Magyar Békekör: Gázról és békéről – Szijjártó Péter Moszkvában – Kommentár

Magyarország energiaellátásának biztonságáról és a békéről kíván tárgyalni Moszkvában e héten Szijjártó Péter külügyminiszter.

Az Orbán kormány eddig azt állította, hogy hazánk energiaellátása biztosított, s a nyugati szankciókkal sem sikerült kikezdeni. Akkor hát miért a túra? Még nagyobb biztonságra volna szükség? Hisz’ abból sohasem elég? Vagy netán’ nemcsak energia utánpótlásról volna szó? Kormányunk esetleg kezdené belátni, hogy biztonságra nem csak nekünk van szükségünk, hanem másoknak is?

Eljutottunk volna végre a felismeréshez, hogy fel sem merült volna sem energiaellátási kérdés, sem háború, ha a NATO, benne Magyarország elismertük volna Oroszország jogát határainak biztonságához, és igen mondtunk volna az európai biztonsági és együttműködési rendszer megteremtésére vonatkozó 2021. december 15-i javaslatára? Ahelyett, hogy nemet mondtunk volna rá NATO-szövetségeseinkkel együtt?

Kezdenénk felismerni, ki akar békés együttműködést és ki az, aki nem? Csak nem az Északi Áramlat vagy a kercsi híd felrobbantása miatt világosodtak meg vezetőink? Vagy netán’ a Török Áramlat vezeték szeptember 22-re tervezett, és meghiúsított felrobbantása okozott riadalmat a népünk jólétét oly féltő kormánykörökben? Még annak a puszta gyanújától is elhatárolódunk, hogy röpködő diplomatánk újabb utazási kedvét az orosz rakéták váltották volna ki annak bizonyítékául, hogy nincs patthelyzet az ukrajnai fronton, hanem kizárólag Moszkván múlik a kijevi rezsim sorsa, melyet nekünk még akkor is szeretnünk kell, ha szívből utáljuk, mert Washingtonból és Brüsszelből azt parancsolták, hogy szeressük.

A gáz kell, de a béke nem? Mert szövetségeseink azt mondják, hogy ne kelljen? Aggódunk Kárpátaljáért, de elítéljük az ukrajnai oroszok önrendelkezési jogát? Agressziónak nevezzük az ukrajnai orosz beavatkozást, de szemet hunyunk afölött, hogy a minszki megállapodás végrehajtása helyett ezrével irtották a donbászi oroszokat? Odaát élő honfitársainkat pedig ágyútölteléknek használják, hiszen Kijev szemében amúgy sem őshonosok?

Téboly a budai várban!

Úgy látszik, a véget nem érő „Kállay kettős” közepette kezd forróvá válni a talaj uraink lába alatt! Dönteniük kellene, hogy mi legyen. De nem mernek. Zsebük Nyugatra húz, békés jövőnk viszont Keletre! Így aztán utazgatnak, mert útközben a legjobb. Pedig nem Moszkvát kell meggyőzni a békés együttműködés fontosságáról, hanem saját szövetségeseinket, akik teletömik fegyverrel a szomszédunkat, minket pedig térképnek néznek. Ha nem tudnánk megértetni magunkat velük, be kellene látnunk végre, hogy nekünk nem olyan „barátokra” van szükségünk, akik nem hagynak minket békében élni másokkal, hanem olyanokra, akik örülni tudnak, ha jó viszonyban élünk mindenkivel, Kelettel és Nyugattal egyaránt.

Budapest, 2022. október 11. kedd (MB)

Simó Endre, a Békekör elnöke

Magyar Békekör

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!