Nemzetben kell gondolkodnunk…

A történelmünk során őseink számos dolgot cselekedtek meg, védve tatártól, töröktől és számos ellenségtől az Istentől kapott gyönyörű hazát. Sokan akartak mást ellenzőink közül, de Magyarország magyar maradt. 

Őszintén hiszem azt, hogy – még ha pátoszosnak is hangzik néhányunknak – magyarnak lenni egyfajta küldetés és megtartó erő. Nem privilégium, hanem egy minden mást felülíró közösségi érzés. Azoknak az embereknek a közössége, akik határon innen és túl is büszkén vállalják magyarságukat.

Ámbátor többen azt gondolják, hogy ez a sorsközösség csak abban nyilvánul meg, hogy egy nyelvet beszélünk és valamennyien a Kárpát-medencében élünk. Pediglen ez így önmagában csak magyar állampolgárrá tesz és nem a magyar nemzet tagjává!

Ugyanakkor Magyarország egész történelme során befogadó nép volt, ez vita tárgyát nem képezheti, de mindig elvárta a kisebbségi néptörzsektől az alkalmazkodást és az ország mindenkori törvényeinek elfogadását.

A nemzethez való tartozás jogokkal és kötelezettségekkel jár és a hazánkért megcselekedett tettekkel is. S, ha ezt betartjuk, akkor meggyőződésem, hogy rövidesen kisüt a nap a hazánk felett.

Természetesen ezt nem lehet ölbe tett kézzel várni és azt is tudom, hogy nem lehet mindenkivel összefogni, s a saját hibáink sem rejtettek előttem. A hibákat ki kell javítanunk, és akinek hiába nyújtjuk a kezünket, azt útjára kell engednünk!

Nekünk pedig munkához kell látni és meg kell valósítanunk – amiben én kizárólag hiszek – a nemzeti egységet. Ezt azonban, csak a sérelmek és az ego levetkőzésével érhetjük el, és az egy célért küzdők összefogásával:

Nemzetben kell gondolkodnunk, hogy Magyarország magyar maradjon!

Mindörökre.

Zetényi-Csukás Ferenc

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)