James Rickards: A szörnyű végjáték Ukrajnában

Az ukrajnai háború két olyan aspektusáról írtam már sokat, amelyekről nem hallani az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia fősodratú médiumaiban. Az első az, hogy Oroszország megnyeri ezt a háborút.

Az olyan amerikai médiumok, mint a The New York Times (a külügyminisztérium lapja) és a The Washington Post (a CIA lapja) vég nélkül arról tudósítanak, hogy az orosz tervek mennyire kudarcot vallottak, hogy mennyire inkompetensek, hogy az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) hogyan szorították vissza az oroszokat a Donbasszban, és hogy a NATO fegyverek, mint az amerikai Abrams tankok, a brit Challenger tankok és a német Leopard tankok hamarosan megfordítják az állást Oroszország ellen, vagyis fordul a kocka.

Ez mind badarság. Egyik sem igaz.

A realitás vizsgálata

Először is, a nyár végén lezajlott ukrán előrenyomulások olyan gyengén védett állások ellen irányultak, amelyeket az oroszok az erők tartalékolása érdekében gyorsan feladtak. Az oroszok hajlandóak voltak feladni a területet, hogy ne veszítsenek értékes élőerőt és hadianyagot.

Az oroszok védhetőbb állásokba vonultak vissza, és azóta csúnyán szétmarcangolták az ukrán támadó erőket. Ukrajna hihetetlenül nagy mennyiségű embert és felszerelést vesztett ezekben a hiábavaló és meggondolatlan támadásokban.

Mindent egybevetve, hiteles jelentések szerint az AFU veszteségek száma megközelíti az 500 000-et, és tarthatatlan ütemben növekszik. Másrészt a 100 000 orosz halottról szóló jelentések szinte biztosan az ukránok által keltett vad túlzások. A BBC megpróbálta ellenőrizni ezeket a számokat, és csak körülbelül 20 000 megerősített orosz halottat talált a temetési értesítéseken, közhiteles nyilvántartásokon stb. végzett kiterjedt keresések alapján.

Küldjétek a tankokat!

Mi a helyzet a tankokkal, amelyeket állítólag a NATO küld? Nos, a tankokat még nem szállították le, és a legtöbbet még hónapokon keresztül vagy még tovább nem is fogják. A saját M1 Abrams tankjaink talán még egy évig, de lehet, hogy később sem érkeznek meg.

Ezeket a tankokat valójában egyedi megrendelésre kell megépítenünk, így nem rendelkeznek olyan speciális páncélzattal és egyéb fejlett rendszerekkel, mint a saját M1-es tankjaink, hiszen a Pentagon nem akarja, hogy orosz kézbe kerüljenek, ha kilövik vagy elfogják őket. Különben is, csak 31 tankot küldünk.

Amikor a NATO tankok megérkeznek, valószínűleg gyorsan meg is semmisülnek az orosz tüzérség, a páncéltörő fegyverek és a precíziós rakéták miatt. Ezek jó tankok, de messze nem legyőzhetetlenek. Az oroszok évtizedek óta fejlesztenek olyan erős fegyvereket, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy elpusztítsák a NATO-ban használt tanktípusokat. Az oroszok nem aggódnak különösebben emiatt.

Ettől eltekintve a harckocsiknak hatékony légi fedezetre van szükségük a védelemhez, ami viszont nincs meg Ukrajnában. Ezek bizony kitett célpontok lesznek a csatatéren. Nincs igazán értelme tankokat küldeni Ukrajnába, hacsak nem küldünk harci repülőgépeket velük, hogy fedezzék őket (erről bővebben alább).

Oroszország nyer a csatatéren

Eközben az orosz erők majdnem bekerítették Bakhmut városát, amely fontos közlekedési és logisztikai csomópont, több kulcsfontosságú út és vasútvonal halad át rajta. Valószínűleg heteken belül az oroszok kezére kerül.

Bakhmut elvesztése súlyos csapás lenne Ukrajnának, annak ellenére, hogy a nyugati média azt állítja, hogy valójában nem fontos. Ukrajna teljes 800 mérföldes védelmi vonala valószínűleg elindulna az összeomlás útján, és nincsenek erősen megerősített állások, ahova az ukrán erők visszahúzódhatnának. Az ukrán csapatok, bár bátor és hozzáértő katonák, már így is kimerültek és kifogytak az ellátmányból.

Ráadásul valószínűnek tűnik, hogy Oroszország pusztító offenzívára készül, hatalmas létszámú emberállománnyal, tankokkal, páncélozott személyszállító járművekkel, tüzérséggel, helikopterekkel, drónokkal és harci repülőgépekkel.

Ez az orosz hadsereg nem ugyanaz a hadsereg, amely egy évvel ezelőtt megszállta Ukrajnát. Sokkal jobban kiképzett, vezetett és felszerelt. Tanult a tavaly februári első invázió során elkövetett hibákból. Ukrajna nem várhatja el tőlük, hogy megismételjék ezeket a hibákat.

Mindez azt jelentené, hogy szurkolok az oroszok győzelmének? Nem, én csak megfigyelem a tényeket a helyszínen és összesítem azokat, hogy mindebből objektív elemzést végezhessek.

Ez az elemzés arra enged következtetni, hogy Oroszország fogja megnyerni a háborút katonailag. A nyugati katonai segítség ugyan meghosszabbíthatja a harcokat, de nem fogja befolyásolni a végeredményt. Csak késleltetni fogja az elkerülhetetlent, és még több emberáldozatot eredményez.

A sokkal nagyobb kockázat

A háború másik aspektusa, amelyről a média nem számolt be, vagy legalábbis nem játszotta le, a nukleáris háború növekvő kockázata.

Ez a kockázat mindkét fél minden egyes eszkalációs lépésével nő. Az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a meggondolatlan eszkalációban a nagy hatótávolságú tüzérség, a Patriot rakétaelhárító ütegek, a hírszerzés, a megfigyelés és most már a tankok szállításával. Oroszország minden egyes lépésre válaszol.

Számos lépés van még hátra, amíg a két fél eljut a nukleáris szintre, de egyikük sem mutat hajlandóságot a visszalépésre.

Oroszországnak egyébként minden törvényes joga megvan ahhoz, hogy megtámadja azokat a NATO-országokat, amelyek fegyvereket szállítanak Ukrajnának. Azzal, hogy fegyvert szállítanak a konfliktus egyik felének, feladták semlegességüket, és gyakorlatilag harcoló féllé váltak. Oroszország azért nem tette ezt, mert nem akarja a NATO-t közvetlenül belekeverni a harcba. De jogilag megtehetné.

Add ide, add ide, add ide

Ukrajna követelései az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és a NATO többi tagországával szemben az, hogy az oroszok elleni harchoz korszerű fegyvereket adjanak, tulajdonképpen már nem ismernek határokat. A Nyugat azzal kezdte, hogy készpénzzel, hírszerzéssel és páncéltörő fegyverekkel, például a Javelin rakétával látta el Ukrajnát. Hamarosan nagy hatótávolságú tüzérséget, drónokat és még több pénzt küldtünk.

Ahogy az orosz előrenyomulás folytatódott, Zelenszkij Patriot rakétaelhárító ütegeket követelt és kapott, amelyek képesek megsemmisíteni a beérkező orosz rakétákat. Az amerikai tüzérséget az orosz Krím ellen irányították. Több drón csapott le Oroszországon belüli érzékeny légibázisokra, amelyek közelében nukleáris fegyverek vannak.

A következő, további fegyverekre vonatkozó követelés a fejlett harckocsikról szólt, amelyeket az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország és Lengyelország szállít. A legutóbbi lépésben, ami nem meglepő, Ukrajna most már F-16-os vadászgépeket követel az Egyesült Államoktól, ami a világ egyik legfejlettebb repülőgépe.

Oroszország azonban a világ legfejlettebb légvédelmi rendszerével rendelkezik, és nagyon is képes arra, hogy nagy számban lelője az F-16-osokat.

Biden eddig elutasította Zelenszkij kérését, de korábban kizárta tankok küldését, mielőtt végül csak beadta a derekát. Valószínűleg ugyanez fog történni a repülőgépekkel is. De azok sem fogják megfordítani a dolgok menetét Oroszországgal szemben.

Ha egyszer ezek a fejlett rendszerek megmutatják, hogy nem képesek javítani az ukránok helyzetén, akkor vajon mi lesz a következő követelésük? Oroszország ugyanolyan gyorsan és halálosan tud eszkalálódni, mint az USA.

Ez az egész forgatókönyv egy hosszú, lassú menetelés a nukleáris háború vagy Ukrajna teljes szétesése felé.

Valójában felkészült már erre valaki?

Az USA nem fogja befejezni a fegyverszállításokat, mert Joe Biden fél, hogy „elveszíti az arcát”, és a legközelebbi tanácsadói, mint például Victoria Nuland, irracionális gyűlöletet éreznek Oroszország iránt, és totális háborús uszítók.

Így tehát egy új, kétségbeesésből fakadó veszélyt is hozzátehetünk ehhez a „képlethez”. Ez pedig az, hogy a háború legnagyobb vesztese maga az USA lehet.

Ahogy Ukrajna elolvad a masszív orosz támadások alatt, az USA egyre kétségbeesettebb lesz, hiszen a hitelessége forog kockán, miután annyi pénzt, anyagi és erkölcsi támogatást fordított Ukrajna védelmére.

A Biden-kormányzat lényegében egzisztenciális válságba vitte mind az USA-t, mind a NATO-t az ukrajnai háború miatt, amit nagyon nem lett volna szabad. Ukrajna soha nem volt létfontosságú amerikai érdek. Viszont Oroszország számára ez a háború egzisztenciális kérdés, éppen ezért nem fogják feladni.

Talán azt képzeljük, hogy az USA majd csak úgy, feltartott kezekkel elismeri az oroszok győzelmét? Egy ilyen látványos kudarc láttán a NATO akár fel is bomolhat. Tehát valószínűleg ráerősítünk.

Lehet, hogy Biden kétségbeesésében csapatokat vezényel Nyugat-Ukrajnába, pufferként annak megelőzésére, hogy az országban teljes orosz hatalomátvétel történjen. El lehet képzelni, hogy ekkor milyen rossz irányba fordulnának az események. Ez a helyzet gyorsan átcsaphat a jelenlegi proxy-háborúból egy közvetlen összecsapásba az USA és Oroszország között.

Sem az amerikai emberek, de különösen a befektetők nincsenek erre felkészülve. Pedig kellene, mert ez egyre valószínűbbé válik.

Írta: James Rickards (2023. február 14.)Eredeti cikk:The Horrifying Endgame in UkraineFordítás:Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Napolitano: Bidennek háborúra van szüksége – ezt az amerikai törvények megsértésével teszi

https://internetfigyelo.com/a-volt-cia-tanacsado-ugy-veli-hogy-biden-csapatokat-kuldhet-nyugat-ukrajnaba/