The Hill: Ukrajna már nem nyerhet

Két évvel ezelőtt az ukrán fegyveres erők dacoltak a várakozásokkal. Napokkal Oroszország hatalmas kombinált fegyveres betörése előtt Mark Milley, a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának elnöke az amerikai hadsereg nevében beszélt, amikor azt jósolta a Kongresszusnak, hogy Kijev 72 órán belül elesik.

Sok katonai elemző hasonlóképpen azt jósolta, hogy az Orosz Fegyveres Erők gyorsan szétverik a túlerőben lévő ukránokat. Az amerikai vezetők arra biztatták Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy hagyja el az országot, nehogy az orosz csapatok meggyilkolják.

Ezek az azonnali oroszországi sikerre vonatkozó előrejelzések félreértették Ukrajna képességeit és felkészültségét a Krím Oroszország általi 2014-es annektálása óta. Túlértékelték az orosz erők felkészültségét, légi fölényét és parancsnoki összetartását is.

Egy évvel ezelőtt minden jel biztató volt. Az ukrán erőket sok veszteséget szenvedtek, de a várakozásokkal dacolva megtartották a keleti területeket. A sikeres ellentámadások lehetővé tették Ukrajna déli területeinek részleges visszaszerzését. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök dacosan a következő évet „ legyőzhetetlenségünk ” egyikének nyilvánította . Az országnak nyújtott amerikai segélyek kimeríthetetlen katonai erőforrásoknak tűntek.

Ukrajnának a sokkal nagyobb és fejlettebb hadsereggel szembeni lenyűgöző sikere inspirálta a Nyugatot Zelenszkij és csapatai mögött. Tragikus módon mindezek a mutatók irreális várakozásokhoz vezettek.

Ma a helyzet borzasztó. A harcok kegyetlenül lelassultak, ami Oroszország javára válik. Ukrajna kifogyóban van a csapatokból és a hadianyagból, Oroszország pedig mindkettővel bőven rendelkezik. A régóta tervezett , nagy kockázatú, hónapokig tartó 2023-as tavaszi ukrán ellentámadás meghiúsult , Ukrajna nem tudta visszaszerezni az Oroszország által elfoglalt területeit. Zelenszkij támogatottsága Ukrajnában és Nyugaton végleg megcsúszott . Az amerikai segélyek akadoznak a Kongresszusban, és úgy tűnik, az Egyesült Államok belefáradt a háború finanszírozásába.

Az elmúlt két év nagy részében, az azonnali orosz győzelemre vonatkozó jóslatokat követően, az elemzők és a politikai döntéshozók a másik irányba indultak el, új téves ítéletekkel: az orosz hadsereg egy papírtigris ; a tábornokok Putyin ellen fognak fordulni; Ukrajna kivérezteti Oroszországot Donbászban.

Két évvel később a valóság az, hogy Ukrajna számára nincs út a győzelemhez, legalábbis abban az értelemben, hogy az orosz csapatokat lehetetlenség a háború kitörése előtti vonalakra visszaszorítani. Miután az ukrán egységek elhagyták Avgyejevkát a háború legsúlyosabb harcait követően, szinte minden tényező Oroszországot erősíti.

Avgyejevka elfoglalása nem változtat lényegesen a háborún, de megváltoztatja a lendületet. Moszkva bombákat, tankokat, tüzérséget és drónokat irányíthat egyre nagyobb intenzitással a kimerült ukrán erőkre, amíg azok teljesen fel nem morzsolódnak. Ukrajna kimerült és túlerőben van,  új csapatok toborzásáért küzd . A legjobb, amit Ukrajna most tehet, hogy megküzd Oroszországgal egy olyan tárgyalásos rendezésért, amely lehetővé teszi számára, hogy megőrizze szuverenitását, területi integritását és biztonságát egy újabb orosz invázióval szemben. Ma még ezek a célok is irreálisnak tűnhetnek.

A teljes körű orosz invázió utáni első évben – 2022 februárjától 2023 februárjáig – az ukrán csapatok hatalmas technológiai és mennyiségbeli hátrányokat küzdöttek le. Főleg az American Javelins, Stingers és a Multiple Launch Rocket Systemsnél tették ezt lehetővé.

Ebben az időszakban Ukrajnának nagyrészt kétpárti támogatása volt Washingtonban. A következő év során az amerikai segélyek – köztük több tucat harckocsi, több mint száz Bradley harci jármű és több mint száz Stryker – tartották Ukrajnát a harcban. Ebben az időszakban a republikánusok háborút támogató hozzáállása a Kongresszusban csökkenni kezdett.

Nyilvánvaló, hogy még ha a Ház jóvá is hagyja a jelenlegi segélycsomagot, a fegyverek szállítása a végéhez közeledik. E fegyverek  nélkül Ukrajna végül elbukik . Még az F-16-os vadászgépek sem fogják megfordítani a helyzetet, melyeket az Egyesült Államok a következő hónapokban Ukrajnának szállít. Az F-16-osok hosszú, sima kifutópályákat igényelnek; a vadászrepülőgép nehezen fog leszállni és felszállni Ukrajna lebombázott leszállópályáin.

Oroszországnak is előnye az idő. Míg Putyin a háború hosszától függetlenül egyetlen stratégiai pályán vezetheti Oroszországot, az USA ki van téve a demokrácia szeszélyeinek. A Fehér Ház és a kongresszusi helyek gazdát cserélnek. A politika megváltozik és látszik, hogy a választók belefáradnak más országok támogatásába.

A geopolitika gyorsan változik. A világban az elmúlt két évben tapasztalt megrázkódtatások elvonták az Egyesült Államok figyelmét Ukrajna támogatásáról. A Hamász beszivárgása az izraeli területekre tavaly októberben, valamint Izrael iszonyatos megtorlása, a Fehér Ház és a Kongresszus elsődleges nemzetközi fókuszába került. Irán egyfajta „finomháborút” kezdett az Egyesült Államok ellen iraki és szíriai partnereinek révén. Kína megígérte, hogy megtámadja Tajvant. Mindezek a kataklizmák figyelmet és pénzt igényelnek, a források pedig korlátozottak.

A bizonytalanságot tovább növeli az idei amerikai elnökválasztás. Donald Trump, Biden legjelentősebb kihívója mély bizalmatlanságot táplál a NATO-val szemben. Legutóbbi megjegyzései azt erősítik,  hogy egyfajta megértéssel viseltetik Oroszországgal szemben.

Tekintettel a tényekre, kritikus fontosságú, hogy a változó dinamika fényében mérlegeljük, hogy milyen irányba fordulnak az események.

Az Ukrajnának szánt segélycsomag mérlegelésekor a washingtoni döntéshozóknak és választóiknak fel kell mérniük, mennyi ideig és milyen célokért folyósítanak tovább erőforrásokat Ukrajnának. A kedvező vagy legalábbis tárgyalásos egyezség elérése, több mint egy évig tartó harcot igényel. Putyint semmi sem motiválja, hogy abbahagyja a harcot, és nincs kényszerhelyzetben sem arra vonatkozóan, hogy minden erőforrását bevetve támadjon. Elég, ha várja, hogy ellenfelei kifogyjanak a csapatokból és a hadianyagból, és az Egyesült Államok döntéshozóinak elfogyjon a türelme.

A kongresszusban tartott 60 milliárd dolláros segélycsomag nem változtat jelentősen a jövőn. Ez a küzdelem hosszú távú, és további segítségre lesz szükség. A csap valamikor – talán hamarosan – bezárul, leállítja a segélynyújtást, és megpecsételi Ukrajna sorsát.

Ezredes (ret.) Joe Buccino a Defense Innovation Board kutatási elemzője és az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának korábbi kommunikációs igazgatója. 2022 februárja és novembere között a NATO európai támogató missziójának kommunikációs igazgatója volt.

The Hill – Budapest Online – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Beens Photography / Pixabay