Nehogy úgy járjunk, mint az indiánok!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Avagy Káosz kapitány totális uralma: 25 perc, amely romba dönti a szép, új, magyar világot!

A magyarság valódi szövetsége: Vérszerződés
A magyarság valódi szövetsége: Vérszerződés

Most mit mondjak? Mondhatnám azt, hogy még nem rendelkezem kellő szakmai rutinnal, és ahogyan mifelénk mondani szokás, a hajón töltött hosszú éveknek is híján vagyok, de megmondom az őszintét, akkor sem állnék teljesen távol a valóságtól, ha aszondanám, végképp össze vagyok zavarodva.

Vagy talán mégsem?

Mondom ezt mindazok után, hogy magam is három csodálatos napot töltöttem el Bösztörpusztán. Ebben az országban ugyanis minden, és annak ellenkezője is könnyűszerrel megképződhet.

Az utóbbi 24 órában hátborzongató momentumokkal kellet, hogy szembesüljek. Mégsem itt kezdem, hanem egy kicsikét korábbról.

A dolog ott kezdődött, hogy amikor először találkoztam a Magyarok Szövetségével, a börzsönyi 21 pont meghallgatása, valamint fertály óra koncentrált figyelemmel töltött hallgatás után bátorkodtam feltenni a kérdést: Hogyan? Mert hát ez mind szép és jó, csodálatos kívánságlista, de hogyan valósítjuk ezt meg?

Gyün majd a kritikus tömeg, ’oszt azzal. – jött rá szinte azonnal a felelet. A kritikus tömeg aztán el is kezdett gyünni, egyelőre még gyün, de emellett már a viharfellegek is gyűlni látszanak a szárnyait bontogató szövetség gondterhelt egének horizontján, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek.

De ami miatt a tegnapi nap meglehetősen hátborzongatóra sikeredett a számomra, az kevéssel a Hősök terén tartott zászlóbontás utánra nyúlik vissza. Egyik barátom akkor azt találta mondani, hogy neki felettébb gyanús a dolog, mert a fő hallja kend katonatiszt az összes ebből fakadó csatolt részeivel együtt, szerinte ezt az egészet azért találták ki, hogy lekössék a népet.

Történt aztán, szintén kevéssel a zászlóbontás után, akkor még a szocialista nagyvárosban, hogy az akkor még szocialista nagyváros öntudatos polgára, rögtön az első adandó alkalommal bizony kihúzta a gyufát, mert olyant talált kérdezni, amire nem nagyon tudtak válaszolni. Nevezetesen valami olyasfélét, hogy a rossebbe viszi majd keresztül a Magyarok Szövetsége a kritikus tömeg akaratát. Mer’ hogy van ám itten egy apró, ám annál lényegesebb momentum! A törvényeket, melyek minden magyar állampolgárra nézve kötelezők, és minden magyar állampolgáron számon kérhetők, sőt, szintén ezek alapján még a tetőt is elvihetik a nem jogkövető magatartást tanúsító állampolgár feje fölül, szóval ezeket bizony a Törvényhozás Házában, rusztikusabban: a Parlamentben (szájmagyaroknak: az Ország Házában, vagy Országgyűlésben) hozzák. Azzal pedig mindenki tisztában van, hogy a jelenlegi berendezkedés szerint a törvényeket bizony a parlamenti többség hozza. És hát a jelenlegi berendezkedés megváltoztatásához is parlamenti többség szükségeltetik.

Yossariant meg (Joseph Hellerrel együtt) csókoltatja az Újpetrei ÁFÉSZ.

No, mármost a kérdésemre csak a későbbiekben kaptam választ. Ha lesz olyan politikai csoportosulás, amely támogatja a Magyarok Szövetségének célkitűzéseit, akkor a kritikus tömeg majd azokra adja le a szavazatát, ha ilyen nem lesz, akkor majd állít saját képviselőjelölteket, akik kézjegyükkel ellátják az ún. társadalmi szerződést, s ezáltal, visszahívhatók lesznek. Hurrá! Ez mán valami!

Valószínűleg élő ember nincs ma a gúnyhatárok közé firkantott Magyarországot jelképező térkép által határolt 93 ezer négyzetkilométeren honfitársaim között, aki elhiszi nekem, hogy nem a Szent Korona TV huszonöt perces ún. oknyomozó riportfilmje (http://vimeo.com/6415843) volt az, ami komoly kételyeket ébresztett bennem, és a hátborzongató jelző használatát indokolttá tette számomra.

Pedig, ahogyan asztat Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsaművész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részéből tudhassuk: „Ez a tényvalóság!” (A politikai korrektség kedvéért a beszélgetés első része: „Ott se vótam, ügyvéd úr!”)

No, mármost Vukics Ferenc olyan, amilyen. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Nincs is ezzel semmi gond. Különben is, akit bővebben érdekel a nagyember nacionáléja, most már könyv, és ha jól tudom DVD formájában is elérhető a Varga Domokos György nevével fémjelzett, Ki vagy Vukics? című információhalmaz. Hogy most ez a személyi kultusz korai megnyilvánulásaként értékelhető-e, vagy csupán arról van szó, hogy időarányosan már most több ütést vittek be ennek a derék, szép szál magyar embernek, és a félreértések tisztázása végett állították össze sebtében ezt a szép kiállításúra sikeredett humánerőforrás anyagot, annak eldöntését a kedves Olvasóra bízom.

Két olyan momentum volt a Szent Korona Televízió riportfilmjében, amely komolyan gondolkodásra késztetett.

Az egyik az, hogy maga Vukics mondja a filmben, hogy eszük ágában sincsen indulni a választáson, egész pontosan „egyéni képviselőket semmiképpen sem indítunk”.

Szép dolog a közösségi élet fejlesztése, tiszteletreméltó, de ahogy mifelénk mondani szokás: „Szart ér a harag, hatalom nélkül.” Hiszen az utóbbi esztendőkben mást se láttunk, mint a törvényhozás falain kívül elégedetlenkedő kisebb-nagyobb embertömeget, majd azok szétverését, vagy hazamenetelét, miután jól megmondták a magukét, vagy kidühöngték magukat.

Az önkormányzati képviselőkkel pedig, – már elnézést kérek a stílusos szóhasználatért, de ahogy mondani szokás – kitörölhetjük a seggünket. Egy olyan országban, ahol csak úgy hipp-hopp, egy laza csuklómozdulattal százmilliárdos (értsd: százezermilliós) nagyságrendben vonhatnak el pénzeket önkormányzatoktól, és a lényegi dolgok az Ország Házában dőlnek el a törvényhozás folyamatában, az oda bejuttatott honatyák és a honanyák száma az, ami döntő jelentőséggel (és befolyással!) bír. Legalábbis az egyszerű, a kulisszák mögé való belátás képességétől megfosztott, valamint az adófizető barom státuszába besorolt, egyelőre még magyar állampolgár számára innen úgy tűnik. (Asszem politikailag ez így teljesen korrekt vót, társadalomszociológiailag minden benne vót.)

Legutóbbi, Dobai uramnak írott szösszenetemben az alábbiakban összegeztem a Magyarok Szövetségének eddigi tevékenységét, s annak kicsúcsosodását, a Bösztörpusztán lezajlott Magyarok Országos Gyűlését:

„Hiába ugyanis a kicsivel több mint negyedmillió ember, hiába az összehordott jó akarat, a felhalmozott óriási tudás, a kompetens és hiteles emberek – mai divatos szóhasználattal élve: szakértők –, ha a NÉP (úgyis mint emberek, úgyis mind a Nemzeti Érdek Programja) bölcs megállapításait és következtetéseit nem tudjuk átvinni a törvényhozás, valamint a jogalkalmazás területére, megette a fene az egészet, akkor bizony a Magyarok Szövetsége nem ér egy hajítófát sem.”

Ezt a véleményemet most is fenntartom! Mert hát annak bizony semmi értelme sincs, hogy egyhelyben járassuk a magyar nemzetet, időnként szépen ki- és felöltöztetve összetrombitáljuk a népet a pusztába, majd miután jól végeztük dógunkat, mindenki hazamenjen a saját kis vackába. Igaz, hogy mink úgy vótunk őtözve, csak most éppen az idő nem vót alkalmas rá. Vagy valami efféle. Arra a hónapra aztán már be is húzzuk a féket, mert a havi fixből ennyire futotta. Hát ennek bizony így tényleg semmi értelme sincs.

Ha látja az ember a próbálkozást – bár ezek után most már félve írom le e szavakat is, mert hát könnyen lehet, hogy ezek az úgymond „próbálkozások” is, melyek aztán valahogy soha nem vezetnek eredményre és sikerre, előre gondosan megtervezettek – szóval, ha az ember látja a próbálkozást, legalább becsüli az igyekezetet. Nem mintha ezzel sokra mennénk! De mi van akkor, ha a nagyember, a fő hallja kend kerek-perec kijelenti, mi nem is indulunk? Rögtön az elején bedobjuk a törülközőt, mert mink máshogy gondoljuk a dolgot. Márpedig a dolgok jelen állása szerint a törvényességet megkerülve csak lövöldözés (értsd: erőszak árán) lehet keresztülvinni ezt a bizonyos törölköző-bedobást.

Ahogyan azt Wittner Mária egyszer oly találóan megjegyezte: „Forradalmakat nem lehet megspórolni!”

Bogár László szokta gyakorta idézni Talleyrand mondását, miszerint „Több, mint bűn: hiba”. Valóban. Több mint bűn: hiba, ha ismét egy mások által már előre megírt, gondosan kitervelt és eltervezett forgatókönyvet élünk (és szenvedünk?) végig az elkövetkező újabb húsz esztendőben. Nincs újabb húsz esztendőnk!

Ahogyan azt néhány sorral feljebb írtam, nem a Szent Korona TV huszonöt perces ún. oknyomozó riportfilmje (http://vimeo.com/6415843) volt az, ami komoly kételyeket ébresztett bennem a Magyarok Szövetségével kapcsolatban, és a hátborzongató jelző használatát indokolttá tette számomra.

Igaz, a filmben megszólal Dr. Varga Tibor jogtörténész, akinek mondatai komolyan elgondolkodtatók és itt már hangot ad kételyeinek, melyek arra késztettek, hogy meghallgassam a „Mit szándékoznak velünk tenni? Egy újabb műrendszerváltás közeledik” című előadását. (Letölthető: http://szentkoronaradio.com/letoltes/2009_08_24_mit-szandekoznak-velunk-tenni-by-dr-varga-tibor-eloadasa)

Ennek az előadásnak számomra a leglényegesebb üzenet az volt, ami a lap címe is: Jó Ha Figyelünk!

Tibor az indiánok példáján keresztül hívja fel a figyelmet a veszélyre, mely talán minden eddiginél alattomosabban támad, immáron a lelkünkbe akar beférkőzni. Vagy legalábbis a jelek szerint innentől kezdve most már ezzel is számolnunk kell. Ezt úgy neveztem el, hogy „A saját jel veszélye”!

Nem kell ide fegyver! Ugyan kérem!

Emlékezzünk, mit mondott Drábik János! 1956-tal ellentétben, ma nem tudod, nem egyértelmű, ki az ellenség. Az arctalan pénzviszonyokba menekült multinacionális uzsorás talán a bolygó túlfeléről tesz tönkre téged néhány gombnyomással a billentyűzetéről.

De most még ennél is tovább mennek?

Ahogyan az Varga Tibor előadásában nagyon tanulságosan elhangzik, annak idején úgy pusztították ki az indiánokat, hogy amikor azok felmutatták a saját jelüket, a hódítók is ugyanazt a jelet mutatták nekik vissza. Befogadták őket, mert azt hitték, ők is közülük valók, egyek velük, szövetségesek.

A dologban az a szomorú, ami szintén elhangzik Varga Tibor előadásában, hogy nagyon sokan azáltal megtéveszthetők, hogy az értelmük helyett kizárólag az érzelmükre hagyatkoznak. Végre történik valami, végre valami, amire vártunk, ami mellé odaállhatunk!

Pedig emlékezzünk csak vissza, ezt egyszer már eljátszották velünk. A Gorenje-turizmus ugyanez volt! Hiánygazdaság után végre lehetett fogyasztani, élő ember nem volt ebben az országban, akinek meg tudtad volna magyarázni, hogy „te barom, ne vidd már ki azt a kevéske kis valutát, ami még van, hagyd inkább itthon!”

A lakosság végletekig történő eladósítása ugyanez! Fogyassz! Még pontosabban: Végre fogyaszthatsz! Hát fogyassz!

Van egy szintén régi mondás: Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!

Formáld, alakítsd, terelgesd a neked megfelelő irányba! Mondd azt nekik, amit hallani akarnak! – ezt már csak én teszem hozzá. A dologban igazán az a szomorú, hogy megint komolyan fennáll a veszélye annak, hogy kihasználják a jóakaratú, valami jobb, valami élhetőbb iránt áhítozó emberek jóhiszeműségét. S ha erről is bebizonyosodik – a régi kabarészám mottójával, hogy hát – „ez így, ebben a formában nem igaz”, a csalódott embertömegeket többé már a büdös életben nem lehet majd sem megmozdítani, sem kimozdítani. Félő, hogy mindenki begubózik majd, egyéni túlélésre rendezkedik be, arra koncentrál, az atomizált társadalmat pedig a legkönnyebb kézben tartani. Mindeközben a Nemzet a maga tényleges valójában megszűnhet létezni, mert nem állnak össze újból a közösségek.

Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére! Változtassunk, változtassunk, csak semmit meg ne változtassunk! – mondja Varga Tibor az előadásában több helyütt is. A „mintha” típusú létezésben pedig kétségkívül nagy gyakorlatra tettünk szert az utóbbi…, hirtelen nem is tudom hány esztendőt írjak.

Jé! Ez olyan, mintha demokrácia lenne! Pedig nem az!

Jé! Ez pont olyan, mintha jogállam lenne! Pedig nem az!

Jé! Ez pont olyan, mintha piacgazdaság lenne! Pedig nem az!

Jé! Ez pont olyan, mintha tej lenne! Pedig nem az! (Valami reggeli ital, vagy mi.)

Pedig, akár még jól is működhetne a dolog. Épp Bösztörpusztán beszélgettünk arról, milyen jól kiegészíthetné egymást a Magyarok Szövetsége és a Jobbik. Az egyik a Törvényhozás Házában, amolyan előretolt helyőrségként működhetne, míg a másik alászervezné a hagyományaihoz, a szakralitásához visszatérő magyar társadalmat. De Varga Tibort hallgatva nem úgy tűnik, hogy ebből bármi is megvalósulhatna a belátható jövőben. Sőt, lehet, hogy azzal járunk jól, ha nem valósul meg?

Szinte megalakulása óta gyűlnek a megválaszolatlan kérdések a Magyarok Szövetsége körül. Természetesen a Szent Korona Televízió által készített oknyomozó riportfilm sem válaszol minden feltett és fel nem tett kérdésre. Az is lehet, hogy újabb kérdések fogalmazódnak meg a tanácstalan nézőben. (Lehet, hogy pont ez a cél? A minél nagyobb káosz, összevisszaság és tanácstalanság létrehozása? Hogy minden kezdeményezést – a jókat is természetesen – ellehetetlenítsenek, vagy hiteltelenítsenek? Úgy összezavarjanak, hogy semmiképpen se ismerhesd ki magad? Ki van veled, ki van érted, s ki ellened?)

Mintha országban mintha tényleg megmozdult volna valami, mintha tényleg elkezdődött volna valami új, valami jobb, valami erősebb. Mintha.

De mi történik akkor, ha az alulról szerveződő szövetkező szervezetről kiderül, hogy ez is csak egy felülről megszervezett és gondosan előre megtervezett metodika, forgatókönyv szerint, thin-thank-ekben (szellemi műhelyekben) kitalált valami, amivel – ahogy Varga Tibor fogalmaz – egyhelyben járatják a népet? Túl azon, hogy bizony az egyhelyben járásban is el lehet ám fáradni cefetül, más egyéb káros hatásokkal is számolnunk kell. Példának okáért azzal, hogy a becsapott emberek tömegét még egyszer a büdös életben nem lehet majd rábírni arra, hogy a közért, a közösségért cselekedjen. Tudják, olyan ez, mint farkast kiáltani. Addig nincs is baj, amíg igazából nem gyün a farkas. No, de ha gyün, és tényleg gyün, akkó’ tényleg gyün! Meg a baj is! Csőstől! De addigra mán le leszünk gyöngítve, a kedvünket is elvették, széthullottunk, mint az a bizonyos oldott kéve. Akkor’ aztán, amikor tényleg mozdulni kéne, mert lehet (és kell is) mozdulni, ráadásul egyszerre, a nem tudom én hányszor becsapott, megvezetett és rászedett nép, addigra mán csak lakosságnak híjják, unottan legyint egyet, ’oszt tovább dagonyázik a konzumidiotizmus által fémjelzett fogyasztói létezés agyon mediatizált jótékonyan langymeleg posványában.

Mintha országban, mintha a Magyarok Szövetsége tényleg letett volna valamit az asztalra. A tavalyi Kurultaj, az idei Magyarok Országos Gyűlése sok ember számára a régen várt csoda. Mintha elkezdődött volna valami.

Így utólag visszanézve az ún. rendszerváltás óta eltelt történésekre, ha eleddig folyvást csak tényleg előre kitalált dolgok alakították kis hazánk történelmének menetét, bizony rögtön világossá válik, hogy azokban az esetekben, amikor még a képzetlen pórnép számára is azonnal logikusnak tűnt bizonyos erők összefogása, ám az ennek ellenére sem képződött meg, mi állhatott annak hátterében, hogy ezen összefogások sorra, rendre ténylegesen elmaradtak. Vajon mi lehet a háttérben? Kik állhatnak a kulisszák mögött? S vajon az előtérbe tolt, mindig jól (sőt, némelykor túlontúl jól) látható csicskás had, kinek az érdekében tevékenykedik a jó részt tőlünk kapott közpénzből?

Van még egy óriási gond, amely szintén a veszély minden eddigit meghaladó nagyságára hívja fel a figyelmet, melyre már Dr. Varga Tibor is utalt előadásában. Ismét egy régi, a nép ajkán született bölcs mondásra hivatkozom: „A magunk által állított szobor ledöntése a legnehezebb!” Bizony nagyon igaz ez!

Ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy létezik soron következő, szintén mások által előre kidolgozott, felülről levezénylendő és nemzeti köntösbe öltöztetett, felpántlikázott, sorrendben második számú rendszerváltozásnak nevezett hatalomátrendezési, átszervezési szcenárió (forgatókönyv), ismét becsapott emberek százezrei, vagy talán milliói nem tudják, nem akarják, vagy talán nem is merik majd bevallani maguknak, hogy megint becsapták őket. Megint rossz döntést hoztak, és amellett ki is tartottak. Saját rossz döntéseink beismerése önmagunk számára az egyik legnehezebb feladat. Helyette inkább megideologizáljuk, próbálunk összeeszkábálni rá valami magyarázatfélét, mellyel ideig-óráig elüthetjük a dolgot, amikor aztán jön a védhetetlen leleplezés (legfőképp önmagunk előtt), amikor már nincs visszaút, akkor meg általában másokat hibáztatunk. Ezért veszélyes ez a kétértelmű tanácstalanság, ezért kéne végre rendet tenni a káoszban!

De ha lehet, most mán, ne a szabadság gyűjjön el, mer’ asztat mán láttuk, hogy mit szült, rend helyett. Káoszt. Ne is a szabadosság, mer’ asztat is láttuk, hogy hova vezet. Asszem a buzifelvonulás méltóképpen koronázta meg a magukat állandóan liberálisnak hangoztató kirekesztő kisebbség húszesztendős dicstelen pályafutásának zuhanórepülésbe átmenő agóniáját.

Talán inkább az értelemnek lenne itt most már az ideje, hogy ha nehéz vajúdás árán is, de megszülje végre a sokak által oly hőn áhított rendet.

Addig is Jó Ha Figyelünk!

Nehogy úgy járjunk, mint az indiánok!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

2 hozzászólás a(z) “Nehogy úgy járjunk, mint az indiánok!” bejegyzéshez

  1. Hát Kedves Sors társaim, ha lehet én ennél is tovább megyek.Pl.: miért pont most alakult meg aMagyarok Szövetsége?Mit akar elérni valójában?Ki s kik ellen vagy mellett szövetkeznek? Jó lenne ezekre a kérdésekre választ kapni.A társulat név rövidítése , MSZ .Már csak a P hiányzik.Ennek a szövetségnek a jelenlegi formájában, semmi értelme.Vagyis hát nincs a fenét! A KURULTÁJ-nak ugye, vége.A Jobbik inkább ellenfél mint barát.A Fidesz az még talán, talán.Tehát a jobboldalnak is inkább árt a jelenlétük mint használ.Aztán a petíció!?Mint a viccben az Albán légvédelem, mikor légycsapóval fenyegették az amerikai vadászgépeket.Ez ahhoz volt hasonló.Vigyáznunk kell! Nem szabad bedőlnünk!A szövetség megalakításával, még jobban megosztották a népet, s a Jobb oldalt is.S ha már az általam oly nagyra becsült, Indián hasonlattal lett a gondolatsor indítva, folytatom, “…egy nyílvesszőt könnyebb eltörni, mint egy tucatot, de akár hármat is!” A Jó Isten Áldja meg Drága Népünket, s vigyázza lépteit! Reszkess bestye kurafi!Ebura fakó!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Kristoffer Larson: Cionista háború (A Zionist War)
Siklósi András: Hazánk és világunk megsemmisítésének küszöbén
Stoffán György: A közerkölcs ellen, rendőri biztosítással… – avagy vonultak a buzik
Close