KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Székelyudvarhely

Trianon árnyéka sokadszorra vetül őshonos magyarságunkra Romániában!

Ismét szomorú és elgondolkodtató hír érkezett a székely Anyavárosból, Udvarhelyről. Újra, immár harmadszorra ötezer lejre (kb. 375 ezer Ft-ra) bírságolta meg Hargita megye prefektusa a város tavaly szeptemberben újraválasztott polgármesterét Gálfi Árpádot, a nemzeti ünnepünkön, március 15-én kitűzött magyar zászlók miatt – mint ez megtudhattuk a polgármester közösségi oldaláról!

További idézet a polgármester közösségi oldaláról:

” Számunkra szent a magyar szabadság napjának méltó megünneplése, számunkra szent az erre kiszabható bírság alkalmazása. Nem tudom, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy végre a törvény „alkalmazói” is megértsék, hogy egy nemzet szimbólumai, jelképei a kokárdák és a háromszínű szalagok nem azonosak egy „idegen” ország nemzeti zászlóival, amelyekre a törvény hivatkozik. Hagyományőrzés terén jól állunk. Mi hagyományainkhoz híven ünneplünk, ők hagyományaikhoz híven bírságolnak”

Tudni kell még, hogy a koalíciós pártok osztozkodása következményeként az USR Plus szerezte meg Hargita megye prefektusi tisztségét, de az új kormány még nem nevezte ki prefektusát (kinevezéséig a prefektusi jogokat Marius Tepelus és Petres Sándor alpfefektus gyakorolja a megyében). Tudni kell még, hogy korábban Antal Árpádra Sepsiszentgyörgy polgármesterére szabott ki tízezer lejes (kb. 750 ezer Ft) pénzbírságot Kovászna megye alprefektusa. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat arra kérte a sepsiszentgyörgyi polgárokat, hogy jelképes egy lejjel járuljanak hozzá a bírság kifizetéséhez.

A hatályos román törvények szerint:

„idegen államok zászlaját csak kivételes alkalmakkor és csakis a román zászlóval együtt szabad kitűzni. A törvény végrehajtási utasításait rögzítő kormányhatározat kitér arra is, hogy „azok az etnikai kisebbségek, amelyek országos szervezettel rendelkeznek,rendezvényeiken használhatják saját nemzeti jelképeiket”.
Grafika: Szilágyi Ákos

Szeretném tisztelt olvasóim figyelmét nyomatékkal felhívni, hogy rendszeresen megjelenő, az udvarhelyi választási küzdelmeket támogató tavalyi publicisztikámmal egy sajátosan alakuló politikai „különleges” helyzetre hívtam fel a közélet illetékeseinek figyelmét itthon és otthon egyaránt, a tavaly szeptemberi romániai helyhatósági választások küzdelmei közepette, egy valódi példátlan politikai „unikumra”.

Ez is érdekelheti:  Willkommenskutur! – „Stille nacht” in Magdeburg…

Ugyanis – most nem kitérve a különleges politikai helyzet akkor taglalt részleteire – az udvarhelyi választópolgárok arra kényszerültek, hogy példaértékű magyarságtudatuk ellenére ideiglenesen, kizárólag egy alkalomra kölcsönkért román trikolor színeire szavazzanak a helyhatósági választásokon egy marosvásárhelyi megyei kis román párt, a POL (Szabad Emberek Pártja) értő és támogató, segítségével. Láss csodát a székely Anyaváros öntudatos székely polgársága szíve és esze, mint mindig, tavaly is a helyén volt!

Közel kétharmados többséggel adtak újabb öt évre mandátumot sikeres és talpig becsületes, bizonyítottan a közjót önzetlenül támogató koncepciózus polgármesterének, Gálfi Árpádnak és támogató testülete 12 tagjának az egy alkalomra kényszerből kölcsönkért „román trikolor” színeiben indulva, hogy tovább munkálkodhasson a város jövőjének érdekében.

Ahogy akkor büszkén írtam a város „tiszteletbeli székely díszpolgáraként” gratulálva Gálfi Árpád polgármester és testületének – végső soron a város polgárainak – küldve szívélyes jókívánságaimat: „Az Anyaváros, Udvarhely polgárai a jövőjükre szavaztak sikerrel!”.

Nem lehet szó nélkül hagyni a példátlanul brutális román „törvénykezést és joggyakorlást”. Különös tekintettel két dologra hívom fel a Hazában, nemzetben gondolkodó politikus közéletünk figyelmét.

Tudni kell, hogy Székelyudvarhelyen két magyar politikai ellenfele volt a Szabad Emberek Pártja (POL) színeiben induló polgármesternek és csapatának: a Székelyudvarhely korábbi, akkor sikeres polgármestere által alapított Magyar Polgári Párt (MPP) és az ismét most kormányzati szerepet vállaló RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség).

Politikailag értékelve: a tömb magyar közegben polgármesterségért induló (az MPP-ből koholt vádak alapján kizárt) polgármester és csapata sikeresen földbe döngölte két helyzetüket rosszul felmérő magyar párt vitézkedő jelöltjeit.

A most koalíciós tényezővé vált RMDSZ, legitimációjával fölvértezve hadakozik az új román kormány az őshonos erdélyi magyarsággal szemben, sárba tiporva annak társnemzeti mivoltából is eredeztethető alapvető egyéni és közösségi jogait, a csak jéghegy csúcsaként felfogható nemzeti szimbólumaink használata miatt kirótt büntető bírságaival. Másrészt ismételten sokadszorra fel kell vetnünk, hogy hazánk nemzetpolitikájának esetleges felülvizsgálatát, jelesül az eddig gyakorolt szomszédságpolitika hasznosságát, eredményességét.

Ez is érdekelheti:  A NATO igazsága - avagy a "kínai veszedelem"

Meddig lehet tűrni – az álláspontom szerint – már megkötése pillanatában hibás politikai szemléleten alapuló román – magyar alapszerződésben foglaltak rendszeres és tudatos kijátszását a román fél részéről, melyet az azóta eltelt közel három évtized gyakorlata tényszerűen felülírt? Látjuk, hogy Brüsszel a sikeres aláírásgyűjtések ellenére sem partnerünk, hanem tetten érhetően ellenérdekelt, nemzeti önrendelkezésünk jogos érvényesítése érdekében.

Ideje van az átgondolt nemzeti közmegegyezésen alapuló nemzetstratégia és az ehhez rendelhető politika újragondolásának, termeszétesen mélységesen egyetértve kormányunk erre irányuló eddigi, de sajnos hiábavalónak bizonyuló gazdasági viszonylatú erőfeszítésével.

Örömmel tölt el bennünket, hogy – csupán csak a tavalyi évet kiemelve – jelentős volt az udvarhelyi régió magyar kormányzati támogatása. Magyarország Kormánya a Tamási Áron Gimnázium részére másfél milliárdos, az udvarhelyi kézilabda klub akadémiájának 440 millió, a főtéri református templom felújítására 200 milliós, végül – a teljesség igénye nélkül -, az udvarhelyi Tomcsa Sándor színház támogatására 70 milliós támogatást juttatott!

Csak reménykedni tudunk, hogy a magyar kormány a tavaly őszi helyhatósági választások példaértékű politikai üzenetét elfogadva és megértve, további hathatós és erősödő pénzügyi és politikai támogatásban részesíti a megerősített és újraválasztott önkormányzati testületet és rajtuk keresztül magát a székely Anyaváros Udvarhely közösségét, összmagyarságunk és jövőbeni újragondolt nemzetpolitikánk érdekében!

Reiner Péter
Székelyudvarhely tiszteletbeli székely díszpolgára
vészkorszak-túlélő

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Ez is érdekelheti:

Újabb nyílt levél Karácsony Gergelynek – Mulasztásos gyűlölet-bűncselekmény?

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Trianon árnyéka sokadszorra vetül őshonos magyarságunkra Romániában!

  1. egy kicsit mellé ezen témának (mint sokszor). Kb három hete egy francia nyelvû
    történelmi fórumon egy személy felett egy kérdést így (kb) ; miért mondják a magyarokat
    hun eredetueknek ? …

    több tökéletlen válasz érkezett (ez egy nagyközösségi fórum) és ezek közül csak
    egy volt észszerû („mint mi magunkat gall eredetûeknek”). Nem ezért mesélem
    ezt el itt, hanem azért, mert magam sem tudtam erre értelmesen, ‘alátámasztotta’
    válaszolni (csak magam nevében, tudásom szerint). Hiányzott a Mo-i hivatalos,
    félhivatalos vélemény errôl …
    egyszerûen ez nincs még kivizsgálva, eldöntött. Mintha nem lenne igazán magyar
    történetírás a középkor elejérôl. Mintha mi akkor nem is léteztünk volna. Pedig
    nyelvünk létezett több ezer évvel elôtte …

    a magyar történetírás hiányzik nekünk, nálunk. Ennek levét isszák ma is odahaza
    fôként az ún. HK-i, a határon túlrekesztett magyarok …
    ez a probléma sokkal messzebb megy, mint az egyszerû zászlólengetés (persze
    tudom, ha más nincs, az is valami) …

    szeretettel, Lajos

Itt várjuk hozzászólását!