Gyöngyöt a disznók elé? – avagy Miért beteg Európa? A kényszer alkalmazkod(tat)ás mélylélektana

Már megint zsidózunk! Ejnye-bejnye rebellis magyarjai, hát még mindig nem tanultátok meg a leckét? A zsidóság érinthetetlen! Igaz, ők a dolog másik, a haszonélvező végéről. Vannak ugye az indiai társadalom legeslegalját képező érinthetetlenek, a söpredék kategória, akik előtt közeledtükre az úton csengős emberke jelzi a veszélyt a társadalom többi tagja, kasztja számára, elkerülendő az interperszonális kontaktust, azaz a személyes érintkezést, utánuk pedig szintén külön emberke sepri fel az utat, hogy még a poruk is messze elkerülje a többi hasznos hülyét, nehogy ők is haszontalanná váljanak.

Meg hát van ez a másik, a számegyenes túlsó végén helyet foglaló csapat, akik szintén meglehetősen furcsára sikeredtek, majdnem azt írtam, szintén különleges anyagból vannak gyúrva, no de hát ez a terminus technikus ugye már jó ideje foglalt. Mindenesetre egy biztos, a magukat a kiválasztottság okán szintén érinthetetlennek képzelő zsidóság sem hétköznapi, az egyszer biztos.

A legkirekesztőbb vallás az övék, a leggyűlölködőbb istenképpel. Olyannal, amely az emberekkel ellenségük vérét itatja és húsát eteti, lásd Ószövetség! De ha valaki veszi magának a bátorságot és belelapoz a zsidóság egyik alapművének számító könyvbe, a Talmudba ott azt olvashatja, hogy saját népükön kívül mindenki mást, azaz a gojokat állatnak tekintik. Ez a fajta mentalitás a világ valaha volt összes rabszolgatartásán túl tesz, hiszen az ókortól kezdve napjainkig bezáróan nem volt egyetlen olyan rabszolgatartó társadalom sem, ahol egyidejűleg csak egyetlen szabad nép létezett volna.

A józanul gondolkodó keresztény ember számára bizonnyal nehézséget okoz annak megértése is, hogy akad olyan nép, amely becsület dolgában szintén egyedülálló a maga nemében, ugyanis tagjai visszavonják esküiket, fogadalmaikat. Ebbéli tevékenységüket pedig oly fontosnak tartják, hogy ezt évről-évre megteszik.

KOL NIDRE- Minden fogadalmak…..

„ Mind a fogadalmak, tilalmak eskük átok alá helyezések, tartózkodások, vezeklések, amit fogadtunk, és amit esküdtünk, és amit átok alá helyeztünk, és amit eltiltottunk szívünktől az engesztelés e napjától az engesztelés napjáig, mely javunkra megint leszen, mindezt megbánjuk már most.

Mind legyen feloldozva, érvénytelen, nem kötelező, megsemmisítve és felbontva, ne legyenek kötelezők és ne maradjanak érvényben.

Fogadalmaink ne tekintessenek fogadalmaknak, tilalmaink ne tekintessenek tilalmaknak és esküink ne tekintessenek esküknek.

És megbocsáttatik Izrael fiai egész községének és az idegennek is, ki köztük tartózkodik, mert az egész néptévedésből tette..

Oh bocsásd meg ezen nép vétkét nagy kegyelmeddel, amint több ízben elnéző voltál ezen a nép iránt Egyiptomból kezdve mostanáig és ahogy ott meg van mondva:

És mondá az Örökkévaló:

Megbocsátottam mi képen kérted”

Forrás: caddik.sp.hu

 

Esküt tesznek a parlamenti képviselők? Felesküdnek a kormány tagjai?

Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, vajon milyen lelkülete van egy ilyen népnek? Mennyit számít az adott szó, a becsület? Vagy ez is csak amolyan főkönyvi rubrika, amit mindig attól függően írnak be a kiadás-bevétel rovat valamelyikébe, hogy mikor és mennyiért biztosítja a legnagyobb profitot a legkisebb ráfordítással? Talán éppen ezért a mentalitásért nevezték a zsidókat a régiségben „áras népnek”? Erre majd még visszatérünk egy kicsit később, részletesebben.

Hallottak már Önök más népről is, ahol becsületes emberek visszavonnak esküt vagy fogadalmat? Ráadásul évenkénti rendszerességgel?

Kicsit olyan ez az érinthetetlen-dolog, mint annak idején a Csengetett M’ Lord sorozatban, amikor megtudja a néző, hogy a választásokon csak az elítéltek és a Lordok Háza tagjai nem szavazhatnak. Hiába no, a végletek korát éljük.

Mindenesetre Gyöngyösi képviselő úr bedobta a kavicsot a hazai politikai élet állóvizébe, az pedig, méretét meghazudtolóan jókora hullámverést keltett.

A dolog egyvalamire egészen biztosan jó volt. Nevezetesen arra, hogy mindenki számára megkérdőjelezhetetlenül világossá tegye, a mai „magyar”, de legalábbis magyarul (is) beszélő politikai osztály végérvényesen és végletesen (értsd: csillagászati távolságokra) elszakadt a kis- vagy nagy magyar rögvalóságtól. Nem érettünk, a népért, a Nemzetért, a Hazáért cselekszik. A parlamenti patkóban tartózkodók egészen biztosan nem – talán az egy szem Jobbikot kivéve, bár ők sem 100%-osan. A későbbiekben még erre is visszatérünk.

Gyöngyösi képviselő úr félreérthetően fogalmazott? Nem! A képviselő úr tökéletesen érthetően fogalmazott, nincs ezen mit félreérteni! Pont ez a baj vele! Felszólalása nem sorolható be a politikailag korrekt kategóriába? Nem bizony! Ez is a baj vele! Azt a kérdést már nem teszi fel senki sem, még a hamarjában lehengerlő stílusú retorikai úthengersofőrré avanzsált hírtévés Szabó Anett sem, hogy igazsága vagyon-e Gyöngyösi képviselő úrnak. Mert hát az igazság, kérem tisztelettel, egy manipulációra és cenzúrára épülő, látszat demokráciát üzemeltető, ám ugyanakkor diktatórikus jegyeket felvonultató autokratikus politikai berendezkedésben senkit sem érdekel. Legalábbis a pórnépen kívül egész biztosan nem.

Nemzetbiztonsági kérdést jelentenek-e a Törvényhozás Házában helyet foglaló és a magyar nép sorsát alapvetően befolyásoló kettős-, vagy többes állampolgársággal bíró gombnyomogatók? Főként olyanok, akik esetleg hivatalhoz, pozícióhoz jutva évről-évre visszavonják esküiket, fogadalmaikat?

A válasz egészen biztosan: IGEN! Hogy honnan tudhatjuk? Nagyon egyszerű! A rendszerváltoztatásnak nevezett hatalomátrendeződési momentum óta nem akadt egyetlen egy kormány sem, legyen az bármilyen színezetű, amelyik felvállalta volna ennek a kérdéskörnek a tisztázását, mi több, kínosan hallgatnak róla. Még az is kiderülhet, hogy a csak magyar állampolgársággal bírók vannak kisebbségben a patkóban. Szerintem ma már ezen sem lepődne meg senki. Még akkor sem, ha de facto, azaz tényszerűen ez azt jelentené, hogy valóban idegen érdekek szerint irányítanák ezt az országot.

Egy bejegyzés a legnagyobb közösségi oldalról:

„Közlemény-vagy mi

Mint nemzetbiztonsági kockázati tényező kijelentem,hogy kizárólag wifivel rendelkező wellness vagonban hagyom el az országot. Útitársaimat megválasztom – pl. Szegvári Katival ,Sándor Erzsivel és Kain Strausszal szívesen utazom – Ott szállok ki, ahol én szeretnék és Dunába lövetést – a zord időjárási körülményekre való tekintettel – nem vállalok. Puszilom az Ország Gyűlését Kelését:Viki”

Hiába no, a sarkított végletek világát éljük. Ez a bejegyzés is jól példázza, mennyire elege van a közembernek a végletekből.

És akkor pattintsunk ide egy röpke szösszenetet, amit szintén a Facebook-on találtam, a mindig nélkülözhetetlen és épp ezért elmaradhatatlan Heller Ágnestől:

„Amerikában, aki zsidózik, cigányozik, melegezik, azt másnap elbocsátják állásából. Nem kell az államnak fellépnie. A munkaadók, a kollégák nem tűrik, hogy rasszista beszéd szaporodjon el a környezetükben. Ha a gyerek nem hallja, akkor ő maga nem fogja a gyűlöletbeszédet használni. Viszont ha hallja, könnyen előfordulhat, hogy a következő generáció is használja majd.

A gyűlölet nyelve ugyanis ragadós, generációról generációra száll. Amit hallunk az apánktól, az a fülünkben marad, és gyakran ismételjük. Ha nem hallunk ilyesmit, nincs mit ismételnünk. A gyűlöletbeszéd megerősítése, szorgalmazása a jövő generációra kiható bűnös politika, amikor a rasszizmus, a frusztráció számára rasszista szövegeket szállítanak, és persze bizonyos embereket kijelölnek, akik ellen a gyűlöletnek irányulnia kell.” – Heller Ágnes

A botrány kirobbanása után szorgos emberkék, tán éppen a Fürge Ujjak mozgalom keretében utánanéztek ennek-annak. Mint már annyiszor, most is megképződött, nem értjük, amit a Nagy Víz túlsó partján, a messzi Ámerikában szabad, azt itt nálunk miért nem, mi több, rögtön neheztelnek is érte.

Kiderült, hogy az USA-ban is listáznak, nem is akárhogyan, mindenkiről mindent tudnak. Vallási, felekezeti hovatartozást stb. Úgy tűnik a messzi Ámerikában is csak államilag szabad listázni, megkülönböztetni és diszkriminálni. Ők minden további nélkül hivatkozhatnak nemzetbiztonsági érdekekre, mi nem. A szó legszorosabb értelmében hívják a 911-et. (Az USA-ban ez a veszély esetén tárcsázandó telefonszám is!)

Hogy is mondta Obama, amikor a kampányban egy jókora Barackot nyomott a republikánusok fejére? „Yes, we can! (Igen, megtehetjük!) Emlékszünk még a „szép” emlékű SZDSZ-re ugye? Tudjuk, merjük, tesszük! Istenem, micsoda áthallások vannak! Vagy csak arról van szó, hogy mindenütt ugyanazokat a jól bevált hülyítéseket használják parasztvakítás célzattal?

Mindeközben itthon állunk és bambán nézünk magunk elé, hogy a rossebbe van az, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek? Nos, darab idővel ezelőtt, a választási regisztrációról szóló törvény kapcsán, ahol szintén kiderült, hogy Amerikában is van regisztráció, fény derült erre a rejtélyre is! A kulcsszó: HAGYOMÁNY! ott ennek kérem tisztelettel hagyománya van! Nálunk meg ugye nincs! Honnan is lenne?

Itt álljunk meg egy szóra, Istenben szeretett felebarátim! Tehát nem az számít, hogy egy gyakorlat jó-e, a nép, a Nemzet érdekeit szolgálja-e, hanem hogy bizonyos idő már eltelt, amióta bevezették. Értik, ugye? Na és mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy adott gyakorlat hagyománnyá váljon (még akkor is, ha az a gyakorlat esetleg rossz vagy káros)?

Emlékeznek még a filmre ugye? Tudják, a Hegedűs a háztetőn, Topol remek alakításával, és ki más is lehetett volna a magyar hang, mint a színészóriás Bessenyei Ferenc. És arra emlékeznek melyik dallal kezdődik a film? A címe: Tradition, tradition, vagyis Hagyomány, hagyomány! Jó napot kívánok! Ébresztő!

A Gyöngyösi-ügy kapcsán előkerültek régi dokumentumok is. Példának okáért idéznek a majd’ nyolcszáz esztendővel ezelőtti Aranybullából (1222). A 24. pontban ez áll:

„Zsidók tisztségviselése tilos !!!”

Az Aranybulla kiegészítéseként 1233-ból datálódik a Beregi egyezmény, melyben az alábbiak szerepelnek:

1. A zsidók és izmaeliták tisztségviselése ellen

   a) Zsidókat és szaracénokat, vagyis izmaelitákat ezután nem állítunk kamaránk a pénzverés , só (ügyek), adók vagy más közhivatalok élére, sem nem rendeljük őket az ezek élén állók mellé, sem valamely csalást nem követünk el, amely folytán ezek a keresztényeket elnyomhatnák.

   b) Úgyszintén egész országunkban nem fogjuk megengedni, hogy zsidókat és szaracénokat, vagyis izmaelitákat valamely állami tisztség élére állítsanak.

2. A zsidóknak jellel való megkülönböztetéséről

Úgyszintén: intézkedni fogunk, hogy a zsidókat és szaracénokat, vagyis izmaelitákat ezután bizonyos jelekkel különböztessék meg és válasszák el a keresztényektől.

3. Ugyanazok által való keresztény rabszolgák tartása ellen

Úgyszintén nem fogjuk megengedni, hogy zsidók és szaracénok, vagyis izmaeliták keresztény rabszolgákat vásároljanak vagy bírjanak bármi módon.

26. Tilos idegennek földet adományozni

30. Tisztségek halmozása tilos (kivéve: király, királyné, nádor, bán)

Az Aranybulla törvényei gyakorlatilag 1848-ig érvényben voltak!

Elgondolkodtam a fentieken. Ezeket a rendelkezéseket évszázadokkal ezelőtt hozták meg. Akkor, amikor cionizmusnak még híre-hamva sem volt. Nyilvánvaló, hogy nem ok nélkül hoztak ilyen rendelkezéseket, és az is nyilvánvaló, hogy mindezen rendelkezések meghozatalára – már akkor is! – nemzetbiztonsági okokból kifolyólag volt szükség! Ez mindenképpen elgondolkodtató kell legyen számunkra. Ez ugyanis azt jelenti, hogy majd’ nyolcszáz esztendő távlatában, tulajdonképpen semmi sem változott! Ahogy a miniszterelnök úr oly találóan fogalmazott a minap – érdekességképpen a kommunista Nagy Imrét idézve – „Csapataink harcban állnak!”.

Nem mehetünk el szó nélkül a mellett a botrányosra sikeredett interjú mellett sem, amit Szabó Anett dirigálásával a Hír TV-n láthatott a minap a tisztelt nagyérdemű.

Az agresszív retorikai nyomulással nekem tulajdonképpen az égadta világon semmi bajom sincs, istenkém, a csaj egy kicsit rámenős. Nagy dolog! Az igazi baj akkor kezdődik, amikor – ahogy mifelénk mondani szokás – emberére akad a kérdező. Amikor aztán látja, hogy jön a riposzt, sőt, mi több az interjúalany a valóságról is megpróbál néhány keresetlen szót ejteni, akkor azonnal indul a terelés, a minősítés, no és persze az, hogy majd a riporter – megemelt hangon nyomatékosítva – megmondja, miről beszélhet az interjúalany és miről nem. Nem érdekes, hogy a meghívott vendég mit akar mondani, ha az nem illik bele a politikailag korrekt beszédbe.

„Ugyan már képviselő úr, ezt ne varrja a sajtó nyakába!” – mondta Szabó Anett.

Ugyan már, szerkesztő-asszony, miért ne varrhatná? Vagy már ez az agyon cenzúrázott sajtó is érinthetetlen?

Megáll az ész és támaszkodik!

Szabó Anett a beszélgetésben egyenesen nekiszögezte a kérdést Gyöngyösinek: antiszemita-e.

Tudom, hogy egy ilyen pergő beszélgetésben, ahol gyakorlatilag csípőből tüzelnek egymásra, nem nagyon jut idő a részletek kidolgozására és utólag természetesen mindenki okos, de azért megnéztem volna, hogyan reagál a műsorvezető, ha a képviselő meg visszakérdez, hogy ön szerint az adatvédelmi biztos is antiszemita-e.

„Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke megerősítette Jóri András adatvédelmi biztos korábbi állásfoglalását, miszerint a képviselők állampolgárságára vonatkozó adatok közérdekűek, így nyilvánosak.”

Milyen érdekes! Soha nem hallunk olyant, hogy valakitől megkérdezik: ön anti-amerikai, anti-német, anti-európai, anti-anti, vagyis gyűlöli a amerikaiakat, németeket, európaiakat, vagy az Anti becenevű Antalokat? Vajon miért nem? A világ többi népével nincs semmi probléma, csak a népszámlálásokkor magukról nyilatkozni nem hajlandó zsidósággal van gond a világon mindenütt? Önök értik ezt?

De Szabó Anett nem érte be ennyivel! A kettős állampolgárság ürügyén azonnal összemosta az antiszemitának minősített megnyilvánulást a felvidéki magyarok helyzetével, és a magyar képviselők más ország parlamentjéből való kiszórásával, mondván, a képviselő úr azonos platformra helyezkedett.

Tényleg van némi hasonlóság, egyik ország vezetése sem táplál irányunkban szimpátiát. A különbség legfeljebb annyi, hogy a tót atyafi még a régi iskolát képviselte, amikor tankokkal akart móresre tanítani bennünket, meg sem állva egészen Butapestig. Nem úgy Simon Peresz! A zsidó fő hallja kend tökéletesen tudatában van annak, hogy a gyarmatosítás ma már nem hagyományos fegyverekkel zajlik, hanem pénz, méghozzá töménytelen mennyiségű és virtuálisan, a semmiből létrehozott, fedezet nélküli magánpénz igénybevételével. A háború megváltozott természete! Tiszta Szun-Ce (A Háború művészete), akár ő is írhatta volna!

Ne ugráljatok, kispajtás, kár a gőzért! Tökéletesen mindegy, az égadta világon semmi jelentősége sincs, hol tengetitek a tyúkszaros kis életeteket, Manhattanban, Lengyelországban, vagy Magyarországon, nem számít, kilóra megveszünk benneteket! Kezdjetek hozzászokni a gondolathoz!

És akkor jön ez az ember, meg mer pöndíteni olyan húrokat, hogy a hazánkban élő zsidók, de legfőképpen a Törvényhozás Házában tevékenykedő zsidók – esetleg némi nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek számunkra.

Ez, ha jobban meggondoljuk, tulajdonképpen említésre se lehetne méltó, hiszen közel nyolcszáz esztendő óta dokumentálva vagyon, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a számunkra! Legnagyobb szerencsétlenségünkre Fortunátus Imre (született: Snéor ben Efraim, Sálmán ben Efraim, Salamon ben Efraim vagy Slomó ben Efrájim) szellemi utódai ma is kezükben tartják a pénzügyeinket.

A rendszer egészére nem enged rátekintést a műsorvezető, nehogy a néző véletlenül is megtudhassa az igazságot, megismerhesse a valóságot! Egyébként is, hagyjuk Simon Pereszt!

Amikor lejárt az idő, mert az már csak ilyen, mindig akkor jár le, amikor már éppen kezdenénk élvezni a műsort, a hangját szokatlan módon a kelleténél jóval többször felemelő díjnyertes szerkesztő-asszony kurtán, furán véget vet a zenének, és haza mennek a legények.

Mindeközben a hivatalos és fősodratú médiától távol, az információs szupersztráda valamelyik félreeső lehajtóján szerény videó-levél formájában ismét Jóska bátyánk pedzegeti az igazságot, mondván, a Jobbik és frakcióvezető-helyettese sem megy el addig, ameddig el kellene, hogy menjünk! Már a kajászói téma által felszínre hozott földkérdés kapcsán is felhívta figyelmünket Dr. Halász József, hogy nem elegendő az állampolgárság kérdéskörével foglalkozni, hiszen arra manapság viszonylag könnyen szert lehet tenni, a Szent Korona-tagság, ami a kulcsa Hazánk, biztonságunk és szuverenitásunk megőrzésének. Akármennyire is diszkriminatívnak tűnhet egyesek számára, a Kmetty Károly gondolatain alapuló különbségtétel államalapítók, államalkotók és vendégek, idegenek között, ezt a különbségtételt mégis meg KELL tennünk! A birtoklás joga csak és kizárólag a Szent Korona-tagokat illeti meg!

A vendégjog kevés, ám annál lényegesebb kivételtől eltekintve, lehetővé teszi a vendégnek számára is mindazt, amit a házigazdának. Nézzük, melyek ezek:

„A Gondoskodó Magyarország alaptörvényében meghatározza a tulajdonlás lehetőségét, formáját, és a birtoklás lehetőségét és formáját. És meghatározza azokat a jogokat, amit az államalkotó és államalapító nemzetek, vagyis a Szent Korona tagjai gyakorolhatnak. És meghatározza azokat a kötelezettségeket és jogokat, amelyeket a vendégek, vagy idegenek gyakorolhatnak. A kettő között az a különbség, mint a vendég fogadója és a vendég között megmutatkozik. Ez azt mondja, hogy a vendégnek mindenhez van joga, mindahhoz joga van, amihez a vendéglátónak, három területet kivéve. Ezt három hasonlattal fogalmazta meg az őstörténetünkkel kapcsolatos irodalom. Azt mondta:

Nem léphet be a gazda kamrájába!

Nem léphet be a gazda hálószobájába!

Nem nézhet bele a gazda pénztárcájába!

Ez azt jelenti, hogy a hatalom gyakorlásában nem vehet részt. Azért, mert a birtoklás joga a gazdát illeti, tehát azért mondja azt, hogy nem mehet be a hálószobájába. Mindazokhoz a javakhoz, melyekkel a gazda, mint birtokos, rendelkezik, semmi köze.

Nos hát ez az a három dolog, ami a Gondoskodó Magyarország programjában, különösen az alaptörvényében megfogalmazódik.”

A Jobbik frakcióvezető-helyettese valószínűleg fogalmazhatott volna árnyaltabban is, a lényegen azonban mit sem változtatott volna. Mai beteg, a valósággal, az igazsággal szembe nézni nem tudó és nem is akaró társadalmunk, ahol már gyermekkorban elnyomják a leendő adófizető állampolgárok kudarctűrő képességét, nem divat, mi több, egyenesen üldözendő a valósággal történő szembesülés, szembesítés. Ez pedig végzetes egy társadalomra nézve.

Valószínűleg ezzel kellett volna kezdenem ezt a kis írást:

„Úgy gondolom, hogy pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.”

Gyöngyösi Márton

A statisztikához hasonlóan, az általánosítás is nagy veszélyeket hordoz magában, éppen ezért tökéletesen érthető számomra, ha valaki számára zsidó származású honfitársamként rosszul esnek a képviselő úr által mondottak. Érdekes módon a közember mindennapi létezése során nem ér rá, de nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy a környezetében ki zsidó, és ki nem. Legalábbis én ezt tapasztalom, mindenki egyformán elszenvedi a megmentésünk érdekében hozott, csak és kizárólag számunkra nehézségekkel és kellemetlenségekkel járó megszorításokat.

Mindazonáltal a Moszad a világ egyik, ha nem a legjobb titkosszolgálata, tehát Jó Ha Figyelünk!

A Jó Isten malmai ha lassan is, de azért kitartóan őrölnek. Az informatika korában egyre gyorsuló ütemben, immáron feltartóztathatatlanul feslik felfelé a zárkózott szellemi, ideológiai belterjesség szövedéke. A fősodratú hivatalos média el-, és megkerülésével, egyre több ismeret válik mindenki számára elérhetővé. A többiek, a gojok, a nagyvilág számára a zsidóság és a cionizmus kulisszái mögé való betekintést lehetővé tévő, sokszor az alapmű kategóriájába tartozó munkákkal általában zsidó emberek ajándékozzák meg az emberiséget. Van a dolognak egyfajta diszkrét bája.

Neveket akartok hallani?

Israel Shamir, Israel Shahak, Slomo Sand, Norman Finkelstein. Akadnak köztük olyanok is, akik holokauszt-túlélők gyermekei.

Közeledik december 21-e. S hogy mi jön utána? December 22. Ehhez kétség sem férhet.

Ne féljetek! Kimondani az igazságot! Mert az igazság akkor is igazság, ha senki nem mondja ki! A hazugság pedig akkor is hazugság, gazság, ha égbekiáltó ricsaj közepette milliók harsogják!

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő