Csordultig a pohár – építő kritika gyanánt
Meglepetéssel vegyes elkeseredéssel olvastam, hogy a magyar kormány képviseletében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerződést kötött a Hit Gyülekezetével, amely szerződésben „emberöltőkre, méltányosan, részletekbe menően” rendezi mind jogilag, mind anyagilag „a Hit Gyülekezete helyzetét, szerepét” és társadalmi szerepvállalását, ill a szerződés „a méltányosság jegyében” rögzíti, hogy a Hit Gyülekezetét társadalmi feladatellátásához az állami és önkormányzati intézményekkel teljesen azonos támogatás illeti meg.
Hétfőn éppen így csodálkoztam el, amikor az egyébként kiváló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Jeruzsálemben letette a „hűségesküt” Izraelnek.
Értem én, hogy az „ellenségem ellensége a barátom” és minden más egyebet is, de valahol elgondolkozik az ember a hazájáról, a mindenkori értékrendről és a világ dolgairól…
Nem értem, hogy miért nem foglalt a külügy még állást a Sepsi OSK-Steua Bucarest mérkőzés után történtek kapcsán, ahol a bukaresti játékosok együtt ünnepeltek a szurkolóikkal, és együtt szidták a magyarokat, s Magyarországot.
Vajon miért nem foglalt állást Semlyén miniszterelnök-helyettes úr a leöntött Horthy-szobor, a meggyalázott Turul-szobor vagy mondjuk, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt koncepciós perében?
Fejemben egymást váltják a kérdések, megválaszolatlanul.
Nem szoktam politizálni, most sem azt teszem, sokkal inkább nem hagy nyugodni az igazságérzetem.
Én egyetlen párt oldalán vagyok:
Magyarország pártján maradok!
Zetényi-Csukás Ferenc