ROMÁN NEMZETI ÜNNEP ÉS MAGYAR GYÁSZ (1918. december 1.)
Erdély Romániához való csatolásának fájóan keserű napja a székelynek és a magyarnak. Számomra kettős a fájdalom. Nem múlik magától, így hagyom. A kristálytiszta, kék égre nézek, és többet nem kérdezek:
Ember nem dönthet Isten helyett…
„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket:
1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.”
(Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)
Ígéretét a románság nem tartotta be…
Majd jött 1940 augusztus vége és a második bécsi döntés, amely Észak-Erdélynek igazságot szolgáltatott:
Visszatért!
Horthy Miklós beszédének részlete, a megszállás alatt maradt Dél-Erdélyieknek üzenve, 1940. szeptember 11-ei kolozsvári díszszemlén:
„Kérem őket, tartsanak ki és folytassák békés munkájukat. Sorsuk felett őrködünk. Halljuk ugyanis, hogy erős megpróbáltatásoknak vannak e napokban kitéve, de hisszük, hogy kálváriájuk haladéktalanul véget ér. Hisszük, mert e nélkül a magyar-román viszony jobbra fordulása lehetetlen volna, de hisszük, ezt természetesen a Magyarországon élő románság érdekében is.
Ismerem az erdélyi ifjúság komoly, ellenálló, küzdőképes tulajdonságait, ezért teljes bizalommal tekintek az itt felnőtt ifjakra is, akiket az új sorsfordulón a nagy nemzeti céloknak odaadó szolgálatára hívunk fel a haza és egész Európa javára. Isten áldása kísérje nemzetünket egy boldog, dicső jövő felé!”
…a „kis magyar világ”, azonban néhány esztendő után véget ért, a sok ellen ritkán győz a kevés. Az igazság az oldalunkon állott, a győztes lett az álnok…
„1940-ben német nyomásra Románia további területi veszteségeket szenvedett el: át kellett adnia Besszarábiát a Szovjetuniónak, Dél-Dobrudzsát pedig Bulgáriának. Ezeket a döntéseket a győztes nagyhatalmak a világháború után is érvényesnek ismerték el.”
A magyart nem…
Mély a csend, a szívdobbanást meghallani. Lábaim alatt ropog a friss hó. Magamat meg nem tagadhatom; magyar vagyok, a székely a testvérem, de a „nagy nemzetek igazságát” soha nem kértem!
…hideg van, de nem fog rajtam…
Szép Erdélyország felől havasi gyopár illatát hozza a hajnalban éledő szél. Erős most a levegő.
Nagyot szívok belőle, s a tüdőmre veszem.
Úgy mondom, úgy kiáltom:
A székely él! Élt, él és élni fog!
Igazságot Magyarországnak!
Autonómiát Székelyföldnek!
Mindörökké.
Zetényi-Csukás Ferenc
Mementó 2006 emlékmű
