János, Ioan és a közizgatás, avagy a tomboló román sovinizmus 🇷🇴

„Nem János szomszéd ellenében” – hangoztatják a székelyföldi románok önjelölt képviselői, akik bukaresti tüntetést szerveznek a nemrég elfogadott közigazgatási törvénykönyv ellen, hogy az államfő ne hirdesse ki a jogszabályt, és „a román nyelv maradjon az állam egyetlen hivatalos nyelve”.

Pedig a magyarellenes állásfoglalásairól ismert Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil fóruma, illetve a kebelbarát nacionalista szervezetek újabb feszültségkeltő akciójának éppen az a lényege, hogy újfent érzékeltessék János szomszéddal: másodrangú állampolgár vagy, neked kuss legyen. Természetesen a Klaus Johannisnak címzett nyílt levél szerzői magasról tesznek szomszédjuk, János véleményére. Mert ha legalább egy kis időre nagy levegővétellel valahogy elfojtanák magukban a János iránt táplált ellenérzéseiket, és szóba elegyednének vele, kölcsönös tisztelettel meghallgatnák, megosztanák egymás gondját-baját, július 29-én garantáltan elmaradna a közigazgatási kódex elleni tüntetés.

Jóravaló, épeszű szomszédok fejében meg sem fordulhat az a gondolat, hogy ha János elültet egy facsemetét a kertje végében, akkor Ioan terebélyes diófája azonnal kiszárad, mert a kerítésen túli kis gyümölcsfa gyökerei azon nyomban kiszívják a talajból az összes vizet. Pedig a Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil fóruma pontosan így látja: teljesen logikátlan, balgatag érvelésük szerint azzal, hogy a székelyföldi hivatalokban kétnyelvű űrlapokat vezetnek be, automatikusan hivatalos státust nyer a magyar nyelv, ez pedig ahhoz vezet, hogy az állam hivatalos nyelvét, a románt lecserélik magyarra. Tehát azért kell foggal-körömmel harcolniuk az új közigazgatási törvénykönyv kihirdetése ellen, hogy ne kelljen megtanulniuk magyarul, és a román nyelv maradjon az állam egyetlen hivatalos nyelve.

Mondanunk sem kell: sajnos nagyon messze vagyunk attól, hogy amellett kelljen érvelnünk: a hivatalossá váló magyar nyelv nem fogja kicsinálni a románt, hanem jól megférnek egymás mellett. A székelyföldi vadrománok butító, eszeveszett, hamis állításokat visszhangzó riogatása már a kétnyelvű űrlapok (elméleti) kötelezővé tétele, illetve a prefektusi jogkörök (elméleti) szűkítése után beindult. Valójában mindegy is, hogy mi a kiváltó ok: a lényeg, hogy valamennyi kisebbségbarát intézkedést úgy állítsanak be, hogy azok a regnáló, felsőbbrendű többség királyi kiváltságai ellen irányulnak. Ráadásul most mindezt olyan körülmények között teszik, hogy a parlament által elfogadott törvény jó ideig biztosan nem lesz alkalmazható, hiszen az ellenzék előzetes normakontrollt kért az alkotmánybíróságtól.

Dehát a tények másodlagos dolgok, amikor – a választott román honatyáktól kezdve egészen az önjelölt gyűlöletszító szószólókig – a többség azt vallja, hogy János szomszéd egy megtűrt lény, akinek már így is túl sok jogot biztosítottak. Eközben János csak tűr, tűr a maga módján, és facsemete-ültetés közben arra gondol: ha majd a Jóisten is megsegíti, megkínálja Ioant egy kupica pálinkával. Hátha attól megjön az esze.

(Páva Adorján)

Forrás: KRÓNIKA ONLINE

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)