Az ember nehezen dolgozza fel a választási kampány okozta traumát. Napokig, hetekig emészti azt a sok eseményt, ígéretet, megtapasztalt emberi tulajdonságot, amelyet kénytelen volt átélni, ha akarta, ha nem – az elmúlt hónapok alatt.
A pártoskodás nem új keletű a politikában, hiszen történelmünkben számos királygyilkosság, összeesküvés, árulás volt. Azonban, ezeknek az elkövetői többnyire elnyerték méltó büntetésüket, mert a törvényt és törvénykezést, eleink szentnek és sérthetetlennek tartották.
A Magyar Királyságban rend volt, a társadalmi erkölcsre a keresztény egyház ügyelt, s politikai, államigazgatási szerepet csak az arra méltó, szellemileg, erkölcsileg tiszta, művelt emberek kaphattak. Aki ennek a követelményrendszernek nem felelt meg, az gyorsan kikerült a „bársonyszékből”. Az erények és a jó tulajdonságok, a műveltség, a hit igazgatta az országot évszázadokon át, s ennek volt köszönhető, hogy ezernyi megpróbáltatás, háborúk, elnyomások ellenére ezer esztendeig sértetlenek maradtak a határaink, és viszonylagos béke uralkodott. Ha pedig, ez a belső béke veszélybe került, akkor az ország vezetése igyekezett mielőbb rendet teremteni. E rendteremtésnek persze, megvoltak a hagyományai, eszközei. Magyarország nem volt hűbérese egyetlen nagyhatalomnak, páholynak, így a maga hagyományait élhette, fejleszthette úgy, hogy még a településeknek, a kis faluknak is volt saját törvénykönyve, bírája, így pedig, az igazságszolgáltatás is kifogástalanul működött, szigorúan betartatva a törvényeket és megbüntetve a törvénytelenségeket.
Az ország csonkítás után, valamint a Magyar Királyság törvénytelen megszüntetése következtében minden megváltozott. Az országot egy évezrede vezető társadalmi osztályt a „hálás nemzet” kifosztotta, elüldözte, megölte, történelmünket meghamisították, és a suszterből lett miniszter, az asztalos inasból ügyvéd, a szabómesterből egyetemi tanár. Az éppen végzős egyetemisták gyorsan átálltak az új rend csatasorába, megszűnt a keresztény erkölcsiség és megkezdődött az a folyamat, amelynek – rendszerváltás ide vagy oda –, ma esszük a keserű, rohadt gyümölcsét.
Hiszen, a rendszerváltás sem rendszerváltás volt, csak egyfajta hatalomváltás, az előző – a kommunista rendszert is irányító – világkormány utasítására. A demokrácia nevében minden megengedhető, s annak jár a szólás és véleményszabadság, aki a közel van a húsosfazékhoz. Mindenki másnál büntetendő, ha kimondja a véleményét, elutasít bizonyos állami ostobaságot, megsért egy-egy primitív, de állami beosztásban lévő prolit. Ehhez kiváló partner a jogszolgáltató hatalmi ág, amely követi a trendet, mellőzve bizonyos törvényeket és törvényi előírásokat. A jogalkotás is ehhez a parancsolt szellemiséghez alkalmazkodik, s ezernyi kiskaput enged, amelyeket a józan paraszti ész és az erkölcsi normák ugyan elítélendőnek tartanak, de a jog szerint érvényesek.
Amíg a régi korokban az állam vezetésére „predesztinált” családok, gyermekeiket apró koruktól kezdve, a jövő feladatainak tökéletes ellátására, nyelvekre tanították, és a haza iránti elkötelezettségre, erkölcsre, tisztességre és hitre nevelték, addig ma, minden buta, magát istennek képzelő, újgazdag, tanulatlan proliból lehet bármilyen vezető, pártelnök, miniszter, polgármester, etc.
Sem viselkedni, sem beszélni, sem normálisan gondolkodni nem tudó emberek kerülhetnek ismeretség, családi kapcsolatok révén olyan pozícióba, amelyben emberek millióinak életéről vagy csak az ország sorsáról dönthetnek. Ezt látjuk ma az európai vezetésben, de effélét tapasztalhattunk és láthatunk itthon is. A nagyképű, proli alapíthat pártot, s mert a lebutított tömegek hallgatják, és vezérüknek tekintik, olyan magatartást enged meg magának, amely normális, emberi környezetben abszolút nem elfogadható, szánalmas és megvetendő, hacsak nem egy ötéves gyerektől látjuk. A ránk erőltetett demokrácia, mindent kibír, hiszen a szabadosság és a káosz, az elnemzetietlenítettség és a hitnélküliség az, amit „demokráciának” nevezünk.
Mint azt megtapasztalhattuk, a választási kampány idején, sem logika, sem észérv, sem emberiesség nem szerepelt, a hatalomért és a pénzért vívott politikai harci repertoárban. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, ha ez a szabadosság, ez a demokráciának nevezett káoszt megmarad. A folyamatos társadalmi züllés, az erkölcsi érzék megsemmisülése, a kultúra és a hitnélküliség, értéktelen masszává gyúrja Európát, velünk együtt.
Ha nem ismerjük fel, nem fogadjuk el az isteni felsőbbséget, a hit erejét, és a magyar összetartás, megmaradást biztosító követelményrendszerét, akkor megsemmisülünk éppen úgy, mint a kereszténynek és műveltnek nevezett egykori Nyugat, amely még egy darabig jó életet biztosít az ott élőknek, de mecsetjeivel, lerombolt templomainak kőhalmával, eladott, kuplerájjá alakított zárdáival már ma sem az, aminek látszik. Ha maradunk a kapitalista és a keresztényellenes, USA által irányított Nyugat hűbérese, és nem keresünk más partnereket azon a Keleten, ahonnan a magyarság elszármazott, akkor nyomunk sem marad! Ha nem változtatunk a proli, uram-bátyám kinevezések rendszerén, és nem teszünk rendet saját sorainkban, akkor sem marad számunkra jövő a Kárpátok gyűrűjében.
Van tehát feladatunk, ha magyarként akarunk megmaradni Európa közepén. Ahhoz azonban erényekben való gazdagság – készség, amely jóra serkenti az embert és tetteit –, kulturáltság, alázat, erkölcs és rendíthetetlen hit kell. Mert ha pártokban és a pártok ostoba, sértődékeny és viselkedni sem képes vezetőiben látnánk a jövőt, az a véget jelentené. Ám, ha felismerjük végre a nemzeti összetartás jelentőségét, erejét és nagyságát, akkor senki nem állhat az utunkba.
Ha ma már lehetetlen is politikusaink számára, hogy olyanokká váljanak, mint nagyszerű eleink voltak a Magyar Királyságban, akkor legalább arra kellene törekedniük, hogy méltók legyenek saját tetteikkel emlékezni a nagy elődökre, akiknek nem a zsebük, nem a hatalom megszerzése, nem a hazaárulás, a gyűlölködés és a vádaskodás, hanem a keresztény nemzet és a haza volt az életük, lételemük, hivatásuk!
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
