KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Megtalálták a rák ellenszerét?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az MTA számolt be a Stanford Egyetem kutatói által kidolgozott módszerről

A felébresztett immunrendszer kisöpri a daganatot

Az immunrendszer teljes tumorölő potenciálját felszabadítja a kaliforniai Stanford Egyetem kutatói által kidolgozott kombinált immunstimuláns kezelés. A daganat által rájuk kényszerített bénulásból magukhoz térítve az immunsejtek úgy söprik ki a daganatot és annak áttéteit a szervezetből, mintha egy vírusfertőzést számolnának fel. Szellemi atyja, Ronald Levy szerint az egyelőre csak egerekben kipróbált eljárás elvben bármilyen daganattípus kezelésére alkalmas lehet, és a klinikai próbák már 2018 vége felé megkezdődhetnek. Tátrai Péter biológus élvezetes, közérthető írásában részletesen elemzi az év elején bejelentett, nagy szakmai és sajtóvisszhangot keltett eredményt.

„Áttörést hozhat a rák gyógyításában” – annyiszor olvastuk-hallottuk már ezt a frázist, hogy nehéz hiteles szavakat találni, amikor úgy tűnik, valóban áttörés körvonalazódik a daganatok kezelésében. Márpedig ha a Stanford Egyetem kutatóinak 2018. január 31-én a Science Translational Medicine-ben közölt egérkísérletes eredményei emberben is megismételhetőek lesznek – és az előzetes jelek biztatóak erre nézve –, az túlzás nélkül új fejezetet nyithat az onkológiában.

A Ronald Levy laboratóriumában kidolgozott immunterápiás eljárás során két immunstimuláns parányi mennyiségét közvetlenül a daganatba fecskendezték, amivel aktivizálták a daganatba beférkőzött, de ott támadásképtelen állapotba került immunsejteket. Az aktivizálás nyomán kialakuló immunválasz nemcsak a megcélzott daganatot pusztította el, de a szervezet bármely más pontján található azonos típusú daganatokat is, sőt, megakadályozta vagy lefékezte az ugyanilyen daganatok későbbi kialakulását.

Daganatsejtet (fehér) támadó sejtölő T-sejtek (vörös) egy hamis színes elektronmikroszkópos felvételenFlickr/NIH Image Gallery/Rita Elena Serda, Duncan Comprehensive Cancer Center at Baylor College of Medicine, National Cancer Institute, National Institutes of Health

Egy olyan eljárás, amely maradéktalanul elpusztítja az elsődleges daganatot és annak áttéteit egyaránt, és még a tumor kiújulásának is elejét veszi, elérhető közelségbe hozza azt a mindig is áhított célt, hogy a rákra elkerülhetetlen végzet helyett kordában tartható krónikus betegségként gondolhassunk. Ráadásul – ellentétben még a modern célzott daganatterápiás szerekkel is, amelyek egy meghatározott molekuláris célpont támadásával legfeljebb a daganatok körülírt csoportjait támadhatják – az immunterápiának ez a formája elvben bármilyen daganattal szemben alkalmazható. „Nem hiszem, hogy bármi is behatárolná a módszerünkkel potenciálisan kezelhető tumortípusok körét, feltéve, hogy az immunrendszer sejtjei be tudnak hatolni a daganatba” – nyilatkozta a cikk kapcsán a tumor-immunterápia apostolaként számon tartott Levy, aki az 1980-as évek óta megkerülhetetlen alakja e kutatási területnek, és kulcsszerepet játszott az egyik első törzskönyvezett rákellenes ellenanyag, a rituximab koncepciójának kidolgozásában.

Az immuno-onkológia úttörője: William Coley

William Coley (középen) egy 1892-ben készült fotónForrás: Wikimedia Commons
William Coley (középen) egy 1892-ben készült fotónForrás: Wikimedia Commons

Az a gondolat, hogy az immunrendszert a daganatok ellen lehetne fordítani, nem újkeletű: William Bradley Coley amerikai sebész 1891-ben publikálta híres kísérletsorozatának eredményeit, melyben rákbetegekbe eleinte élő, utóbb elölt baktériumokat fecskendezett, azt remélve, hogy az így felszított immunválasz mintegy oldalcsapásként a daganatot is elpusztítja majd. Elméletét azokra a korábbi sporadikus, ám hitelesen dokumentált esetekre alapozta, melyekben magas lázzal járó orbánc-fertőzésen átesett rákbetegek váratlan módon felgyógyultak daganatukból. Először saját kórházának archívumában kutakodva akadt egy ilyen esettanulmányra, majd ezen fellelkesülve tovább keresett, és egyebek között más orvos-úttörők – így Robert Koch, Louis Pasteur és Emil von Behring – feljegyzéseiben is talált példákat a Streptococcus pyogenes baktérium okozta orbánc és a spontán daganatfelszívódás kapcsolatára. Bár Coley történelmi esetekre nem hivatkozott, a daganatok fertőzéssel való kezelése valójában az ókori Egyiptomtól a középkoron át a 18-19. századi orvoslásig bevett gyakorlat volt, s például konkrétan az orbánc és a rákgyógyulás összefüggését – gyakorló orvosi minőségében – maga Anton Csehov is megemlítette.

Noha Coley néhány betegével látványos sikereket ért el, eredményeit nehéz volt értelmezni és reprodukálni. A baktériumkészítmény beadásával járó többletkockázat, s nem utolsó sorban a lehetséges hatásmechanizmus ismeretének teljes hiánya végül eltántorította korának orvosait a „Coley-toxinok” általános alkalmazásától, így a műtéti kimetszés és az ekkortájt tért hódító röntgen-besugárzás kombinációja került a korai 20. század onkológiai praxisának fősodrába.

Az immunőrjárat-elmélet és a modern immunterápia hajnala

Coley közleményétől számítva pontosan száz évet, 1991-ig kellett várni az első immun-onkoterápiás eljárás, az interleukin-2-kezelés gyógyszerhatósági elfogadásáig; ennyi ideig tartott, míg sikerült az immunrendszer és a rák kapcsolatának alapjait tisztázni, és az immunválasz erejét ellenőrzött módon szembefordítani a daganatokkal. Több évtizedes viszonylagos feledés után a modern onkoimmunológia korszakát az immunőrjárat (immunosurveillance) Lewis Thomas és Frank Macfarlane Burnet nevéhez köthető elmélete nyitotta meg 1957-ben. Az elmélet szerint a daganatos elfajulás jóval közönségesebb esemény, mint ahogy a ténylegesen kifejlődő daganatok gyakoriságából vélhetnénk: szervezetünkben szinte folyamatosan keletkeznek potenciálisan rákos sejtek, ám ezeket a kezdeményeket az immunrendszer testidegenként ismeri fel és elpusztítja, ezzel csírájában elfojtva a kóros sejtburjánzást. „Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy tumorsejtek apró csoportosulásai alakuljanak ki, amelyek új antigén-sajátosságokkal bíróként hatékony immunválaszt váltanak ki, és eltűnnek anélkül, hogy létezésükről klinikai jelt adtak volna” – fogalmazott 1970-es összefoglaló könyvében Burnet.

Frank Macfarlane Burnet a laboratóriumában Forrás: Wikimedia Commons
Frank Macfarlane Burnet a laboratóriumában Forrás: Wikimedia Commons

A koncepció hátterében Burnetnek az a felismerése állt, hogy az emberi immunrendszer nemcsak az idegent – értsd: más fajokból, vagy fajunk másik egyedeiből származó molekuláris struktúrákat –, de a megváltozott sajátot is antigénként, vagyis immunválasz által elpusztítandóként ismeri fel. Burnet megsejtette – bár kísérletesen még nem tudta bizonyítani –, hogy az immunrendszer az embrionális fejlődés során tanulja meg felismerni a saját struktúrákat, s amivel e kritikus periódus alatt nem találkozott, azt a későbbiekben nem-sajátnak, tehát antigénnek tekinti. Az ausztrál kutató, akit az „immunológiai saját” lényegének megragadásáért 1960-ban orvosi Nobel-díjjal tüntettek ki, szintén zseniálisan érzett rá arra, hogy a rákos sejtek immunológiai identitása megváltozik, holott ennek molekuláris biológiai okairól még nem lehettek ismeretei.

Ez is érdekelheti:  Szijjártó nyíltan elmondta: szerinte így érhet majd véget az orosz-ukrán háború

A tumorellenes immunitás szereplői

Azóta jól tudjuk, hogy a daganatos elfajulás kiváltó oka a sejtek szintjén az örökítőanyag hol pontszerű, hol kiterjedt átrendeződésekkel járó megváltozása – mutációja –, s e mutációk rendszerint megváltozott szerkezetű fehérjéket eredményeznek. Azt is tudjuk már, hogy magvas sejtjeinkben működik egy olyan mechanizmus, melynek révén a sejtek folyamatosan „kiteszik a kirakatba” a bennük képződő fehérjék összetördelt mintáit, s ezzel mintegy tájékoztatják a környezetüket fehérjekészletük állapotáról. Ha egy sejtbe vírus férkőzik, amely a sejtet saját fejérjéinek termelésére kényszeríti, e vírusfehérjék töredékei óhatatlanul kikerülnek a sejtfelszín I-es típusú MHC fehérjének (röviden MHCI-nek) nevezett hirdetőtábláira, s árulkodó jelként bélyegzik meg a sejtet az immunrendszer számára. Hasonlóképp, ha egy sejt DNS-e mutációkat szenved, s ezzel a sejt a rákos elfajulás útjára lép, tervét nem tarthatja egészen titokban, mert a „megváltozott saját” fehérjék töredékei a felszínre kihelyeződve hűen tudósítják az immunrendszert a benti történésekről. Azt a vírusfertőzött vagy rákos sejtet pedig, amely az MHCI és a rajta bemutatott fehérjetöredékek visszatartásával leplezné a benne zajló turpisságot – és ezzel a trükkel mind a vírusfertőzött, mind a rákos sejtek meg szoktak próbálkozni –, épp feltűnő némasága fogja gyanússá tenni és elárulni az immunrendszernek.

Az MHCI fehérjével társított vírusos vagy daganatos antigének felismeréséért, és az ilyen jelzést hordozó sejtek elpusztításáért elsősorban a T-limfociták (nyiroksejtek) közé tartozó citotoxikus vagy sejtölő T-sejtek felelősek. A T-limfociták egy másik csoportja, a segítő T-sejtek a kórokozókat és a széteső sejtek törmelékeit bekebelező falósejtekkel létesítenek kapcsolatot, és aktiválódva olyan serkentő jelmolekulákat, ún. citokineket termelnek, amelyek szükségesek a sejtölő T-sejtek támadásba lendítéséhez. A sejtölő és segítő T-sejteket együttesen végrehajtó vagy effektor T-sejteknek nevezik, mert az ő összehangolt működésük szükséges az immunválasz kivitelezéséhez, míg az eltérő sajátságokkal rendelkező szabályozó vagy regulátor T-sejtek feladata az előbbiek féken tartása: az immunválasz leszabályozása, illetve a saját szövetek károsításának megakadályozása. Ezzel párhuzamosan a sejtölő T-sejtekhez hasonló funkciójú, ám az ún. veleszületett immunrendszer körébe tartozó, ezért antigén-specifikus receptorral nem rendelkező természetes ölősejtek (natural killer vagy NK sejtek) a gyanúsan hallgatag, MHCI-bemutatásban nem jeleskedő sejtek lefülelésében és kivégzésében tevékenyek.

Íme, egy videó arról, hogyan is működnek az MHCI fehérjék
Forrás: Youtube/Immunology Toronto

Hogyan ébred, és miért vall kudarcot a daganatellenes immunválasz?

A T-sejtek a T-sejt-receptor nevű sejtfelszíni érzékelőjük segítségével ismerik fel azt az antigént, amelyre specifikusak. Minden T-sejt egyedi T-sejt-receptorral, és ezért egyedi antigén-fajlagossággal rendelkezik; a változatosságot a T-sejtek érése során végbemenő véletlenszerű, a kártyakeveréshez hasonló génátrendeződési mechanizmus biztosítja. Az érett, de antigénnel még nem találkozott (ún. naiv) T-sejtek születési helyüket, a csecsemőmirigyet elhagyva a keringésbe kerülnek, és újra meg újra körbeutazzák a szervezetet, egészen addig, amíg a nekik megfelelő antigénnel nem találkoznak. Azok a T-sejtek, amelyek barangolásaik során összeakadnak a hozzájuk passzoló antigénnel, azonnal lecövekelnek ott, ahol a találkozás történt, hiszen ott van szükség a munkájukra. Egyéb feltételek fennállása esetén – amelyekről hamarosan említést teszünk – az antigénjükhöz kötődött T-sejtek aktiválódnak, és szélsebes osztódásba kezdenek. A klonális expanzióként ismert folyamat során a T-sejtek a szó szoros értelmében vett klónhadsereget formálnak: azonos antigén-specificitású sejtek egész hadosztályát, amelyek egy része effektor szerepre specializálódik, más részük memória T-sejtté alakulva biztosítja az adott antigénnel szembeni élethosszig tartó védelmet. Az effektor-sejteknek ismét egy része az aktiválódás helyén lendül támadásba, és elpusztítja a felismert vírusfertőzött vagy daganatos sejteket, míg a többiek kirajzanak, és a szervezet minden zugába eljutva felkutatják és eliminálják az azonos antigént hordozó fertőzött vagy rákos sejteket.

Ha mindez tökéletesen működne, a daganatos betegségeket csak hírből ismernénk: a rák egy lábjegyzet lenne a kórélettan-tankönyvek immunhiányos szindrómákról szóló fejezetében. Hogy a helyzet nem pont így alakul, annak az az oka, hogy a daganatok hatékonyan képesek kicsusszanni az immunrendszer szorításából. Az imént utaltunk rá, hogy a T-sejtek aktiválódásához az antigénnel való találkozásukon kívül bizonyos „egyéb feltételek fennállására” is szükség van. A T-sejt-receptor által közvetített antigén-stimuláción kívül elengedhetetlen hozzá más serkentő jelzések együttes jelenléte, illetve az aktivációt gátló jelzések hiánya vagy gátlása. A további serkentést az ún. kostimulátorok – elsősorban a környező, már aktivált falósejtek és segítő T-sejtek által termelt citokinek, valamint e sejtek egyes sejtfelszíni molekulái – biztosítják. A gátló jelzések főleg a célsejtektől – esetünkben a rákos sejtektől –, kisebbrészt a többi immunsejttől érkeznek. Az ölésgátlás élettani szerepe világos: szervezetünk egészséges sejtjei védik magukat velük az agresszív ölősejtek esetleges céltévesztett támadásától. Ám a daganatok ezt az élettani védelmet kihasználva, az ölésgátló sejtfelszíni molekulák fokozott kifejezésével megbénítják a rájuk támadó T- és NK-sejteket, sőt, az immunmoduláló jelmolekulák rafinált kombinációjával olyan daganaton belüli „citokin-miliőt” hoznak létre, amely általában kedvez az immunválasz elnyomásának.

Ez is érdekelheti:  Szijjártó: a NATO retorikája a csapatok Ukrajnába küldéséről, közelebb hozza a harmadik világháború veszélyét

Áttörni az üvegfalon

Az immun-onkoterápia kulcsa tehát nem más, mint a tumorok általi immunszuppresszió áttörése: a daganatba behatoló, ám ott lebénított immunsejtek gátlás alóli feloldása és tumorölő potenciáljuk felszabadítása. A Ronald Levy laboratóriumában dolgozó Idit Sagiv-Barfi és munkatársai ezt a kulcsot találták most meg – legalábbis egy lehetséges, és nagyon hatékony modját a tumorellenes immunválasz reaktiválásának.

Első kísérleti elrendezésükben egészséges egerek hasi bőre alá mindkét oldalon nyirokdaganat-sejteket oltottak, amelyekből a beadás helyén egy-egy daganat fejlődött. A kezelés során az egyik – és csak az egyik – daganatba két immunserkentő anyag keverékét fecskendezték, majd figyelték, mi történik a daganatokkal. Sikeres kimenetelűnek akkor tekintették a kísérletet, ha a kezelt és az ellenoldali, kezeletlen daganat egyaránt visszafejlődött, mert ez utalt egyértelműen arra, hogy az immunrendszer nemcsak lokálisan lépett működésbe, hanem az aktiválódott T-sejtek klónhadseregének egy divíziója a szervezet többi részébe is kirajzott.

A kezelés valamennyi esetben sikeresnek bizonyult: míg a kontrollcsoport állataiban a daganatok mintegy 20 napon belül elérték a halálos méretet, az immunkoktéllal befecskendezett egerekben a növekedésnek indult tumorok felszívódtak, és 90-ből 87 esetben a 3 hónapos megfigyelési időszak végéig sem tértek vissza. Az ellenoldali tumor kezelésre adott válasza következetesen pár napos késéssel elmaradt a befecskendezett tumorétól, amely késés pontosan megfelel a specifikus T-sejtes immunválasz kiépüléséhez és a klonális expanzióhoz szükséges időtartamnak. Abban a három egérben, ahol az ellenoldali tumor a megfigyelési időszak alatt visszatért, az újbóli immunstimuláló kezelés ismét eredményes volt, tehát a visszaesés sem jelentette azt, hogy a daganat ellenállóvá vált volna a kezeléssel szemben. Összességében

az immunkezelés az összes alkalmazott esetben elpusztította a közvetlenül befecskendezett és a távoli daganatot egyaránt.

Bizonyítandó, hogy az eljárás alkalmazhatósága nem korlátozódik a limfómákra, a kutatók három másik daganattípussal – emlőrák-, vastagbélrák- és melanóma-sejtekkel – is megismételték a kísérletet. A vastagbélrák és a melanóma esetében a kezelés 10 állatból 9-ben eltüntette mindkét – úgy a befecskendezett, mint a távoli – daganatot, miközben a kontrollcsoport állataiban ugyanezek a tumorok gát nélkül növekedtek. A kísérletben használt egér-emlőrák sejtvonal keményebb diónak bizonyult: az ezzel beoltott és immunkezelt állatokban sikerült ugyan jelentősen meghosszabbítani a túlélést és számottevően csökkenteni a kialakuló tüdőáttétek számát, ám ezeket az egereket végül mégis elpusztította a növekvő daganatterhelés.

A kutatócsoport további kísérletekben igazolta, hogy az immunválasz fajlagos arra a daganattípusra nézve, amelyet az immunserkentő koktéllal kezelnek. Ennek bizonyítására az egerekbe egyidejűleg három helyen oltottak daganatot, amelyek közül kettő egyforma típusú, a harmadik viszont másféle volt. A két egyforma daganat közül az egyikbe immunkoktélt fecskendezve a kezelt daganat és az ugyanolyan fajta távoli daganat visszafejlődött, a másik fajta távoli tumor viszont zavartalanul növekedett. Hasonló eljárással azt is igazolni lehetett, hogy a kezelés nyomán kialakuló fajlagos védettség időben tartós: ha egy adott daganattípusból kikezelt egeret később ugyanazzal a tumorral újraoltottak, a daganat az emlékező immunválasznak köszönhetően nem indult növekedésnek, míg más daganattípusra nem terjedt ki ez az utólagos immunitás.

Még nagyobb kihívások felé

A módszer hallatlan sikerén felbátorodva – hiszen ne feledjük, hogy négy vizsgált daganattípusból egyben 100 százalékos, kettőben 90 százalékos gyógyulási arány az onkológia mércéje szerint mesés eredménynek számít– a Stanford kutatói még nagyobb fába vágták fejszéjüket: második kísérleti elrendezésükben emlőrákra veleszületetten hajlamos egereket próbáltak meg kezelni. E génmódosított egerekben már 6-7 hetes korra kialakul az első tapintható emlőtumor, és végül mind a tíz emlőjükben (az egereknek ugyanis ennyi van) daganatok fejlődnek, amelyek ráadásul nagy számú tüdőáttétet is adnak. Ebben a betegségmodellben az immunterápiától – vagy bármilyen más kezeléstől – teljes gyógyulást remélni irreális vágy lett volna; a tapasztalt hatás még így is minden várakozást felülmúlt. A kontrollcsoport egereivel a kísérlet kezdetétől – az első tapintható tumor megjelenésétől – számított 15 héten belül végzett a betegség, és ha a 80. napnál megvizsgálták tüdejüket, abban számos áttétet találtak. Az immunkoktéllal kezelt egerek csaknem háromnegyede ugyanakkor még a kísérlet 25. hetében is életben volt, és a kezelés a tüdőáttétek kialakulását is szinte teljesen megfékezte: többségükben a 80. napon egyáltalán nem észleltek tüdőmetasztázist. Fontos kiemelni, hogy a kutatók ebben az esetben is csak egyetlen daganatba – az elsőként kialakulóba – juttatták be az immunkoktélt, tehát a kezelés csak úgy gyakorolhatott hatást a többi emlő távoli daganataira és a tüdőáttétekre, ha az immunstimuláció nyomán az egész testre kiterjedő, tartós és daganatspecifikus immunválasz épült ki.

A mágikus koktél

Ezek után nyilván mindenkiben felmerül a kérdés: vajon miből állhat az a kétkomponensű varázskeverék, amely ilyen drámaian megfordítja a tumor és az immunrendszer közötti erőviszonyokat? Nos, a koktél semmilyen misztikus összetevőt nem tartalmaz. Egyik hatóanyaga egy DNS-töredék, az ún. CpG-oligonukleotid, a másik pedig a T-sejtek egyik sejtfelszíni stimuláló fehérjéjét, az OX40-et célzó ellenanyag. A hatásmechanizmusra vonatkozóan a szerzők kísérletekkel alaposan alátámasztott hipotézist állítottak fel, amit az alábbiakban vázolunk.

Ez is érdekelheti:  Oroszország hátbatámadása nem változtat külpolitikáján

A CpG-oligonukleotid régóta jól ismert immunstimuláns, működését részletesen jellemezték. A baktériumoktól az emberig minden élőlény DNS-ében akadnak olyan régiók, amelyek egymást követő C és G nukleotidpárosokban, más szóval CpG-motívumokban gazdagok (a „CpG” rövidítésben a „p” a C-t és a G-t összekötő foszfodiészter-kötést szimbolizálja). Az emlősökben e CpG-gazdag régiók citozinjainak többsége egy hozzákapcsolt metilcsoportot visel, mivel a citozin-metilálásként ismert DNS-módosítás nálunk a génkifejeződés szabályozásának egyik alapvető eszköze. A prokarioták, köztük a kórokozó baktériumok DNS-ében viszont a CpG-gazdag régiók lényegében „pucérok”, bennük a citozinok jobbára metilálatlanul mutogatják magukat. Ezért egy metilálatlan citozinokat tartalmazó CpG-gazdag oligonukleotid – ami például egy falósejt által elpusztított és félig megemésztett baktériumból bőségesen felszabadul – vörös posztó az emlős immunrendszer számára: a metilálatlan CpG egyike azoknak a „patogén-asszociált molekuláris mintázatoknak”, amelyekről csak úgy ordít, hogy egy kórokozóból származnak. Más szavakkal: ha egy falósejt CpG oligonukleotiddal találkozik, biztos lehet benne, hogy a közelben kórokozók ütötték fel tanyájukat, a harc már folyik, és ideje neki is csatába indulnia. Márpedig a falósejteknek az a szokásuk, hogy miközben harcra készülnek, nemcsak fegyverzetüket öltik fel, de harsány indulót is fújnak a többieknek, vagyis serkentő citokineket termelnek.

A tumorba juttatott CpG oligonukleotid tehát – TLR9 nevű sejtfelszíni receptoraikon keresztül – mozgósítja a helyben lévő falósejteket, amelyek ennek hatására nagy mennyiségű serkentő citokint bocsátanak ki környezetükbe. E serkentő citokinek eljutnak az ugyanitt veszteglő T-sejtekhez, amelyek ettől fokozzák egyik saját sejtfelszíni receptorfehérjéjük, az OX40 termelését. Az OX40 egyike azoknak a kostimulációs érzékelőknek, amelyekről fentebb mint az aktiválódás egyéb feltételeiről szóltunk: átbillenti az aktiválódási gáton azokat az effektor T-sejteket, amelyek T-sejt-receptorukon keresztül kapcsolódtak ugyan a nekik megfelelő antigénhez, ám végrehajtó potenciáljuk felszabadításához további megerősítésre várnak. Csakhogy az OX40 puszta kihelyezése a sejtfelszínre ehhez nem elegendő, mert a receptort valamilyen módon működésbe kell lendíteni. Pontosan ezt a célt szolgálja a tumorellenes koktél második összetevője, az OX40-ellenes antitest, amely az OX40-hez kapcsolódva azt a benyomást kelti a receptorban, mintha természetes liganduma kapcsolódott volna hozzá, s ezzel megadja a végső lökést a T-sejt teljes harckészültségbe helyezéséhez. Érdekes módon az immunválaszt leszabályozó regulátor T-sejtekre az OX40 serkentése épp ellentétesen, vagyis gátlólag hat, miáltal az effektor T-sejtek még inkább felszabadulnak az elnyomás alól.

A végeredmény: a CpG és az anti-OX40 egészen parányi – néhány mikrogrammnyi, vagyis milliomod grammyi – mennyisége a daganatba fecskendezve felébreszti az addig ott dermedtségbe kényszerített immunsejteket, és olyan teljes körű T-sejtes immunválaszt indukál, amely összevethető egy kórokozó által kiváltott védekező reakcióval. Csakúgy, mint egy vírus behatolása esetén, amikor a vírusfertőzött sejtekkel találkozó ölő T-sejtek klónhadsereget képeznek és a szervezet minden apró zugába elküldik katonáikat vírusvadászatra, a daganatban felocsúdó T-sejtek is klónhadsereget állítanak fel, melyben minden fegyver a daganat antigénjeire van kiélesítve. S hasonlóan ahhoz a fajlagos védettséghez, amelyet egy vírusfertőzés után élethosszig élvezünk, a CpG/anti-OX40 koktél is immunissá tesz ugyanazon daganattípus ismételt támadásával szemben.

Az immunrendszer még mindig kenterbe veri az orvosi technológiát

Az immun-onkoterápiában azért rejlik olyan hatalmas és mindmáig kiaknázatlan potenciál, mert az immunrendszer képességei a legmodernebb orvosi technika lehetőségeit is messze túlszárnyalják. Az immunrendszer oda is belát, ahová a legkisebb endoszkópok és a legmodernebb képalkotó műszerek sem láthatnak, és oda is elér, ahová a sebész kése sosem érhet. Ha egy érzékeny képalkotó vizsgálattal az egész szervezetet átvilágítjuk, pár milliméternél kisebb daganatkezdeményt aligha észlelhetünk, pedig egy ekkora növekmény már sok millió sejtből áll; az immunrendszer ugyanakkor egyetlen daganatsejtet is képes lefülelni. Még a leggyakorlottabb sebész se lehet sosem biztos abban, hogy egy daganatot maradéktalanul kivágott-e, sőt, néha tudatosan le kell mondania a rákos szövet teljes kimetszéséről, ha azzal létfontosságú szervek épségét kockáztatná. Az immunrendszer számára viszont jószerivel nem létezik hozzáférhetetlen hely, ezért alig akad olyan zug a szervezetben, ahol akár csak egyetlen tumorsejt is a leleplezés esélye nélkül elrejtőzhetne. S míg nincs az a műtét, amely egy áttétekkel teleszórt tüdőből vagy májból minden egyes tumoros gócot el tudna távolítani, az immunrendszernek úgyszólván mindegy, hogy egy, kettő vagy száz egyforma ellenséggel kell megküzdenie. Ha a Levy laboratóriumában kidolgozott módszer az emberekben is alkalmas lesz arra, hogy feloldozza a tumorellenes immunválasz béklyóit, az onkológia olyan segítőtársat kap, amely hatszázmillió évnyi tapasztalattal rendelkezik, és technológiája sok száz évvel a miénk előtt jár.

A címlapi kép forrása Flickr/NIH Image Gallery/Rita Elena Serda, Duncan Comprehensive Cancer Center at Baylor College of Medicine, National Cancer Institute, National Institutes of Health.

 

Tátrai Péter

MTA.hu

NIF

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

18 thoughts on “Megtalálták a rák ellenszerét?

  1. „áttörést hozhat a rák gyógyításában”
    Viccnek is gyenge!
    Ma az orv-os képzést bizonyos vallási csoportok irányítják ,pénzelik,így nem az élet a fontos,hanem a profit.
    Ma többen élnek a rák „gyógyításából,mint ahány beteg van. Ahogy elnézem az emberiséget(?) egy darabig még így is lesz. (kamu diagnózisok) De valamivel mindig fenn kell tartani a figyelmet ez irányba. A daganatos betegségeket már több ezer éve tudják gyógyítani „egyszerű, „természetes anyagokkal,de azokért nem lehet annyit számolni,mint az akadémikus orvoslás kamu kemója után. Először a gondolatokat kell helyes irányba terelni,aztán lehet segíteni a szervezetet természetes anyagokkal. Idáig bőszen hangoztatták,hogy gyengíteni kell(?) az immunrendszert,hogy a rákos sejt is gyengüljön. Sikerrel(?),mert több mint két milliárd ember halt meg ennek következtében.
    „adjatok egy vírust,mely lázat produkál és meggyógyítom akár a daganatos beteget is.” (Hyppokratész)
    Akár a desztillál víz adása intravénásan a rákos sejtben kálium vesztést okoz amitől az elpusztul. ( mindenkinek ezt kellene innia) Ezután az egészséges sejtek osztódásnak indulnak. Vagy az MMS- cseppek,( Jim Humble, csodálatos gyógyító ásványok című könyvében,amit saját magamon próbáltam ki SIKERREL!) C-vitamin intravénásan (100- 700 gramm!! között. nem milligramm!!),B-15 pangámsav,B-17 laetril, Indika növényből készült kannabisz olaj, és lehetne sorolni, a magyar patikákban,vagy gyógynövényboltokban kapható növényeket amelyek gyógyítják a rákot,de se a patikus,se a gyógynövényes nem tud róla semmit. (addig jó,mert utána eltűnik,mint a többi gyógyító ásvány)
    A jó Isten mentsen meg mindenkit az orv-ostól, és annak rablótanyájától,amit ők kórháznak hívnak!

    1. Személyes ismeretségi körömben hangzott el a következő beszélgetés két professzor közt. Az egyik onkológus, a másik tudományban elkötelezett kutató.Az első azzal hencegett, hogy ő mindig a VIP osztályon utazik repülőn, a másik csak turistaosztályon tud konferenciákra utazni.”Lettél volna onkológus!” Azt hiszem, nincs szükség kommentárra.Nem nevezem néven azt a manapság a sajtóban divatba jött biológus professzort, aki felszínes ismeretei alapján támadja hátba a homeopátiás orvosokat, a természetgyógyászokat, a gyógyszeripar által készített, forgalmazott gyógyszerek mindenhatóságát hangoztatva.Sajnálatos, hogy nincs reklámja, sőt agyon van hallgatva Dr. Csicsor János által lefordított könyv,egy amerikai TV interjúsorozat átirata: „Az igazság a rákról, kutatás gyógymódok után” címen jelent meg 28 orvos, 11 kutató, 1 alkotmányjogász és 9 túlélő részvételével, nemcsak a rákbetegséget érinti.

  2. Már évtizedek óta mondom (még egyetemista koromtól kezdve), hogy a rák oka az immunrendszer betegsége. Nyilvánvaló, hogy a rák valami anyagcsere folyamat hibája, amit az immunrendszer tud szabályozni. Így a megoldás is a szabályzórendszer működési hibájának kijavításával, a normális immunműködés helyreállításával oldható meg!

    1. Laikus vagyok, mindössze érdeklődő, évtizedek óta .Nem szállhatok vitába Cár úrral, azonban, a körülöttem élők rákbetegségének ha nem is immunrendszerük betegségét, inkább megroggyanását gondoltam.Táplálkozási hiányosságok, durva munkahelyi leterheltségek, lelki problémák, kemo. Onkológiai osztályon védőfelszerelés nélkül dolgozik a kezelő személyzet, miközben szívják be a levegőben terjengő méregpárát, bőrükre kerül, tehát közvetlen kapcsolatba kerülnek a gyilkos, ám drága szerrel. Talán már észre sem veszik, hozzászoktak a szaghoz, fel sem merül bennük, fel sem világosítják őket, mivel dolgoznak, túl azon, hogy nincs védőruha, amit az egészségügynek lenne kötelessége biztosítani, de -valószínű- nem fér bele a költségvetésbe. Uram bocsá’.A korrekt (bár jelen esetben erről szó nincs!) az lenne, ha a mérget előállító, abból profitáló gyógyszeripar mellékelné a védőfelszerelést számukra.

  3. Kedves Lili!
    Ma a tudomány a „hatalmat szolgálja,a hatalom az ‘ipart az ipar pedig a halált. (bilgatesrokefellerrothschild alapítványok) Azért nem jutnak szóhoz az Ön által is megnevezett gyógyítók. Edwárd Griffin „a világ rák nélkül” című könyve részletesen. Érdemes elolvasni. Ahogy Jim Humble MMS-cseppek, vagy Dr Ébert Jenő „vigyázat orvos”, Paracelsus ” Paragranum” művét.
    Azok akik tényleg gyógyítani akarnak azokra keserves sors vár, bárhol is élnek. Paracelsus, Semmelveisz, Szentgyörgyi , Horváth prof Úr,Rick Simpson, és lehetne sorolni. De az akadémikus orvoslás kiröhögi az olyan szaktekintélyt, mint Papp Lajos Professzor Úr,vagy Mathias Rath kétszeres Nobel díjas kardiológus szakmai véleményét. Istennek Hála volt szerencsém találkozni,és egy keveset beszélgetni Papp Lajos Professzor Úrral,de bizton állítom,hogy Csodálatos Ember és Szakember!! Legtöbb orv-osnak a tudatáig sem jut el,hogy félrevezették,hogy amit tanult(?) többnyire csak a dilerségre elég. Szentül hisznek az elődeik tévedhetetlenségében,amit ők is könyvekből tanultak.(bizonyos vallási körök iránymutatása szerint) Ha ez nem igaz, akkor miért van az orv-osok által egyre több gyógyíthatatlanak ítélt beteg? Pedig „gyógyíthatatlan betegség nincs,csak gyógyíthatatlan beteg”.
    „Mi az orvos legnagyobb ellensége? a) az egészség b) a halál. Azért,hogy élni tudjon,a kettő között lebegtet minket”.
    Ma már fogalmuk sincs orvosi berkekben,hogy mi a gyógyítás négy alappillérje, mint asztronómia, alkímia,filozófia,etika,vagy erény, vagy mi betegíti meg az embert. Hogy minden látható tünet a láthatatlan világban keletkezik,és ott is lehet s KELL meggyógyítani. Kivétel a mérgezés és a traumás sérülések.
    Kérdés, kinek mi a fontos. Pénz vagy Élet? Többnyire mind két félnek más.
    Sajnos!

  4. T. Péter Cár!
    Szíves figyelmébe ajánlanám Hammer doktor, új „germán medicina” tanulmányát,ami bő harminc éve a Világ rendelkezésére áll ! Természetesen(?) orvosi berkekben nemigazán terjesztik,de attól még igaz és működik!

    1. Nem ismerem, annyira azért nem mélyedtem el a témában, csak sok minden érdekelt akkoriban, s logikai alapon következtettem,… az akkori ismeretanyagom alapján,… Én 1973-78 között voltam egyetemista,….

      Üdvözlettel.

  5. Valakinek,valaminek az elvesztése stresszel jár, ez felborítja a szervezetben a harmóniát. (két féle stressz létezik,de a di-stressz ami káros, mert ha nincs megoldva a probléma a feszültség marad, csak elnyomva) Megváltozik a különböző szervek rezgése,ez által negatívan hatnak az „egész- s-ég-re. Ha gondolatok,vagy egyéb okok által helyre áll a harmónia ,a test követni fogja azt. El van bagatelizálva a gondolat ereje,pedig minden azzal kezdődik. Bő száz éve egy rádió szerelő lerakta az agykontroll alapjait ( sokan mosolyognak rajta,de működik) aki arra biztatta a beteg embereket,hogy ébredés után és lefekvés előtt magukban ismételjék el hússzor ,hogy „napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam.” 98% -uk spontán gyógyult.

  6. Nem vagyok az agykontroll híve, s keresztyénként tartózkodom is tőle, de a pozitív dolgokkal való foglalatosság jótékony hatású,…

    A Biblia 13. Zsoltára is ezt tükrözi, amikor a szerző úgy ad hálát, hogy még semmi nem történt, de ő már ténynek veszi a jó változást!

    „Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13)

    Üdvözlettel: Cár Péter

    1. Kedves Cár Péter! Vallását megélő keresztényként kétkedve fogadom a katolikus egyház elzárkózását az agykontrolltól,. 15 év telt el, mire megfogalmazódtak bennem a kételyek, addig vakon elfogadtam az egyház véleményét az agykontrollról..

  7. Tisztelt Cár Péter Úr!
    Természetesen igaza van Önnek,mert minden dicsőség az ÚRÉ !!
    A tudománynak és a vallásnak kéz a kézben kellene járnia és nem külön utakon. De a fent említettek miatt ez nem így van. Ahogy a vallás filozófia nélkül fanatizmus,a filozófia vallás nélkül csak spekuláció. Az Ember az elméjével, gondolatai által minden pillanatban maga is „teremtővé válik,aminek jó vagy kevésbé jó következményei lesznek és a következményekből megint új tettek lesznek a világ végezetéig,ami visszhangzik az egész univerzumon keresztül. Számomra a vallás az Alap,(mert ami IGAZ, az jó is,de ami jó, az nem biztos,hogy igaz,legfeljebb kellemes lehet. De van e az ember annyira hitvány,hogy az igazat kellemesre cserélje?) ami meghatározza az irányt,mint gondolati,mint cselekedeti szinten,de a Tudomány(!),ami az Ember emelkedését segíti foglalkoztat. ” egy kutya kutyaként születik,és úgy is hal meg. Az ember emberként születik,de neki megadatott,hogy egy embert felülmúló Emberként menjen el.” Csak az elméje által képes a lelkivilágának minőségén javítani. Az pedig a gondolatnál kezdődik,hogy akarom e vagy nem.
    Tiszteletem Önnek! Tóth Ferenc

  8. Kedves Tóth úr! Teljes mértékben egyet értünk. Ismerjük a felsorolt könyvek nagy részét, Papp professzort is, a betegségügy mozgató rugójáról is van tudomásunk.Kb. 30 éve ástam bele magamat, azóta is nyitott szemmel járok, olvasok, tájékoztatom az arra fogékonyakat,- sajnos nem sok van belőlük, mintha a magyarság génjeibe lenne programozva az áhítat az orvosok irányába.Őszinte hálával köszönöm, hogy leírta mindezt.

  9. Én úgy gondolom, hogy a vallásokat azért alkotta meg valaki(k), hogy a hiszékeny emberiséget álom bölcsőbe ringassák.
    Az erkölcsöt, illemet … nem templomokban kell megtanulni, ez a család dolga.
    Bármilyen hit a godolkodást bénitja.

    Miért van ennyi vallás, szekta?
    Ez az uralkodó „elit” kivánsága. És milyen jól meglehet a papoknak gazdagodniuk belőle.
    Milyen gazdagság van náluk, a hiszékenyek pénzétől a támogatóiktól? Milyen ember a pápa? Szörnyű amit prédikál! Az utolsó pápa, mint mondják. Ő irányítja a világot. Milyen ez a világ? Lehet, hogy ő az antikrisztus.

    Ne gondolkodj! Ne lázadj, dolgozz te rabszolga!

    Minden élőlénynek van öngyógyító mechanizmusa, melyet kiirtottak belőlünk. A médiák, a hifi, a fèszbuk és lehetne sorolni. Az emberiség nem ismeri, hogy miért jött e világra. Nem az anyagiakért, nem a hatalomért. Azért, hogy lelke megteljék boldogsággal, szetetettel, önzetlen segítőkészséggel.

    A mi világunk a mi látásunkon túl sokkal bonyolultabb, de rettenetesen egyszerű.

    A sok-sok gondolatból ennyi jutott az újjaimba. Egyébként én is keresztény vagyok.

    Atilla

  10. „Vallások”.?
    „akinek füle van hallja,akinek szeme az látja.
    Az Ősi Írások,akár Jézus ,Buddha,Krisna, Mohamed, Mahávira, Lao-Ce Tanításai az IGAZAT a SZÍNTISZTA IGAZAT mondják! Hiszen azért jöttek e világra,hogy Világosságot ,Fényt,Tudást hozzanak az Emberiségnek. Hogy emberek(?), akik vallás mögé bújva a saját érdekeik szerint mit magyaráznak bele,vagy félre,hogy viszályt szítsanak csoportok nemzetek között,az egy másik kérdés. A tömegek ijedtén manipulálása is gőzerővel folyik,hiszen „a hatalom csak úgy tudja fenntartani azt a hamis látszatot ,hogy szükség van rá,ha folyamatosan rettegésben tart .”
    „ha majd nem kell bohóc ruhában járnotok,hogy lássák rajtatok,hogy szent emberek vagytok.” (Jézus) Ennyit a papokról! Az egyház és a vallás az minimum kettő! Hiszen kétezer éves összefogás eredménye az egyház és a hatalom részéről,hogy az Embert lebutítsák,rabszolgát csináljanak belőle. Sikerrel!
    A gondolatokra visszatérve óvatosan,mert „amit hiszel Önmagadról, a világról,a Te HITED szerint adatik Néked.” Ez vonatkozik a Vallásra is.
    Ami az erkölcsös magatartást illeti az már alapban benne van az Emberben, ( felső lélek) de az egyén felelőssége, hogy hogyan él vele. „ne szavakkal,saját példával nevelj”. (Konfuciusz)
    Nekem ez a véleményem! ( 42 évet ledolgozott építőipari kétkezi munkásnak)

  11. Kedves Lili!
    Nekem nem tartozik hálával,minden dicsőség az Úré! (de azért köszönöm!)
    Ingyen kaptam,és adom tovább,amit én is kölcsön kaptam. A „kijáratnál úgy is leadom. Amiről itt szó van,azt többnyire megmosolyogják az emberek. Hiszen itt nem cél,vagy eszköz a hírnév,vagy a siker. Az ember egyszerűen azt adja magából,ami számára Természetes. (amíg megtűrnek) Ha csak egy is akad, aki elgondolkozik rajta,már megérte. Nem a „térítés,vagy okoskodás a cél, vagy az én(?) igazságom valakire is ráerőltetni, (úgyse lehet) hanem a mindenkiben benne lévő Igazság felszínre hozása, erősítése.
    Ami a Magyarság génjeit illeti az rendeben van,de olyan ez ,mint egy éjjeli lámpa amire jó pár kendőt terítettek,hogy ne világítson annyira. Egy idő után elfelejti az ember,hogy milyen is volt az valójában. Az évszázadok óta tartó agymosás következménye! Fel kell újra rázni a Nemzetet! Még ha csak apró dolgokkal,az is több a semminél, mert ha többen teszik,összeadódnak a pozitív energiák. A negatív elvesz,a pozitív ad.
    A sötétség SOHA nem nyerhet,legfeljebb ideig ,óráig,de ahol megjelenik a FÉNY, ott a sötétség vesztett. Hiszen önmagában a sötétség,mint olyan nem létezik,az csak a FÉNY hiánya.
    Szerencsére a karma törvénye is teszi a dolgát.
    Tisztelettel,TF.

  12. Kedves Ferenc!

    Ön egy nagyszerű ember!
    Feltehetően sokat olvasott, de még többet gondolkodott.

    Kérem ne haragudjon a személyeskedésért, tiszteletem a mondataiért. Sajnos nem tudom ezt a szemébe mondani, bár megtehetném. Persze nem feloldhatatlan vitáink biztosan lennének, de ez már csak így van.

    Nagyon jó egészséget kívánok Önnek.

    Tisztelettel:
    Atilla

  13. Kedves Atilla!
    Köszönöm a válaszát és a jókívánságát! Ami az egészségemet illeti, ráfér,mert szívműtét előtt állok. Ha…..! Csak a Jó Isten tudja!
    Minden Jót kívánok Önnek , és minden Tisztességes,Becsületes Magyar Embernek!

Hozzászólás a(z) Tóth Ferenc bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük