„Fogd rá a nyuszira”… az „Új Világ” magyarországi margójára

Érdekes, hogy ma bármilyen témában beszélgetnek a televíziós műsorokban, rendre előkerül a mindent letaroló érv: – megváltozott a világ. És ez az érv legfőbbképpen a szellemi és erkölcsi züllés, romlás tekintetében válik érvvé. Hiszen, nem illik kimondani a bizonyos igazságokat, tényeket, azaz, a valóságot. Miért és hogyan züllött le, butult el és hagyta el hitét az ország népe? Mert ne szerénykedjünk: elbutult, jellem, pallérozottság és hit nélküli országgá lett az egész Magyarország, a magyar társadalom nagyobbik része is, éppen olyanná, mint a nyugati társadalmak. Mert a kommunizmus megalapozta, a rendszerváltás pedig, a sok hazugsággal, álnoksággal és a technika fejlődésének jelentős segítségével, kezelhetetlenségével beteljesítette a társadalom tervezett teljes elbutítását, lelki szegénységét.

Az oktatásban olyan változások történtek, amelyek a gyermek lelki fejlődését teljesen lebénították, a testi fejlődés lehetőségét pedig, erőszakosan megnövelte a kormány, tehát, a kontraproduktivitás okán, minden tanuló megutálta a testnevelés órákat. A közösségi élet megszűnt, mert a cserkészet csak egy szűk kört érintő ifjúsági szervezetként alakult újjá. Az iskolai szakkörök, művészeti oktatások is feledésbe merültek, így lassan az ebbéli igény is köddé vált. A rablókapitalizmus, amely felemészti a társadalmat és az erkölcsöt, gyorsan rányomta a bélyegét a családokra is, hiszen egyre nagyobb teherré vált a megélhetés megteremtése, a média sugallta jólét elérésének vágya, így elfogyott a gyermekekre fordítható idő és türelem. Az egyházi szociális és segítő szervezetek is, a társadalom behatárolt részéhez jutottak csak el. A papság létszámának drámai csökkenése és ugyanakkor az egyházi iskolák számának növekedése is súlyos problémákat okoz, mert néhol a kereszténységgel homlokegyenest ellenkező eredményt produkál, egy-egy egyházi intézményben tanító liberális pedagógus. Ám, ezen iskolák rendje is szabadabbá, liberálisabbá vált a kommunista időkben működő nyolc egyházi iskola megkövetelt rendjéhez képest. Számos alapvető dolgot nem követelnek meg ezek a tanintézmények. Így a vasárnapi, kötelező és igazolt misehallgatást, vagy a déli Úrangyala imádságot, órától függetlenül. És, ha már az oktatásról esik szó, meg kell említeni azt a súlyos következményekkel járó rombolást, amelyet a mindenkori oktatási kormányzat követett és követ el folyamatosan a rendszerváltás utáni időszaktól, máig. Nem látja be az oktatási kormányzat az általános iskolai zenetanulás (ének-zene órák) elengedhetetlen szükségességét, a közismereti tárgyak előtérbe helyezését a szakképző intézményekben, a latin nyelv normális oktatásának fontosságát azok számára, akik ezt a nyelvet választották. Tehát, már az alapképzés is hiányos, rossz és a gyermeklélektan elveivel mindenben ellenkezik.

Az álindok ismert: megváltozott a világ, már nem lehet ugyanúgy, mint régen…

Ez a megváltozott világ indok, azonban nem igaz. Nem magától változott meg a világ, hanem a liberális szellemiség, a demokrácia hazug varázsa változtatta meg a világot, amelynek alkalmazkodnia kell minden országban a rablókapitalizmushoz, amelybe nem fér bele a józan és erkölcsös világszemlélet, nem fér bele a keresztény hit, mert nem fér bele a szeretet krisztusi tanítása, de maga Jézus Krisztus sem. Ehelyett, az egoizmus, a kapzsiság és az irigység, a pénz imádata, az emberi tulajdonságok legrosszabbjai árasztották el a világot.

Egyházi téren is súlyossá vált a helyzet, mert bizonyos felekezetek és egyházak igyekeznek átértelmezni az átértelmezhetetlent, azaz Jézus Krisztus tanításait. A nyugati világban a katolicizmus már egy teljesen kiforgatott és értékét vesztett vallássá deformálódott, s ma már női papokat, püspököket, rúdtáncosokat és földön vonagló, ördög-megszállta előadókat látunk mise helyett. A jelenlegi pontifikátus a világ liberalizmusának engedve olyan alaptételeket feszeget, amelyek döbbenetet és fájdalmat jelentenek a hívő keresztény emberek számára, beleértve az egész keresztény világot, a katolikus, az ortodox és protestáns közösségeket. Itt is az álindokkal védik a tévtanokat: „Megváltozott a világ, és nem lehet már úgy, mint régen.” Ebben az esetben azonban, ez az indok még égbekiáltóbb, hiszen Jézus tanításait, a kereszténység világlátását, békeszeretetét, hitét nem lehet relativizálni, mert az nem emberi, hanem isteni elrendeltetettség, isteni rend és isteni törvény, amely nélkül az emberiség elveszti önmagát is. Megszűnik, vagy állati sorba kerül, erkölcsi mélységekbe sodródik, mint az ma már jól látható a nyugati világban.

A legnagyobb baj tehát, a szándékos és előre kitervelt keresztényellenesség, hiszen az Isten iránti hódolatot, a krisztusi szeretetet nem pótolhatja semmi. A lelkiismeret, a keresztény erkölcsiségre épül, amelynek iránytűje az Újszövetségi Szentírás, az abban foglalt apostoli levelek és Jézus tanítása. Talán ezért tilos emlegetni a műveletlen és az erkölcstelenség mocsarában fetrengő Nyugaton Jézus Krisztus nevét, s ezért jár börtön vagy jobb esetben pénzbüntetés a rózsafüzér imádkozásáért, de ez az oka annak is, hogy már a katolikus Lengyelországban is eltüntetik a feszületeket a falakról a kórházakban és a tantermekben.

Magyarországon is baj van e téren. Mert itt is kötelező hazudni a világ megváltozottságáról… Magyarországon is terjedőben van a keresztényellenesség, ami akkor válna majd keresztényüldözéssé, ha a jelenlegi kormány átadná a helyét valamelyik ellenzéki, idegen érdekeket szolgáló pártnak, pártvezérnek. A baj azonban az, hogy az oktatási kormányzat a zsidó felekezeti iskolák kivételével, minden egyházi oktatási intézményre ugyanazt az oktatási rendszert, tantervet, elvárást, liberális szemléletet és vizsgarendet ráerőlteti. Így, nem lehet iskolai egyenruha, misehallgatási, istentiszteleten való részvételi kötelezettség, szigorúbb rend és követelményrendszer, magasabb szintű tanulmányi elvárás. A latin nyelvet sem taníthatják már meg társalgási szinten, csupán a szótáras fordítás és a grammatika a maximális elvárás. Mert megváltozott a világ… Az egyház elleni gyűlöletkeltés sem büntetendő, és lassan kérdéssé válik Magyarországon is, hogy amikor fiatalokat szentelnek pappá, lelkésszé, akkor nem vértanúkat szentelnek-e? Hiszen a liberális és kommunista politikusok és követőik közül, sokan zsigeri gyűlöletet éreznek az egyház, a vallás és a vallásos emberek, a papok iránt. Ki-ki a maga szerény szellemi és értelmi képességei szintjén, de a társadalomra nézve nagy veszélyeket hordozva. Az állam sem tesz lépéseket ennek a kérdésnek a megoldására, mert amíg a zsidó felekezetet illetően zéró toleranciát hirdetett, addig sem a magyar gyalázás, sem a kereszténység elleni inzultusok nem számítanak bűncselekménynek. Jó példa erre, hogy a Parlament falai között, az Országgyűlés ülésén is elhangoztak súlyos keresztényellenes kijelentések, s újabban egy-egy választás előtti politikai gyűlésen is megdöbbentő, de nem büntetett keresztényellenes megnyilvánulások játszódnak le. A kormány hallgat akkor is, amikor megyéspüspököt szidalmaz a magát politikusnak képzelő senki, vagy amikor a templomból kijövőket inzultálja ugyanez a volt piarista diák, hűen piarista diákelődjéhez, Ortutay Gyulához, aki a Rákosi érában nyilvánította ki egyházellenességét, hasonlóképpen. Itt nem az elkövető álindoka, hogy megváltozott a világ, hanem a kormány semmittevésének az álindoka a világ megváltozott erkölcsi normája. Hiszen nem mer egy magyart-, kereszténységet védő zéró toleranciával előállni annak ellenére, hogy önmagát magyarnak és kereszténynek vallja…

A választási kampány sem tükrözi igazán, a magyarság keresztény voltát. Mindenről szó esik, egymás gyalázásától a nemzet gyalázásáig, ám Istenről, egyházról, kereszténységünkről szó sem esik, illetve, csak a már jelzett, kóros befolyásoltságú, magát politikusnak képzelő egyed gyalázkodása hangzott el eddig.

„Megváltozott a világ” – mondják, s mindent erre a hazugságra fognak, noha a világ nem magától változik meg, s ha nem akarjuk, nem változik. Ha nem fogadjuk el, hogy két férfi, mint házastársak nevelhetnek gyermeket, hogy az azonos neműek házasságot köthetnek és még áldásban is részesülnek, ha kérik. Ha nem fogadjuk el, hogy a gyermekek nevelését bízzuk idegenekre, és kellően ellenkezünk, ha az oviban szexuális játékokat játszanak, ha vallásunkat minden gyűlölködés ellenére gyakoroljuk, így azok maradnak kisebbségben, akik gyalázkodnak efelett, és ha végre a fiatalokat érintő, az érdekükben hozott törvények születnének az oktatást, a kultúrát, a lelki nevelést illetően is, akkor a világ nem változna meg! A mi keresztény, magyar világunk ép és egészséges maradna. Ám, nem így van, nem ez látszik. Mint maga a rablókapitalizmus, vele együtt egy ártó és embertelen, Isten-ellenes ideológia is rombol. Nálunk még csak alattomban, egyéni megnyilvánulások mentén, de tiltás és büntetési tétel híján egyre gyakrabban látszik szervezett, olykor pedig, állami, közigazgatási formát öltve is.

Eszembe jut a régi Nesquik reklám: „Fogd a nyuszira”. Mindent fogjunk a világ megváltozott voltára, az erkölcstelenség természetessé válására, a kapzsi és irigy társadalmak egoizmusára és arra, hogy ma az online világban bárki maga köré gyűjtheti a hasonszőrűeket. Ki-ki a hülyéket, ki-ki az értelmeseket… Ehelyett azonban a mai világért felelős politikusokat, a keresztényellenes rabló-kapitalista pénzvilág erkölcs nélküli vezetőit, a hazaáruló politikusokat, a bűnöző jogászokat, ügyvédeket, a megfizetett végrehajtó bírókat kellene kivonni a forgalomból és megteremteni azt a világot, amelyben a rendszerváltás idején naivan reménykedtünk, de amit már az Antall-kormány is büntetett. Mert magyarnak és kereszténynek lenni nem csak nehéz, de csaknem lehetetlen is… Pedig, Isten nélkül semmire sem képes az ember, a nemzet, a kontinens. Ahhoz azonban, hogy ezt újra megértse Európa és megértse a magyar nemzet, ismét egy világrengető tragédia kell… amikor nincs más út, mint az Istenhez fordulás, a fohász, a bűnbánat…

Stoffán György

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)