KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Politikai Mekk mesterek – avagy Cégéres cégérátfestők

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

1 röpke hír az Index internetes portálról:

Lendvai lemond, az MSZP nevet vált

„Lendvai Ildikó csak a választásokat követően esedékes tisztújításig vállalta a feladatot. A párt új elnöke Mesterházy Attila lehet. Gyurcsány várhatóan háttérbe vonul. A szocialista párt teljes tisztújítása csak ősszel várható, addig azonban új neve lehet a pártnak. (…)

A Népszabadság úgy tudja, komolyan felmerült, hogy a teljes átfazonírozás keretében az MSZP nevét és logóját is lecserélik. Az új név az „Új Baloldal” lehet, ám erről pártszavazást kell majd kiírni.”

Forrás: Index

Kicsit olyan déja vu érzésem van. Ismét, immáron sokadszor, öreg nyugdíjas nénikére kell, hivatkoznom. Tudják arra, amelyiknek annak idején kedve szottyant kimenni a Kossuth térre, arra a máig emlékezetes, a Fidesz szervezésében lezajlott „már másfél milliónyian vagyunk” című, a menthetetlent menteni próbáló nagygyűlésre. Ő volt az, akitől a riporter megkérdezte, mér is gyütt oda ki. Nyugdíjas nénike valami olyat talált mondani, hogy ezek az emberek (mármint azok, akik akkor oly fenemód visszakívánkoztak a hatalomba – és aztán persze játszi könnyedséggel vissza is kerültek, csak akkor nyugdíjas nénike, no meg persze vele együtt én sem tudtam, hogy játszi könnyedséggel vissza fognak kerülni és ilyen hosszú ideig aztán itt is fognak ragadni, hihetetlen mértékű károkozásukkal együtt), no, szóval aszonta, hogy ezek az emberek ugyanazok az emberek, csak a cégtáblát festették át, az meg festék és ecset kérdése csupán.

De mennyire így van ez! Nem kicsit, hanem nagyon is!

No, mármost ez a mi magyar népünk minden kétséget kizáróan igen bölcs nép. És a felől se támadhat szemernyi kétségünk sem, hogy az Index fején találta a szöget, kétségkívül az átfazonírozás a legjobb szó, ami tökéletesen ideillik.

Biztos ismerik (ki ne ismerné?), van az a vicc, hogy a nagy vagyonátmentegetések közepette a komcsik a pártjukból először elhagyták a Magyar-t, aztán elhagyták a Szocialistát, majd a Munkásokat, és most úgy tűnik – e’ mán nem a viccben van, hanem az élet produkálja – a Párttól is meg akarnak szabadulni. A múltat végképp eltörölni. Ha lehet és kell, minden áron! A szó legszorosabb értelmében.

Ja! És Köztársaság téri székházból a megújulás jegyében történő távozásról se feledkezzünk meg! Hát ez mán tényleg a vég!

20–30 évenként átfestjük a cégtáblát, a birkatürelmű buta magyarja meg úgy is bekajálja. Azt hiszi, időről időre megújul a magát szavakban állandóan szociálisan érzékenynek mondó, tetteikben azonban állandóan magát meghazudtoló, ún. politikai baloldal. Mit neki személyi kontinuitás?! Hol érdekli őket, hogy ugyanazok az eftársak lézengenek most Armaniban, akik darab idővel ezelőtt még a VOR* egyen-konfekciójában feszítettek. A ruhatár lecserélése természetesen szigorúan közpénzből! Ha te, mondjuk, mint vállalkozó, a leg pitibb összegről nem adsz számlát, ne adj’ isten mondjuk, kalákában segítesz a rokonodnak, ahogyan az urbánus frazeológia autentikus gyöngyszemeinek avatott felcsipegetői oly szemléletes hasonlattal érzékeltetni szokták: „gyün a hatóság, és akkorát üt rajtad, mint az ipari áram”. Veled szemben azonban ők, akik egyszerre múlt, jelen, s jövő, valamint a kizárólagos igazság letéteményesei, a költségtérítés jótékony homályába burkolózva parlamenti praktikák és úri huncutságoknak tűnő eftársi machinációk igénybevételével zavartalanul gazdagodhatnak. Igen, egyelőre még jelen időben kell, hogy fogalmazzak, hiszen azok a bizonyos csontvázak ügyek formájában továbbra is szorgalmasan borulnak ki a hivatali és céges szekrényekből.

* Fiatalabbak és gyengébbek kedvéért: VOR = Vörös Október Ruhagyár

Komolyan azt hiszitek, hogy ezek megváltoznak? Ne higgyétek! Mert nem fognak! Nem tudnak, de talán nem is akarnak!

Ahogyan azt oly találóan szokták volt mondani urbánus körökben, „kommunista kutyából ezúttal sem lesz demokratikus szalonna”. A szóhasználat, no meg persze a szocializáció, szintúgy nem tagadható le, egész egyszerűen kilóg a lóláb.

Az ezúttal valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszokból kifolyólag józan honvédelmi tárcavezető, aki amúgy fasza gyerek, amolyan tökös csávó módjára darab idővel ezelőtt felvállalta a felelősséget, vállalta a következményeket és maradt, no, szóval Szekeres eftárs mindannyiunk hőn szeretett hadügyére ezúttal apró betekintést engedett a több évtizedes múlttal bíró és kellően szilárd módon bebetonozott pártállami retorika metodikájába. A Hír Televízió „Kommentár nélkül” című kis bejátszás blokkjában merülhettünk alá a posztkommunista retorika kizárólagosságon alapuló pártállami struktúrájának cizelláltabb formavilágába, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Szem- és fültanúi lehettünk annak, hogyan kell valakit szemrebbenés nélkül elküldeni a halál megfelelő alkatrészére, virágnyelv segítségének igénybevételével.

Történt ugyanis, hogy Szekeres eftárs fogai kerítését olyan kijelentések hagyták el, miszerint „Magyarország MÉG jogállam!”

Magyarra lefordítva ez azt jelenti, ha a Fidesz hatalomra kerül, megszűnik ebbéli állapota, onnantól kezdve a jó ég tudja, mik leszünk, talán diktatúra, vagy alkotmányos monarchia, csak egy biztos, hogy demokrácia, demokratikus jogállam, na, az aztán semmiképp. Mert demokrácia csak a proletárdiktatúra egykori működtetőinek irányítása alatt létezhet. Egyáltalán, bármi, beleértve talán még a királyságot is, csak és kizárólag a kizárólagos igazság és hatalomgyakorlás letéteményesei, azaz a posztkommunisták vezényletével és vezérletével létezhet! Mert ők a királysághoz IS értenek! Rajtuk kívül pedig mindenki más egy cégéres ökör!

Csak a Fidesz?! Csak az ország?! Ugyan kérem, micsoda marhaság! Csak MI! Majd mi megcsináljuk! Ti meg húzzatok bele!

Én meg csak azt tudom mondani erre, hogy ti meg húzzatok el! Végre valahára!

Szerekes eftárs is a jól bevált Lendvai-féle „kommunikáció hülyegyerekeknek” című „lassan mondom, hogy te is megértsd” attitűdöt nyomatja, még pediglen ezerrel. Épp csak azt nem teszi hozzá, hogy „vazze”.

Újabban egyre többen veszik maguknak a bátorságot, hogy belerúgjanak az egyelőre még csak döglődő oroszlán(ok)ba. Egyre sokasodnak azok a hangok, melyek azt mondják, hogy a két legszélsőségesebb, legkirekesztőbb párt az MSZP és az SZDSZ. (Mán mikó’ mögmondtam, tetszettek vóna figyelni!) Pedig az SZDSZ-szel jó lesz vigyázni, mesteri álcázást használva sikerült bejutniuk a parlamentbe! Hozzák is az áras népek szemléletmódját, lepattintják magukról az eddigi „társat”, az immáron feleslegessé vált, koloncként nyakukon maradt utódpárt tovább már nem hajt hasznot számukra, mint a kis gyík, amelyik könnyedén megválik a farkától, majd nő a helyére egy másik, oly könnyedén lép le a Liberális Magyar Párt néven át- és megmenekült libsi bagázs is, az új gazdaállathoz történő odadörgölőzés nyilván nem soká várat majd magára.

De vissza még egy gondolat erejéig derék posztkommunistáinkhoz. Úgy tűnik a karrier-politizmus győzedelmeskedett a nagy-öregek eszmeisége felett. S talán ezzel a szép záró momentummal végre megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul elindul az állampárt utolsó maradékaként itt ragadt politikai érdektömörülés is a lejtőn, melynek végén odakerül az őt megillető helyre, azaz a történelem szemétdombjára. Mára már kikristályosodott az a fajta szörnyű kettőség, mely jó eséllyel végérvényesen a vesztét okozza majd ennek a politikai és közéleti torzónak.

Arra gondolok, hogy az öregek – a diktatúra gyermekei, a forradalmat eltipró szolgalelkületű aparatcsikok – képtelenek voltak megfelelni azon világ (a kapitalizmus) elvárásainak, mely ellen állítólag egész életükben osztályokba tömörülve harcoltak, ezért átadták helyüket a fiataloknak. A fiatalok viszont nagyívben tesznek az eszmeiségre, őket a karrier érdekli csupán, ezzel, és nagy elődeikhez hasonlóan a rájuk is oly jellemző semmihez nem értés képességével felruházva, nemcsak a szintén élemedett korú törzsszavazókat, de az egész országot sikerült magukra haragítani.

No, de hát kiszeret egy olyan bagázst, amely felmenőiben, lemenőiben gyakorlatilag vérvonal útján örökli a hatalmat, és még csak nem is királyok, csak önjelölt percemberkék, akik csak és kizárólag idegen hatalmak fegyvereinek vagy érdekeik feltétlen és odaadó kiszolgálásának köszönhetik a hatalmukat? Viszont ha végigtekintünk a családfán azt látjuk, hogy a lopáson, a más tulajdonának elvételén kívül (lásd: padlássöprés, reformok, megszorítások) az égadta világon semmihez sem értenek, ráadásul a vagyonszerzésnek ezen sajátosan értelmezett formája mindig egyirányú, sosem ők a kárvallottak, a kifosztottak, hanem mi.

A nép nem hülye, bármennyire is szeretné néhányszor lecserélni az éppen regnáló hatalom. Időnként, amikor már akkora a szorítás, hogy már-már elviselhetetlen, kézbe veszi a dolgokat. Most például, ha minden igaz, parlamenti választásokon döntött. Van annak valami diszkrét bája, hogy egy néha állampárt utódpártjának (egyelőre még) elnöke, egy volt cenzor rimánkodik a demokrácia védelméről. A biztonsági szelep funkcióját betöltő Hofi jut eszembe. Egyik számában azon tűnődött, hogy a rossebbe jött ki a 99,9%-os választási eredmény, amikor csak egy pártra adhattad le a szavazatodat?

Kétségbeesett kapkodás. Átfestett cégtábla, átfazonírozott logó, új név. Mink mán nem azok vagyunk ám, kezít csókolom!

Aszondanám, hogy 1 klasszikust idézzek: „Lószart, mama!”

Ti pont ugyanaz a mocskos söpredék vagytok, mint azok, akik behívták az oroszokat, hogy eltapossák a magyar szabadságot. Csak most nem fegyverrel teszitek, amit tesztek, hanem mammon seregeivel, a pénz hatalmával. Pont ugyanazok az álságos hazudozók vagytok, akik elhitették velünk, hogy itt a szabadság, pedig akkorra már jó előre beültették embereiteket az újonnan megalakuló szervezetekbe.

Hiába az új cégér, hiába a fiatalítás, az új név, a hazugságaitok a régiek maradtak. És megmaradt még valami! A gonoszságotok! Gonoszak vagytok, mert az ártalom, amit e Nemzetnek okoztok, tudatos. Igen, azt kell mondjam Orbán Viktornak igaza volt, amikor úgy fogalmazott egy helyütt, ahányszor csak alkalmatok nyílt, rárontottatok erre a szerencsétlen sorsú nemzetre. Politikai Mekk mesterek vagytok. Itt az ideje, hogy észrevegyétek, hozzá nem értésetek és kontárságotok odavezetett, hogy mára egyetlen cégér sem maradt a homlokzaton, a félrevezetett vagy lóvá tett emberek leverték az összeset.

Valahol máshol mekegjetek!

Ég veletek!

Isten áldja Magyarországot

Jó, Ha Figyelünk!

Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük