Emmanuel Macronnak a saját nagyszerűségét dicsőítő, harcias beszédei mögött egy zsákutcába szorult Franciaország valósága húzódik meg – figyelmeztet a Le Figaro című konzervatív lapban a francia számvevőszék korábbi vezető könyvvizsgálója, a lap egyik vezető elemzője. Nicolas Baverez szerint az immár 3100 milliárd eurós adóssággal gazdasági és politikai összeomlás fenyegeti az országot.
Olyan lefelé tartó spirálba sodródik Franciaország, amelyet a népességszám csökkenése,
a termelékenység 6 százalékos fogyatkozása táplál 2019-től, miközben a munkanélküliség 8 százalék fölé emelkedett
a dolgozó népesség körében. A válsághelyzet felé sodródást gyorsítja a 100 milliárd eurós kereskedelmi hiány és a GDP 5,5 százalékát kitevő államháztartási hiány is – írja a Le Figaro című lap hétfői számában megjelent elemzésében Nicolas Baverez.
Franciaország a szabadesés felé tart
A lap politikusi tapasztalatokkal is rendelkező rovatvezetője, a francia számvevőszék korábbi vezető könyvvizsgálója, aki számos könyvében írt már a globalizáció válságáról és a demokratikus berendezkedést ért fenyegetésekről, rámutat:
„pénzügyi patthelyzet állt elő a 3100 milliárd eurós adóssággal, amely fenntarthatatlanná válik,
amikor a nominális növekedés 2,8 százalék, s a kamatlábak 3 százalék alá csökkentek”.
Notre pays n’a jamais été aussi exposé et vulnérable depuis les années 1930, pris en tenailles entre sa décomposition intérieure et la montée des tensions internationales, analyse Nicolas Baverez dans sa chronique hebdomadaire. → https://t.co/X5DBUaTptEpic.twitter.com/W6LLa4bUMd
Mindeközben az adósságteher robbanásszerűen megnő: a 2021-es 40 milliárd euróról 2027-re 84 milliárd euróra emelkedik – fűzi hozzá a volt számvevő.
Közel két évvel Emmanuel Macron újraválasztása után az elnök második ötéves ciklusa fordulóponthoz érkezett: Franciaország most a szabadesés felé tart – jelzi Baverez.
„Kerül, amibe kerül!”
Négy évtizednyi demagógia végén, amely a „Kerül, amibe kerül!” szlogenben csúcsosodott ki, Macron politikáját belföldön
az államháztartás kontrollálatlan állapota, a biztonság összeomlása,
amelyet a fiatalok egy részének ultra-erőszakossága szemléltet, vagy a Nemzeti Tömörülés előre jelzett győzelme az európai választásokon (amely előrevetíti a hatalomra kerülését), külföldön pedig a háború visszatérése és a terrorizmus fenyegetése szorítja harapófogóba – állapítja meg a szerző.
A „Kerül, amibe kerül” jelszavát Macron, akit újabban a költségvetési hiány koronázatlan királyaként emlegetnek, még a Covid-járvány idején adta ki. E pénzügypolitika lényege az, hogy – mivel az embereket csak nem hagyhatják éhen halni – szükség esetén számlálatlanul vesz föl Párizs a nemzetközi pénzpiacokról hiteleket.
A Le Figaro korábban, Pompidou elnök halálának ötvenedik évfordulóján így összegezte ezt a folyamatot: „A francia államkincstár, mint egy multinacionális vállalat pénzügyi osztálya, manapság már naponta fordul kölcsönért a világ gyakorlatilag korlátlan tőkepiacaihoz. Napjainkban államadósságunk 53 százaléka külföldi befektetők kezében van, az angolszász nyugdíjalapoktól a kínai állami vagyonalapokig és olajemírekig.”
Baverez egy nyilatkozatában a macroni jelmondattról kifejtette: „A ‘Kerül, amibe kerül’ szlogen azért drámai, mert azt az illúziót ültette el, hogy
a közpénzek ingyen és korlátlanul rendelkezésre állnak.
Legyen szó a tanári fizetések emeléséről, vagy egy kerékpáros projektről. Mindez alig néhány héttel az után, hogy a nyugdíjreformot fájdalmasan elfogadták a költségvetési egyensúly érdekében.
A kormány előveszi a csekkfüzetet, hogy elnyomja a társadalmi elégedetlenséget!”
Társadalmi és politikai patthelyzet
A király meztelen, a kassza üres – írta a napokban a La Depeche du Midi a macroni költségvetési politikáról annak kapcsán, hogy „Történelmünk során először léptük át a szimbolikus és egyben mélységes 3000 milliárdos adósságküszöböt”. A dél-franciországi orgánum
XV. Lajos kedvese, Madame de Pompadour híres mondásához (Utánunk a vízözön!) hasonlította az elnök mentalitását,
aki már úgy sem indulhat újra a posztért, tehát nem érdeklik pénzügyi politikájának következményei.
Kialakult tehát egyrészt egy társadalmi patthelyzet a félelem, a gyűlölet és az erőszak elterjedésével: ezt tükrözi a lázadások elszaporodása, a sárgamellényesek mozgalma, vagy újabban az agrártüntetőké.
Emellett létrejött egy politikai patthelyzet is, melyet egy súlytalan elnök és egy impotens állam jellemez, amely már nem képes alapvető szolgáltatásokat nyújtani, annak ellenére, hogy a GDP 58 százalékát monopolizálja – írja Bavarez, aki szerint valamiféle „populista ellenszenv erősödött fel a néptől elrugaszkodott elittel szemben”.
Mindeközben egyre nyilvánvalóbb az a diplomáciai és stratégiai zsákutca, amelybe Franciaország jutott: Párizs érezhetően, egyre többet veszít politikai befolyásából.
La France amorce une baisse drastique (-80%) de ses effectifs militaires dans ses bases d'Afrique de l’Ouest : Libreville, Dakar, Abidjan ne vont conserver que 100 soldats 🇫🇷 chacune environ, alors qu'elles accueillaient jusqu'ici 1650 soldats. ▶️ https://t.co/Uq7xM6QoLJpic.twitter.com/Jbkfjrzw57
Hatalmának és függetlenségének visszaszorulása, gazdasági és pénzügyi összeomlása, valamint külpolitikájának kiszámíthatatlansága miatt
Franciaország kudarcot kudarcra halmoz Európában, a Közel-Keleten és Afrikában – összegez Bavarez.
Ez az összeomlás egy olyan időszakban zajlik, amikor a történelem felgyorsul, és a politikai szabadságot nagy veszélynek teszi ki. Franciaország az 1930-as évek óta nem volt ennyire kiszolgáltatott és sebezhető, a belső hanyatlás és a növekvő nemzetközi feszültségek között – véli a szerző, aki az Ötödik Köztársaság tehetetlenségét is kárhoztatja.
Hol az állam?
Franciaországnak, akárcsak 1940-ben, nincs vezetője és nincs állama. Vízió, projekt, többség és választók nélkül Emmanuel Macron elvesztette legitimitását és hitelességét – teszi hozzá.
Emmanuel Macron, aki nem tudta kihasználni azt sem, hogy új kormányfőt nevezett ki Gabriel Attal személyében, választás előtt áll – jelenti ki Bavarez.
Az egyik lehetőség Macron számára, hogy „kitart egy olvashatatlan ötéves ciklus hibái mellett, ez esetben pénzügyi, politikai és stratégiai sokkhatások fogságába kerül” – véli a volt pénzügyi politikus. Hozzáteszi:
„Franciaország nem fogja túlélni a pokolba süllyedés újabb három évét nagyobb felfordulás nélkül”.
A reformok így is megvalósulnak – véli Bavarez – ugyanis azokat azokat a partnereik és a piacok fogják kikényszeríteni, jelentős erőszak és traumák árán.
Une émeute d’Afghans en plein Paris. Continuez à exacerber les Français. Continuez à les rendre fous. Continuez à faire qu’ils ne parviennent plus à vous supporter. Continuez à cracher sur ce pays qui vous accueille. Je n’ai plus aucun doute, « Ça va mal finir… » pic.twitter.com/D4ohpoqpT1
úgy fog bevonulni a történelembe, mint az az elnök, aki több mint 1000 milliárd eurós adósságot halmozott fel, feladta Franciaország szuverenitását,
és táptalajt biztosított a szélsőjobboldalnak. (A francia média szinte teljes egészében ez a kifejezés a szélsőségekkel egyébként nem jellemezhető Nemzeti Tömörülés „kötelező” minősítése – a szerk.)
A másik lehetőség: a legitim nemzeti kormány
A másik lehetőség Bavarez szerint, hogy az államfő „vállalja a nemzet legfőbb letéteményeseként a felelősséget, és teljesíti a franciák által 2017-ben kapott, az ország modernizálására vonatkozó megbízást”.
Csakhogy ez a feje tetejére állítja az országot. Ez utóbbi forgatókönyv például megkövetelné a „szakítást a hazugságok intézményesítésével, hogy Franciaország szembenézzen a valósággal, és alkalmazkodjon az új korszakhoz, amelyet a globalizáció felbomlása,
a tekintélyelvű birodalmak és a dzsihadisták fenyegetése, valamint az erőszak elszabadulása jellemez.”
Bavarez mindenképpen egy olyan jellegű kormányváltást sürget, amely szemléletváltást is jelent: „az elszigetelten működő, centralizált és technokrata hatalomgyakorlás helyett egy erős nemzeti kormány megalakítását, stabil parlamenti többséggel”.
Egy demokrácia ugyanis nem képes kezelni a válságokat polgárai és képviselőik támogatása nélkül – hangsúlyozza Nicolas Bavarez.
Udvardy Zoltán – hirado.hu
A kiemelt kép illusztráció. (Forrás: MTI/EPA/Mohamed Badra)
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
