Vajta Dénes: Gyarlóság, Fidesz a neved!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Ragaszkodom a Fideszemhez!
Ragaszkodom a Fideszemhez!

A hírforrások szerint visszaesett a Jobbik szárnyalása, a Fideszé viszont emelkedett. Lehet, hogy egy manipulált hírrel állunk szemben, de valószínűbb, hogy igaz. A Fidesz tömegbázisát ugyanis a sorsukból tanulni képtelen, újra és újra átverhető, meghunyászkodó, kishitű és naiv nemzettársaink adják. És sajnos még ők vannak többségben.

Bármennyire is igazolják a tények, hogy a Fidesz álnemzeti pártként a hazánkat megsemmisítő globalizmus kiszolgálója, táborának nagy részére észérvekkel hatni nem lehet. Ebben is hasonlít az MSZP-re. Csak amíg az utóbbi hívei ma is rendíthetetlenül a kádárizmus utáni nosztalgiából szavaznak pártjukra, addig a Fidesz-hívők nagy többsége a naiv magyar nyugatimádók soraiból áll össze. Akik végre nyugat-európai állapotokat akarnak nálunk is meghonosítani. Persze azért itt is meg van az összecsengés az MSZP-vel, amely ideológiájának 89 előtt és ma is egyetlen tartós eleme a modernizáció majmolása. Mindkét irányzat a háttérhatalom irányítása alatt áll és mindkettő halálra van ítélve. A globalizmus, azaz világfelzabálás, elérte határait. Már csak a végső harc a vélt koncért van hátra. Hazánk bajainak nem a modernizáció elmaradása a fő oka, hanem a magyar típusú, természetet tisztelő kultúra tönkretétele a Nyugat és hazai protagonistái által.

A rendszerváltás utáni első föllélegzésben majdnem helyes irányban indultunk el. Ha az MDF nép-nemzeti szárnya győz, egy lengyel típusú fejlődés indulhatott volna el. Belső és külső ellenségeink ezt sikeresen megakadályozták, az MDF-nek buknia kellett. A Fidesz ügyesen betöltötte az így támadt rést. Hazai bázisát a naiv Európa-imádók alkották. „Csak ki kellett mondanunk a polgár szót, és máris özönlöttek hozzánk a választók”, emlékezett vissza a könnyű győzelemre Deutsch Tamás. A kádárizmust elutasító magyar polgárság maradékai a kommunizmust nem kis mértékben azért tudták lelkileg átvészelni, mert egyidejűleg a Nyugat gazdaságilag legsikeresebb évtizedei azt a hitet tartották ébren, hogy a kommunizmus leváltásával ez itthon is könnyen megvalósítható. Ez táplálta a reményt a rendszer meghaladására. A nyugati hatalmi viszonyok és a nyolcvanas évek globalista előretörése ismeretlen maradt előttük, mint a nyugati materializmus általános természete is. A Fidesz ifjú „titánjai” a hazai (kis)polgárságnak a kádárizmussal kompromisszumot kötött rétegeiből származtak, akiknek atyáik filozófiája már kisszerűnek tűnt, de szintén elég naivok és befolyásolhatóak voltak arra a szerepre, amit a háttérhatalom „sorosai” néztek ki számukra. Ezt ők akkor még nem is vélték korruptnak, úgy gondolták, ez a „reálpolitika”. Mire felébredtek volna, már a könyörtelen pénzoligarchia hálójában találták magukat. Így lettek aztán valóban „reálpolitikusok”.

A magyar átlagpolgár a szocializmus évtizedeiben is azt a folytonos indoktrinációt kapta, hogy hazánk fejlődése megkésett (a nyugatihoz képest), a magyar múlt szégyellni való, ócska poros valami. A kisebbrendűségi érzés tenyésztése és az állami terror, különösen 56 után, a szűkös túlélési lehetőségek, kedvezett egy kishitű mentalitás kialakulásának, ami a legkisebb „kézzelfogható” eredményért is hálás volt. Ez a „hála” csapódik le még ma is a Fidesz felé. Hiszen életkörülményeink csak romlottak, még a szocializmus éveihez képest is. A Fidesz négy éve ebből kivételnek látszik. Hogy ez a mai körülmények között nem megismételhető, csak másfajta, radikálisabb eszközökkel elérhető, s akár meghaladható, már túl bonyolult a mindennapi túlélésért való életküzdelemben megfáradt nemzeti érzelmű polgárainknak. Hogy a Fidesz-politikusok is korruptak? De hiszen mindenki korrupt – hangzik a válasz. Vona Gábor és Morvai Krisztina is azok lennének, ha közelebb lennének a tűzhöz, érvelnek.

Ez a tudatában is elnyomorított, kishitű nemzeti polgárság jelenleg még alkalmatlan arra a feladatra, ami rá vár. Sőt, képviselői sokszor még agresszívebben reagálnak, mint ellenfeleink, ha a magyarság küldetéséről esik szó, ami a neoliberalizmus és az autoritárius szocializmus meghaladása lenne. Értelmetlen magyarkodásról, újpogányságról, veszélyes tévelygésekről beszélnek. Pió atya kalitka hasonlata Magyarországról számukra valami nagyon távoli jövőre vonatkozhat csupán. Ilyen hozzáállással azonban Magyarországnak már a közeli jövője is kérdéses. Talán ezért is vár ránk még a Pió atya által említett „sok szenvedés”. Mit tehetünk tehát?

Nem bízhatunk semmilyen avantgarde jellegű előretörésben. Ez a leszerepelt forradalmi pártok filozófiája lenne. Egyre többen ismerik fel, hogy a nemzeti érzelmű rétegek összefogásához a legkisebb közös nevező történelmi alkotmányunk. Nemcsak annak lényegét és történelmi szerepét kell érthetővé tennünk, hanem modernségét, azaz örökérvényűségét is. Minden normális kultúra – kivéve a neoliberálist – őrzi és ápolja atyái örökségét, pláne ha az nem csak a múltra érvényes. A Jobbik parlamenti párttá válása hamarosan megadja a lehetőséget, hogy történelmi alkotmányunk mentén, visszautasíthatatlan érvekkel, színvallásra kényszerítsük a Fideszt. Tegyük ezt nagylelkűen!

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó: A Fidesz szánalmas „reálpolitikája”

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Siklósi András: Példátlan népirtás békeidőben!
A Jobbik választási csalásra irányuló előkészületek ügyében tett feljelentést
Takács András: Szentesi Zöldi Lászlónak
Close