Finnugoristák és bolsevikok hatalomátvétele – a Magyarságkutató Intézet teljes felszámolása… („Amit nem tudsz legyőzni, annak állj az élére!”)

Azt, hogy kik és hogyan akarják felszámolni a Magyarságkutató Intézetet, nem tudjuk. Azt azonban, hogy miért, azt sejteni lehet. Igazából az érthetetlen a leginkább, hogy ugyanaz a professzor irányítja e felszámolást is, mint aki alapította az Intézetet, amely hatalmas pénzeket emészt fel, és azokat a szakembereket küldi szakmányban padlóra – nem először a jobboldali vezetés alatt –, akik valóban a magyarságért élnek, dolgoznak.

A felszámolásban magukat támadhatatlannak tartó al-főigazgatók, közutálatnak örvendő finnugorista, és kápóként embereket „megsemmisítő” dísz-HR-esek, vesznek részt, mit sem törődve a közalkalmazottakra vonatkozó törvényekkel és emberi sorsokkal.

 

Nem tudhatjuk, hogy milyen összeütközések voltak az előző vezetés és Kásler között, s azt sem, hogy milyen „tudományos alapon” lett az öreg rákkutatóból magyarság kutató, az azonban szembetűnő, hogy valami olyasmi történik ebben az intézményben, ami Kun Béla és Szamuely Tibor 133 napjára emlékezteti az onnan kirúgott egykori munkatársakat. A módszer iskolapéldája annak, amit Rákosiék csináltak 1948. után: mindenkit lecseréltek, kirúgtak, aki a korábbi éra legegyszerűbb munkatársa volt is. Hála Istennek, hogy Kásler munkatársai a Gulágra, a Fő utcába és a Gyűjtőfogház akasztófás belső udvarára már nem terelhetnek embereket.

 

 

Voltak olyan írók, költők, akiknek a munkásságát, magas összegekkel támogatták, majd rövid időn belül megvált tőlük az új vezetés. Említhetnők a másik, közismertebb esetet is, amely egy filmtől való teljes elhatárolódásról szól, ám, amely filmre, még a miniszter Kásler Miklós adott csillagászati összeget. Efféle hasonló esetek sokasága és emberek tönkretétele folyik ma annál az Intézetnél, amelyben oly sokan hittek magalakulásakor, az akkor felállt vezetés fiatal, nemzeti tudatában tiszta és elszánt vezetését ismerve, látva. Ma már, ismét a finnugorizmus bizonygatását olvashatjuk, immár az archeogenetikai kutatások alapján, mint nagy előrelépést a magyarság kutatásának tudományában…

Ám, lássuk, kik is azok, akik a korábban dr. Horváth-Lugossy Gábor irányította MKI-i irányítását, mára teljhatalommal, diktatórikus eljárásokat alkalmazva átvették, Kásler Miklós professzor feltételezhető tudtával és belegyezésével? Vagy kik azok, akik a professzort is – talán – félrevezetve intézkednek e hatalmas pénzekkel rendelkező Intézet fölött? Ez utóbbi kérdés azért merül fel, mert Kásler professzorról nehéz elképzelni az embertelenséget, a következetlenséget és azt, hogy barátokból ellenséget akarna faragni, mint mai alárendeltjei teszik a környezetében:

Bírálható személyek (új felsővezetők és fölösleges tanácsadók) a nyilvánosan elérhető információk alapján:

Balogh Andrea Johanna: kommunikációs főigazgató-helyettes (plágiumgyanús, bebukott doktori képzéssel, saját magának osztott újságírói díjakkal)

Csornay Boldizsár: tudományos főigazgató-helyettes (egy műve sincs regisztrálva a Magyar Tudományos Művek Tárában, alig van egy-két nagyon régi könyve, publikációja, azok se találhatók az MTMT-ben)

Pomozi Péter: az MKI Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója (csak egy beosztottja, egy segédmunkatársa van, és másik igazgatóság élére nem lehetett kinevezni, mert a beosztottak egy emberként felmondtak volna)

Mónus József: íjász világbajnok (állományban, határozatlan idejű munkaszerződéssel oszt tanácsokat hagyományőrzésből a tudományos intézménynek!)

Tehát, világos, hogy a nevezettek, ennek az intézménynek a vezetésére, tanácsadói körébe alkalmatlanok, kivált, hogy egyikük, aki Kásler jobb keze és a rossznyelvek szerint irányítója is, plágiumgyanús, és mint tudjuk, a plagizálás gyanújába maga a köztársasági elnök is belebukott. Hogyan lehet tehát az MKI legfelsőbb vezetőjének első zászlósasszonya egy bukott doktorival rendelkező vállalkozó, egészségügyi újságíró?

Lássuk név szerint is , e „nagyszerű” MKI-s közszereplőket

Balogh Andrea Johanna (továbbiakban BAJ) kommunikációs főigazgató-helyettesről (bizonyítékok a linkeken és a képernyőmentéseken):

BAJ legalább 2004 óta dolgozik Kásler Miklósnak különböző intézményekben.

Kétszer is kitüntette magát sajtódíjjal, először a MUK elnökségi tagjaként, másodszor az EMMI főosztályvezetőjeként, sajtófőnökként, a díjat odaítélő bizottság tagjaként.

BAJ, azt állítja magáról a FB-profilján, hogy a Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola hallgatója. Ilyen doktori iskola – legalábbis jelenleg – nincs. Aktuális, pontos neve: Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskola.

BAJ azt állítja magáról, hogy az adott doktori iskola hallgatója, de nem szerepel sem a Corvinus, sem az Országos Doktori Tanács hivatalos nyilvántartásában. Ez már hazugság, mert valótlant állít magáról nyilvánosan.

Az ODT honlapján rákeresve a nevére nem ad ki találatot.

(https://doktori.hu/index.php?menuid=575&lang=HU).

Ugyanakkor a Google szabadszavas keresőjében van az ODT-n egy tárolt változatú találat a nevével, semmi más információval.

(https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=16484).

Az ODT-n lecsupaszított adatlap látható, ahol csak a név található, arra utal, hogy regisztrálva volt, így a nevet nem tudták törölni. Ha hallgató lenne, akkor több más információ is elérhető volna róla, mint az, hogy aktív, passzív vagy végzett hallgató, ki a témavezetője, mi a témája, mikor volt a védése stb. Ez a lecsupaszított adatlap már önmagában is gyanús. Mikor, hogy és miért tűntek el az adatai? Ezt megkérdeztük az ODT-től és a Corvinustól, de válasz nem érkezett.

BAJ a saját FB-honlapján egy kiadványt is hirdet, a Kommunikációs terek című tanulmánykötetet, amelyben megjelent egy írása, a neve után DoSZ KMO megjelöléssel, tehát, 2015-ben doktorandusz volt.

BAJ regisztrálva van az MTMT-ben (Magyar Tudományos Művek Tára), ahol a névkereső három találatot dob ki a nevére, három, tudományosként regisztrált tanulmányt.

(https://m2.mtmt.hu/gui2/?mode=search&query=publication;labelOrMtid;eq;Balogh%20Andrea%20Johanna).

Az MTMT is bizonyíték arra, hogy BAJ 2015. és 2017. között doktori hallgató volt, különben nem regisztrálhatott volna az MTMT-be. A három publikációja arra utal, hogy utána készült a doktori védésre, hiszen a doktori iskolák általában minimum három tudományos publikációt írnak elő a védés előfeltételeként. BAJ összekaparta a három publikációt 2017-re. A háromból egyet saját kommunikációs cége adott ki (Pro Karmine), kettő pedig egy-egy, doktoranduszok által szerkesztett kötetben jelent meg. Eléggé kifogásolható tény, hogy a háromból egy publikációt saját cége jelentettet meg, és BAJ a református lelkész-nagyapja emlékére tartott „konferencia” anyagát tartalmazza.

A két doktoranduszkötetből egyiket elolvastuk egy könyvtárban, és kimásoltuk BAJ tanulmányát: „Szemtől szemben” (Kommunikációs terek 2015: 129-136). Ez egy középiskolás szintű publicisztikai írásnak is gyenge iromány, ami nem szól másról, mint arról, hogy az orvos empatikusan és közérthetően beszéljen a beteggel, illetve, hogy utána megkérdezze őt, megértette-e, amit mondott. Ha itt tart az orvostudomány és a kommunikációtudomány, akkor nagy bajban vannak a magyar állampolgárok, a betegek és a potenciális betegek. A tanulmány mindössze hét és fél A4-es oldal, amiből ha levonjuk az elején és a végén is található összefoglalót, illetve a féloldalnyi, vékony irodalomjegyzéket, akkor marad öt és fél. A hivatkozások száma mindössze öt tétel. Egy hivatkozás feloldása nincs is benne a „Felhasznált irodalom” listában: (Maslow 1970. (IV). Ez, az oldalszám nélküli hivatkozás (önmagában is súlyos hiba) a tanulmánykötet 135. oldalán van, BAJ tanulmányának Összegzés című, utolsó fejezetében.

BAJ 2014-ben doktori hallgató volt a Corvinuson. Erre utal egy konferencia programja is (2014. július 20-21.), ahol előadott, és egy másik szekcióban levezető elnök.

BAJ témavezetője Kásler Miklós volt. Ez az információ eltűnt a hivatalos honlapokról, de az Index 2019. február 23-ai cikkében említi, hogy akkor a hivatalos oldalakon még elérhető volt. Ezt az információt, hogy ki a témavezető és még több, a képzéshez tartozó, kötelező információt „letisztítottak” a hivatalos oldalakról! Akárcsak a Kádár-i időkben, vagy azelőtt…

Azt, hogy BAJ témavezetője Kásler Miklós volt, valószínűsíti, hogy BAJ 2004-től a Prímadíj elnyeréséről beszámoló oldalon említi, hogy 2004-től az Országos Onkológiai Intézet sajtókommunikációs vezetője volt. Itt, Kásler Miklós a főnöke, ahogyan később az EMMI-ben, majd a Magyarságkutatóban is. BAJ 2014. VI. 20-21-én tartott előadásának a címe is. „Onkológia kommunikáció – A diagnózis közlése”.

BAJ-t, Kásler 2023. március 13-a után nevezte ki kommunikációs főigazgató-helyettessé, ahol BAJ első számú tanácsadó és végrehajtó. Élet és halál ura. Egy doktori képzésen (feltehetőleg plágiumnal) megbukott személy irányít egy tudományos intézményt!

BAJ felelős a Magyarságkutató kommunikációs oldalaiért. Kommunikációért felelős főigazgató-helyettesként maga tölti fel vagy ő felügyeli az MKI honlapján és a FB-on megjelenő tartalmakat is. Sok kezdetleges, iskolás szintű bejegyzése van. Zömében olyan hírek, hogy mikor ki találkozott kivel, és milyen évfordulók vannak. Az olyan bejegyzések, mint „ma xx éve született XY nagy magyar költő” és „ma van a nemzeti összetartozás napja” még nem vetnek fel idegen tollakkal való ékeskedést, de vannak olyan bejegyzések is, amelyek igen.

Például 2023. május 19-én 21:17-kor a Magyarságkutató FB-oldalán megjelent egy bejegyzés, ami egy ismeretterjesztő cikk: Magyarok a filmtörténet őskorában. Nem tartalmaz idézőjeleket és forrásmegjelölést, pedig az egyes mondatok szó szerinti idézetek interneten elérhető újságcikkekből: a Filmtett, a Filmkultúra és más lapok oldalairól. Ez lopás, plágium, még akkor is, ha csupán egy FB-os bejegyzésről van szó. A közlés az adott mondatokat sajátként adja elő, nem említi, nem jelöli, hogy idézetek, és honnan valók…

Ügyvezetője és (rész)tulajdonosa egy kommunikációs cégnek. Ezt írja magáról a cég honlapján: „Balogh Andrea Johanna Ügyvezető Kommunikációs szakember, egészségügyi menedzser”.

Az interneten található céginformációs adatok szerint a Pro Karmine ma is aktív, és több tucatnyi tevékenységi köre van: a húskészítéstől a lábbeli nagykereskedelemig. Nyilván, ez mind kommunikációtudomány, és megfér a közalkalmazotti, köztisztviselői státusszal, a minisztérium főosztályvezetői státusztól a tudományos intézet főigazgató-helyettesi címéig.

Balogh Andrea Johannának a Magyarságkutató honlapján nem található szakmai életrajza! Feltehetőleg, mert nincs miről írnia…

Csornay Boldizsár tudományos főigazgató-helyettes:

A régészként nyilvántartott Csornay úgy lehet egy tudományos intézmény tudományos főigazgató-helyettese, hogy a Magyar Tudományos Művek Tárában (az MTMT-ben) egyetlen publikációja sem található. A szabadszavas keresők egy-két nagyon régi könyvét dobják ki, pl. az 1987-ben kiadott Ókori művészet címűt, és egy idegen nyelvűt, Cypriote antiquities címűt 2000-ből. Ezeken kívül, egyes katalógusok még közreműködőként, szerkesztőként, előszó írójakén említik Csornayt egy-egy tételnél. Az Országos Dokumentum-ellátási Rendszer katalógusában négy helyen szerepel a neve, nem jelentős irományokkal. Csornay párthű bürokrataként tűnt fel időnként a szakmában és a sajtóban. Úgy nevezték ki a Pécsi Múzeum főigazgatójának, hogy a megválasztott igazgató helyére minisztériumi vétóval nyomták be az utolsó pillanatban.

Csornay Boldizsárnak, a Magyarságkutató honlapján nem található szakmai életrajza!

Pomozi Péter (továbbiakban PP), a Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont igazgatója

PP ugyan rendelkezik szakmai önéletrajzzal az MKI honlapján és az MTMT-ben, de szakmailag és emberileg rendkívül népszerűtlen. Az MKI honlapja szerint a Magyar Nyelvtörténeti Kutatóközpont állománya két főből áll, PP igazgatóból és egy tudományos segédmunkatársból. PP teljes mértékben élvezi a főigazgató bizalmát, aki szakmai és foglalkoztatáspolitikai kérdésben rá hallgat. PP dönthet projektek, életek és sorsok felett. PP-ről kollegái elmondták, hogy a Nyelvtörténeti mellett egy másik magyarságkutatós egység élére is ki akarták nevezni, amit az öttagú kutatócsoportnak sikerült megakadályoznia azzal, hogy ha PP-t kinevezik, akkor mindannyian felmondanak. PP az ELTE Finnugor Tanszékén ugyanilyen népszerűtlen, mert amikor ott akarták kinevezni tanszékvezetőnek, akkor ugyanilyen, egyhangú elutasításban volt része.

PP-ről érdemes tudni, hogy „finnugrista”, ami a Magyarságkutatónál elvben szitokszó volt. A finnugor mesterkélt nyelvtörténeti elmélet több tézisét már tudományosan cáfolták a Magyarságkutató régészei és archeogenetikusai. Igaz a mondás, miszerint a rablóból lesz a legjobb pandúr. PP, ha kell, fújja az ELTE liberális nyelvészeinek a kánonját, és ha kell, „műmagyarkodik” a Magyarságkutató főigazgatójának, hogy ő lehessen a fő megmondó ember, mások és a nemzeti tudomány kárára.

Mónus József világbajnok íjász, a Magyarságkutató hagyományőrző tanácsadója

Miközben a Magyarságkutatóban lecserélik csaknem a teljes vezetést, a tudományos igazgatókat is beleértve és a korrekt teljesítményt felmutató munkatársakat eltávolítják, addig vannak olyan sportolók és művészek, akik státuszban tanácsokkal látják el a tudományos intézményt. Mónus József újabb világbajnoki címet nyert, és erről beszámolt az MKI kommunikációs főigazgató-helyettesének. Erről fényképes hírt adtak az MKI oldalán is. Talán elegendő egy jól irányzott nyílvessző a busás hasznot hozó tanácsadói állás megszerzéséhez? Úgy tűnik!!! Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Mónus az MVSZ üdvöskéje és a kolozsvári Nicolae Patrubány barátja is egyben. A Magyarságkutató Intézet tehát, érdekes kapcsolatrendszerrel gyarapodott, amely erősen kormányellenes… vagy mégsem?

A Magyarságkutató tehát, a törvénytelenség és embertelen eljárások mellett a fenti vezetéssel vág neki előreláthatólag rövid jövőjének, hiszen ezzel a vezető- és szakembergárdával aligha lesz hosszú életű az intézmény. Kár érte, mert lehetőség lett volna a valós magyarságkutatásra, ha a Horváth-Lugossy Gábor féle következetes, és logikusan tervező vezetés maradt volna az MKI élén. Mára, az egyen-inges, kisúttörőkhöz hasonló káderek lubickolnak – olykor Tusványoson – még egy ideig, képzelt hatalmi mániájuk és horribilis fizetésük tudatában Kásler mellett, s nem is gondolnak a hamarosan kezdődő munkaügyi-, és NAV-os perekre, törvénytelenségeik napvilágra kerülésére, amelyeket ez a társulat, oktalansága és cezaromániája által, saját nyakába zúdított.

Nem is beszélve a nemzetközi elismertség végéről, ami az erkölcsi követelmények súlyos megszegése miatt gyorsan terjed a nagyvilágban, szakmai körökben. Levelezni sem lehet ezzel az intézménnyel, mert más a honlapon szereplő címük és a valós tartózkodási helyük. Mintha bujkálnának valakik elől… de nem is folytatom…

Fájdalmas látni e gyors leépülési folyamatot… amit meg kellene állítani mielőbb, ha még egyáltalán mód és igény van erre a mai, egyre furcsábbá váló, kereszténynek mondott Magyarországon.

Ha valakit további nyomozgatásra, információszerzésre sarkalnak a fent írtak, javaslom a nevezettek ismeretségi körét csupán a FB oldalakon szemügyre venni. Érdekes kapcsolatrendszereket fedezhetünk fel, a Nemzeti Kegyhelytől az MVSZ-ig, amely kapcsolatrendszerek igazolják mindazokat a súlyos kétségeket, amelyek az MKI jelenlegi vezetését és a magyarságkutatás hazai, kilátástalannak látszó jövőjét körüllengik…

Dr. Hahn László
magyarságkutató kutató

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Újabb lesújtó hírek a Magyarságkutató háza tájáról – ismételten szakembereket rúgtak ki