Hét törzs meg a két törzs – II. rész

A nemzeti kisebbségek és a magyar többség „erkölcsi” és jogi viszonyrendszere, mint a zsidó szupremácia [fennhatóság, felsőbbrendűség] megszerzésének és megszilárdításának módszere funkcionál.

Mint fentebb láttuk, az „emancipációval” kezdődött, azután a többség kisebbség általi leigázásával folytatódott, folytatódik. Ez a folyamat már a tizenkilencedik században kibontakozott és arcátlansága, brutalitása miatt hamar lelepleződött. A nemzet azonban tehetetlen volt, mert „színe – java” az országhódítók zsoldjába szegődött. Elég csupán utalnom a tiszaeszlári perre és azzal kapcsolatban Tisza Kálmán miniszterelnök, Pauler Tivadar igazságügyi miniszter, Kozma Sándor királyi főügyész és Eötvös Károly ügyvéd (a „vajda”) gyalázatos szerepére, nem is beszélve a zsidó tulajdonban álló sajtóról…

Sajnos át kell ugranunk a romlás évszázadait, hogy a jelen égető problémáival foglalkozhassunk. A „rendszerváltással” kezdjük. Ekkor léptünk a kommunizmusból a kapitalizmusba. Ezt úgy „csináltuk”, hogy az átállást a kommunisták vezényelték úgy, hogy kommunista elnyomókból kapitalista elnyomókká, kizsákmányolókká váltak. Erre azt mondhatják a tisztelt olvasók, hogy közhely. Nem kedves olvasók! Ez közröhej! Mi meg eltűrtük, eltűrjük, hogy fát vágjanak a hátunkon.
Aligha vitatható, hogy ennek az országrontásnak az élvonalában, csaknem minden kulcspozíciójában zsidók ültek, ülnek. [A baloldali képen az arany síber, Orbán haverja, Surányi.] Ahol nem ők ülnek, ott náluk is rosszabbak: „magyar” csahosaik ülnek.

A „nemzeti kormány” pl. mostanában avatja szentté Mádl Ferencet, mintha nem tudná, hogy a rabló privatizáció karmestere volt, majd egész életét arra áldozta, hogy beleessünk abba a szarba, amit mindközönségesen EU-nak neveznek. Vagy tudják és éppen ezért a hozsánna?
Persze a magyar azért kussol, mert terrorizálják. Ha kell gumibottal, de általában a kisebbségek védelme ürügyén. Lássuk hogy is működik ez az ördögi szisztéma. Ha azt látjuk, hogy a hatalom, a dicsőség és a pénz körül, szinte kizárólag, olyanok sürgölődnek, akik – hm., hogy is mondjam – nem magunkfajták, ezt nem illik észrevenni és főleg nem szabad szóvá tenni, mert ezek úgymond magyarok. Vice versa azt sem illik észrevenni, de főleg szóvá tenni hogy az egyre inkább szűkölködő, lecsúszó rétegek csupa magunkfajtákból verbuválódnak, közöttük nyom elemekben, véletlenül sem fordulnak elő olyan „magyarok”, akik nem magunkfajták. ők, a magunkfajták tántorogtak ki Amerikába a harmincas évek világválsága idején. Most pedig kényszermunkásokként, európai palesztinokként, fogják építeni az Európai Izrael árkait, falait és palotáit. Hacsak…

Ezt a folyamatot szolgálja az a „jogrendszer” amely a rendszerváltás óta épül és amely most a kétharmados jogalkotás révén ölti fel, immár nyíltan, a Moloch szörnypofáját.

[Gyermekeket égetni Moloch bendőjében bevett vallási szokás volt. Mózes ugyan tiltotta, ám ” a zsidók Salamon és néhány őt követő király uralkodása alatti időben több alkalommal is visszatértek a bálványimádás ezen formájához. Eleven gyermekeket égettek meg az isten oltárán vagy a neki szentelt bronz szobrok oldalán, miközben a szertartást irányító papok zajjal, kiáltozással és dobszóval fedték el az áldozatok sikolyát.” Már pörögnek a dobok…]

Nos, hogy működik ez a ravaszul szőtt kényszerzubbony, amit demokratikus jogrendszernek hazudnak? A leghazugabb jogintézmény az ombudsman(ok) intézménye, amely az 1993. évi LIX. számú „sarkalatos” törvénnyel lett becsempészve a jogtárba. Mit is jelent, ill. jelentene ez a svéd találmány? „Az ombudsman ellenőrzési tevékenysége főként azért fontos, mert jogi szakértelemmel képes az egyének vagy más panaszosok olyan jogsérelmeinek orvoslását elősegíteni, ‘amely jogsérelmek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást‘.  Jelenleg hazánkban a következő ombudsmanok vannak: Állampolgári jogok biztosa, Adatvédelmi biztos Kisebbségi jogok biztosa, A jövő nemzedékek ombudsmanja (2008-tól).”

És vajon melyek azok a jogok, amelyek az adott állami szervek normális működése során nem kapnak orvoslást? Hát a többségi jogok, a magyar nemzet, pontosabban a magyar faj jogai! Ezt a kézenfekvő igazságot a zsidó és a cigány kisebbség [azaz faj] jogainak a többségi jogok rovására történő érvényesítésének tényén és módján keresztül lehet bizonyítani.

A cigánysággal kezdem, előre bocsátva, hogy a cigány kisebbség részben tudatos szereplője, részben vak eszköze annak a politikának, amit a zsidó kisebbség folytat a magyar többség létérdekei rovására.

Az ördögi „cigánypolitika” minden eleme untig ismert. Néhányat azonban nem árt felemlegetni a hézagmentes bizonyítás érdekében.

A kapitalista rendszerre való áttérés, már a kezdetektől, a napnál világosabbá tette, hogy munkanélküliség fog következni, olyan „árnyalásban” hogy leghamarabb és legnagyobb mértékben a szakképzetlen, vagy alacsony szakképzettségű rétegek lesznek az áldozatok. Ennek a kritériumnak a cigány kisebbség maradéktalanul megfelelt, megfelel. A munkanélküliség szövődményes társadalmi betegség. Az egyik szövődmény a bűnözés. Ezzel számoltak az illetékesek, köztük Dr. Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, aki már a rendszerváltás hajnalán 1993-ban meghirdette az a kriminológiai – kriminalisztikai doktrínát, hogy „meg kell tanulnunk együtt élni a növekvő bűnözéssel, mert ez szabadságunk záloga.”

Azt azonban a finom úr elfelejtette megmagyarázni, kinek mit kell a tananyagból elsajátítani. Ma már tudjuk. Két cigány alvilággal kell együtt élnünk, az egyik a pesti, a másik a vidéki. mivel az utóbbi több embert érint és a közelmultban többször hallatott magáról, foglalkozzunk most velük. De mielőtt ezt megtennénk, jusson eszünkbe, hogy a kérdés nem csak kriminalisztikai, hanem népesedéspolitikai, szociológiai probléma is, sőt elsősorban az.

Évtizedekig senkinek sem jutott eszébe, hogy a munkanélküliség súlyát nem a keresőképes munkanélküliek a száma, hanem az egy munkanélkülire eső eltartatlan családtagok száma határozza meg. És mit csináltak a rendszerváltás rohadt kormányai? Azt gondolhatnók, hogy olyan gazdasági, ill. szociális szabályozókat vezenek be, amelyek nem teszik érdekeltté a cigányságot abban, hogy „természetes szaporodási kedvét” megőrizze, vagy pláne fokozza. Pontosan az ellenkezője történt! A cigány népszaporodás „örvendetes” számaival hadd’ ne untassam az olvasót. Persze az utódnemzés társadalmi szempontból hasznos is lehet. A cigány utódnemzés azonban nem az, a következő okok miatt. Analfabéták újratermelése káros, mert ezek kiszámíthatóan a munkanélküliség tartalékai lesznek. A másik ok az utódok biológiai minősége, értéke. Nos, nemcsak Konrád zsidajaiban működik „génkoktél”, hanem a cigányokban is. Ez részben faji adottságok következménye a nemzés teljes felelőtlenségének a fajhigiéniai törvények rendszeres áthágásának következménye. Van azonban egy ennél még veszélyesebb motívum is. Talán a miskolci polgármestert döngölték a betonba, amiért ki merte mondani, hogy egyes cigány családokban szántszándékkal károsítják a magzatot, többnyire már az anyaméhben (pontosabban az edelényi polgármesterről, Molnár Oszkárról van szó – szerk. megj.). Ez hihetetlenül hangzik, de igaz. E manipulációk józan kalkuláción alapulnak. Ha egészséges utód születik, nem igazán jó befektetés, mert a szülő jövedelméből (…) etetni, ruházni, iskoláztatni kell. Aztán előbb – utóbb eléri a munkaképes kort, aztán mihez fog. Ellenben ha lökött, élte fogytáig megilleti valami. De nem ez a poén. A lököttet a szülőnek gondozni kell, azért meg az államtól pénzt kap. És az állam olyan jóságos, hogy ha két vagy még több lökött gyerek van, akár mindkét érdemes szülő is gondozó lehet saját, vagy a hülyegyerek élte fogytáig.

Az egyik legszebb szimbólum, amit az ember valaha kitalált, az életfa. A statisztikusok talán ennek mintájára alkották meg a népesség összetételét grafikusan ábrázoló „korfát”. A maga nemében ez is életfa, hiszen alakjából a nemzet biológiai állapotára lehet következtetni. A baloldali kép a magyar népesség 2010-es korfáját ábrázolja, némileg módosított formában. Az eredeti korfa ugyanis megtévesztő, azaz hamis. Hamis, mert a cigány fajnak (törzsnek) a magyarétól teljesen eltérő korfáját elrejti. Ez annyit jelent, hogy nem látszik: a „magyar” korfa belülről korhadt (pudvás). Olyan fajt is a magyar jövő hordozójának ábrázol, amely nemhogy nem segít majd az idősebbek eltartásában, de maga is a magyar faj fiatal egyedein fog élősködni. A valóságos magyar korfa tehát nem az élet, hanem a nemzethalál fája!
Az Orbán – Pintér „közmunkaprogram”, a korfa dereka táján, épp azt a magyar népességet fogja az utódnemzésben gátolni, amely jelenleg a magyar biológiai jövő egyetlen záloga.

Persze az állam annyira nem jóságos, hogy a népselejt életben tartásának reális költségeit fedezze. Az államnak számolnia kellett [volna] azzal, hogy a cigányok a szociális ellátást „önellátással”, azaz bűnözéssel is kiegészítik. Megint azt gondolhatnók, hogy ezt megelőzendő, a kormányok fokozott gondot fordítanak a vidéken lakó többségi magyarság életének és tulajdonának védelmére, ha nem is a M. Kir. Csendőrség szintjén, de valahogyan. És mi történt? A rohadt demokratikus kormányok elsorvasztották a családi házak és a kertek védelmét. Tették ezt a rendőri jelenlét szintjének csökkentésével, ill. azzal, hogy a bűnözéssel való kötelező együttélés jegyében, megtanultak együtt élni a rendőri bűnözéssel és kiszolgáltatták a lakosságot az összefonódott cigány és rendőrbűnözésnek.

Mit tehet ilyenkor a botor magyar többség, a panaszkodáson és szitkozódáson túl? Összefog tán egy falu népe, őrséget állít és agyonüti a tolvajt, a rablót? Egy fenét! Néhány fifikás áramot vezet a kerítésbe, de hát a magyar kertek alá olyan drótkerítés kellene amilyen Auschwitzban volt és Izraelben van. Aztán „felkarolják” az ügyet egyes pártok, azaz egy párt a Jobbik – rosszul. Előbb a pesti flaszter-gárdával és csendőrséggel kísérleteznek, de felszedik őket együltőhelyükben is a pesti aszfaltról. Aztán közhasznú társaságot (…) alapítanak Békéscsabán, amely Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület néven megjelenik és masírozni kezd egyes forró pontokon [Hajdúhadház, Gyöngyöspata, stb.]

És akkor akcióba lendül a fülkeforradalom nemzeti kormánya és annak kipróbált belügyminisztere, a cigányok védnöke, Pintér Sándor.  Nem számolta fel ugyan két hét alatt a vidéki bűnözést, ahogy ígérte, de amit ezután tett, maradéktalanul kielégítheti a legkényesebb „liberális” igényeket is. Mit is tett a jó Pintér úr.

Mindenekelőtt meghírdette az erőszak monopóliumát.  Ezt az erőszakos cigány bűnözőkkel szemben már korábban is gyakorolhatta volna, de hát neki csak a polgárőrökkel kapcsolatban vannak jó ötletei.
Aztán kijelentette, hogy a cigánybűnözés, mint köznyelvi és főleg jogi fogalom, „értelmezhetetlen”.  Aztán, kerül, amibe kerül, a „félelem övezeteibe” olyan rendőri erőket vezényelt amelyeknek műveleti költségeiből a „kéthetes program” felét vagy harmadát finanszírozni lehetett volna.

És tetszenek tudni, mik azok a „félelem övezetei”? Tán azok a helyek, ahol a cigány bűnözők ölik, lincselik, fosztogatják, csicskáztatják, kurvaként futtatják, stb. a „parasztokat”, vagyis a magyarokat, a vidék túlnyomó részén? Egy frászt! A félelem rég ki van sajátítva, a cigányok [és a zsidók] számára. Félni az Ő privilégiumuk. Arra szolgál, hogy a magyar többséggel szembeni előjogaikat az állam az erőszak monopóliuma révén, a kisebbségi jogok védelme címén, garantálja. Azaz a félelem kisebbségi jog! Ezen alapul a magyar jogrendszer. Ezen az alapon hőzöng a füstös képű Kállai Ernő kisebbségi ombudsman, ezért kezdeményez személyes találkozót Orbán Viktor miniszterelnökkel a Gyöngyöspatán lezajlott tragikus események miatt. Ezért mer olyan követelést támasztani, hogy az államnak kell normalizálnia a körülményeket a településen. De mik a normális körülmények? A parasztok félelemtől mentes fosztogatásának kisebbségi előjoga!

De hát már egészen másról van szó! A „közmunkaprogram” révén a kormány befejezi a magyar vidék teljes tönkretételét, elnéptelenítését és – a magyar többség számára – kényszemunka-táborrá változtatja az egész országot. Mik is az Orbán – Pintér duó „zseniális” elképzelései?

Aki munkaképes, ne ácsingózzon nyugdíjra, szociális segélyre. Dolgozzon! Hogy mikor, hol és mennyiért, azt majd a kormány fogja megmondani.
A kormány dönti el, hogy maga foglalkoztatja, vagy magánvállalkozóknak bérbe adja a „munkaerőt”. Ez nagyon hasonlítani fog a német koncentrációs táborok rendszerére, csakhogy akkor háború volt.

Most végezzünk egy röpke kis hatástanulmányt, hogy alakul egy család sorsa, ha lejár a munkanélküli segélyre, egyéb szociális ellátásra való jogosultság? Egyszerűség kedvéért elemezzük csak a családfő helyzetét. Ha nem akar családostul éhen halni, jelentkeznie kell valami vezénylő központban, ahol megkapja a „beosztását”. A vezénylésbe napi 2+2 óra utazás, vagy konténerben történő elhelyezés is belefér. Mindezt olyan összegű munkabérért, amely a család megélhetését biztosan nem fedezi. A családfő viszont ébrenléti ideje nagy részét családjától távol tölti. Nem foglalkozhat a gyerekeivel és nem művelheti a kertet, nem gondozhatja a jószágot [ha van]. Frusztrált ipari pária lesz, akire vigyáznak, akit felügyelnek. Kik is? Hát Pintér úr kápói, a nyugdíjból „szolgálatba” vissza kényszerített rendőrök.

Vonzó életpályamodell, nem mondom.
De hát Pintér úr félős védenceinél a cigányoknál tartottunk. Velük hogy lesz? ők is konténer-melósok lesznek? Hát már hogy lennének, hisz majdnem mind beteg. Nekik továbbra sem lesz nehéz orvosi papírokat szerezni. Meg aztán nagyrészük eltartó, hülyegyerekek eltartója.

Ők tehát maradnak. A vidék etnikai összetétele tovább romlik. A „segílyesek” nem, vagy alig lesznek kevesebben, viszont otthon maradnak, és bátrabban portyázhatnak a magyar férfiaktól elnéptelenített falvakban, városokban. Ezt akartátok marha magyarok?

Ez a szép új „magyar” világ perspektívája, cigányoldalról.

Most aztán döntsétek el – kedves magyarok – tovább bégettek-e a zsidó hercegprimások nyájában, vagy eszetekbe jut, kik vagytok [voltatok] egykoron és mivé válhattok, ha génjeiteket szabadjára engeditek.

2011.06.25
Szeszák Gyula

Folyt. köv.!

Közreadta: Nemzeti InternetFigyelő