Példaképeink – gróf Teleki Pál
Csigalassúsággal halad az a munka, amely a rendszerváltás előtti évtizedek történészei és politikusai által „közkinccsé tett hordalékot letakarítja hazánk történelméről és történelmi személyiségeiről.
A megrögzött és megfizetett hazudozók generációkat vezettek félre, a gyűlölet és a széthúzás magvait hintették el minden olyannal szemben, ami nemzeti értékeink szerves része volt. Mérhetetlen energiát fordítottak arra, hogy lejárassák őseinket, hőseinket, közéletünk minden szereplőjét, és olyanokat favorizáljanak a szovjetektől importált „készárúként”, mint Lenint és Sztalint, illetve holdudvaruk seregét, az emberiség (bizonyítottan) legnagyobb és legkegyetlenebb gonosztevőit.
A „felsőfokú” (2-6 hónapos) gyorstalpaló foxi-maxi marxista tanfolyamokat végzett egykori politikusaink megkülönböztetett ellenszenvvel viszonyultak a szakemberekhez, azt pedig megbocsáthatatlan bűnnek tartották, ha az érintett – a sors kiszámíthatatlansága miatt – grófi vagy bárói titulust viselt.
Így került gróf Teleki Pál is a bolsevikok fekete listájára, ami elismerésként is felfogható, hiszen jellemét és életútját értékelve eleve nem rokonszenvezhettek vele azok, akik a Kreml magyarországi kiszolgálói és helytartói voltak.
A TUDÓS GRÓF
Az Erdélyből származó Teleki Pál Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, geográfusnak készült, de gazdasági téren is felsőfokú képzésen vett részt, és egy ideig az egyetem közgazdasági fakultásán tanári beosztásban dolgozott.
A földrajzi irodalomkutatás területén elért eredményei alapján a Földrajzi Intézet igazgatójának nevezték ki. Nemzetközileg is elismert földrajztudósként tartották számon. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Kiemelkedő földrajzi és gazdasági ismeretei segítették abban, hogy a politika területére is sokrétűen megalapozott felkészültséggel kapcsolódjon be a politikai életbe, helyesen értékelje – hazánk szempontjából – a bonyolult nemzetközi helyzet rövid és hosszú távú kihatásait.
A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOTORJA
Gr. Teleki Pál elkötelezett híve és tevőleges segítője volt az új nemzedék sokoldalú képzésének. Meggyőződéssel vallotta, hogy az ifjúság testi és szellemi fejlődése a jövőnk egyik legfontosabb záloga.
Főcserkészként irányította a fiatalok tanintézeten kívüli nevelését, nemzeti tudatuk és fizikai állóképességük növelését. Fáradhatatlanul dolgozott a cserkészmozgalom fejlesztéséért, a nemzetközi fórumokon való megmérettetés eredményességéért, amelyek többek között azért vezettek eredményre, mert személyes példamutatása meggyőző volt mind a fiatalok, mind pedig az idősebbek körében.
Teleki Pál a Turán Társaság és a Területvédő Liga elnökeként – korát megelőzve – , már a XX. sz. első évtizedében felismerte a környezetvédelem jelentőségét, és sokat tett azért, hogy földrajzi adottságunkat kihasználva, kellő körültekintéssel, hozzáértéssel és következetességgel növeljük nemzeti vagyonunkat, óvjuk környezetünket és természeti kincseinket.
Bár sokan irredentizmussal vádolták (félremagyarázták tevékenységét), Trianon után igazolást nyert Teleki törekvése, mert a magyarság a mai napig sem nyugodott bele területének megcsonkításába, honfitársainak elszakításába, és az egykori magyar területek tönkretételébe (lásd: erdőirtások, folyóvízszennyezések, falurombolások, stb.).
Szinte törvényszerű volt, hogy Teleki Pál fellépett Kun Béla lenini ihletésű rendszerével szemben, és a szegeden megalakult új kormány szolgálatába állt. Elévülhetetlen érdeme, hogy külföldön is megismerték a bolsevik banda rémtetteit, valamint terjeszkedésük veszélyeit.
Teleki Pál abban a tragikus időszakban vállat külügyminiszteri, majd miniszterelnöki posztot a Horthy-kormányban, amikor az ország egy vesztes világháborút követő, igazságtalan békeszerződéssel megcsonkított helyzetbe került, sokkos állapotba jutott a vörös terror miatt, és a Horthytól független működésű tiszti különítményesek önbíráskodása következtében, akik törvénytelen módszerekkel akarták megtorolni a Lenin-fiúk bandájának kegyetlenkedéseit.
Vitathatatlan, hogy a nemzeti érzésű embereket felháborította Kun Béla és társainak kegyetlenkedése, majd a felelősségre vonás előli megfutamodásuk (kibújásuk). Bár jogállamban nem fogadható el az önkényeskedés egyetlen formája sem, azonban értelmetlen lenne Horthytól vagy Telekitől számon kérni, hogy a kaotikus állapotokat előidéző bolsevikok után, a helyzet normalizálását nem voltak képesek egyik pillanatról a másikra megoldani. Teleki Pál határozottan és eredményesen lépett fel a különítményesek túlkapásai (önbíráskodásai) ellen, és gyakorlatilag néhány hónap leforgása alatt a minimálisra csökkentette a kilengéseket.
Történelmi tény, hogy az atrocitások kisebb mértékben még folytatódtak az ország egyes területein, mert a visszamaradt, vagy a Bécsbe kimenekült és visszaszivárgott (Kun Béla által pénzelt) bolsevik csoportok mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a Horthy-kormány stabilizálódását, ennek következtében Telekinek nem volt könnyű (ilyen bonyolult helyzetben) fellépni a különítményesek ellen.
Teleki nevéhez fűződik a trianoni békeszerződés ratifikálása, valamint az un. „numerus clausus” törvény életbeléptetése. Teleki ellenségei főként az utóbbi miatt átkozták a miniszterelnököt, elfelejtkezve arról, hogy ha az első forradalmi kormányzótanács tizenhat népbiztosa közül tizenöt nem lett volna zsidó származású (Kun Bélával egyetemben), akkor aligha került volna terítékre ez a kérdés, mivel a „numerus clausus”-al azt kívánták elérni, hogy egy előre meghatározott mennyiség (arány) legyen érvényben az iskolai felvételeknél vagy állások betöltésénél a nemzetiségi vagy faji hovatartozás függvényében.
Hasonló törvény már a cári Oroszországban is létezett, és az USA-ban is léteztek számtalan diszkriminációs törvények és rendeletek, mégsem kreáltak belőle „Teleki”-féle ügyet. Ma már ilyen törvény (talán) elfogadhatatlan lenne egy demokráciában, de az adott történelmi időszakban a törvény létrehozását Kun Béláék tettei provokálták ki a közvéleményből, és a törvényhozókból!
Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a „numerus clausus” egyes részeit éppen azok alkalmazták konspiratív (és gyakorlati) módon, akik a legjobban tiltakoztak ellene, mi több, még a gondolatát is személyes sértésként könyvelték el, és világgá visították, ha őket érintette a diszkrimináció negatív következménye!
AZ ELSŐ KIRÁLYPUCCS UTÁN
Nem Teleki volt az egyedüli a kormány tagjai között, aki IV. Károly (Magyarország törvényesen megválasztott királya) visszatérésekor (1921-ben) bizonytalan lett a hatalom birtoklását illetőleg, ezért lemondott a miniszterelnökségről és visszatért választott tudományága műveléséhez. Az ő szerkesztésében készült el Magyarország első néprajzi térképe. Horthy felkérésére (1936 és 1939) között két-két évig betöltötte a vallás, majd a közoktatásügyi miniszteri posztokat.
ISMÉT A KORMÁNY ÉLÉN
1939. február 16-án Imrédy Bélát gróf Teleki Pál váltotta fel a miniszterelnöki bársonyszékben. Első tevékenységeként felosztatta a Hungarista Pártot, belügyminisztere pedig betiltotta a Hungarista Mozgalmat. Elsőként ismerte fel a hitleri Németország veszélyességét, ugyanakkor sürgette az európai országok szovjetellenes összefogását is.
Gróf Teleki Pál minden erejével azon volt, hogy az igazságtalan trianoni békeszerződést békés úton, tisztességes konszenzus alapján,- korrigálják és tegyenek igazságot a hazájuktól elszakított magyarok ügyében.
Gróf Teleki Pál 1939. július 24-én két levelet intézett Hitlerhez a lengyel kérdés tárgyában. A két levél kivonatos tartalma:
I./ Kegyelmes Uram!
Európa helyzete változatlanul komoly. Az előrelátó nemzetek összegyűjtik anyagi és erkölcsi tartalékukat, hogy felkészüljenek minden eshetőségre és váratlan eseményre. A magyar királyi kormány egy általános konfliktus esetén a maga politikáját a tengely politikájával fogja összhangba hozni.
Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet csorbát szuverenitásunkon, és nem emelhet akadályt nemzeti céljaink megvalósítása elé.
II./ Kegyelmes Uram!
Magyarország, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy hadműveleteket kezdjen Lengyelország ellen.
Van szerencsém kifejezni Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet:
Gróf Teleki Pál
m. kir. Miniszterelnök
Ha visszagondolunk a második világháború előtti történelmi eseményekre, akkor aligha találunk példát arra, hogy egy ország miniszterelnöke hasonló tartalmú (udvarias) elutasító (!!!) levelet mert volna küldeni Európa félelmetes, rapszodikus és hisztériás diktátorának.
1939. SZEPTEMBER 10-ÉN A MINISZTERTANÁCS – TELEKI JAVASLATÁRA ÉS HORTHY JÓVÁHAGYÁSÁVAL – VISSZAUTASÍTOTTA A NÉMET KORMÁNY KÉRÉSÉT, HOGY NÉMET CSAPATOK VONULJANAK ÁT MAGYARORSZÁGON LENGYELORSZÁG IRÁNYÁBA.
Szlovákia viszont csatlakozott a németekhez, és csapatai együtt „masíroztak” a német, majd a szovjet csapatok által megtámadott lengyelek ellen!
Ebben az időszakban Horthy Miklós és Teleki Pál hatékony intézkedéseinek köszönhetően ezrével fogadták a Lengyelországból, Szlovákiából és Romániából idemenekülteket, többek között a zsidókat(!), akik nem jutottak arra a sorsra, ami szülőhazájukban érte sorstársaikat…
/Zárójelben kell megemlíteni, hogy Szlovákia a Szovjetunió megtámadásakor (1941 júniusában) is elsőként sorakozott a németek mellé, majd a II. világháború „lezárását” követő béketárgyalásnak köszönhetően, immáron Csehszlovákia „tagjaként”, bezsebelhette a magyarokra kirótt jóvátétel (30 millió dollár) reá eső részét./
Gr. Teleki külpolitikájának köszönhető, hogy a második Bécsi Döntés alapján (1940. augusztus 30-án) Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz.
A TISZTESSÉG ÉS BECSÜLET TRAGÉDIÁJA
Teleki minden lehetőséget felhasznált arra, hogy megakadályozza a nemzetek közti konfliktusok kirobbanását és segítse a második világháború mielőbbi befejezését, illetve a hadviselő felek számának korlátozását, valamint szorgalmazta a kölcsönösen előnyös egyezmények megkötését.
1940. április 18-án például Teleki javaslatára Bulgária, Jugoszlávia, Románia és Magyarország megegyeztek a dunai forgalom zavartalan biztosításában.
1940. november 20-án Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez. Még ebben az évben Románia és Szlovákia, majd 1941. március 1-én Bulgária is követte Magyarország példáját.
1940. december 12-én aláírták a jugoszláv-magyar barátsági szerződést, és Jugoszlávia 1941. március 25-én a Háromhatalmi Egyezmény tagja lett.
Teleki tehát bízott abban, hogy ezek a szerződések (összességükben) a további fegyveres konfliktusok kialakulási lehetőségét jelentősen lecsökkentik. Március 27-én viszont a belgrádi katonai puccs eredményeként Németországgal szembeni ellenséges kormány alakult meg, ezért Hitler utasítást adott a német haderőnek egy jugoszláviai hadjárat megkezdésére. Hitler (és a német vezérkar) szükségesnek tartotta Magyarország részvételét a jugoszlávok elleni akcióban.
A hadműveleti helyzet minden hozzáértő előtt világos volt: Németország egyedül is megoldja a jugoszláv problémát, viszont a magyarlakta területeket vagy német, vagy szovjet erők szállják meg, mert április 5-én aláírták a szovjet-jugoszláv baráti szerződést, és a szovjetek is készen álltak támadó hadművelet végrehajtására. Egyébként ismert volt már a világ előtt a finnek vagy a balti-államok példáján, hogy mit jelent egy szovjet „szerződés” a gyakorlatban…
Gróf Teleki Pál dilemmáját bonyolította az angol külügyminisztérium figyelmeztető átirata, miszerint: „Ha Magyarország bármilyen indokkal csatlakozna egy Jugoszlávia ellenes támadáshoz, úgy Nagy-Britannia és szövetségesei hadüzenetével is számolni kell”.
Teleki Pál tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben Magyarország nem vonhatja ki magát a jugoszlávok elleni hadműveletekből. Azzal is tisztában volt, hogy Németország „végső” győzelme csak Hitler zavaros agyszüleményének ködös terméke, hiszen az un. „angliai légi háborút” is elveszítette, az USA, Ausztrália és Kanada pedig egyre több (sokrétű) segítséggel kapcsolódott be (közvetve vagy közvetlenül) a náci Németország elleni küzdelembe.
Ebben az iszonyatosan komplikált helyzetben Teleki egyetlenegy kiutat látott: 1941. április 3-ára virradó éjszaka, hivatali szobájában főbe lőtte magát, mert halálával (is!), a nemzete jövőjét akarta szolgálni. Fel akarta rázni a világ közvéleményét és politikai vezetőit, hogy Magyarország a kényszer hatására cselekszik, nincs ereje és lehetősége, hogy Európa nagy részét hetek alatt lerohanó Német Birodalommal szembeszálljon.
Gróf Teleki Pál öngyilkossága rendhagyó indítékkal és tartalommal bírt! A magyar nemzet és politikusainak tisztességét és becsületét kívánta a világ tudomására hozni egy vis maior helyzetben. Ezt a tragikus üzenetét nagyon sokan megértették belföldön és külföldön egyaránt.
Churchill, a Hitler ellenes koalíció egyik megteremtője kijelentette, hogy a béketárgyaláson TELEKI PÁL EMLÉKÉRE EGY SZÉKET ÜRESEN FOGNAK HAGYNI! Meglehet, hogy nem rajta múlt a teljesítés elmaradása, mert a „hálás” brit választópolgárok 1945. július 26-án Attlee kezébe tették a kormánypálcát, aki aligha emlékezett elődje ígéretére.
Gróf Teleki Pál az életét áldozta fel hazájáért, tette példátlan volt a második világháború történelmében, a politikát irányítók körében. Emlékezzünk tisztelettel gróf Teleki Pálra, aki mind a tudományterületén, mind a politikában a lehető legtöbbet nyújtotta, és a hazáért mindenre képes volt!
Prof. Dr. Bokor Imre
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
a Justitia Bizottság elnöke
Nemzeti InternetFigyelő
[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=9QK6-pOVrsQ]
Bokor Imre dr. nyilvánvalóan identitászavarban van. – „Példaképünk – Gróf Teleki Pál” (??)
Bármennyire is becsülendő Teleki gróf, Horthy miniszterelnöke tette – ti. az öngyilkosság (ha az volt?) – a radikális jobboldal és az arisztokrata világa azért két világ volt, a Jobbik és általában a mai radikális mozgalmak számára Teleki egészen biztosan nem példakép.
Napjaink radikális mozgalmai, köztük a Jobbik Magyarországért Mozgalom elképzelései inkább hasonlítanak az NSDAP illetve a hungaristák célkitűzéseihez, mintsem az úri Magyarország Horthy Miklós és Teleki gróf neveivel fémjelzett világához.
Olvasom a feliratot: A NÉP NEVÉBEN…
Közhelynek tűnik, de megkérdezem: kik hatalmazták fel a Jobbikot a NÉP NEVÉBEN nyilatkozni. (Ha a választásokon több mint 50%-ot érnek el, akkor indokolt lesz – de addig…)
Ki hatalmazta fel az ún. „rendszerváltó pártokat” a rendszerváltásra? Ami, mint tudjuk nem valósult meg, mert valamennyi jelenlegi parlamenti párt az MSZMP képződménye.
A Jobbik alulról szerveződik, tisztelt uram!
Talán még nem fordult elő, hogy Bokor Imre bátyámmal vitatkozom, de most, egy olyan állítás szerepel az egyébként reális és értékes Teleki dolgozatban, amely az egésznek a hitelességét veszélyezteti. Gróf Széki Teleki Pál nem öngyilkos lett, hanem egy aljas politikai gyilkosság áldozata. Nem kevés történész dolgozik azon, hogy felfedje a németek által kötelezővé tett, de a kommunista söpredék által is átvett öngyilkossági verziót, amely a németek szempontjából csupán egy politikai ködösítés volt, azonban a kommunista zsidó hatalomnak jól jött a „fasisztázás” és a magyar nemzet lejáratása érdekében. Ha Telekiről végre kimondja a hivatalos magyar történész társadalom, hogy politikai gyilkosság áldozata lett, úgy Magyarország II. világháborúsa szerepét át kell értékelnie minden, a magyar nemzetet a téves, és rosszindulatú, de szándékosan lejárató politikai erőnek szerte a világban. Az öngyilkosság verzió nem bizonyított kézzel foghatóan, míg a gyilkosságot ezernyi bizonyíték támasztja alá. Itt nem részletezem terjedelmi okokból. Rossz beidegződsé, hogy egy immár csaknem hetven esztendős hazugságot ír le egy megbecsült ember, aki mint a Justitia Bizottság elnöke nyilvánul meg. A Jusztitia elnevezés egészen mást feltételez és követel! Kérem, hogy Teleki ügyben tájékozódni szíveskedj kedves Imre Bátyám!
a régi barátsággal: Stoffán György