Lovas István temetése

One thought on “Lovas István temetése”

1. “Sokat türél már, még csak ezt, kebel,
   Csak ezt viseld el,aztán megdicsérlek,
   Azt mondom: kő vagy nem kő:vashalom,
   S vasnál keményebb gyémántszikla vagy.
   Hiszen te ösmered már,ami fáj
   Ösmered meg azt is,ami lelket öl,
   Ösmerd s viseld el,mint kell férfinak,
   S ha majd keménnyé lettél,mint vas ék,
   Hideggé,mint századok jege,
   Beléd egy szív lesz eltemetve mélyen,
   Egy szív, mely véres lángban úszva élt,
   S most,hogy kihalt,csak forró hamva van.

   ” Mi dolgunk e világon?
   Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért.
   Előttünk egy Nemzetnek sorsa áll.
   Ha azt kivívtuk a mély süllyedésből,s a
   szellemharcok tiszta sugaránál olyan magasra
   tettük,mint lehetett,
   Mondhatjuk,térvén Őseink porához:
   Köszönjük Élet! Áldomásidat,
   Ez jó mulatság , Férfi Munka Volt !”

   Válasz