Kettős mérce a Szabadság téren

A szabadságtéri beteges hisztéria azt juttatja eszembe, hogy a szovjet fronton, a gulágban elpusztult katonáinknak és munkaszolgálatosainknak is kell állítani egy hatalmas emlékművet.

Ugyanis, ha a kormány nem küldi ki először a Gyors Hadtestet, majd a 2. Hadsereget, Hitler még 1941 őszén megszállta volna az országot. Hiszen a következő évben indítandó támadáshoz, minden katonára szüksége volt. Ha nem szépszerével, akkor erőszakkal, azonnali megszállással és egy quisling kormány ránk kényszerítésével vitte volna el katonáinkat. A támadásban való részvételünknek köszönhető a megszállás három évvel való elhalasztása.

Ha akkor a Horthy kormányzat megtagadja a második hadsereg kiküldését, a megszállás elkerülhetetlen lett volna. Ezen még vitatkozni sem lehet a tények tudatában.

Az pedig a magyar zsidóság és cigányság teljes megsemmisítését jelentette volna.

Katonáink és a munkaszolgálatosaink nem önként vonultak ki a frontra! Ha a behívónak nem tesznek eleget, kivégzik őket, mint háború esetén, a világ összes hadseregében szokás. Tehát nem lehet őket “fasisztának vagy nácinak” nevezni. Pontosan olyan szenvedő alanyai voltak a borzalmak háborújának, mint bármilyen más áldozat, de még tetejében hóban, fagyban, óriási hőségben, embertelen körülmények között, halálnak, csonkításnak, kitéve hónapokig, évekig kellet szenvedniök pusztulásukig.

Ők nem érdemelnének meg egy emlékművet?

Umbraavis

NIF

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!