Rést ütöttek a pajzson a Tisza Párt házatáján: a tatabányai Jó szerencsét Tisza Sziget tagjai nyílt levélben mentek neki a pártvezetésnek. A kezdetektől raboskodó, önkéntes munkával güriző aktivisták megelégelték, hogy míg ők kitaposták az utat, a hasznot és a pozíciókat az újonnan érkező ejtőernyősök aratják le. Újabb bizonyíték arra, hogy a Tisza-diktatúra nem a közösségről, hanem a kiváltságosokról szól.
Két és fél évvel ezelőtt még hittel, önerőből és mérhetetlen energiával kezdték építeni a bázist Tatabányán. Akkor még szép szavakból és ígéretekből nem volt hiány: azt a hitet táplálták beléjük, hogy a teljesítményük és a munkájuk valóban számítani fog.
De mint minden gátlástalan politikai vállalkozásban, itt is kiderült, hogy a hátország csak addig kell a vezetésnek, amíg csinálni kell a piszkos munkát.
A tatabányaiak nyílt levele kőkeményen kimondja a valóságot: a párt egyre zártabb, szűkebb, elitistább irányba mozdul. Miközben az alapító aktivisták kiszorultak a politikai szerepvállalás lehetőségeiből, a helyükre olyanok ültek be, akik sokkal később, konjunktúrálisan csatlakoztak a mozgalomhoz.
Nem kiváltságokat, hanem tiszteletet követelnek – de mit kapnak?
A levél megfogalmazói kristálytisztán rögzítik: nem holmi elvtelen pozíciókat vagy kiváltságokat kényeskednek ki maguknak, hanem nyitott kapukat azok számára, akik a legelejétől bizonyították a lojalitásukat. Valódi beleszólást és érdemi képviseletet követelnek a Tisza Szigeteknek, mert mint írják: a helyi közösségek munkája nem lehet fontos csak addig, amíg kampányidőszak van és szavazatokat kell gyűjteni.
„A lojalitás kölcsönös. Mi megtartottuk a szavunkat. Azt várjuk, hogy a párt vezetése is tettekkel bizonyítsa, hogy megbecsüli azokat, akik a kezdetektől építették ezt a közösséget. A változás csak akkor lesz hiteles, ha azoknak is számít a hangja, akik ezért a legtöbbet dolgoztak” – fogalmaznak élesen a tatabányaiak.
Az illúzió vége: feszültségek a Tisza házán belül
Ez a nyílt lázadás tökéletesen leleplezi a Tisza Párt valódi arcát. A felszín alatt ugyanolyan, sőt, még zártabb, technokratább és ridegebb struktúra épült ki, mint amilyen ellen hirdetett sereghajtást a vezetés.
Amikor a frontvonalban dolgozó önkéntesek rádöbbennek, hogy a hatalom közelében csak az érkezők, a lojális káderek meg a fentről ejtőernyőzöttek kerülhetnek, ott bizony robban a kazán.
Tatabánya most jelzést adott: a türelem elfogyott. Kérdés, hogy a pártközpontban észbe kapnak-e, vagy a megszokott arroganciával söprik a szőnyeg alá a saját arcukba vágott igazságot. Egy valami azonban biztos: a Tisza-szigetek illúziója foszlik szét a szemünk előtt.
NYÍLT LEVÉL
Két és fél évvel ezelőtt Tatabányán, a Jó szerencsét TISZA Szigetnél hittel, önkéntes munkával és rengeteg befektetett energiával kezdtük építeni a közösséget. Azt az ígéretet kaptuk, hogy a munkánk és a teljesítményünk számítani fog! Mostanra azonban úgy érezzük, a párt egyre zártabb, elitistább irányba mozdul, és sokan azok közül, akik kezdetektől dolgoztak, kimaradtak a politikai szerepvállalás lehetőségéből. Miközben olyanok kaptak pozíciót, akik később csatlakoztak a mozgalomhoz. Mi nem kiváltságokat kérünk, hanem azt, hogy a párt nyissa meg a lehetőséget azok előtt is, akik a legelejétől bizonyítottak. Valódi beleszólást és képviseletet szeretnénk a TISZA Szigeteknek, hogy a helyi közösségek munkája ne csak kampányidőszakban legyen fontos, hanem a döntéseknél is. A lojalitás kölcsönös. Mi megtartottuk a szavunkat. Azt várjuk, hogy a párt vezetése is tettekkel bizonyítsa, hogy megbecsüli azokat, akik a kezdetektől építették ezt a közösséget. A változás csak akkor lesz hiteles, ha azoknak is számít a hangja, akik ezért a legtöbbet dolgoztak.
