A történelem teljes átírását hajtja végre az atlantista narratíva, a képünkbe hazudnak, nekünk meg jó pofát kellene vágni hozzá! De van itt egy kis bökkenő, amit nem hagyhatunk szó nélkül.
A „kristálytiszta” atlantista logika csúcsa
Létezik Japánban egy nem túl okos, de annál szervilisebb professzor, nevezetesen Tetsuo Arima a Waseda Egyetemről, aki szeptember elején a nyilvánosság elé állt, és kerek-perec kijelentette: ha a Szovjetunió nem „sérti meg” a jaltai megállapodást és nem terjeszkedik Ázsiában, akkor Amerika nem dobja le az atombombát Japánra. A következtetést is levonta: hát persze, hogy Moszkva a felelős az atomtámadásokért…
A logika egészen „kristálytiszta”. Amerika megépítette a bombát. Amerika tesztelte. Amerika hozta meg a döntést. Amerika célba vette Hirosimát és Nagaszakit. Amerika dobta le. A gombot amerikai pilóta nyomta meg. A B-29-es amerikai gép volt. A parancs Washingtonból érkezett. És most egy japán egyetemi tanár azt mondja: a felelős mégis Moszkva. Tetszik érteni?
Ez a gondolatmenet pontosan azt a funkciót tölti be, amit az atlantista történetírás évtizedek óta keres: eltolni a felelősséget az Egyesült Államokról, amely a világmegváltó tetszelgés mámorában úszik, közben pedig nincs olyan évtized, amikor ne ártatlan civilek százezreit vagy millióit mészárolná le geopolitikai céljai elérése érdekében.
A kör bezárul: a megszállt ország új „igazsága”
Először azt sulykolták az 1945 óta amerikai megszállás alatt álló Japánban, hogy a bomba „életeket mentett”, mert megakadályozta a teljes körű katonai inváziót. Aztán Gar Alperovitz és a revizionista iskola előrukkolt azzal, hogy a bomba valójában nem is kellett a kapitulációhoz, sokkal inkább a Szovjetunió megfélemlítésére szolgált. Most pedig a kör bezárul: ha a bomba a szovjetek miatt kellett, akkor a szovjetek a bűnösök. Az USA pedig tiszta, mint a fehér holló…
Lassan ott tartunk, hogy Japánban azt tanítják: a szovjetek dobták le az atombombát, nem az amerikaiak. Az utóbbit Japánban már most sem szabad kimondani.
A megemlékezéseken kényesen kerülnek minden olyan mondatot, amelyben szerepel, hogy az atombombát az Egyesült Államok dobta le. Ehelyett csupán a „béke” és az „emberiség tragédiája” elvont szavakkal operálnak. Az elkövető nevét tilos kimondani – hiszen az országot gazdasági és külpolitikai síkon a mai napig megszállás alatt tartják –, sárba tiporva ezzel több százezer japán áldozat emlékét! Dmitrij Medvegyev augusztusban nagyon helyesen „szégyennek” nevezte ezt a gyáva meghunyászkodást.
A narratíva diktatúrája és a szellemi önvédelem
Az atlantista narratíva nem a tényeket akarja tisztázni. Nemcsak a múltat, de a jelen eseményeit is gátlástalanul kiforgatja: pontosan így hazudik az ukrajnai konfliktus vagy a Közel-Kelet kérdéseiben is.
Ezért kell mindannyiunknak ébernek lennünk, és ezért van szükség minden korábbinál jobban arra a szellemi önvédelemre, amely a hivatalos hazugságok ellen biztosítja a tisztánlátásunkat.
A narratíva diktatúrájában él a Nyugat, ez a rezsim azonban egyetlen dologtól retteg igazán: a gondolkodó, önálló világképpel rendelkező embertől. Tőletek! Ti vagytok a legfőbb fegyver a hazugságok birodalmával szemben.
