Transzszexuális és homoszexuális személyek és a szentségek

A válaszokat és azok értelmezését a Vatican News adta közre. Mint katolikus, ezeket a válaszokat elfogadhatatkannak tartom, mert számos kérdésben, de már az alapkérdést illetően is szembe megy a krisztusi tanítással és parancsokkal! Igaz, ez saját, szubjektív, katolikus és Krisztus tanítását követni igyekvő emberi véleményem. Számomra ezek a Dubiára adott válaszok nem csak a katolikus, de az összes keresztény felekezetek számára elfogadhatatlanok, mert eretnekséget sugallnak, nem Istentől valók, és nem Isten parancsait követik! (S. Gy.)

Vatican News

A transzszexuális személyek, még akkor is, ha hormonterápián vagy nemi megváltoztatáson estek át, megkaphatják a keresztség szentségét, „ha nincsenek olyan helyzetek, amelyekben fennállna a nyilvános botrány vagy zűrzavar veszélye a hívők körében”. A homoszexuális párok gyermekeit akkor is meg kell keresztelni, ha béranyától születnek, feltéve, ha megalapozott remény van arra, hogy katolikus hitre nevelkedjenek.

Ezeket a pontosításokat szerdán adták ki José Negri brazíliai Santo Amaro püspöke által a Hittani Dikasztériumhoz (DDF) benyújtott kérdésekre adott válaszként (Dubia).

A Victor Manuel Fernandéz bíboros, a DDF prefektusa által aláírt és Ferenc pápa által október 31-én jóváhagyott dokumentum hat kérdésre adott választ a transzszexuális és homoaffektív személyek keresztség és a házasság szentségében való részvételével kapcsolatban

A válaszok „lényegében újra javaslatot tesznek annak alapvető tartalmára, amit a Dikasztérium már korábban megerősített ezekben a kérdésekben”.

A DDF megerősítette, hogy a transzszexuális személyek, legyenek azok felnőttek, gyermekek vagy serdülők, megkeresztelkedhetnek, feltéve, hogy „jól felkészültek és hajlandók, nem okoznak ezzel botrányt”.

Abban az esetben, ha kétségek merülnek fel „az egyén objektív erkölcsi helyzetével kapcsolatban, amelyben az ember találja magát”, vagy „a kegyelem iránti szubjektív beállítottságával” kapcsolatban (és így olyan helyzetekben is, ahol nem látszik a módosítási szándék) a DDF javasolt bizonyos megfontolásokat.

Az Egyház azt tanítja, hogy amikor a keresztség szentségét „súlyos bűnök megbánása nélkül veszik fel, akkor az alany nem részesül Megszentelő Kegyelemben, bár a szentségi jelleget megkapja”, ahogy a Katekizmusban olvashatjuk. A kitörölhetetlen jellem „mint a kegyelem iránti pozitív hajlam, örökké megmarad a keresztényben”.

Ez is érdekelheti: Hollandia és Dánia a nyár végéig 14 Leopard harckocsit küld Ukrajnának

Szent Tamástól és Szent Ágostontól idézve a Dikasztérium felidézi, hogy Krisztus továbbra is a bűnöst keresi, és amikor megtér a bűnbánat által, akkor a már kapott szentségi áldás, az embert azonnal a kegyelem elnyerésében részesíti.

E dokumentum szerint Ferenc pápa többször is kijelentette, hogy az egyház nem „vámház”, és különösen a keresztség tekintetében nem szabad senki előtt bezárni az ajtót.

Bonyolultabb az a kérdés, hogy egy transzszexuális személy szolgálhat-e keresztapaként vagy keresztanyaként a keresztelőn? A Dikasztérium szerint, ez „bizonyos feltételek mellett megengedhető”, ugyanakkor megjegyezte, hogy keresztszülőnek lenni nem alapjog. Ezért „a lelkipásztori körültekintés megkívánja, hogy ne engedjék meg, ha fennáll a botrány, az indokolatlan legitimáció veszélye vagy zűrzavar az egyházi közösség komfortzónájában”.

Azzal kapcsolatban, hogy egy transzszexuális személy házassági tanúként szolgáljon, a Dikasztérium megjegyezte, hogy „a jelenlegi egyetemes kánonjogban” nincs semmilyen tiltás, ezért az megengedhető.

A DDF dokumentum a továbbiakban a homoaffektív személyekkel – vagyis azokkal az emberekkel, akik „kizárólagos vagy túlnyomóan szexuális vonzalmat tapasztalnak azonos neműek iránt [CCC 2357])” – kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott.

Feltették a kérdést, hogy a homoaffektív szülők gyermekei megkeresztelhetők-e, még akkor is, ha örökbe fogadták őket, vagy más módszerrel, például béranyasággal fogantak. A Dikasztérium azt válaszolta, hivatkozva a kánonjogi kódexre: „Ahhoz, hogy a gyermek megkeresztelkedhessen, alapos reménynek kell lennie, hogy katolikus vallásban nevelkedik”.

A dokumentum ezután egy homoszexuális és élettársi kapcsolatban élő személy esetével foglalkozott, aki azt kéri, hogy legyen egy megkeresztelendő személy keresztapja vagy keresztanyja. A Dikasztérium szerint ahhoz, hogy keresztszülő lehessen, az embernek „a hitével és az általa vállalt feladattal összhangban álló életet kell élnie”.

Más a helyzet, ha két homoszexuális személy olyan kapcsolatban áll, amely nem egyszerűen élettársi életből áll, „hanem egy stabil és deklarált, inkább uxorio – a házasság divatja szerint – kapcsolatban, amely a közösség számára jól ismert”. A Hittani Dikasztérium szerint, ilyen esetekben kellő körültekintésre van szükség, hogy „megőrizzük a keresztség szentségét, és különösen azon értékes javak befogadását, amelyeket meg kell védeni, mivel azok szükségesek az üdvösséghez”.

Ez is érdekelheti: Brüsszel háborút indított Magyarország ellen

A Dikasztérium kifejtette, hogy figyelembe kell venni „az egyházi közösség valódi értékét, a keresztapa és a keresztanya kötelességeit, a közösségben betöltött szerepüket, valamint az egyház tanításával szemben tanúsított megfontolásaikat”.

A dokumentum felvetette annak lehetőségét, hogy „egy másik személy a családi körből, garanciát vállalhatna a katolikus hit megfelelő átvitelére.

Megjegyezte továbbá, hogy az egyház, a keresztszülői szerep mellett, lehetőséget kínál arra is, hogy a homoaffketív személy, a keresztelési rítus tanújaként segítsen a keresztelési szertartásban.

Egy utolsó kérdésre a Dikasztérium azt válaszolta, semmi sem akadályozza meg, hogy egy homoaffektív személy a házasságkötés tanúja legyen, még akkor is, ha – azonos neművel – élettársi kapcsolatban él.

(A dokumentum teljes szövege olasz és portugál nyelven megtalálható a Hittani Dikasztérium honlapján.)

Nemzeti Napló, Nemzeti InternetFigyelő (NIF)