Bene Gábor: A szocializáció és elidegenedés

Mi is az az elidegenedés, illetve mi az ami további elmélyülését elősegíti a mai Magyarországon?

Fáy Árpád szentkoronás barátom és alkotmányosságért küzdő társam írta ezt nekem a napokban:

”…a szentkorona¹ szuverenitásán alapuló alkotmányosság típusra újabb időben azt mondják még a szentkorona hagyományának hívei is, hogy nem aktuális, az idők túlléptek rajta. Csakhogy ebből következik az elidegenedés, az eltömegesedés jelensége világszerte. Az egyoldalúan mechanisztikus, hatalmi önkénynek alávetett társadalomszervezés következményeként. Amit ma már a mesterséges intelligencia eszköztárát, sőt az agy és számítógépek közvetlen összeköttetés technikáját használva (transzhumanizmus) terveznek még tovább fokozni (sokak szerint a zombi-lét irányába).”

S bizony igaza van, mert 100-150 éve még létezett minden magyar embernek egy megvalósult nemzeti identitása, amelyet leginkább a Szentkorona tagsága körében tudott megélni. Azután ezt fokozatosan elveszítette, s mára már legtöbb magyarnak fogalma sincs arról, hogy ez mit is jelentett őseinknek. A nagy változás Trianon traumájával kezdődött, amely komoly nemzetgyilkossági kísérlet volt, majd folytatódott a II. világháború elvesztésével, amikor a Szentkorona országa helyett egy kommunista terrorral szembesült a magyarság. 1956 őszén még egyszer felmutatták az erős nemzeti identitást a magyar nép legjobbjai, de a véres megtorlások akasztásai és a kádári konszolidáció gerincpuhító rendszere a Szentkorona iránti nosztalgiát – mint nemzeti identitást – szinte teljesen felszámolta. Az újabb hitegetés 1989-ben következett be, s a naiv magyarság maradék nemzeti érzéseit kihasználva, végleg ránk telepedett a bankárkaszt. A pénzpórázra vett pártpolitika ideig-óráig visszatartotta az elidegenedés hullámait, de 2006 őszén ez is megtört, hiszen az élet minden területének piacosításával állandósul az emberekben a feszültség. Mivel állandó nyomás alatt vagyunk és a hírfogyasztás erősödése is megtapasztalható, üdítő időszak volt a Magyarok Szövetsége-Nemzetépítő Népmozgalom megjelenése, ám az sem tarthatott sokáig, mert megzavarta a pártos rendszer dualista gondolkodását. A magyarság ráadásul olyan lelkialkattal bír, ami az igazságtalanságot nagyon nehezen tudja feldolgozni. S a hírek nem a valós tényeket, hanem egy virtuális világot erőltetnek ránk, s így a figyelem szüntelen lekötése folyik. Mindezek miatt képtelenség a saját helyzetünk helyes értelmezése, ami azt is eredményezte, hogy a kb. 80%-ban magyar társadalom nagy része elidegenedett!  

Az elidegenedés valójában egy társadalomfilozófiai fogalom, amely az egyetemi szakdolgozatom témája volt, s amely egy jelenség, illetve folyamat, amelynek során emberek tudatában eltorzulnak a reális életviszonyaik. Vagyis az Őt körülvevő jelenségek, társadalmi viszonyok másmilyenként jelennek meg a tudatában, mint ahogy azok a maguk valóságában léteznek.

Miért olyan káros az elidegenedés a magyarság számára?

Ha valaha létezett össztársadalmi elidegenedés, akkor ma erőteljesen megközelítettük azt a kort, mert oly annyira általános lett, hogy már sokaknak fel sem tűnik. Mindezt elsősorban az intézményrendszer – ezen belül az iskola – szerepének alapvető változása, másodsorban az elhibázott családi minták miatt, s végül de leghatásosabban, a politikai közbeszéd számlájára írom!

A mai civilizáltnak mondott emberiség – főleg a városlakók – nagyobb része személyiségzavaros, boldogtalan, s unalmában irigykedik minden tehetségesebbre!

A modern kor gyermekei nem élik át az egészséges gyermekkor élményét, mert nem kapnak az életkoruknak megfelelő feladatokat, vagy a szülő nem ér rá vele elegendő minőségi időt eltölteni, mert azért gürizik, hogy mindene meg legyen a gyereknek, s ne cikizzék szegénysége miatt a társai az iskolában. Mindez olyan önbecsülési hiányt okoz – főleg a serdülő korban – hogy nem is bízhatunk abban, hogy a gyermek 100 százalékban egészséges lesz, sőt érdeklődik majd az ősei élete, áldozatvállalása iránt, amit pedig elsősorban miatta, vagyis a hálás utókor miatt tettek.

Miért nincs a fiataloknak önbecsülése, vagy ha van, akkor azt mi határozza meg leginkább?

Szerintem az alábbiak hatnak az önbecsülésre: Nevelési stílus, előítéletesség, szülők iskolázottsága-vitakultúrája, családi sorsesemények, döntési szabadság,

Ám az unatkozva felnövő generációktól nem várhatunk mást, mint amit ma tapasztalunk. Hiszen ismerjük a mondást: A tétlen kezeknek az ördög ad munkát! S ez a munka – ami valószínűleg élősködő kufárkodás, tőzsdei spekuláció, vagy sok fizetésért kevés teljesítmény lesz – biztosan ártalmassá válik magára az egyénre is, de a nemzeti közösség számára egyenesen katasztrófa. Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti!

Most azonban félthetjük a gyermekeinket a harmadik világháborútól is, hiszen itt van a nyakunkban, s a gyermekeinket nem tanítottuk meg a túláradó szeretetünk okán arra, hogy az életnek vannak komoly nehézségei is, ám azon is úrrá kell lennünk, s azt is le kell tudniuk majd küzdeni. „A fogyasztói társadalom sikerének tekinthető, hogy világszerte felnőtt egy olyan generáció, melynek jó részét nem lehet feladatokkal terhelni! Neki minden unalmas, semmihez nincs kitartása! Örökké elégedetlen„

A szülői nevelésen és mintaadáson kívül ott van az iskola, amely egy alapvetően nemzetstratégiai ágazat. Ám az iskola – ismereteim szerint épp a Ratio Educatio (vagyis Mária Terézia uralkodása) óta – kifejezetten jó alattvalókat, engedelmes állampolgárokat akar nevelni, akik nem politizálnak, csak fogyasztanak és termelnek. (A profitot pedig besöpri a bécsi udvar, majd a bankárkaszt) Maga a politika is egy lejáratódott idegen szó, ami persze a közügyekkel való foglalkozást rejti, s így aki nem akar politizálni, az a közügyeket ráhagyja arra a pártos társaságra akik közel 500, de kézzelfoghatóan 80 éve elárulják, s labancként kiszolgáltatják a közembereket úgy, hogy azt legtöbbször maguk a kiszolgáltatottak sem veszik észre. Ez a társadalmi-nemzeti elidegenedés legbiztosabb jele.

Az iskolát napjainkban meghatározó Nemzeti Alaptantervek nem fogalmaztak meg sem szkíta erkölcsi alapokat mint nevelési célt, sem értékrendet amely kapaszkodó lehetne a tanár és a diák számára egyaránt! Az elmúlt évszázad végére kialakult az értékteremtést megvető, de a bőséges fogyasztáshoz szoktatott, s annak elvesztéséért rettegő, de mesterségesen tudatlanságban tartott – viszont divatosan felsőiskolát végzett – tömegember. S ez lett a divat, már a múlt század hatvanas éveitől kezdve, mert azokkal nem volt baja a sem a kommunista diktatúrának, sem pénzpórázra vett globalista hatalomnak, akik úgy szolgálják ki a bankárkaszti érdekcsoportokat, hogy legtöbbször nincs elképzelésük sem arról, amit tesznek. Egyszerűen működik náluk a fogyasztói lét automatizmusa.

Mivel kitartást és szorgalmat igénylő munkát sem az iskolában, sem az életben nem végzett a mai átlagpolgár, így elhiszi azt, amit a dezinformációs csatornákon töltenek bele a fejébe. Ezzel a hibás tudással – amit főleg a gondolkodási, elemzési képesség hiánya okoz –, csak is műveletlen és elégedetlen, sőt sérült lehet a személyiség.

Ám egy sérült személyiség nem képes alkotni, nem kreatív, hanem lustácska, nem is tud magának parancsolni, sőt minél kisebb az IQ annál hatalomvágyóbb és erőszakosabb! Ha nem lustácska, akkor viszont átesik a ló túlsó oldalára és harácsol, kizsákmányol, kihasználja a másik ember nehézségeit, tájékozatlanságát, naivitását.

Ezek képtelenek más véleményét elfogadni, illetve nem képes érvelni a saját igaza mellett sem. Ha mégis megpróbálja, akkor veszít, így a kudarcok miatt elidegenedik, megkeseredik, s legtöbbször a könnyű drogokba, vagy az alkoholba menekül. Pedig a családi minta mellett éppen az iskola tudná segíteni a diákok tehetségéhez méltó társadalmi hely elfoglalását. Mert a számára nem kényelmetlen, hanem éppen az őt kiteljesítő munka örömének, valamint az ősei által kitaposott út egyszerű megtalálását kifejezetten az iskola tudná biztosítani. Ez utóbbit gondolom én a nemzeti identitásnak, a „magyarnak lenni büszke gyönyörűség” érzésének és a tiszta forrású népi műveltségnek! Sajnos az állam már régen nem az eredeti célt, vagyis az államalkotók érdek-képviseletét, a közjót és az igazságos-méltányos társadalmi együttélést szolgálja, így az iskola is követte az állam elfajzását. Vagyis az iskola is az elitképzést gondolja feladatának.

Pedig milyen „vitézlő oskola” volt egykor a végvárak közössége, s ezért arra kell gondolnom, hogy csak a nagy veszedelmek idején jönnek elő az igazi tanítók, azok a tanáregyéniségek, akiket úgy szerettek a diákjaik, hogy az életük árán is képesek voltak megvédeni. Ma azonban egy beteges személyiségű kislány ordítozik a tanárok tüntetésén olyan obszcén szavakat, amelyek az USA legsötétebb reppereinek a stílusából valók. Mi lesz így a tanárokkal, akik nem azért tüntetnek, mert a diákjaiknak kénytelenek hamis történelmet, elképesztően primitív irodalmakat is tanítani, hanem a „lóvé” miatt, vagyis csak a tanári alulfizetettség okán?

Nekem még voltak bátor, szókimondó, s az igazságot is feltáró tanáraim. Volt olyan történelem tanárom, aki a hatvanas években – amikor még akasztottak Kádárék – elmondta, hogy két álláspont van 56 kapcsán, s Ő ránk bízza a választást. Majd elmondta korrektül a két álláspontot – pedig nem is volt benne az akkori tananyagban –, s arra kért minden diákot, hogy ne mondják el, hogy melyiket gondolják helyesnek, mert abból bajuk lehet. Amikor otthon elmondtam ezt, Édesapám megjegyezte: csak egy buta kölyök kell, aki elmondja otthon a párttitkár, vagy csak elkötelezett párttag apjának mindezt, s a tanár holnaptól eltűnik!

De hol vannak ma ezek a tanáregyéniségek?

Hiszen még az orosz nyelvet tanító tanárom is bátrabb volt mint a mai tanári gárda csahosai, akik persze követelik a tanár-tekintély visszaállítását is, miközben a liberális maszlaggal etetik a gyerekeinket. Mert ha Ormos tanár úr el merte mondani, hogy azért tanulunk gyerekeim orosz nyelvet, mert megjelent a Népszabi főoldalán, hogy „Megkapták az öröklakásokat a hazánkban ideiglenesen állomásozó Szovjet Hadsereg tisztjei.” S azután hozzá tette: A Népszabadság a párt lapja, tehát igazat ír. Így bizony állandónak is csúfolhatjuk a szovjet haderőt, mert a tisztek nem véletlenül kaptak öröklakásokat! Azt, hogy ehhez mekkora bátorság kellett akkor, csak azok tudhatják, akik éltek akkor és ismerték a hatalom módszereit.

Hogyan lehetne ezeket az elpuhult mai fiatalokat megmenteni a depressziótól és az elidegenedéstől? Talán a család és az iskola együttműködését kell szorgalmazni? Vagy az állam vezetőit kell ráébreszteni arra, hogy az SZDSZ nem véletlenül kezdte szétrombolni azt a keveset, ami még megmaradt a kommunista rendszerben is Klebelsberg oktatáspolitikájából. A gróf ugyanis felismerte azt, amit a mai politikai vezetésünk egy sajátos elitképzés keretében akar csak megvalósítani, igen szűk, bennfentes kör részére csupán. Klebelsberg szerint a Trianonban megcsonkított hazánknak csak a kultúra, a tudás, a szellem erejének segítségével lesznek kitörési esélyei a válságból. Így a kulturális szakigazgatás lett a politikai struktúra egyik kulcságazata. A fojtogató gazdasági nehézségek leküzdése után az állam megteremtette a pénzügyi alapot az oktatás és a tudomány új intézményei számára. Ma ez csak nagyon szűk körben érvényesül, így a két terv hatása, össze se hasonlítható!

Lehetnek-e büszkék a fiatalok ma valamire? Ha igen, akkor miért nem a nemzetük múltjában keresik a követendő mintákat?

Jó lenne helyreállítani a tanári tekintélyt, de nem a hivatástudattal rendelkező tanár a sikeres tanár ma, hanem az erőből politizálókat elfogadó, behódoló személy.

Vagyis az egyfajta megalkuvást felmutató tanárok érvényesülnek, vagyis az ún. stréberek. Korunkban a társadalmi lénnyé válás, azaz a szocializáció tényezői még véletlenül sem egymást erősítik, hanem a pénzpóráz iránya határoz meg mindent. A közhangulat egyre lehangolóbb, életerőnk kezd elapadni, s már szinte sehol nincs, megbízható eligazodást jelentő fix pont, mert nyugaton a liberalizmus gázolta le azokat, keleten pedig a tekintélyelv. Ezt hívja a magyar közjogi gondolkodás hamis nép- és királyszuverenitásnak. A nyugati liberalizmus beadagolta a szavazópolgárok fejébe, hogy a népszuverenitás azt jelenti, hogy minden hatalom a népé! Pedig soha nem volt a népé a hatalom, legfeljebb felhasználták a nép változtatni akaró energiáját és vérét. S amikor létrejött a változás, akkor beleültek a készbe a szabadkőműves pénz-lobbisták. A keleti tekintélyelv, pedig a királyszuverenitást modernizálta, s a régi abszolutista uralom helyett, most egy elfajzott népuralmi játékot, az ún. demokráciát tolják előre. Nekünk magyaroknak azonban van egy speciális szuverenitás elméletünk, ami a Szent Koronához kötődik. Hiszen őseink pontosan tudták, hogy ember kezébe nem helyezhető a főhatalom, vagyis a szuverenitás. Így egy olyan személy kezébe adták a főhatalmat, aki nem zsarolható, nem szervezhető be pártba, vagy szabadkőművesnek. S ez a személy a Szent korona, aki egyúttal a nemesen gondolkodó Nemzet összefoglalója, jelképe és a főhatalom alkotmányos birtokosa. Ez egy elvonatkoztatás, amit sajnos egyre kevesebben értenek, pedig szerintem ennek megértése és a gyakorlatba való visszahelyezése lenne az egyetlen megoldás a Nemzetünk, de az egész emberiség számára is! Annak a kis hazai rétegnek akik nemzetben gondolkodnak még, a versengés társadalmából a szinergia, vagyis az együttműködés társadalmába kell átvezetni a magyarságot! Ez jelentheti az egyedüli kivezető utat az elidegenedésből. Sőt a városi tömegember számára is ez hozhat emelkedést, s nem a gyógyszeripar! Az elidegenedésből – amiből persze sokszor válik betegséggé, depresszióvá – csak a nemzeti önszerveződés szolidaritása vezethet ki bennünket, de nem a teljesítménykényszer, hanem a jövőbe vetett hit és bizalom! Nekünk tehát nincs szükségünk ezekre szuverenitást mímelő a színházi előadásokra, mert a speciálisan magyar állameszme a korona-szuverenitás megoldja ezeket a problémákat, hisz 1848 óta a nemzet tagjai közé lett emelve a jobbágy, a polgár és az idegen nyelven beszélő nemzetiségi, vagyis minden hungarus. Ám ezt sem akarja megérteni a hazai labancság, mert számukra annyira fontos a jogállamiság, hogy egy Fleck Zoltán nevű egyetemi tanár nyíltan meg is hirdette, hogy „egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről”. Még szerencse, hogy a legalja balliberálisok, nem tudnak próbálkozni a nem létező jogállamiság tiszta érvényesítésével! Mi azonban nem akarunk jogállamot, mert József Attila táltos-költőnk világosan leírta a Gyönyörűt láttam c. versében a jogállam legfőbb lényegét: „a jogállamban pénz a fegyver”! Nekünk nagyon is jó lesz az az ősi alkotmányos elvek rendszere, amit történeti alkotmánynak hívunk. Ám ahhoz, hogy ez tudatilag is megjelenjen a magukat még nemzetinek gondoló személyeknél, ahhoz sok idő és komoly tudati emelkedés szükséges. Dolgozzunk tehát ezen a lehetőségen!

Szocializáció és elidegenedés II.

A kádári nosztalgia szocializációja bukkant elő egy beszélgetésen amit a Hungária Televízió is rögzített, s ahol Várkonyi Zoltán és Abonyi Zsolt voltak beszélgetőtársak. Mindketten olyan család gyermekei, ahol nem a gyermekkori kommunista propaganda győzte meg őket arról, hogy jobb volt a kádári konszolidáció alatt élni mint most, hanem a rablókapitalizmus és a mindenkori kormányok behódolása a pénzhatalmi nyomásnak. Sajnos sok kérdésben igazuk volt és nekem inkább csak arra korlátozódott a szerepem, hogy egyrészt a Magyarok Szövetsége-Nemzetépítő Népmozgalom AJET (Alkotmányos Jogfolytonosságot Előkészítő Tagozat) jogkönyvéből idézzek olyan szociálisan érzékeny szakaszokat, amelyek nem a lumpen életvitelt, viszont az emberi méltóságot és az alkotó, építő embereket támogatják. Ezt a mostanában megjelent munkát – melynek címe: TRADÍCIÓ és INNOVÁCIÓ – s amelyet az akkori politikai osztály szinte valamennyi tagjának, valamilyen formában már 2009-ben eljuttattunk.

A szocializáció kifejezés a közhasználatban és szűkebb értelemben is azt jelenti, hogy milyen az egyén beilleszkedése a társadalomba. Tehát egy interakciós folyamat, amelynek révén a személy viselkedése azért változik, hogy megfeleljen a csoport tagjai által vele szemben támasztott elvárásoknak, a csoport által megélt műveltség átvétele, megtanulása ez. Ám ez mégis egy hosszú, sőt inkább végtelen folyamat, ami egészen a halál bekövetkezéséért tart, vagyis élethosszig tanulunk és mintakövető módon élünk!

Ennek kebelén megtanuljuk a viselkedési mintákat, normákat, értékeket, képességeket. Akkor jó a szocializáció, ha sikerül értékeket, ismereteket elsajátítani úgy, hogy a társadalmi beilleszkedés tökéletes legyen! (Hewstone és Stroebe, 2007). Beszélgető társaim beilleszkedése a szocialistának nevezett államkapitalista társadalomba minden ellenkező szülői minta ellenére jónak minősíthető. Ám a piacgazdaságnak keresztelt rendszer embertelensége depressziót, majd elidegenedést váltott ki nagyon sok emberből, ám ezek a szülői minta ellenére ritkán alakulnak ki, vagy ha igen akkor annak komoly háttere lehetséges!

Stratégia- közjogi szabadságharc célja, módja, lépései

Önmagunk meghatározása: Mi a nemzet fogalma? Mit jelent a nemzeti öntudat? Mi a nemzetállam, a nemzetállamiság meghatározása- miért üldözi ezt a háttérhatalom, minek állunk az útjában? A téveszmék, a negatív fogalom, az összemosások megszüntetése a nácikkal, fasisztákkal, rasszistákkal,- de nem védekezésként! Az AHNSZ önmeghatározása röviden, érthetően: mit akarunk elérni és hogyan?

A liberalizmus ártó ideológiájának és hazugságainak a leleplezése- a téveszmék megszüntetése, feloldása

A lépések sorrendje, a kivitelezés módja, lehetőségei

Feladatok meghatározása és vállalása: szervezés és kommunikáció- mit mondunk az embereknek, és hogyan juttatjuk el hozzájuk? – Kapcsolati rendszer kiépítése, hasonló csoportok felkutatása, helyi csoportok létrehozása, ezekhez az információk eljuttatása

Cél megfogalmazása: a nemzettudat újra felépítése, az alkotmányos jogrend helyreállítása! – az alapvetésekből röviden megfogalmazva- önrendelkezés, létbiztonság, jogbiztonság, alkotmányos rend= hatalom megosztása, alkotmányos alaptörvény, függetlenség, semlegesség, nemzetérdek, magyar érdek legyen minden téren az első.

Szervezési feladatok: hálózat létrehozása- helyi gyűlések szervezése, email és TG FB csoportokon belül, a szervezők egy megadott emailcímen jelentkezzenek, hogy tudjuk, ki hol van és el tudjuk juttatni a felhívásokat, információkat nekik

Médiaküszöb átlépése: demók, beadványok- provokációk, feltűnést keltő dolgok forgalmas helyeken

Népgyűlések helyben és szerveződés: szórólapok nyomtatása, postaládákba betenni, kiragasztani, kocsmákba betenni: a gyűlés témája ideje helye kell rá, aki szervezi, legyen elérhető emailben, és tudjuk, hol lakik! – Folyamatos rendszeresen mindig ugyanott és ugyanakkor utcai jelenlét kis táblákkal, szórólapokkal, az elérhetőségeket mindig el kell kérni az érdeklődést mutató emberektől. Gyűlés behirdetése: hol, mikor és felismerés miatt kitűzők használata

Közösségi piacok, termelői piacok, közvetlen eladás szervezése a kistermelőktől, gazdáktól kiindulva

„Fogadj be egy magyart” mozgalom: lakhatást és munkát biztosítani egymásnak, aki tud fogadjon be családot, adja ki az üres házát, lakását, magyar adjon munkát magyarnak

Jogi segítség megszervezése a kényszeroltások, a vakcina károsultak kártérítési perei, a kilakoltatások, az elbocsájtások, a szociális ellátások elvétele miatt: sablon beadványok ingyenesen, jogi tanácsadás ingyenesen

Demók: forgalmas helyeken állandó jelenlét napi 2-3 órában, ezt bejelentés nélkül is lehet, táblákkal, szórólapokkal. Helyben adott helyszíneken folyamatos demók: pl Sándor Palota, AB, USA nagykövetség, Parlament napi 2-3 óra, felváltva, hangosítással, hogy hallják, mellé beadványok, aláírásgyűjtés, szórólapozás. „Népi szónokok” felkérése: úgy behirdetni ezeket, hogy aki jön, elmondhatja a véleményét a kormánynak, a kormányfőnek, vagy a bíróknak, a képviselőknek. Fizessen a kormány a szankciók miatt, fizessen az EU a szankciók miatt, a migránsok és menekültek támogatását is az EU fizesse ki, a kormány a magyarokat segítse: számlák beküldése

Nyomásgyakorlás a kormányra: egyes rendeletek elleni fellépés, ami mindenkit érint, pl szociális helyzetet, munkavállalást, energiaár támogatást/ vállalkozók, gazdák, önkormányzatok támogatásának az elvétele! / Minden beadvány végén követelni a hatalom megosztást ugyanazzal a szöveggel. Alaptörvényt hol és mire kell átírni, hogy alkotmányos legyen és ezt beadni a kormánynak, mint felszólítást, figyelmeztetve őket minden esetben a saját Preambulumukra és a Történet Alkotmány létére.

Parlamenti és EU parlamenti képviselők felé követelések-felszólítások levélben, ezek szervezett, tömeges beküldése-átadása

Polgármesterek felé felszólítások, levelek beadása személyesen is országosan, tömegesen

Igazságok kimondása és terjesztése mindenfelé: Mindenhol az össz-érdekekért kiállni! képviselőknek, polgármestereknek, rendőröknek, szakszervezeteknek, stb: A jobb és baloldal nemléte, a megosztásunk módja és oka, a szembeállítás és ellenségképek megszüntetése, mi a nemzet, a magyarság valódi érdeke, a diktatúra léte, a kormány hazugságai, az EU szerepe, a Nato megszállásunk és a kilépés , a szankciók oka és szerepe, a demokrácia hazugsága, a pártrendszer mit szolgál és miért kell megszüntetni. Össz érdekek: önrendelkezés, önellátás, létbiztonság, szociális biztonság, lakhatás, munkavállalás, jogbiztonság és közbiztonság

Kerekasztalok szervezése: egyrészt amikről felvétel készül, másrészt a szerveződő csoportok vezetőivel a stratégiai egyeztetések és együttműködés miatt

Alkotmányjogi konferencia sorozat és utána „kerekasztalok” ami már munkamegbeszélés a helyreállítást akarókkal és ide bevonni az ezzel egyetértő képviselőket, polgármestereket, kormányközeli személyeket, kormánytagokat: „Nemzeti kerekasztal”, vagy „Nemzetstratégiai kerekasztal”

’Civil Parlament’: az országos helyi szerveződés mentén felállítani a Parlamenten kívüliekből az alsó és felsőházat, és felkérni a kormányzásra alkalmas személyeket, akik aztán a nemzet nevében és képviseletében tárgyalnak a kormánnyal. Ehhez már minden változást akaró csoportot el kell érni, akik nem szabadkőműves kötődésűek

2011 ig elért eredmény:

Az országgyűlés nem nemzetgyűlés, az országgyűlés csak törvényt hozhat, nem „alkotmányozhat” – ezért lett „Alaptörvényünk”.

A „Hitvallásba” / preambulum/ belekerült a zsarnokság alkotmányának a megtagadása.

A feladat ennek a folytatása:

 Kimondani, elismertetni, hogy az Alaptörvény nem egy új, írott Alkotmány, Kimondani a 49/ XX as semmisségét, ezáltal az Alaptörvény semmisségét az ellentmondása miatt, alkotmányos Alaptörvényt készíteni széles körű társadalmi egyeztetéssel, amit nevezhetünk Alkotmány Helyreállító Nemzetgyűlésnek.

Közjogi szabadságharc lépései:

A téveszmék eloszlatása- az ugyanazt akaró csoportok, mozgalmak bevonása, egyeztetések, megkeresések

Tömegtájékoztatás- a médiák elérése, médiaküszöb átlépése

Levelekkel kiszűrni a képviselők, polgármesterek, szervezetek, Parlamenten kívüli új és régebbi pártok közül azokat akik változást akarnak

Beadványok a kormánynak az alkotmányos rend helyreállítására, az aktuális rendeletek elleni fellépés beadványokkal, tömeges beadások szervezésével

Demók, utcai jelenlét megszervezése kicsiben de folyamatos jelenléttel országos szinten, közös megmozdulásokkal Budapesten

Alkotmányjogi konferencia és kerekasztal szervezése egyre több ismert személy bevonásával

Egy „Nemzetstratégiai kerekasztal” – ig eljutni, ahova már a kormány is bevonható, és tárgyalni velük

¹ Árpád következetesen a régi közjogászok gyakorlata alapján kisbetűvel és egybe írja a szentkoronát. Én viszont nagybetűvel és ha a tárgyról van szó külön (Szent Korona), ha azonban az állameszméről írok, akkor egybe írom a Szentkoronát. Ez azonban ne zavarjon meg senkit, ahogy a történelmi és történeti alkotmányosság sem, mert mindketten ugyanazt gondolunk és értünk az leírásuk különbözősége ellenére.

A szerző közjogász

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Az Országház épülete 2021. december 14-én / MTI/Szigetváry Zsolt