Kéri Edit válasza az Acél-féle Népszabadság írásra

Kéri Edit: NÉPSZABADSÁG. –PLUSZ. Vélemény oldala. – VÁLASZ ACÉL ENDRÉNEK.

A lap aug. 23-i sz.-ában Acél Endre: Nem nyugszanak címmel cikket közölt a barguzini Megamorv Petőfi Expedíció ellen, melynek elindítója, kutatója és résztvevője voltam, s a cikkben engem is lesújtó véleménnyel illetett a szerző. Nem emiatt válaszolok. Petőfi miatt! Mert olyan biztos vagyok benne, hogy őt ástuk ki Szibériában, mint abban, hogy engem Kéri Editnek hívnak.

Önök bizonyára nem adnának helyet egy hosszú, 80.000 karakteres összefoglaló cikk számára a témáról, mint a KAPU c. folyóirat e nyári 6-7-es összevont számában tette (17 oldal lett, már interneten is van), – de itt igyekszem válaszolni a cikk sok téves és hazug információjára, s az Ön durva támadására…

„Honi és külföldi (amerikai) szakemberek többszörösen rögzítették, hogy a … barguzini csontváz egy nőé.” – Rögzíteni a 4 expedíciós antropológus rögzítette, 1989. júl.-ban Barguzinban, hogy: „30-35 közötti európai férfi.” – A két clevelandi: Bruce Latimer, aki azóta híres egyetemi professzor lett, meg Clyde Simpson, a társa, és Kiszely István, aki a 6 magyar antropológus közül a legtöbb ásatáson és azonosításon vett részt, s nem íróasztal mellől elemez raktári csontvázakat, – valamint Alexej Burajev, Leningrádban végzett burját antropológus. – Kiszely István egyébként tudomásom szerint már feljelentette Önt ezért a kriminális, sötét mondatáért: „Másfél óra leforgása alatt olyan tudós-kóklerek tulajdonították jó pénzért Petőfinek, mint Kiszely István.” – Mit mondjak erre? Ki mint él, úgy ítél?? Ilyet feltételezni egy tudósról?? – Láttuk, hogy dolgozott és azonosított láthatóan nagy szaktudással, az amerikaiakkal egyetértésben az ásatásnál! Láttuk, milyen izgalomba jött, hogy’ söpörte le a homokot az általa tudományosan elképzelt, s ott hirtelen előtűnt koponyáról, a domború homlokról, gracilis arcról és a híres bal szemfogról, melyet Jókai egy kiálló, nagy „agyarnak” nevezett, mely nevetés közben „Luciferi-vé” tette az arckifejezését! – Minden mérete, 166 cm, hajtincse, – mert maradt! – fekete, göndör, oldalt őszes, – bal lábának Egressy Gábor fia, Ákos által leírt betegsége (hegyre felbicegett vele), TBC-je, szemfoga, balkezessége, életkora. (orosz sírtábláján: meghalt 1856-ban; tehát 33 évesen), és a Petőfi Múzeumban lévő atillája váll-, derék-, és mellbősége, karhossza könyékig és csuklóig: egyezett a csontvázéval! 24, az irodalomból ismert, a daguerrotipián látható (a koponya fotója beleillik a korabeli fotóba!) – és a ruhája méretével egyező méret, adat és tulajdonság megtalálható volt rajta! Cl. Simpson, aki matematikus is, azt mondta, hogy a valószínűség számítás szerint 300 millió csontvázból 1 akadhat, amelyiken ugyanígy, ennyi jel együtt van! És ráadásul nálunk azonos az ismert adatokkal! – Most a négyük által 3 nyelven leírt és aláírt barguzini jelentés végét írom le: „Mivel a koponyán és a vázcsontokon egyetlen olyan jelleg nincsen, amely ellentmondana Petőfi Sándor testi adottságainak, viszont az irodalomból ismert összes jegy megtalálható a csontvázon, ezért felelősségünk teljes tudatában kijelentjük, hogy az 1989. júl. 17-én, a barguzini 7-es számú sírban talált csontváz azonos Petőfi Sándoréval.” – Mind a négyen aláírták, Acél úr! Négy kókler?? – Két hónap múlva Morvai kivitette mindnyájukat Ulan Udéba, a burját fővárosba, ahol a Tud. Akad. Laboratóriumában egy teljes napig vizsgálták újból, és ugyanezt újból aláírták! – B. Latimer 1 év múlva egy 40 oldalas tanulmányt írt a barguzini csontvázról, – mint Petőfiről – melyet elküldött Kiszelynek. Előadásokat tartottak, tudományos lapban közölték: a nagy magyar költőt azonosították! Felháborodottan, kiabálva vette tudomásul Clevelandban Geonczeol Gyulától, hogy női csontváznak akarják elhitetni: „Hogy képzelik, hogy én nem tudok megkülönböztetni egy női és egy férfi csontvázat?” – szinte ordította: „Miféle nép ez a magyar, hogy nem kellenek neki a legnagyobb költője földi maradványai?” (L. Demokrata. 2001. jún.28.)

A csontvázat egyszer vizsgálták, Moszkvában, közös SZU, és MTAk.csoport, 1990. januárjában. Magyarországra sose került! A moszkvai vizsgálatot olyan botrányosan irányította a KGB, – hogy nővé varázsolják, – válogatott, négytagú MTA k.-küldöttséggel, – hogy a művelt és mindent látó burját miniszterelnök helyettes, Nyikolaj Krucskov kivizsgáltatta az ügyet Jelcinnel, aki annulláltatta a”lehet férfi, lehet nő” tudománytalan megállapítású jegyzőkönyvet, és új vizsgálatot rendelt el 1992. júl. 27-én, – bár akkor már – Krucskov segítségével – a Morvai házaspár kicsempészte az USA-ba a csontvázat. Veszélyben volt, mert az MTA „utasította” 1991. jan.-ban a moszkvai Tud. Ak.-t, hogy „mivel nő, vissza kell temetni Barguzinban.” A Kreml-ben katonaládában lévő maradványoknak vettek Morvaiék egy combcsontnak megfelelő, 50-60 centis enciánkék női kézibőröndöt, Krucskov kihozta a ládát „Vizsgálatra”, éjjel átrámolták, s másnap a reptéren Krucskov vitte át a bőröndöt a kordonon a „büfébe”, s ott átadta Morvai Mónikának. Az állásával játszott, – de kimentette, 1991. feb. 8-án!! A moszkvai „MTA- csontbrigád” tagjai voltak: Harsányi László ig. ü. orvos, aki már 1957-ben a BM-nek dolgozott. Farkas Gyula szegedi antropológus és kari párttitkár, aki Dezső Gyulával együtt csal a méréseknél, a női méret felé, és Szabó Árpád Gyorskocsi-utcai rendőrorvos, aki „véletlenül” leejtette a koponyát, s a férfias, szögletes állkapocsból darabkák törtek le! (De sok fotó van.)

Az „y-kromoszóma”, nemet megállapító vizsgálatokról: Nekünk két „férfi” – leletünk van: az első 1991-ből, az USA-beli Berkeley Egyetemről, – a másik 10 év múlva, 2001-ben Londonból, a Genetikai és Antropológiai Egyetemi Központból, Mark G. Thomas professzor aláírásával: „I have carried out sex determination tests… The results of this test suggest that the sample is male”. Azaz: Elvégeztem a nemi meghatározást… e vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a minta férfié.” – A szövegben kitér Petőfi nevére és a vizsgálat fontosságára. A Berkeley Egyetemen is beírták, kinek a feltételezett csontja. Ellenben a két, örökké emlegetett, „híres”, amerikai csont-darabka vizsgálatnál – az egyikre Ön is hivatkozik cikkében, – a Clevelandből egyszer a Pensylvania-Egyetemre, később a Washingtoni laboratóriumba repülőgépen elküldött mintadarabot nőinek határozták meg. Fogalmunk sincs, miért nem Clevelandben vizsgálták, ki küldte el, és ki finanszírozta a hatalmas összegeket!?

Kiszely is kapott egy eredményt, mutatta nekem. Felhívtam a figyelmét, hogy a csontváz alanyának neve: „Name: no name, unknown.” Azaz: „Neve: nincs név. Ismeretlen.” Dühömben ezt mondtam: „egy női bütyökoperációból is származhat! Ismeretlen? Nincs bíró, aki ezt barguzini bizonyítéknak elfogadná! Egyszerűen kicserélték! És ugyanabban a csontban 2x találnak „y-kromoszómát”, 2x meg nem??” – Az Ön által említett Bálint Csanád akadémikus sosem látta a csontvázat, sosem vett részt kromoszóma-vizsgálatban. Mellesleg nem antropológus és nem ig. ü. orvos. Csak kinyilatkozta, hogy ez egy női csontváz. Tehát: nem vizsgálni – hanem visszatemetni! – Petőfinek egy 28 hajszálból álló hajtincse van az MTA kézirattárában, egy borítékban. (Ezt februárban Horányi Károly teremfelügyelő nekem elismerte, bár közölte, hogy tilos megnézni. Június 20-án Babus Antal o.v. letagadta, s írásba adta, hogy nincs náluk… majd 3 nap múlva beadtam a leltári számmal a kikérő lapot, s percek múlva Tóth Gábor o.v.h. kihozta a borítékot, benne Petőfi és Júlia hajtincsével!!) Egy hajszál elég lenne, – és a „mi” csontvázunkból egy pici darab – és abszolút biztos, tudományos választ kaphatnánk erre: egy emberé volt-e ez a haj és csont!!? Ennyit nem ér meg Petőfi eltűnésének rejtélye?? No, ennyit a női csontvázról.

Kik voltak az „amatőr” történészek? Az ukrán Pagirja, író kezdett levelezni a kérdésről az irkutszki és ulan-udei újságokkal, 1984-ben, s rögtön bekapcsolódott a szibériai A. Tyivanyenko történész – kandidátus, és E. Djomin helytörténész, és Zsalszarajev műemlékvédő helytörténész. Itthon 1985-ben először Pécsi István irodalmár, egri főszerkesztő, majd Csank Csaba salgótarjáni történelemtanár, és jómagam, aki, mivel az 57-es börtönbüntetésem után leradíroztak a színpadról, holott előtte Jászai-díjra voltam fölterjesztve Győrben, – 35 éve levéltári történelemkutatással foglalkozom. (5 könyvet írtam: 1. Ki volt Görgei? I-II.k.1996 és 1998. Lektor: Borus József hadtörténész őrnagy. Már 1986-ban elkészült 2. Petőfi Szibériában!? 1990. 3. Mikor tanult meg Széchenyi magyarul? 2000 és 2010. Lektor: Benkő Loránd akadémikus. 4. Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban? 2007, 2008, 2009. 5. Hogyan történt József Attila halála? 2008. Lektor: Beke Albert docens.) Nem publikált, de kutatott és kint járt Balajthy András filmes.

A legtöbbet Pécsi írt Egerben a témáról, meg is hívta Tyivanyenkót Egerbe. Én másfél év alatt 10 cikket írtam a Népszavában. (Kiss Dénes volt a kultúrrovat vezető, 1988/89-ben.)

Rengeteg nyom volt. Sándor cár sok lengyel rabnak adott amnesztiát a 60-as évek végén, és ketten – Wisznewsky és Malinowsky – mindkettőjük nevét láttuk Csitában! – Svájcba utazva elmondták, hogy sokan találkoztak kint Petőfivel! Jókainak álmatlan éjszakákat okozott, expedíciót akart, interpelláció lett a parlamentben, stb. A legtöbb nyom 1916-ban jött elő: megint a Bajkál mellé vitték a magyar foglyokat, s találkoztak sok 80-90 éves magyar 48-assal. Egy hadifogoly lefényképeztette a cirill-betűs Alexandr Petrovics sírtábláját: meghalt 1856-ban. Magyar őrnagy és költő volt – írta az orosz szöveg. A burját történészek Eliaszov néprajz-prof. levéltárában rengeteg barguzini Petrovics-visszaemlékezést találtak a titokzatos fogolyról: sose mondta, mely nemzet tagja, 15 csendőr hozta a községbe. Egy öregasszony, aki ismerte, mondta el, hogy távoli országból száműzték, ahol a királyt FRANC-nak hívták, és ők fellázadtak ellene. Hosszú harcok után Franc az orosz cárhoz, Nyikolkához (Miklós) fordult segítségért. Sok-sok orosz katona ment oda! Petrovics is megsebesült. – Minden öreg barguzini szerint a rabokat a zsidó temető kerítésétől pár méterre, a mezőn temették el, pap nélkül, sorba; őt is, és a dekabrista tengerésztisztet, M. Küchelbeckert is. Ott mutatta meg a 75 éves zsidó Vinokur bácsi is, akinek 10 éves korában mutatta a nagyapja – ott kerestük, ott is találtuk meg, már másnap!!

Történelmi bizonyíték: Meghozattam Bécsből – Andics Ezsébet forráskönyve alapján az 1849. május 14-i Min. Tan. Ülés jegyzőkönyvét. A lényege: mind aláírják, hogy az oroszok a foglyokat elvihetik (transportieren): É. Ázsiába, Szibériába, Kamcsatkába.  Aláírta Ferenc József is! A jún. 10-i 2 császár általi szerződésbe nem írták bele, „titkos záradék, paktum” volt. Fordításomban a cikket lehozta a M.N. 2002. aug. 31.: „Szolgaföldben” c. Az 1916-osok lejegyezték: 1849-ben Bukovinából, Csernoviciből indultak Szibéria felé, 1½ évig mentek gyalog, szekéren, hajón! – Herzen, a londoni emigráns orosz író írta le Oroszország és Európa c. cikkében, hogy a cár vérbe fojtotta az európai lázadásokat és a „felkelők ezreit, bírósági ítélet nélkül szórta szét a hideg Szibériában”. Haynau jún. 1-i katonai parancsában egyik büntetésmód: „külföldre deportálás”. Hát akkor „kóklerség” volt keresni a barguzini, sovány, bajuszos, fekete, tüdőbeteg, jól rajzoló és festő, nagyon okos, szinielőadásokat rendező, titokzatos, távoli száműzött, Alexandr Petrovics sírját??

Amit Ön Csák Gyuláról ír, és az 1968-as irkutszki konferenciáról, az igaz. Herskovics szovjet irodalmár, aki kutatta a szibériai Petőfi-legendákat megkérte Csákot, hogy csatlakozzék hozzá, mint magyar író. De ők Petőfi nevét keresték – amit ő nem használhatott!! –  és a szovjet történészek előtt is el volt titkolva a „Titkos záradék”, az iratokban csak számmal szerepeltek a magyarok, név nélkül, mint „súlyos politikai bűnözők”. A cári titkos „Ohrana”-iratokban lehet meg a feloldásuk! Így negatívan zárult a „Petőfit kereső konferencia”.

De nagyszerű, hogy keresték! Mert híre ment, s a Bajkál másik oldalán megtudta Eliaszov professzor, aki lejegyezte Morokova elbeszélését Francról és Nyikolkáról, és így tudta, hogy magyart kell keressen, mert királya csak nekik volt Ferenc József!!

„Milyen magyar költőt keresnek? 1849-ben tűnt el, csatában? Hogy hívják? Kérek róla életrajzot!” –  Amikor megtudta, hogy családi neve Petrovics volt, felkiáltott társai, Kutyik és Zorkin előtt: Ez Petőfi volt! Közölte az irkutszkiakkal is, és 1970-ben az Ulan-Udéban lévő mongol-kutató Lőrincz L. Lászlóval is, aki azt tanácsolta, írja le ezeket a vissazemlékezéseket az MTA-nak. Ő maga itthon elmondta Ortutay Gyula kultuszminiszternek, aki kinevette.. Megjött az Akadémiára Eliaszov levele a Petrovics-Petőfi azonosságról. Lukácsi Sándor, az MTAk Irod. Tud. Int. 1970-es vezetőjének válaszát megkaptuk másolatban az ulan-ude-i Néprazi Levéltárból: „Petőfi meghalt Segesvárnál. Az oroszok nem vittek ki senkit!” – Eliaszov levelét nem találja az MTA!! (Mint a hajat…)

De az Ön által is említett irkutszki Kovalj professzor, s a többiek, mind visszavonták ezután véleményüket, és figyelemmel kísérték később Tyivanyenkóék kutatásait 1984-től. (Eliaszov 1975-ben meghalt). Tyivanyenko – aki expedíciónk tagja is lett – ezt írta 1985. dec. 17-én Munkácsra az ukrán Pagirjának, aki szintén expedíció tagunk lett, – az újabb irkutszki, lengyel-magyar hadifoglyokat kutató egyetemi konferencia után: „Kovalj professzor megismertette a tudósokat Váradi-Sternberg szennyes irományával. (K.E.: ő ungvári történész professzor volt, magyar származású, nagy párttag, minket rémesen támadott – amelyet a konferencia résztvevői elítéltek.) A konferencia elfogadott határozatában szó van arról, hogy helyeslik a mi munkánkat, és támogatják egy közös szovjet-magyar expedíció lebonyolítását a Barguzinban feltételezett sír „feltárására” – Két hónap múlva, februárban ezt írja: „Sz. Kovalj további sikereket kíván nekünk”.

Csák Gyula is megváltoztatta azóta – az adatok hatására – a véleményét, többször beszéltem vele erről. Én 1970-ben játszottam Kecskeméten egy darabjában az egyik női főszerepet, azóta ismerem. Olvasta most a cikkemet a KAPU-ban. Izgul „az igazság kiderüléséért”. – [Mint ahogy megváltoztatta véleményét Gergely András történész professzor is, – amikor olvasta 2002, aug. 31-én a MN-ben a cikkemet a bécsi minisztertanács szibériai-kamcsatkai döntéséről. Másnap felhívott: „Edit, én nem ismertem ezt az iratot, nem is hallottam róla. Ezennel visszavonom azt, amit az Akadémián, mint a Petőfi Bizottság történész tagja aláírtam, hogy senkit sem vittek ki az oroszok 1849-ben! Elhiszem a sok 1916-os bajkáli találkozást!!”] Egy igazi történész reagálása! Új adat, bizonyíték – és ezek meggyőzték. Nem ragaszkodik a régen leírtakhoz, mint Fekete Sándor! (Ő a szovjet követhez is felrohant az expedíció ellen!)

De Ön nagyot téved, amikor ezt írja: „A szibériai nép őrzi … főként olasz garibaldisták emlékét!” – Az oroszok a sokkal későbbi Garibaldi-féle harcokba nem avatkoztak bele, egy fia garibaldistát sem ejtettek foglyul! Az 1848/9-ben velünk harcoló olasz légióból ejtettek néhány foglyot Paszkievicsék, köztük Luigi Caroli légiós tisztet, aki Sándor cár alatt amnesztiával szabadult. (Csak magyar ’49-eseket nem engedtek haza, egyet se!) Ő ’49-ben súlyosan megsebesült, kórházban volt a csitai iratok szerint amnesztiával Olaszországba ment, s Garibaldihoz csatlakozott, gazdasági tiszt lett. De „garibaldista” egy sem került Szibériába, Acél úr!

Sárospatakról ennyit: természetesen a kerepesi temetőbe, a Petőfi család sírjába kell eltemetni, ha sikerül a hajszál-azonosítás, és végre a sok KGB- és ÁVH-utódszerv bűntényei megszűnnek – és zöld lámpát ad a MTA az igazságnak!

Végül egy megjegyzésem: engem „hivatásos hisztériká”-nak nevez a cikkében. Ön újságíró. Jól tudja, hogy a „hivatásos” jelzőt olyan foglalkozást jelentő főnevek elé szokás tenni, melyből az illetőnek szakvégzettsége, diplomája van. Pl.: hivatásos orvos, hivatásos könyvszakértő, stb. Árulja el nekem, melyik egyetemen van hisztéria tanszék? Hol kaphattam a diplomámat? Nem azért dühös rám, Ön, a sok újságban közölt, s be nem perelt, meg nem cáfolt – volt „ATSÁDY” III/2-es hírszerző ÁVH-s tiszt, – mert 4. kiadását éri meg a: Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban? című könyvem, melyben 195 gyilkos nevét, s köztük 56-nak a fotóját is közlöm?? De hát ez nem hisztéria, hanem történelemkutatás! Titkok megfejtése!

(Düh nélkül írta): Kéri Edit, hivatásos színész, 56-os elítélt, és nem hivatásos történész- kutató, /no meg hisztérika/

Közreadta: Nemzeti InternetFigyelő