KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

szabadság és kultúra eszméje

Kónya-Hamar Sándor: Kokárda és tulipán

Ez a társítás először Kolozsvárott, 1848. Március 15-nek 150. évfordulóján született meg, és valóban olyan volt és lett, mint az erdélyi, kolozsvári magyar március: kisajátítani lehet, de megosztani nem. Ahogyan most a kolozsvári magyarságot sem lehet.

A kokárda és tulipán párosa, egy határtalan nemzet, határtalan és időtlen ünnepének a jelképévé vált. Megértetve azt a történelmi igazságot, hogy miért lehetett és maradt 1848. Március 15-e az emberi méltóság és a nemzeti függetlenség tiszta forradalmának dátuma. Mert a kortól, helytől és politikától független, elszánt és értelmes viselkedés egyetemes mintájaként maradt meg. Az önmegvalósító szabadságot követelő bátorságként, mely úgy meggyőződés, hogy bizonyítja is: az a nemzet, aki hitét és kultúráját védeni és éltetni kész, az legyőzhetetlen. Mint az igazság!

S ha a szabadság és kultúra eszméje és akarata találkozik, abból mindig tavasz lesz! Valami más és az érette vállalt kockázat csak egyesíthet. S az összetartozás közösségi és történelmi élménye örökre elvehetetlenné, megtagadhatatlanná és letilthatatlanná válik!

A kokárda erre emlékeztet s a tulipán reményt ad. Mert a tulipán és kokárda erdélyi, kolozsvári társítása mögött ott van az ok-okozati összefüggés, mint ahogyan egy eszmehívő nemzet következetessége, s egy politikai kísérlet tiszta szándéka, és annak tragikus következménye mögött is mindig ott van. Mert a politika, mélyről táplált erő az életben, a személyi és közösségi sorsnak pedig emberfelettivé tágított térfogata, – de időtartama korlátozott. Akár a virágnak, de nem a benne elrejtett jövőnek is. Az emberi kézzel megalkotott szimbólum viszont sohasem jut ilyen térfogatba, de az időnek sincs hatalma fölötte. S a társítás az öröklétet kísérti mégis. S ez újra erőt és hitet ad, csak úgy, ahogy nemzeti kokárdánk s egy szál tulipán barátkozott össze, örökre és elválaszthatatlanul.

Nem tudom, ha mindez eljut valaha is a többségi politikusok tudatáig. De, íme egy kisebbségből kiszakadt s felfutott tudatáig, feltételezhetően már el. Az történt ugyanis, hogy váltás történhetett Romániában, az állami tisztségviselés éppen legmagasabb csúcsán! A második mandátumánál tartó, több mint hat éve az ország élén állandó Klaus Iohannis, idén először üzent a Romániában élő magyaroknak március 15-én. Pedig a rendszerváltás óta ő volt az az egyetlen román államelnök, akinek eddig semmilyen üzenete nem volt közösségünk számára, tavaszi ünnepünkkor. S most a magyar kisebbség Romániában betöltött szerepét méltatta, a harmonikus etnikumközi kapcsolatok fontosságát és az európai sorsközösséget hangsúlyozta. Nem emlegette viszont állami magyar egyetemünk visszaadásának ígéretét, sem a háromszintű autonómiánk halvány reményét, csupán a székelyföldi autópályák jövőben meghatározó szerepét. Persze, a kormánykoalícióban résztvevő s eddig legtöbb kormánytisztséget elnyerő RMDSZ is visszafogottan ítélte már meg, a közelmúltban tett magyarságelleni kirohanásait.

Ez is érdekelheti:  Puccs zajlott le Liberisztánban úgy, hogy észre sem vettük?

Tavaszi s kölcsönösen engedékeny fuvallatban száradnak s gyógyulnak a sebek, vagy kokárda és tulipán bódulatában, csupán ébren álmodunk?!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük