Miközben az ügynökaktákon csámcsogunk, a zsebünkben hordjuk a valódi besúgót
A Hazafi Facebook-oldalán közzétett gondolatmenet pontosan arra a kettős mércére mutat rá, ami a mostani ügynökaktás botrányt övezi. Miközben az ország a hetvenéves állambiztonsági iratokon csámcsog, észre sem vesszük, hogy a 21. század legnagyobb megfigyelői nem a levéltárban, hanem a zsebünkben vannak. A Meta, az Apple, a Google és a Microsoft nap mint nap gyűjti rólunk az adatokat – önként, egyetlen kattintással.
A régi megfigyelés és a mai
A Hazafi posztja szerint amit régen a titkosszolgálatok megfigyeléssel, lehallgatással és jelentésekkel próbáltak kideríteni, arról ma a digitális őrségek hatalmas mennyiségű informálódnak: keresek, mit vásárolok, hol járok, kikkel kommunikálok, mit nézek, mire kattintok, és mi iránt érdeklődök. És ehhez sokszor még megfigyelni sem kell bennünket a szó hagyományos értelmében – mi magunk adjuk oda az adatainkat.
Ez a felismerés nem új keletű, de most, amikor a nyitottaktak.hu kapcsán óriási felháborodás van, különösen aktuális. Miközben a régi ügynökök nevét firtatjuk, a valódi adatgyűjtők – a techóriások – zavartalanul működnek. A Meta (Facebook, Instagram, WhatsApp), az Apple (iPhone, iCloud), a Google (kereső, Gmail, YouTube, Android) és a Microsoft (Windows, Office, LinkedIn) mind hozzáférnek a mindennapi életünk legapróbb részleteihez is.
Ki figyel kit?
A Hazafi által feltett kérdés a legfontosabb:
„Az ügynökaktákon lehet csámcsogni, de közben talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a 21. században ki tud rólad többet: az egykori állambiztonság vagy a zsebünkben hordott okostelefon és az azt körülvevő technológiai ökoszisztéma?”
A válasz ijesztő. A régi állambiztonságnak korlátozott eszközök álltak rendelkezésére: emberek, akiket be kellett szervezni, lehallgatókészülékek, amelyeket telepíteni kellett, és jelentések, amelyeket meg kellett írni.
A mai adatgyűjtés ezzel szemben automatikus, globális és folyamatos – és ami a legszörnyűbb talán éppen az, hogy ezeket az információkat mi magunk adjuk ki önként és dalolva, sőt még boldogok is vagyunk. Ma már nem kell embereket beszervezni, mert az okostelefon a sajátunk, és önként visszük magunkkal mindenhová és beszervezzük önmagunkat.
Mit tehetünk?
Természetesen nem kell eldobni a telefont, és nem kell visszatérni a kőkorszakba. De érdemes tudatosítani, hogy a digitális lábnyomunk ugyanolyan lenyomat, mint amit a régi ügynökök hagytak maguk után. A különbség csak annyi, hogy a mi lábnyomunkat nem a levéltárban őrzik, hanem a „felhőben” – és nem is titkos, hanem bárki számára hozzáférhető.
Ahogy a Hazafi is írja: „Erről valahogy sokkal kevesebbet beszélünk.” Ez a legfontosabb üzenet. Mert ha a múlton csámcsogunk, közben elfelejtjük, hogy a jelenben ki gyűjti rólunk az adatokat. És ha egyszer ezek az adatok rossz kezekbe kerülnek, akkor már nem lesz szükség ügynökökre – mindent megtudhatnak rólunk a saját telefonunkból.
Forrás és ötletgazda a cikkhez: Hazafi Facebook-oldala
Kiss Elvira
Kiemelt kép: AI által generált illusztráció / NIF
#Hazafi #Ügynökakták #Adatgyűjtés #Techóriások #NIF
