Nem a mi energiánk: beton, acél és külföldi tőke – ezt hozná a 4 gigawattos szélenergia-roham
Nem vagyok a szélenergia ellen – van helye az energiamixben, és nem értek egyet a kategorikus építésügyi tiltással sem. De amikor elindul az érzékenyítés 4 gigawatt (!) új szélkapacitás külföldi létesítésének elfogadásáról, érdemes megvizsgálni a valóságot. Tóth Máté energiajogász foglalta össze azt a nyolc súlyos szempontot, amiről mindenkinek tudnia kellene, mielőtt ránk sóznák a szélparkokat.
Mielőtt a tiszás szélügyi szakértők azzal jönnének, hogy nem értek hozzá, érdemes felidézni: 14 évvel ezelőtt én írtam a szélerőműves projektszerződéseket, szabályozásokat, pereket vittem, és jogszabály-szöveget írtam (sőt, az egyik ügyemben hozták azt a kormányrendeletet, ami a későbbi korlátozást szülte). Nem ma kezdtem. A számok és a tények azonban makacs dolgok:
1. A szélerőmű rendkívül anyagigényes
Rengeteg acél és beton kell hozzá, tehát semmi köze a valódi zöld átmenethez. Egy átlagos, 50 MW-os szélpark (10–12 darab modern turbinával) 5000–6000 köbméter betont és több mint 2000–2500 tonna acélt jelent a talajba betonozva. A kompozit anyagból készült turbinalapátok ráadásul újrahasznosíthatatlanok: globálisan 2050-ig több mint 40 millió tonna ilyen hulladék végzi majd a lerakókban. Emellett a ritkaföldfémek (neodímium, diszprózium) bányászata és feldolgozása is mérgező vegyszerekkel, savas maradványokkal és radioaktív hulladékkal jár.
2. Az üzemeltetés sem zöld
A korábbi tapasztalatok is megmutatták, hogy a forgó lapátok pusztítóak a madárvilágra és a denevérekre nézve. Egyetlen turbina évente 5–10 madár és 10–30 denevér halálát okozza közvetlen ütközéssel vagy barotraumával. A költözőmadarak útvonalára telepített parkok kifejezetten károsak, amit a folyamatos villogó fényjelzések és a mozgó árnyékhatás csak tetéz.
3. Nincs alkalmas szél Magyarországon
Hazánkban nincs megfelelő szélerősség és szélállandóság. A gazdaságos üzemeltetéshez szükséges 6,5–7 m/s feletti átlagos szélsebesség 100-150 méteres magasságban csak a Kisalföld egyes részein érhető el. Az ország túlnyomó részén a kihasználtság (kapacitásfaktor) jóindulattal is csak 20% körül alakul (szemben az északi-tengeri 45–55%-kal). Jellemző példa, hogy a paksi mizéria alatt a meglévő 300 MW-os hazai szélkapacitás alig 10%-os hatásfokkal termelt.
4. Magas fokú volatilitás
A szélerőművek nagyon inkonzisztensen termelnek az időjárásfüggőség miatt. Magyarországon ez különösen kockázatos: a nyári csúcsfogyasztás idején vagy a kritikus helyzetekben éppen rugalmas kapacitásokra van szükség, nem pedig még több bizonytalanságra. A termelés órák alatt zuhanhat a névleges teljesítmény 100%-áról 0%-ra.
5. Súlyos hálózati terhelés
A hirtelen túltermelés vagy kiesés óriási terhet ró a hálózatra, ami drága gázturbinás gyorsindító erőművek készenlétben tartását és milliárdos akkumulátoros energiatároló-fejlesztéseket követel meg. Aki több szelet akar, az valójában még több hálózati rugalmasságot von el a rendszertől.
6. Drága létesítés
Fajlagosan rendkívül költséges a beruházás: egy 1 MW-os szárazföldi szélpark CAPEX költsége 1,3–1,6 millió euró körül mozog. Egy 4 gigawattos szélenergia-roham a kiegészítő hálózati és tárolási költségekkel együtt a magyar költségvetés 4%-át is elérheti – pont annyit, amennyit az oktatásra fordítunk. Micsoda kontraszt ez a felújításra váró kórházak vagy MÁV-szerelvények mellett!
7. Drága áramot termel
Míg a Paksi Atomerőmű kb. 12 Ft/kWh, az ipari naperőművek 20–26 Ft/kWh áron termelnek, addig a meglévő hazai szélerőművek 40–42 Ft/kWh költséggel működnek a gyenge széladottságok miatt. Egy eleve drága termelési módot erőltetni egy szeles szempontból félperifériás országban gazdasági tévút.
8. Csak a külföldi tőkének üzlet
A szélturbinák gyártását és a komponensek előállítását maroknyi nyugat-európai óriáscég (Vestas, Nordex, Siemens Gamesa) dominálja. Magyarországon nincs saját turbinagyártás, így a tőke döntő része elhagyja az országot, miközben a helyi gazdaságban csak az alacsony profitmarzsú alapozás marad. A 4 GW-os kapacitás vizionálása nem más, mint pénzszivattyú a nemzetközi tőkének.
A kép árnyalt, és észszerű keretek között lehet helye a szélnek is, de amivel most próbálnak minket meggyőzni, az nem a mi energiánk: ez egy drága lerakat és pénzszivattyú egy elavult technológiának.
Forrás: Tóth Máté energiajogász Facebook-bejegyzése
Szerző: Szabó Katalin
Kiemelt kép: Illusztráció Fotó: MTVA/Bizományosi: Baranyai Balázs
#Szélenergia #TóthMáté #Energiajogász #Szélerőmű #Gazdaság #NIF #NemzetiInternetFigyelő
