Hirdetés

Krisztus néma katonái – avagy, miért hallgatnak az egyházak és a felekezetek vezetői?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

 

A választási kampányoknak nem velejárója az, hogy erkölcsi, vallási, hitbéli útmutatást mentén, annak megfelelően haladjanak ezek a nemtelen, és már-már az embertelenségig süllyedő harcok. Nem is lehetséges ez, mert az egyházak és felekezetek ilyenkor mély hallgatásba burkolóznak, nem tudván, hogy ki lesz a győztes, és az milyen hátránnyal járhat az adott egyházra, felekezetre nézve. A keresztény-keresztyén egyházak és felekezetek azonban ma nem hallgathatnak!

Ma egy olyan választás előtt áll az ország, amely nem csupán politikai elköteleződések választását jelentik; azt, hogy milyen politikai szemlélet vezeti majd Magyarországot, hanem ideológiai, erkölcsi választást is jelent ez az április 3-iki társadalmi aktus. Látjuk, tudjuk, hogy a politikai pártok milyen irányba haladnak, azt is tudjuk, hogy egy-egy párt erkölcsi hovatartozása milyen károkat, végzetes szellemiségeket hordoz, így nem csak „fontos volna”, de kötelező is a Krisztust követő felekezetek vezetői számára az, hogy a Biblia tanítása alapján, egységes és közös memorandumban irányt mutassanak a szerteágazó hazug ígéretek, és szellemi torzulásokban gazdag kampány idején.

Ismerjük és tudjuk, hogy az ellenzéki pártok teljes mellszélességgel támogatják a Szentírással szöges ellentétben álló, és a Teremtés isteni logikáját minden ízében megsemmisíteni akaró erkölcsi normákat. Ismerjük és tudjuk, a gyermeki tisztaság és ártatlanság elleni nemzetközi összefogást, a körmönfont és az emberi szabadságjogokat kiforgató, azzal visszaélő szemléletet. Ismerjük és tudjuk, hogy a keresztény-keresztyénellenesség a mai ellenzéknek kiemelt feladata, nemzetközi támogatással. Ismerjük és tudjuk, hogy Magyarországon, mint az már megtörtént az utóbbi száz évben, ismét szűkíteni akarja az ellenzék, esetleges győzelme esetén, a keresztény-keresztyén intézmények, iskolák lehetőségeit. Sorolhatnánk az ismert és tudott terveket, az isteni törvények és Krisztus parancsai ellen kigondolt súlyos erkölcsi támadásokat.

Azonban a gyűlölet és a hazudozás, a politikai rágalmak és a magyarellenesség, a keresztényellenesség és a lelki torzulások odavezettek, hogy számos keresztény-keresztyén, sok eseten valóban elkötelezett hívő és pap is a politikai sátánistákhoz csatlakozik. Nem politikai alapon, hanem félrevezetettségük és a gyűlöletkeltésnek, a rágalmaknak vakon hitelt adva, ahhoz a politikainak álcázott erkölcstelen, és nemzeti identitás nélküli párttömörüléshez csapódnak, amely Magyarország és a keresztény magyar nemzet teljes megsemmisítését, a nemzetközi magyargyűlöletet és annak céljait szolgálja.

Ennek láttán kisebb csoportok – szellemi és lelki irányítás nélkül, nevetségessé téve sok esetben ennek a harcnak a lényegét és értelmét –, a maguk jó szándékú, de elégtelen eszközeivel igyekeznek felvenni a harcot, hirdetni valamit, aminek az alapja ugyan jó, de a kivitelezés rettenetesen sokat árt, a nem vitatott jó szándék ellenére!

Óriási és végzetes mulasztás tehát, ha a magyar keresztény-keresztyén egyházak és felekezetek nem állnak most Krisztust követő híveik élére! Égbekiáltó bűn, ha látva a mai világpolitikai helyzetet, és ebben e kis nemzet küzdelmét itt, a Kárpát-medencében, nem emelik fel a szavukat és nem adnak érthető és világos tanácsot. Nem csupán azt kell ma mondani, ami a megszokott langyos és semmit nem jelentő megszólalás volt eddig: „mindenkinek el kell mennie szavazni, és mindenki a saját  lelkiismerete szerint adja le a voksát…” – mert ez ma, amikor a „Krisztus ellenes, gyermekbántalmazó világ – vagy kereszténység?” a kérdés,  akkor ki kell állni és világosan megfogalmazni a krisztusi parancsok alapján azt, hogy mi a keresztény-keresztyén emberrel szembeni elvárása Jézusnak! Meg kell fogalmazni félelem és kétségek nélkül, hogy ki a keresztény, és ki tagadja meg kereszténységét, ha erre vagy arra a bűnös eszmét képviselő pártra szavaz.

Ma nem csupán a megszokott négyévenkénti választás lesz április 3-án, hanem egy olyan választás is, amely a pokolba vagy az Üdvösség lehetőségéhez vezeti a magyar keresztény ország, Mária országának népét a Kárpát-medencében. Ha hallgatnak a keresztény egyházak és felekezetek, akkor hozzájárulnak ahhoz, hogy emberek százezrei adják lelküket a Sátánnak.

És legyen mindegy, hogy kik és hogyan reagálnak az egyházi vezetők nemzethez intézett szózataira, mert most nem politikai szózatokra, hanem lelki, hitbéli és a nemzet megmaradásához szükséges tudnivalókra van szükség, és e felvilágosító egyházfői, felekezet-vezetői szózatok emberek százezreinek lelkét menthetik meg. Ha hallgatnak a keresztény-keresztyén vezetők, akkor maguk is a Sátán szolgálatába állnak, mert nem hirdetik akkor Isten igéjét, amikor a legnagyobb szükség volna arra!

Lássuk be és értsük meg végre: Prohászka Ottokár, Zadravecz István, Mindszenty József és Márton Áron példái annak a hősiességnek és következetes felelősségtudatnak, amelyek hatására időben, és a lelkeket, a magyarságot mentve szóltak, akkor, amikor kellett! Ma itt az ideje annak, hogy egyházi és felekezeti vezetőink e hősies és félelem nélküli elődeik példáját követve szózatot intézzenek a keresztény-keresztyén magyar közösségekhez! Megmentve a nép lelkét és saját lelküket! Mert ma, egyetlen kérdés van csupán: élet vagy halál… testileg és lelkileg egyaránt!

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

toggle
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás