Bene Gábor: Ébredjetek fel magyarok…

Olvasom Szakács Árpád írását, amiben ez szerepel: „Akik ismerik A Titkos Elit című könyvsorozatot, pontosan tudják, hogy a gazdasági érdekkörök szinte laboratóriumi körülmények között dolgozzák ki a társadalmak irányításának kémiai összetételét. A mindenkori ellenzéket ugyanúgy kézben tartják, mint a kormánypártokat és függetlennek látszó mozgalmakat. Jósnak sem kell lenni ahhoz, hogy tudjuk, jelenleg igen nagy tábort, a választási matematikában legalább 10%-ot alkotnak azok a szavazók, akiknek minden pártból elegük van. Őket kell most beterelni olyan vizekre, ahol minden szelet ki lehet fogni a vitorláikból.”

Szakács Árpád írásai számomra már régen iránytűk és az alacsony nyugdíjam ellenére megvettem szinte az összes általa kiadott könyvet, így a Titkos Elit is ott van a polcomon, tehát egyet tudok érteni vele. Csak azt nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy ez mindenkire vonatkozik, aki a Nemzet újjászervezését tűzte ki célul, s nem most az álnemzeti Fidesz bukás után kezdett ebbe bele, hanem jóval ez előtt.

Például a Romhányi László, Drábik János és Siklaky István szervezésében létrejött és 2004-ben esküt tett Nemzetgyűlésre annak ellenére sem vonatkozhat ez, hogy a két legfőbb vezető halála után nem maradt olyan tekintélyű vezető, aki a társaságot egyben tartsa. S így az eskütétel ellenére a Történeti Alkotmány Jogfolytonosságának a helyreállítása sajnos elmaradt. De Árpád gondolatai nem vonatkozhatnak Papp Lajos professzorra se, aki 2012-ben írta meg a „Volt egy álmom” – című politikai esszéjét, s aminek a hatására létrejött egy különleges – semelyik más pártra nem hasonlító – párt, amelynek már a neve is beszédes: NemzetEgyesítő Mozgalom, s a legfőbb szlogenje ez: Minden párt, csak árt! Kivéve a NEEM párt, mert az nem párt, hanem szolgáltató mozgalom! (A NEEM rövidítést a bejegyzés elhúzódása okozta, mert eredetileg NEM PÁRT lett volna a rövidített név, de az Ügyészség azt vétózta.)

S ezt a mozgalmat nem is reklámozza egyetlen médium se. Nem jelenhetnek meg még helyi televíziókban, vagy újságokban sem. S ők 2014-ben alakultak meg, csak éppen közel három évet vett igénybe a bejegyzésük. (sic) Én azt hittem, hogy ez magáért beszél, s az alapítókat már ez is hitelesíti. Azonban tévedtem. A közember számára csak az létezik, ami a médiában megjelenik. S a mérvadó magyar értelmiség sem akar részt vállalni a „nemzet egyesítésében” mert vagy lusta, vagy érdektelen, vagy kiábrándult az eddig magukat „nemzetinek” beállító pártokból. S ebből a szempontból Szakács Árpád hatalmas szolgálatot végez, mert leleplezi a „demokratikus pártokráciát” ami nagyon helyes. Kár, hogy írásában nem említi meg ezt az agyonhallgatott ál-pártot mint ellenpontot, pedig a hivatkozás erősítette volna a mondanivalóját! Igaz, az állandó beavatkozások miatt már két honlapja is van a pártnak, de így is nehéz őket megtalálni. Talán a neempart.hu oldalon a könnyebb, de azt is időről időre akadályozzák.

Talán ezért is gondolkodtam el Árpád alábbi két mondatán:

„Akinek egy kicsit is van szeme a látása, annak feltűnhet a Magyar Egység Mozgalom mögötti professzionális háttér, aminek semmi köze a spontaneitáshoz és az önkéntességhez. Arról ne is beszéljünk, hogy őket még az algoritmusok is úgy kedvelik, mint krokodil a turistát.”

Szakács Árpád ugyanis idézi egy a bankárkaszti pénzpórázon lévő és az INDEX-en szereplő új formációnak, a Magyar Egység Mozgalom vezetőjének mondatát, miszerint „a magyar társadalomnak vissza kell szerezni az önszervező és érdekérvényesítő képességét”. Én azonban ezzel a mondattal tökéletesen egyetértek és már sok-sok éve magam is ezt hirdetem, mert a Romhányi László féle Nemzetgyűlést szerettük volna 2006-ban feltámasztani úgy, ahogy a régi magyar országgyűlések a Rákos mezőn működtek. Akkoriban ugyanis nem tudott még a bankárkaszt beleavatkozni a törvényhozásba, mert az jelent meg a törvényhozásban, aki vette a fáradságot a nemeseink közül és lóra ült, hogy részt vegyen az ún. törvénylátó napokon. Ám 2006 őszén a Gyurcsány vezette kormány pont azért lövetett a nép közé, pont azért indított lovasrohamot az október 23-án gyülekező magyarok közé, mert a Kossuth térre meghirdetett Alkotmányt Helyreállító Nemzetgyűlést minden eszközzel meg akarta akadályozni. (Ez is érdekes, hogy erről rajtam kívül senki nem tesz említést!)

Ám ha ma a nemesen gondolkodó magyarok egy része – felismerve, hogy a média manipulált választások nem adnak legitimitást a képviselőknek – az elődeinkhez hasonló módon megalakítaná a Nemzetgyűlést, akkor az a magyar Nemzet újjászervezésének és az egyre inkább hiányzó civil kontrollnak lenne az eszköze. Hiszen a rendszerváltás hazugságát már másodszor tolják le a magyarság torkán! Rendszerváltás ugyanis nem volt, mert a gyarmatosító hatalmat cserélte le az örök SZDSZ, a bankárkaszt leghűségesebb lobbista csoportja a „rendszerváltás” elnevezés alatt. Ha ugyanis itt bárki rendszert váltott volna, akkor a szovjet haderő 1946-ban ránk erőltetett törvényeit – legelőször az 1946. évi I.-es törvényt – nem ismerné el a törvénynek a mai politikai ál-elit! Ám Antall-tól Magyar Péterig, minden politikai vezető elfogadta-elismeri, holott ismert, hogy a szovjet megszállás alatt egyetlen törvény sem születhetett, ami a valóban legitim, hiszen azok egyrészt zsarolás eredményei, másrészt a fegyveres majd a pénzügyi megszállás alatti törvénykezés csak semmis törvényeket tudott hozni. S a közembereket éppen a jogászok – vagyis a joghoz értő emberek – verik át legjobban akkor, amikor erre nem hívják fel a figyelmüket!

Árpád írását azonban nem azért veszem kritika alá, mintha nem értenék vele egyet, hanem azért, mert nem mutatja meg a kivezető utat, nem mutat fel terápiát a magyarság jelen bajaira. S azt is hiányolom, hogy nem hivatkozik Wass Albert szavaira, aki pedig meghatározta a magyarság önszerveződésének irányát így: