Történelmi lecke a nem létező magyar értelmiségnek
Dokumentumfilmek sorozatát mutatják az utóbbi időkben a televízióban. Az egyik címe volt a Tokió-per a Nürnbergi-per Japán változata.
A győztes hatalmak Japánt is a vérpadra hurcolták a háború után. A Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék által rendezett úgynevezett Tokió-perben nyolc személyt ítéltek kötél általi halálra. A fővádlott Tojo Hideki (Tódzsó Hideki) miniszterelnök volt. Az ítélet 1948. november 12-én született és Tojó miniszterelnököt háború kirobbantása az USA, Kína, Anglia, Hollandia és Franciaország ellen és a hadifoglyok elleni embertelen bánásmód vádpontok alapján kötél általi halálra ítélték és egy hónap elteltével az ítéletet végrehajtották.
Hirohitó császár nem állt a vádlottak padján, mert a győztesek értékelése szerint olyan nagy népszerűségnek örvendett a nép között, hogy egy esetleges ítélet hatalmas felháborodást keltett volna. Arról nem beszélnek, hogy az USA már tervezgette a Távol-keleti politikáját és ehhez feltétlen szükségük volt Japánra.
A japánok 1978-ban a kivégzett Tojo miniszterelnök hamvait egyetemben más tizenegy kivégzettével a Yasukuni-templom dicsőség oltára alatt helyezték nyugalomba. A kegyhely azóta a japán értelmiség és a hazafias érzelmű japánok zarándokhelye lett.
A dokumentumfilm megjegyezte, hogy nem jó dolog, ha így folytatódik az egykori háborús bűnösök tisztelete Japánban.
Valószínűleg a japánok is látták a róluk készült filmet, de ez nem zavarta őket abban, hogy másként érezzenek. És itt feltehetjük a nagy kérdést, hogy ugyan mit érez a nem létező magyar értelmiség, amikor a hatalmat még mindig a régi ítéletvégrehajtók bitorolják a jelenlegi Magyarországon. Választások előtt hallhatók bizonyos mekegések a felelősségrevonásról, de konkrét megnevezések nélkül, hogy kiket és miért és mikortól kezdve. Pedig hát olyan egyszerű lenne a dolog, mert a gyilkosok köztünk élnek és ismerjük őket.
Tímár Imre – Jövőnk.info
Svédország
A győztes hatalmak Japánt is a vérpadra hurcolták a háború után. A Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék által rendezett úgynevezett Tokió-perben nyolc személyt ítéltek kötél általi halálra. A fővádlott Tojo Hideki (Tódzsó Hideki) miniszterelnök volt. Az ítélet 1948. november 12-én született és Tojó miniszterelnököt háború kirobbantása az USA, Kína, Anglia, Hollandia és Franciaország ellen és a hadifoglyok elleni embertelen bánásmód vádpontok alapján kötél általi halálra ítélték és egy hónap elteltével az ítéletet végrehajtották.
Hirohitó császár nem állt a vádlottak padján, mert a győztesek értékelése szerint olyan nagy népszerűségnek örvendett a nép között, hogy egy esetleges ítélet hatalmas felháborodást keltett volna. Arról nem beszélnek, hogy az USA már tervezgette a Távol-keleti politikáját és ehhez feltétlen szükségük volt Japánra.
A japánok 1978-ban a kivégzett Tojo miniszterelnök hamvait egyetemben más tizenegy kivégzettével a Yasukuni-templom dicsőség oltára alatt helyezték nyugalomba. A kegyhely azóta a japán értelmiség és a hazafias érzelmű japánok zarándokhelye lett.
A dokumentumfilm megjegyezte, hogy nem jó dolog, ha így folytatódik az egykori háborús bűnösök tisztelete Japánban.
Valószínűleg a japánok is látták a róluk készült filmet, de ez nem zavarta őket abban, hogy másként érezzenek. És itt feltehetjük a nagy kérdést, hogy ugyan mit érez a nem létező magyar értelmiség, amikor a hatalmat még mindig a régi ítéletvégrehajtók bitorolják a jelenlegi Magyarországon. Választások előtt hallhatók bizonyos mekegések a felelősségrevonásról, de konkrét megnevezések nélkül, hogy kiket és miért és mikortól kezdve. Pedig hát olyan egyszerű lenne a dolog, mert a gyilkosok köztünk élnek és ismerjük őket.
Tímár Imre – Jövőnk.info
Svédország
http://www.jovonk.info/2010/01/26/tortenelmi-lecke-nem-letezo-magyar-ertelmisegnek
Nemzeti InternetFigyelő
Becsületemre mondom, nem kellene a lagymatag magyar értelmiséget a vakmerő japán katonák és merővak tisztjeik borzalmas RÉMTETTEIVEL egy napon emlegetni.
( Még hogy leckét vegyünk, maga normális??? )
Tömegmészárlások, élve boncolások, bubópestis bombák,…
olvasni sem tudok róluk, csak azokon a napokon, mikor bőjtölök.
Japánt nem a győztes hatalmak hurcolták a vérpadra,
hanem saját elszabadított démonaik kínozzák a mai napig.
Koszorúzásaikkal csak letakarják a „made in japan” vérpadot.
http://en.wikipedia.org/wiki/Unit_731
http://en.wikipedia.org/wiki/Nanking_Massacre
Akinek nem elég a wiki, írja be a gugliba: „japan 731″… na kap a fejére szennyet, meleget, eleget.
Fontos: előtte kéretik 2 nyugtatót bevenni!
A „művészi fotók” alapos „megcsodálása” végett……..
Figyelmebe ajanlom azt a nem elhanyagolhato tenyt, hogy a tortenelmet a gyoztesek irjak es sajnos igen gyakran „latjak maskeppen” a tortenteket mint a legyozottek (esetleg partatlan kivul allok). Szereny velemenyem szerint ilyen kerdesekben is praktikus megkerdezni a masik felet is es csak azutan lehet elgondolkodni, mi is tortent valojaban. A numbergi
(nürnbergi – szerkesztő)
tipusu perek nem tenyfeltaro jelleguek voltak, hanem megtorlo jelleguek.
Van egyaltalan fogalma arrol, kik is irjak a wikipediat es mennyi targyi, tenybeli tevedest lehet abban felfedezni? Ma a tortenelem hivatalosan elismert folyamatainak kozel 2 harmadat meg lehet kerdojelezni. Ilyen hiba szazalekkal nehez hitelesnek tekinteni, arrol nem beszelve, hogy tul sok minden csak hipotezis vagy kovetkeztetes, barmi fele bizonyitek nelkul. Nem gondolom, hogy a japanok nem eltek vissza esetenkent az erofolenyukkel, de sajnos a gyoztes seregek sem mentesek a „sajnalatos esemenyektol”. Akkor egy haboru zajlott. Erdekes modon csak a magat csucs civilzacionak tarto, kapitalista, globalista, liberalis es esetleg kommunista torteneszeknek csusszan le a szij az agyukrol amikor konstataljak, hogy az ellenfel vissza lott. Amugy ez haboru eseten termeszetes allapot. Kulonben nem is nevezhetjuk haborunak, hanem esetleg katonai megszallasnak vagy a „demokracia exportalasanak”, ujkori uri neven a gyarmatositast. Utobbi eseteben, mostanaban meg fegyver is csak akkor kerul elo, ha a megszallni szant orszag nem „szavazza” meg a kiszemelt (es penzzel jol kistafirungozott) jeloltjuket, uram bocsa’ ellen all a „joakaroiknak”.
A masodik vilaghaboru tortenelmileg nincs teljesen feldolgozva, ami a feldolgozasbol eddig nagy kozonseg ele kerult az igencsak egyoldaluan szemleli az esemenyeket. Es esetenkent ferditessel, csusztatassal, tenyek elhallgatasaval sajat kepere formalja egy bennfektes tortenesz mag, minden mas alternativat vagy kritikat lesoporve az asztalrol. Ez nem csak a masodik vilaghaboru eseteben van igy, altalaban letezik hivatalos es „egyeb” tortenelmi szemlelet. Valoszinuleg mindkettoben vannak igazsagok es tevedesek.
Meg kellene varni amig a masik fel is kifejti az erveit, felfedi a bizonyitekait es megindokolja tetteit.Nem arra gondolok, hogy a nyertes orszagok torteneszei es egyeb szakertoi magyarazatot gyartanak bizonyos esemenyekre, mert az nem az ellenfel igazi indoka es valos szandekanak feltarasa. Erre azonban eddig meg eselyt sem adtak nekik. Ettol valik az egesz hihetetlennek, hiteltelennek.
Es eszebe ideznem a regi mondast: az vesse az elso kovet…….
Attol, hogy valaki nem a gyoztes hadseregben viselt tisztseget vagy esett el harc kozben, meg vesztesegnek tekintheto a haborut elveszitok szemszogebol. Ha jol tudom a visszataszito szovjet emlekmu eseteben talalkoztunk ezzel a magyarazattal. Nekik lehet?
Jaj, Kati! Azt gondolja, az érvei számítanak bármit is? Itt felnőtt egy (? sok) agy-mosott nemzedék, amely már meg is köszöni, hogy szolga lehet… és felmondja a nagyapjukba erőszakkal belevert leckét… és már lassan el is hiszi…
A japáni és a magyar népet pedig egy lapon sem lehet említeni.
Nemrég találtam: http://www.facebook.com/note.php?note_id=388668767831191
Csakhogy nekünk sosem volt Misima Jukio-nk…