Stoffán György: A proli nyelvhasználatról – avagy „Vizakmandassz ungarisse?”

Az elmúlt évtizedek magyar nyelvoktatása lehet a felelős azért a már nem mindenkit irritáló jelenségért, amelyet manapság tapasztalunk egy-egy politikusi, televíziós-műsorvezetői megszólalásban, és sajnos az általános nyelvhasználatban is.

A nyelvművelés, mintha megszűnt volna létezni. Parlamenti képviselők, diplomások, médiadolgozók egyaránt elrettentő szófordulatokat, oda nem illő kifejezéseket, az angol nyelvből, a primitív divat utolsó üvöltésének megfelelően átvett szavakat használnak, de sokaknak a magyar nyelv kifejezetten nehezen megy. A napokban, még a Miniszterelnöki Hivatal valamelyik kommunikációs „nyelvőre” is olyan plakátot jelentetett meg a közösségi médiában, amely sem értelmesnek, sem helyesen megírtnak nem volt mondható. mert a “hangulatot megállítani” a magyar nyelv szerint nem lehet… de a pirossal írt mondatok is értelmezhetetlenek… hiszen, Európa békepárti, csupán csak a politikusok nem azok az EU-ban. A döntéseket pedig, nem lehet lassítani, csak megváltoztatni vagy más döntéseket hozni…Legalább a Miniszterelnök képét ne tették volna rá!

Amikor látok egy-egy plakátot, hallom a politikusok ígérgető, nyelvtanilag és értelmileg is helytelen kampánybeszédeit, eszembe jut gyermekkorom Lövőház utcai, besúgó házmesterének gyomorfogató megnyilvánulása, amikor a lakókat kioktató, nagy tudású segédrendőr öt mondatonként beszúrta az a mondatot, amivel nem létező idegen nyelvtudását kívánta csillogtatni: „Vizakmandassz ungarisse?” Mert a zsigeri proli mivolt, sok apróságból válik kitapinthatóvá. Ilyen apróság a nyelvhasználat is.

Ha egy politikus „hard talk-ként” hirdeti meg „kemény beszélgetését”, akkor a magyar nyelv, azaz, a nemzet összetartó ereje ellen intéz, sokak számára alig észrevehető támadást. Ám, a követők hada, ezt majmolandó példaként fogja fel. Sajnos a másik oldalon is szép számmal vannak efféle, proli, anglomániás, anglomán megnyilvánulások.

Az pedig, hogy a mai, médiaszakon végzett ifjú titán újságírók szóhasználata, mondatszerkesztése, a ragozásaik, szókészletük és a „ban-ben” hibádznak, már föl sem tűnik. A közösségi oldalak „posztjait” (azaz a felhasználók által a közösségi felületekre kitett véleményeket, hozzászólásokat) tekintve, a fél ország megbukna nyelvtanból. Az egybeírjuk, különírjuk, az igekötők helyes használata, az egyes szám, többes szám… stb. néhány nyilvánosságra éhes, mindenhez is értő beíró számára hasonlatos lehet a japán nyelvhez.

A televíziós beszélgetésekben, politikusi felszólalásokban, a legműveltebbnek tűnők is beleesnek a förtelmesen hangzó szóismétlésekbe. Az „izé” már kiment a divatból, de cserébe, számos politikus és tévés, az „őőőő”-zgetés mellett, minden harmadik szóként beilleszti mondanivalójába az „egyébként” szót, amelynek semmi értelme nincs.

A közzétett önéletrajzokban is találunk rengeteg angol kifejezést, olyanokat is, amelyeknek a magyar nyelvben sok szinonimája van, mégis a primitív-angolt használják. Például, aki vezetői tanácsadó volt korábban, az nemes egyszerűséggel coaching-ot ír, mert ez a „menőbb” azokban a „magasabb” körökben, amelyekben a „szalonképes, új arisztokrata” proli, társasági mércéje az aktatáska és/vagy a karóra márkája és ára. A műveltséget, a kulturáltságot, az intelligenciát helyettesítendő…

Summa summarum: A budai, proli házmester szintére süllyedt a hazai közélet, a nyelvhasználat és erkölcsi érzék, e demokráciát élvező, elégedetlen, ellenségkereső, gyűlölködő és hitevesztett társadalomban. Meg sem közelítjük ma már azt a szintet, amelyen 1956-os menekülése előtt, a Budavári Koronázó Főtemplom terén sepregető utcaseprő volt. Tőle, bármely európai nyelven kérdezett az érdeklődő külföldi turista, ő anyanyelvi szinten, szeretettel válaszolt a kérdésre, megtoldva az egyszerű választ, némi helyi, történelmi ismeretterjesztéssel is… igaz, az utcaseprőt Gróf Zichynek hívták…

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)