Kónya-Hamar Sándor: Európa fenyegető kérdőjele
A pesszimistává váló kisebbségi, erdélyi magyar politikus, és eszét-tollát forgató értelmiségi lényegében jól értesült optimista, európai értelemben és vonatkozásban is. Hiszen mindenekelőtt kétféle Európa van!
Az egyik a hagyományos, keresztény gyökerű erkölcsi értékek szerint, a másik pedig gazdasági érdekek kényszerében szerveződött és szerveződik. S ez utóbbi mennyivel előnyben van az előbbivel szemben! S talán ennek köszönhetően, a csatlakozásunk óta eltelt, aránylag rövid időben, már számos jel mutat arra,hogy a nyugati civilizációt is egyre jobban jellemzi az értékek válsága. Mert a politikai tehetetlenség és renyheség, az elégtelen gazdasági növekedésben (és pandémia által sakkban tartott törekvésben) is észlelhető. S miközben az individualizmust és szabadságot túlhangsúlyozzák, a közösségi szellem és a felelősségtudat mindegyre visszaszorul (s azt most hiába akarják támogatni a migránsvédelem felvállalásának hangoztatásával és gesztusszinten való erőltetésével, remélve talán azt, hogy így Európa is a „népek kohója” lesz!)
Kétségtelen, hogy kontinensünk egyik egyedülálló és kiemelkedő értéke a kulturális sokszínűség. A lelkiismereti szabadság vallásokbeli „dzsungelét” is idesorolnám, ha a keresztény érték- és érdekrendszer tartani tudná egykori európai helyét-szintjét. Hiszen Európa éppen az említettekre épült és létezik még, és távlati értelemben is csak egy sok harcot látott krisztusi kultúraként életképes, ahol a gazdasági előnynek-haszonnak-profitnak is megvan és meglesz a maga keresztje!
De hittem és hittük, hogy nekünk, magyarok számára is, a nyugati demokrácia összeurópaivá válása meghozza sérült nemzeti gondjaink orvoslását is!
Tévedtünk, és nagyot fogunk csalódni, mert: Európa szelleme ezen a téren az első világháború óta nem változott! Amíg a modern szabadság szülőanyjának tartott, nevezett Franciaország, erőltetett és gőgös öntetszelgése, hiú hatalomvágya és asszimilációs nemzeti ideológiája egész kontinensünkre kisugárzik. Amihez most a Merkel-i Németország is csatlakozik.
És mit tehet a politikailag megosztott, s emiatt gyalázatosan kiszolgáltatott Magyarország, mint kényszerű helyzetben vergődő anyaország, a határain kívül kényszerített nemzetrészeivel együtt, ha kétségbeesetten bizonyosodik meg afelől is, hogy azok az érdekek, amelyek az ellenünk hozott döntéseket mozgatták a XX. században, azok Európában ma is működnek ?! Hiszen így, a két világháború számunkra aligha fejeződött be, mert még nem pusztultunk ki, s le sem gyengültünk eléggé! Ezt akarják ismét a tudomásunkra hozni?!
Mementó 2006 emlékmű
