Kések között – avagy Szól-e valaha requiem értünk?

Kések között – avagy Szól-e valaha requiem értünk?

A helyzet tragikusságát az egyéni humorú Rejtő Jenő volt képes feloldani: Uram, a késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. S már rajt vagyunk, gurul velünk a mese gördeszkája valószínűtlen kalandokon át még lehetetlenebb helyzetekbe.

Pedig a kés a hátban soha nem a vidám nevetést váltja ki és az ámulat bokrait borítja virágba, hanem életfolyamatokat megakasztó, erőszakos beavatkozás az ember, és a társadalom szervezetébe, életébe.

Könnyen kaphatunk kést a hátunkba még akkor is, ha nem természetünk a hátrálás. A két kiváló kézilabdást is úgy szúrták meg, hogy csak a szúrni akarók készültek rá, tudták, készítettek be kést a ruházatukba, hogy legyen mivel, ha eljött az ideje. Az esküvői buli mellé engedett másik társaságból is akadt, aki kést is vitt magával, hátha úgy adódik… És úgy adódott. Pont úgy, ahogy a villamoson, villamosmegállóban, a Deák téren dolgozott nemtelenül a nemes acél, a hideg vas. Pont úgy, ahogy rapperek szótagolják. Mert kultúrája van már nálunk a szelekciós késhasználatnak – jóval hamarabb ismertük meg, minthogy a déli, keleti handzsáros néptömegek bejöhettek volna. Ha egyszer ideérhetnének, vajon egymásra fognák késeiket, vagy mind a mi hátunkat, szívünket, torkunkat célozná?

A kés a hátban nélkülük is valós és átvitt értelmű görcse életünknek. Jó példa rá a rendezvényre el és meg nem hívott, de a szabad vélemény ernyője alatt oda erőszakoskodó „újságírónő” botránykeresése, amiből indítva kifordított bírói segédlettel, Soros pénzzel és TASZ jogsegédlettel igyekeznek kést nyomni a botrányokozás ellen tiltakozók hátába. Ebben az átvitt értelemben véve nyomnak kést Szöőr Anna, Füssy Angéla bordái közé. A dohány-sárgának tűnő papírokból kiolvasott bírói ítéletek orv kései nyomódnak a Bayer kontra Hadházy ügyben, a győri alpolgármestert mocskoló, a Népszava díjazott gyalázkodása, meg számtalan más, úgynevezett véleménynyilvánítási esetben – is.

Mindkét fajta késelés életünk fonalát sebzi vagy vágja el. Ismereteink birtokában döntési szabadságunk szerint élhetünk veszélyesen vagy húzódhatunk el a késelős szellemi és fizikai területekről. A híradások ennyit mondanak: valamely közforgalmú helyen az általánosan elfogadott, írott és íratlan szabályok, viselkedésminták adta keretek szétfeszítésével irritáltak, zavartak, botránkoztattak egyes csoportok. Magunk életminőségét megtartandó keveredhetünk velük vitába, mely vita végéből a hírközlés rövidhíre lesz. Mint a Deák téri, szegedi vagy a ráfogásos internetes esetnél. A késükkel vitázókat jellemző jegyeik alapján itt és ott is könnyen meg és felismerhetjük, s dönthetünk úgy, hogy inkább elhúzódunk, amivel egyértelműn teret adunk nekik. S minél több az elhúzódás, annál nagyobb a tér, hangosabb, erőszakosabb a maga térfoglalását ki és megélő csoport. Elérhetünk oda, hogy az 1-es villamos bizonyos szakaszán nem mernek utazni az emberek, mert az a térfoglalók birodalmához tartozik, s a véleménynyilvánítás vonalára fel sem szállunk, mert az egy másik csoport magánosított, kizárólagos helye. A törvényesség őrének vélt rendőrség lomha, s megjelenése nem szünteti meg, csupán arrébb tolja a területfoglalást, ami sokkal inkább a világpolitikai egyensúlytalanság, mint a rendőrség hibája. Az ő lomhaságukat talán legteljesebb mértékben a nemzetközi helyzettől függő hazai ügyészi, bírói eljárások általános minőségének tudhatjuk be, mely működéssel eleve hideg vagy hűtött paragrafusokkal szúrnak belénk azokban az esetekben, mikor az általánosan elfogadott, törvényesített szabályok, életvezetési elvek betartására szólítjuk fel a velünk ellentétes véleményen lévőket. Ilyenkor a legváratlanabb irányokból kap bordái közé a vitázni kész kicsavart paragrafusokat, s a tanulságot: bölcs maradtál (életben maradtál) volna, ha hallgattál volna. Ami bölcsességnek hozadéka a szüntelen hátrálás, eloldalgás, kikerülés, arrébb állás, elsunnyogás lesunyt szemmel. S akkor a kérdés már csak Döbrentei Kornél kérdése lehet: meddig még? Az anyaméhig vagy tovább? Szól-e valaha requiem értünk, kések között vergődő végváriakért?

Mayer Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Az ukránok most Donyeck vezetőjét akarják megölni
Az ukránok most Donyeck vezetőjét akarják megölni

Gyergyóremete: Levetettek egy székely zászlót, válaszul százat tűznek ki
Gyergyóremete: Levetettek egy székely zászlót, válaszul százat tűznek ki

Ki van az utcán? - avagy abból tartjuk el őket, amit sikerül megóvni a rombolásaiktól
Ki van az utcán? – avagy abból tartjuk el őket, amit sikerül megóvni a rombolásaiktól

Close