott szerződésnek ugyanis vesztese véleményem szerint egész Európa, de egyetlen ország van, amely nem csupán vesztese, hanem áldozata is. Ez pedig mi vagyunk. 2007. december 13-án írták alá a Lisszaboni Szerződést, amely a politikai viták tüzébe borította az egész kontinenst. Mindenhol óriási szócsaták, beadványok, elnöki keresztbefekvések, alkotmánybírósági aggályok, tüntetések, stb. Nálunk meg? A tisztelt parlamenti képviselők olvasatlanul, teljes Fidesz-MSZP egyetértésben (325 igen és 5 nem szavazat) december 17-én aláírták a szerződést. Európában először.
A Lisszaboni Szerződés csak akkor léphet hatályba, ha minden tagállam aláírja. Ez a vétójog persze lehetőséget teremt arra, hogy a viták során minden egyes ország harcoljon az érdekeiért, hogy kedvezményeket, külön elbánást érjen el a számára fontos területeken. Tette ezt persze mindenki, ezért is tartott Európa egészét tekintve két évig a harc a szerződés körül. A két év helyett nálunk három nap is elég volt, mindenféle harc nélkül… Pedig mennyi mindent lehetett volna cserébe kérni Európától ezért az igenért! Mennyi mindenben tartozik nekünk Európa? Ehelyett nálunk Gyurcsány és Orbán közösen szavazták meg. Persze Gyurcsánytól nem is vártunk mást. Őszöd után ő jó pontokat akart az Uniótól. Hogy Orbán miért írta alá? Feltételezhetően ugyanezért. Ez az, ami rettenetesen felháborító, ami hazaárulás. Az egy dolog, hogy a szerződés hazánk számára több szempontból is hátrányos, mert ez lehet vita tárgya. De az, hogy a hirtelen, sőt kéretlen aláírással hazánkat megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a számára fontos ügyekben legyen egy ász a kezében, ha Brüsszelben kell tárgyalnia, na, erre nincs mentség.
A parlamenti pártjaink ismét bebizonyították, hogy multinacionális pártok. Vagyis egy olyan kérdésben, ahol ütközik a nemzetközi érdek a nemzetivel, akkor hol számításból, hol gyávaságból, hol mindkettőből, de rendre a nemzetközi érdek mellé állnak. Mindig az jár a fejükben, hogy jaj, jaj, ugyan mit fog szólni Brüsszel vagy Washington, de az sohasem érdekli őket, mit fog szólni a magyar nép? Ha a cseh vagy a lengyel elnök zsarolni merte egész Európát, akkor a mieink miért nem? Ha a csehek és a lengyelek ezáltal el is érték, hogy mentességet kaptak az Európai Unió alapjogi chartájának alkalmazása alól, akkor a mieink miért nem kértek valamit? És ami a legelszomorítóbb, hogy miközben az MSZP és a Fidesz vezetői azonnal belemennek a legdurvább politikai egyéjszakás kalandba is egy kis fejsimogatásért (mint az olcsó lotyók, ahogy a köznyelv mondja), addig a többi ország vezetője nagyon nagy árat kér még egy kapott kézcsókért is.
(A szerző a Jobbik elnöke)
barikád.hu
Nemzeti InternetFigyelő
Mementó 2006 emlékmű
