Kívülállóként, hozzászólás egy tudományos konferenciához

Úgy tűnik, hogy az NKE naptára 1950-et mutat! 2012. április 11-én, Király Bélára emlékezve, tudományos konferenciát tartottak az NKE dísztermében, amelyen – többek között – részt vett dr. Szabó Miklós (a ZMNE) egykori rektora, dr. Romsics Ignác történész akadémikus, valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar meghívott hallgatói.

Prof. Dr. Padányi József mérnök dandártábornok (rektor-helyettes) köszöntötte a megjelenteket, utalván arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hagyományőrzésnek és milyen fontos állomásnak minősül Király vezérezredes 100. születésnapjára tervezett ünnepi megemlékezés. Sajnálatos, hogy a meghívott előadók (dr. Kaló József, dr. Horváth Csaba, dr. Okváth Imre, dr. Horváth Miklós és Romsics Ignác) az elvtelen, a hazug, a pontatlan és a csúsztatásokkal megtűzdelt dicséretek mellett semmi érdemlegest nem mondtak, vagyis: a “tudományos konferencián” egyetlenegy hiteles adat és/vagy tény nem hangzott el!

Nem untatva a Tisztelt Olvasókat, csupán néhány (többszörösen bizonyítható) pontosítást villantok fel, bemutatva, hogy még napjainkban is folytatódik a gátlástalan hazudozás, a csúsztatás, a magamutogatás és az emberek (a közvélemény) szemérmetlen méretű (valamint tartalmú) félrevezetése.

1/ Ellentétben a konferencián elhangzottaktól, Király Béla ‘56 szeptemberében szabadult a börtönből, de nem Nagy Imrénél, hanem Bata Istvánnál jelentkezett szolgálattételre, szánva – bánva bűneit és bízva abban, hogy a szocializmus építésében rész vehet;

2/ Király Béla nem volt a Nemzetőrség Főparancsnoka, ilyen funkció nem létezett,- Nagy Imre ‘56. október 28-án este, a Nemzetőrség tiszteletbeli parancsnokává nevezte ki Királyt, de Főparancsnokság létrehozását nem engedélyezte;

3/ Király Bélát ‘56, október 31-én az Elnöki Tanács Budapest katonai parancsnokává nevezte ki;

4/ Király Béla a szovjetek második agressziójának kezdetén (november 4-én, a kora reggeli órákban), három gépkocsival, mintegy 30-35 nemzetőrrel dezertált a fővárosból, a Szabadság hegyre, onnan Nagykovácsiba távozott;

5/ Nagykovácsi mellett az ún. Kopasz hegyről nézte, hogy a szovjetek bekerítették kicsiny csapatát, és nemzetőreit magukra hagyva, Ausztriába menekült;

6/ Ausztriából az USA-ba távozott, ahol ‘56. december 30-án az egyik New York-i napilapnak adott fényképes nyilatkozatában azt állította, hogy 8 harckocsival és 300 emberével (Sic!) áttörte magát a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrűn és némi veszteség árán a Dunántúlra vonult, majd Ausztriába távozott;

7/ Évekkel később (a harckocsikat kihagyván) azt állította (több változatban) hogy egy felderítő Nemzetőr zászlóaljjal (ezt ezredre, majd több ezer főre módosította) távozott a fővárosból;

8/ Újságokban, rádióban és különféle fórumokon azt hangoztatta, hogy ‘56. november 4-én reggel telefonon beszélt Nagy Imrével, aki megtiltotta neki, hogy a szovjetekkel szemben felvegye a fegyveres harcot, de ezt már csak Nagy Imre kivégzése után merte elmondani, mivel tudta, hogy senki sem képes megcáfolni ezt az állítását. Ugyanakkor kérdéses, milyen alapon nyilatkozott úgy a rádióban Nagy Imre, hogy: “csapataink harcban állnak”, ha Budapest katonai parancsnokának telefonon megtiltotta, hogy a szovjet agresszorokra lövessen?

A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király Béla Kőszegnél is cserben hagyta a katonáit (1945. március 29-én) harmadmagával, Paraj századostól ellopott gépkocsival dezertált a várost megközelítő orosz csapatokhoz, később pedig azt állította, hogy 2 ezer (azaz kétezer) embert és több löveget vitt át a szovjetekhez, hogy megóvja a várost a pusztítástól.

Király tehát háromszor dezertált (Kőszeg, Budapest, Nagykovácsi), háromszor érdemelt volna főbelövést, mert a dezertálást a világ minden hadseregében halállal büntetik!

A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király a Néphadsereg tisztjeként Farkas Mihály felkérésére megrágalmazta az ún. Sólyom tábornoki perben szereplő tábornokokat (ezzel is közreműködve a bitóra juttatásukhoz), vállalva azt is, hogy a Farkas Mihálynak nemet mondó Sólyom altábornagy (vezérkari főnök és a Hadiakadémia parancsnoka) helyett levezényli a katonai díszszemlét, ezért tábornokká nevezték ki (vezérőrnaggyá) és a tábornokok kivégzése után megkapta Sólyom altábornagy akadémiai parancsnoki “bársonyszékét”, valamint a kivégzett Beleznay tábornok Orbánhegyi út 18. sz. alatti lakását (a bennlévő ingatlanokkal együtt).

A tudományos konferencián arról sem tettek említést, hogy Király Béla más tábornokokat és főtiszteket is “besúgott”, de vette azt a bátorságot, hogy például a tábornokok rehabilitálását követően, képes volt kimenni a temetőbe (vezérezredesi egyenruhában) és úgy tenni a gyászolók előtt, mintha patyolat tiszta lenne a lelkiismerete.

A “tudományos konferencia” feladata lett volna Király kitüntetéseinek (elismeréseinek, előléptetésének) és pl. 6 (azaz hat) USA állam díszpolgári címének az ismertetése. Röviden pótolom ezt az “ordító” hiányosságot – Király kitüntetést kapott: Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól (!), Farkastól, Rákositól, Göncztől, Mádltól, Horntól, Medgyessytől – Göncz léptette elő vezérezredessé, Orbán fogadta fel katonai főtanácsadójának, tagja (vezetője) volt számos történelmi egyesületnek, bejárta a fél világot és mindenhol “bekaszálta” az elismeréseket, kitűntetéseket, ünnepléseket.

Mivel bírósági pereskedésbe is bonyolódtam vele (ő indított pert ellenem), de szent esküvel állíthatom, hogy a katonai szakismerete nem ütötte meg egy jelenlegi tiszthelyettes színvonalát, szinte hihetetlen, hogy milyen primitív dolgokat vetett papírra vagy dilettáns módon nyilatkozott a sajtónak, keverte a löveget az üteggel, megjegyezte, hogy a szovjet tűzérség (!) bekerítette, silónak nevezte a légvédelmi lövegek lőszereit tároló ládákat, fogalma sem volt a tűzérség szervezetéről, nem beszélve a térképekre felvitt katonai egyezményes jelekről.

Elhunytról vagy jót vagy semmit, tartja a közmondás. Ennek ellenére nem hallgatható el egy mérhetetlenül hazug tudományos konferencia bírálata, mert én még Király életében is szóvá tettem viselt dolgait és kijelentettem, hogy Király a magyarság történelmének legnagyobb, legszerencsésebb, legügyesebb, legvisszataszítóbb szélhámosa, aki az orránál fogva vezette az embereket, itthon és külföldön egyaránt. Ezt az “eredményes” tevékenységét aranyozzák most be egyes tájékozatlan vagy elfogult személyek, többek között: egy akadémikus (Romsics) és egy hajdani politikai munkás (Horváth Miklós) is. Horváth – ugyan – képzett komisszárként ügyesen utalt arra, hogy Király “1950-51-ben a hadiakadémiát is vezethette”, csupán azt hallgatta el, hogy mit tett ezért…! Romsics akadémikus nem először hazudozott Királyról, a RUBIKON-ban is felvillantotta (Király elhunytakor) selejtes történelmi ismereteit, talán nem is sértődik meg ezért az írásomért, mert anno dacumál több e-mail-ben is figyelmeztettem a hibáktól hemzsegő (Királyról készített) nekrológjára, de valószínű, hogy szeret írni és szövegelni, de nem szeret olvasni.

Sajnálom, hogy (nem először) Király Bélával kellett foglalkoznom, de jó lenne már a történelem területén is “tiszta vizet önteni a pohárba”, mert az embereknek már elegük volt a hazugságokból, kivéve azokat, akik nagyon jól megéltek ebből az undorító, és sok hiszékeny embert megtévesztő jellemtelenségből. Gondoljunk csak nagy hazugjainkra: Kunra, Rákosira, Kádárra, Gyurcsányra, Kókára, Lendvaira, Lamperthre, akik mellett Királynak sem kellett szégyenkeznie, egy korrekt rangsorolásnál “tisztes” helyezésre számíthatna.

Prof. Dr. Bokor Imre

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!