Energiafüggőség a Führertől a mai Németországig – ismét a szintetikus üzemanyagokkal mentenék magukat a németek
Berlin Európára helyezett nyomása a szintetikus üzemanyagok elfogadása ügyében Németország egy évszázados energiafüggetlenségi törekvéseit visszhangozza.
„Jelentős termelésünk van, de amit a Luftwaffe és a páncélos hadosztályaink elfogyasztanak, az hihetetlen” – mondta a finn hadsereg legfőbb parancsnokával folytatott, titokban rögzített megbeszélésen. „A fogyasztás jóval meghalad minden várakozást. Az országom (sorsa) az importtól függ” – tette hozzá.
A Führer és szövetségesei kezdettől fogva tudták, hogy Németország nyersanyagkészletei korlátozottak, és nem képesek kielégíteni egy villámháborút. A remélt megoldást az ersatz, vagyis szintetikus üzemanyag néven ismert, korszerű német találmány jelenthette volna, azonban a németek akkoriban nem jártak sikerrel.
Az időben 90 évet előre ugorva
ezúttal Németország ugyan nem a kontinens elfoglalásáért küzd, hanem a gazdaságának húzóágának megmentéséért, ami a belsőégésű motorok jelentenek.
Az elmúlt hetekben Németország harcot vívott a 2035-ben életbe lévő új uniós szabályok módosításának érdekében, amelyek betiltották volna az üzemanyaggal hajtott autók új nyilvántartásba vételét, hogy ezzel gyakorlatilag ösztönözzék az elektromos járművek eladását.
Berlin a II. világháborút követően ismét a szintetikus üzemanyag révén csökkentené energiafüggőségét.
A Harmadik Birodalom terve akkoriban a szén cseppfolyósítása volt. A jelenlegi kormány ennél egy tisztább technológiát támogat, amely során a vízből hidrogént vonnak ki, és azt szén-dioxiddal kombinálva üzemanyagot állítanak elő. Mindkét módszer alapját az úgynevezett Fischer–Tropsch-eljárás képezi, amelyet két kémikus, Fracz Fischer és Hans Tropsch fejlesztett ki az 1920-as években.
Ugyan valószínűleg nem sok mai német – vagy Brüsszelben tárgyaló – ismeri ezt a történetet, pedig a másoktól való energiafüggésben rejlő kockázat beleégett Németország kollektív tudatalattijába. Németország első világháborús blokádjától kezdve, amely a Birodalom olajimportját lehetetlenítette el, egészen az Északi Áramlat, a Balti-tenger alatti csővezetékek közelmúltban történt megsemmisítéséig, a németek számára nem idegenek az energiafüggőség veszélyei.
Az első világháborúban elszenvedett német vereséget követő években Fischer és Tropsch ugyanazt a függetlenségi vágyat kergette, amely ma is vezérli a német energiapolitikát. Berlin ambíciózus megújuló energiaforrásokra állna át, és ezúttal helyettesítené az importálandó üzemanyagokat.
A német vezetők a modern szintetikus üzemanyagokat, amelyeket e-üzemanyagoknak neveznek gyakran, a benzin és a dízel tiszta alternatívájának tekintik.
A technológia megőrizheti a Mercedeseket és BMW-ket generációk óta működtető belsőégésű motorok mögött álló iparágat.
A motor megtartásával Németország ráadásul kevésbé függene az elektromos járművek gyártásához nélkülözhetetlen lítium és más ásványi anyagok importjától.
Az első akadály amelyet azonban meg kell ugrania Németországnak a szintetikus üzemanyagok terén, az a magas költség. A legtöbb autóipari vezető eldobta Németország e-fuel álmát, a hatalmas beruházások miatt, amelyekkel az járna.
Hitler is hasonló kihívásokkal nézett szembe korábban.
Az 1930-as évek elején a szintetikus üzemanyagokat gazdaságtalannak tartották, különösen, amikor a nagy gazdasági világválság közepette az olajárak zuhanásba kezdtek.
Kiemelt kép: Egy bécsi nő üdvözli a nyitott gépkocsin érkező Adolf Hitlert, a Német Birodalom fővezérét 1938. március 15-én. (Fotó: MTI/IT)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
