A magyar adósság állomány meg egyáltalán a személyes és közösségi gazdasági boldogulás és annak esetleges kezelése hosszú távon döntően:

1.                      mentális problémákon múlik – azt követően

2.                      tárgyi ismereteken – és csak mindezek után és sokkal kevésbé, illetőleg csak ezen önmagunk belső állapotából következő nehézségek után következnek

3.                      a nemzetközi és belföldi hagyományos gazdasági termelési tényezők (bányakincsek, kereskedelmi útvonalak, előző nemzedékektől örökölt gazdasági pozíciók, pénztőke állomány stb).

Tehát lényegében – de nem kizárólagosan – a proletárosító diktatúra örökségéből kellene kilépnünk – mentálisan, ismeretekben elsősorban (hajdani proletárosítottaknak és hajdani proletárosítóknak egyaránt)

Meg kell fogalmazni a „jövőképet” vagy helyesebben az énképet, ki kell mondani, egyeztetni kell a világszemléletünket – különben nincsen kapaszkodó sem érzelmileg sem logikailag, és ezekből következően a boldogulásunkat lehetővé tevő cselekvésben, sem ami nem kizárólag filozófiai, irodalmi, vallási, történelmi kérdések megtárgyalása iránti hajlandóságot jelent, hanem elsősorban -, életünk szabályozásának konkrét kérdéseit. Miből induljunk ki? Milyen rendszert kell megfogalmazni?…

Új rendszert kell kitalálni vagy az új szervezési eszközök használatában kell eligazodni, nagyon is tartós szempontokat alapul véve? Ragadjunk ki egy pontot, és fogjunk hozzá.

I.

A jövedelem-forrás portfólió

Meg kell fogalmazni szuverén élő személy (és az élő személyek élő közössége) elvi jövedelem portfólióját, amivel leírható mindenki helyzete (más-más arányban, másként merítve), és innentől kezdődhet a társadalmi építkezés, a társadalom-politikai eszköztár felmérése, valamely megoldások mérlegelése -> ezért érvelek konkrét példaként az alkotmányosság elvi rendszerét hangoztatva

Ez nem valami csodásan új felfedezés, hanem a XX. századi gondolkodás eredményeinek (rendszerelmélet, szabályozáselmélet stb) alkalmazása a magyarság, az ország, a régió érdekében ~ hiszen az irántunk közömbös nagyvilág az autógyártásban nagyobb figyelemmel alkalmazza ezeket a fogalmi eszközöket, eljárásokat, de ha a magyar társadalom-politika továbbra is elzárkózik, akkor strukturálisan rögzült önvesztő szerepéből nem tud kilépni.

II.

A pénzeszköz és pénzhasználati portfólió

Pénz és pénzrendszer fedezet, ezzel együtt a pénzkibocsátás és pénzkezelés lehetőségek portfólió megfogalmazása, áttekintése nélkül érdemi társadalompolitikai törekvés lehetetlen (fel kell tárni a pénzfedezet, pénzkibocsátás, pénzkezelés lehetőségeinek elvi tárházát) -> ezért érvelek, sokan ezt nálam jobban tudják, de nem indult el egy lelkes, tenni kész, érdeklődő mozgalom pld az úgymond nemzeti érdeklődésű körökben.

A jövedelem-forrás portfólió különösen fontos elemei a személy öntevékenységéhez, vállalásaihoz, felelősségvállalásához és életképes szabadság-szeretetéhez kötődő illetve öntevékenységének eredményét jelentő tételek.

A pénz elszámolási eszköz az emberek között. A pénz-használati kultúra fontos jellemzője, hogy milyen típusú emberi tevékenységek, kapcsolatok elszámolására alkalmas.

A pénzrendszer nem öröktől fogva adott szabványok szerinti, kőtáblákra írott parancsolat – hanem igen változatos eszközrendszer, amely nem választható el a használójának személyétől, erkölcsiségétől, céljaitól és képességeitől.

A szerződéses szabadság egyik eszköze a szerződéskötés.

A szerződés egy szabványos modulja a pénzhasználati megállapodás.

E pénz-modul szabad megfogalmazása a pénzkibocsátás alanyi jogát jelenti.

Kamatos vámot, sarcot, adót kivetni a szabad szerződések pénz-moduljára -> nem más, mint a szerződéses szabadság elleni vétek (a rablás, pontosabban a pénzhamisítás egy otromba formája) – mintha adót kellene fizetni a szerződésben használt a-betűk száma után.

Liska Tibor és sokan mások hirdették, hogy ma a pénzhamisítás állami monopólium.

Ha rám, az én mint magánszemély szerződéses szabadságára hivatkozva, az én nevemben írnak alá általam nem is ismert „állami szerződéseket”, amelyek tartalma előttem titkos, de amelyekből következően nekem kell fizetnem, akkor ez egy igen furcsa, a szerződéses akaratnak való megfelelési elvet (a pénzhamisítás technikájával) hamisító állami monopólium.

A pénzhamisító vagy pénzhamisításban cinkos állam más fajta állam, mint a személyek szuverenitását, felelős szerződéses szabadságát a pénzkibocsátás (szelídebben fogalmazva a meg nem hamisított pénzhasználat ) alanyi alapjogig védelmező állam.

Nincs más lehetőség, mint a pénzhasználat elemeit megvizsgálni, ha nem akarunk deviza alapú átvertekként vergődni és tehetetlenülni továbbra is.

III.

A diktatúra bilincsét a lelkünkben hordjuk

A lelkünkben kell a legkeményebb küzdelmet folytatnunk a diktatúra ellen, ami nagy ráfordításokat igényel tőlünk,

– ha „utol akarjuk érni” a kívülről generált helyzet kínálta lehetőségeket,

– de ha csak a diktatúrából örökölt reflexekkel akarunk boldogulni az életben, ha megelégszünk a diktatúrából örökölt készségekkel ~ és úgy keressük a hatalmat, gazdagságot, próbálunk menekülni a gondoktól, próbáljuk elviselni a nehézségeket, próbáljuk értelmezni a külvilágot és azzal szembeszegülni vagy éppen ahhoz igazodni ~ akkor csak Pinocchió játékvárosába juthatunk, ahol már jócskán ki is nőttek füleink, patánk és szürkül is már a szamárbőrünk.

Egy külsőleg kiváltott rendszerváltás folyamatában ezekről a kérdésekről nagy ráfordításokkal kellene töprengenie a társadalomnak, hogy UTOLÉRJE HELYZETÉT, felnőjön a kihívásokhoz, hogy élni tudjon a kiúttal.

Az állami, önkormányzati, vállalati és magánadósságok hegye a felkészületlenség, felelőtlenség, a sodródás számszerű megmutatkozása.

A proletárdiktatúrából, annak utóhullámzásából való kilépéshez intézményesen kell szembenézni a jövedelem-forrás portfólió kérdésével (körülményesebben a lehetséges személyes jövedelem, azaz flow forrásának stock-portfóliójával azaz a jövedelem forrásfélék rendszerezésével és azt követően azok társadalompolitikai menedzselésével).

TARTALOMJEGYZÉK

A)     LAKOSSÁGI JÖVEDELEM-FORRÁS ÉS KÖLTSÉGEK PORTFÓLIÓ PROGRAMOT kell fogalmazni 3

B) Különböző megközelítések: 4

C) Őssejt-szerű alkotmányossági meggyőződésből, élet-szemléletből születő alapelvek. 4

D) A keresztény egyház szerepe az alkotmányosságban. 4

F) Mi az alkotmány?. 5

G) Jelölő – jel – jelzett. 5

H) Alany és eszköz megkülönböztetése (ember és alkotmány viszonya). 5

I) A személy fogalma. 5

J) A kiterjedés nélküli pont, rész és egész viszonya – a személy fogalmához. 6

K) A személyi lét normája, a személyi lét kiteljesedése mint cél megvalósulása. 7

L) A magyar alkotmányos hagyomány. 7

M) Alkotmányossági önreflexiónk. 7

N) A 2011 évi alaptörvény értelmezése. 7

O) Képes-e a nemzet tetszhalott állapotából ébredezve az alkotmányosság helyreállító folyamatba bekapcsolódni 8

P) A létfeltételek alkotmányossági portfólió szolidaritása. 8

Q) Fontos előrelépés gondolkodásunkban a magáncsőd fogalmának aktuális felmerülése. 9

R) Öncsőd – a „személyes jövedelemforrás stock” kezelési intézményeként. 9

S) Az aszimmetrikus autonómia szabadsága. 11

T) Van mit újragombolni a mellényen?. 12

A-tól Z-ig

A)              LAKOSSÁGI JÖVEDELEM-FORRÁS ÉS KÖLTSÉGEK PORTFÓLIÓ PROGRAMOT kell fogalmazni

(fűnyíró elvű takarékoskodás vagy éppen fellendülés-úthengerek helyett) – okulva a deviza alapúnak mondott hitelek válságából (amelynek logikus következménye lenne az öncsőd és magáncsőd törvény), és amellyel kellett volna kezdeni a rendszerváltást, amely nélkül a proletárdiktatúrából alkotmányosság felé vezető rendszerváltás az ország érdekében el sem kezdődött mind a mai napig (a megnyugtató alkotmányos állapotok előfeltételeként).

Jogállam hirdetése, hivatkozása a legfontosabb alapvető intézmények és viszonyok rendezése nélkül!? Ez önmagában kellene leleplező legyen. Amíg nem vesszük észre, nem értjük meg a mai állapotunk képtelenségét,  jogállamiságtól való  messzeségét „tömegesen”, addig semmi sem történt.

Megjegyzésként:

Az a proletár ma, aki jövedelem-forrás stock-ról nem is tud, nem is gondolkodik (bármilyen megnevezés alatt). A proletárdiktatúrából, annak utóhullámzásából való kiemelkedéshez intézményesen kell szembenézni a jövedelem-forrás portfólió kérdésével (körülményesebben a lehetséges személyes jövedelem azaz személyes flow forrásának személyes stock-portfóliójával azaz a jövedelem forrás félék rendszerezésével és azt követően azok társadalompolitikai menedzselésével).

A rendszerváltáskor nem került középpontba a kérdés, hogy mi az ember minősége a társadalomban, az állammal és a törvényekkel, intézményekkel szemben. A nincstelen, elbutított proletárlétből való kilépéshez pedig erre szükség lett volna, szükség van ma is. Ezt az emberkép bizonytalanságot tükrözi a devizahitelek ügye is mint valami keserű végjáték, ahol a bankhitel ügylet csak formai kellék, hivatkozási alap a markecoláshoz. Egyelőre a kormány számára az elsődleges partnernak a banki cégtáblával álcázott szerencsejátékos társaság tűnik, akik a lakosság elég széles rétegével szemben folytatott visszaélését elfogadtatva a kormányt az állampénzekkel zsarolja. Ezzel és a sok hasonló külső nyomással kell szembe állítani a proletárlétből való kikívánkozást, a félszázados szovjet megszállás vagyon-szerkezeti és abból eredő jövedelem-szerkezeti örökségével való szembenézést – jól érzékelteti a probléma jellegét a Jelenczki-féle Háború a nemzet ellen c. film (a mai helyzetünkbe több mint egy évszázados uzsoratörténeti előzmény is belejátszik, talán annak i s köszönhető a mai fásultságunk).

Nem lehet kitérni a kihívás elől. A polgári fejlődési, iparosodási korszakban a tengerparti országok voltak az iramot diktálók, mi csak követők. Tehát őnáluk kristályosodtak ki a gazdasági eszközök is. Azokat nekünk telepíteni kell. De ahogyan a villamosítást sem úgy vittük végbe, hogy békacombokat kezdtünk ugráltatni minden villamosítandó faluba bevezető út mellett egy dróton, úgy például az üzletnek álcázott erőszakos szerencsejáték (vagy csak egyszerűen a sarcügyletek) és a tényleges üzleti szerződés közti különbséget is észre kell vegyük, át kell gondoljuk, és ésszerűen érvényre kell juttatni.

Az alkotmányosság felől közelítve a rendszerváltás máig elvarratlan problémájához folytatom.

B) Különböző megközelítések:

1.       Nyugat Európa történelmének jellegzetessége a római birodalom rabszolgaságából, romjaiból építkező szabadság-gyarapodások-útja

2.       ettől eltérő a magyar szabadságeszmény, amelynek kiindulópontja a szabadság teljességének ideája,

mint két különböző történelmi út és sajátosság, amik nem csereszabatosak (egyik sem nézheti le a másikat, egyik sem lehet elesettebb), de amik együttműködhetnek ~ és a történelmi úttól függetlenül vagy éppen attól befolyásoltan, de mindkettő a megváltott embereszményt vallja,

amaz „reálisabb”, ami nincs azt nem hiányolja, főleg nem a teljességet

emez mélyebbre ható megfogalmazásokra sőt az őssejti képességeket idézően újra formálásra képes (mert nem a részletekből indul ki, hanem az alapelvek szerint képes új és új körülmények közt újra és újra felépítkezni).

Furcsa, törékeny helyzet adódhat, ha amaz kevélyen akarja a maga által megszabott útra kényszeríteni emezt, és ráadásul hogy szolgaságból emelhesse fel, előbb lelkéig ható szolgaságba dönteni törekszik (amaz emezt).

C) Őssejt-szerű alkotmányossági meggyőződésből, élet-szemléletből születő alapelvek

Az alany a szuverén személy (és élő pld nemzeti közössége), akit Krisztus megváltott (és nem a jogi személy kft vagy állam),

eszköz viszont a jogi személy és sok minden más szervezeti megoldás, amelyet az alany törekvéséhez kell felelős szabadsággal felhasználni

D) A keresztény egyház szerepe az alkotmányosságban

Történetileg a személy fogalma kötődik a megváltás fordulatához

a kiszolgáltatott, az evolúciótól, a fizikai kényszerektől, a világi hatalom lelki elvárásaitól mentes ember lépett színre a megváltással

az egyházat tehát nem el kell választani az államtól, hanem az egyháznak kell nevelnie azon szuverén személyeket, akik alkotmányos állam alkotó közösséget képesek majdan alkotni (és ez egy mértékig meghatározza az egyház intézményeivel és az egyházzal mint „pásztorral” szembeni „elvárásokat” is)

F) Mi az alkotmány?

1.       Csak a hatalom önkorlátozása az alkotmány („jogkövetőként” alkotmánynak kell elismerni az alaptörvényi diktátumot –>  ezt erőltetik 22 éve mint evidenciát egyetemi tankönyvektől kezdve minden téren hivatalosan) vagy

2.       az alkotmány a nemzet „államalkotó” akarata, elvárása önirányítási eszközével, az állammal szemben (amit a jognak követnie, tisztelnie kell)

tehát az alkotmány a jog része vagy a jogon felül áll, és a jognak kell tisztelnie az alkotmányt?

Egy tekintélyes, hatalom közeli testületi szavazási eredménye az alkotmányként kezelendő okmány, alaptörvény? — vagy — nemzedékek hosszú során túlnyúlóan megfogalmazódott, átélt, megküzdött értékrend, általános elvárás az alkotmány -> a hatalom gyakorlói felé!

G) Jelölő – jel – jelzett

jelölő	jel	jelzett
alkotó	eszköz	alkotás
szabályozó	szabály	szabályozott
alany	eszköz	tárgy
mi	intézmények	a társadalom
mi	a pénz	a gazdaság

H) Alany és eszköz megkülönböztetése (ember és alkotmány viszonya)

Alany az élő ember és annak élő közössége – felelősséggel tartozván az eszközhasználatért

eszköz az állam apparátus és működése,

a törvényalkotás,

a törvényt tekintetbe vevő irányítás

a törvényes keretek figyelembevételének bírói szankcionálása

az intézményrendszer

ha az alkotmány a nemzet, a társadalmi közösség „akarata”, megnyilvánulása, létformája, akkor nem sorolható az eszközök közé, hanem az eszközök, az eszközhasználat alkotmányossága vizsgálható, az alkotmány egy közösségi norma, elvárás, az alany megnyilvánulása az eszközhasználatban

a magyar alkotmány a szuverén személyekből álló közösség államalkotó normája, elvárása, megnyilvánulása – a hagyomány szerint – és sokunk lelki igénye szerint ↔ vajon lehet ez ellen érvelni a legmodernebb fogalmak alapján?

I) A személy fogalma

A személy fogalmának gyökere a krisztusi megváltás[1]

– a lelkiismeretet felülíró világi mechanikus kényszerektől való lelki megváltás az örök értékek felé orientálva – annak szellemében, hogy

az éjjel és nappal váltakozása és más fizikai

vagy akár biológiai,

illetve személytelen hatalmi kényszerek helyett

az ember helyzetét, minőségét az Istenével való közvetlen lelki kapcsolatra törekvés határozza meg.

A „személy fogalmának” első számon tartott filozófikus megfogalmazása Boethius (Kr után kb 500) végrendeletében olvasható:

egyedi, megismételhetetlen

szabad akarattal és értelemmel rendelkező lény

A természetes személy és jogi személy fogalma közti megkülönböztetés elmosása az USA polgárháború utáni korrupt bírói ítéletekben gyökerezik, amikor az élő természetes személy jogait ismerték el a monopóliumok számára, mint lelkiismereti és szólás szabadság, stb (pld olajvállalat, Coca-cola)[2]

de a józan ész és tiszta lelkiismeret számára nyilvánvaló, hogy

az alkotmányosság alanya az élő személy és annak élő közösségei

a jogi személy pedig eszköznek tekinthető, akár államról, akár kft-ről vagy egyesületről legyen szó (főleg a ma elterjedt pozitivista jogszemléletet tudomásul véve)[3]

J) A kiterjedés nélküli pont, rész és egész viszonya – a személy fogalmához

A kiterjedés nélküli pont és a személy fogalmának sajátságai az európai kultúrkörben

az európai gondolkodás, absztrakciós kultúra egyik sajátos terméke, jellemzője a kiterjedés nélküli pont fogalma

– mint a matematikai absztrakció szemléletes sarokpontja,

amely a matematikai nyelvezet valóságos problémák megoldására használhatóságában kulcskérdés

a kiterjedés nélküli pont a fizikai jellemzők nélküli, belső szerkezetében osztatlannak, egységesnek tekintett elemi alkotóelem

a görögök a fizikában hasonlóan használták az általuk tovább nem osztható atom fogalmát – atomi azaz elemi részecskének tekinthető az, aminek belső szerkezetét nem tudjuk vizsgálni, csak az egész létét tudjuk megállapítani a külső tulajdonságaival leírva (akár a fekete doboz modern fogalma)

a személy fogalma annyiban más ettől, hogy mint a vallási gondolkodás általában, nem ténymegállapításként értelmezhető (mint vizsgálódási korlát beismerése), hanem vívmányként, kinyilvánított normaként, programként (az egységes személyi lét megvalósítására törekvésként a maga hitével és esendőségével)

más oldalról közelítve a részek összessége nem adja ki az egészet

tehát a szervezett részek összessége mindig tartalmaz valami minőségileg újat, amely értelmet adhat a szerveződésnek – és itt a személy nem a részek összessége, hanem legalább az a plusz is egyben, amely csak mint a részek összességében nyilvánulhat meg.

a személy, az Úristen által megváltott személy nem választható el fizikai és biológiai lététől, de annak minőségileg új létszintjét jelenti, és mint ilyen az emberi társadalom vagy az alkotmányos kérdések modellezésekor jó közelítéssel kiterjedés nélküli eszmei pontnak tekinthető (ami nem vezethető le a fizikai és történelmi adottságokból, bár azok hatása a személyi létre vizsgálható)

a személy tehát nem mechanikus következménye sem fizikai sem biológiai sem társadalmi-gazdasági okoknak

tulajdonképpen a biológiai evolúció gondolata erős kontrasztként említhető meg, miszerint

testi, biológiai létünk sok tekintetben meghatározott a faji, biológiai eredetének sőt társadalmi helyzetének is a tényeiben

lelki, személyi létünk viszont definíció szerűen egyedi, ember számára megismételhetetlen[4], tehát bármiféle fizikai és biológiai determinációtól mentes – azaz a szabad akarattal rendelkezik, amit végső soron csak önnön lelki ismeretének lehet alárendelni

K) A személyi lét normája, a személyi lét kiteljesedése mint cél megvalósulása

-> a jellegéből adódóan az emberi cselekvés felől nézve is nyitott sorsot jelent a jövőben

az egyén értelmezése, létformái az utóbbi évszázadok egyik fontos kérdése, amit az emberiségnek a saját sorsában kell kiérlelnie

a tömegemberi vagy akaratnélküli zombi létezés elterjedése mint nagy veszedelem lebeg előttünk, lényegében évezredeket Krisztus óta és őelőtte tehet értelmetlenné[5]

a szabad akaratú személyi lét megvalósulása, kiteljesedése (társadalmi ügyekben a szuverén egyén ugyanezt jelenti) az emberiség üdvének lehetőségét jelenti

L) A magyar alkotmányos hagyomány

a szuverén egyének közösségének megnyilvánulásaként értelmezhető

tömegember nem tud mit kezdeni az alkotmányos hagyománnyal, mert nem rendelkezik azon szabad akarat és felelősség iránti igénnyel, döntési bátorságra, igyekezetre épülő kompetenciával sem, ami az alkotmányos léttől elválaszthatatlan

a szuverén személyek létükkel, részvételükkel, sors vállalásukkal és küzdelmeikkel tehetik élővé az alkotmányosságot, illetve tehetik élővé a közösséget, amely ezáltal alkotmányosságra válik képessé

engedjétek be a népet az alkotmány sáncai mögé?!  – de ott nem tömegemberként kell elkényelmesednie, hanem alkotmányos társadalommá kell válnia, azaz szuverén személyekként kell kiteljesüljön —- ami több szempontból teljesen új terepet, önmagával vívódó megpróbáltatást jelent számára – csakúgy mint az alkotmány sáncai működtetésének feladatát vállalni igyekvők egymás után következő nemzedékeinek

M) Alkotmányossági önreflexiónk

Alkotmányossági önértékelésünk ezen kezdetektől indulva értelmezhető

Lehet az önértelmezés merőben érzelmi jellegű, de annak logikai alapjai sem lehetnek mások, mint az általam vázolni próbált evidenciák a személyekről, mint az alkotmányosság alanyairól (és a személyek jogi, gazdasági eszközrendszeréről, viszonyairól felvetett evidenciák)

N) A 2011 évi alaptörvény értelmezése

fontos dolog állást foglalni, még akár vitatkozva is többekkel, mert enélkül nem tudhatjuk, mitévők legyünk – tehát nem az odamondogatás a cél, hanem önnön helyzetünk betájolása

a kormánytöbbség a parlamentben nagyon őszinte volt és jószándékát nyilvánította ki, amikor az alaptörvényben a felületes szemlélőnek ellentmondásosnak tűnően a következőket állapította meg:

1.       a mai parlament az 1949/xx-asból nyeri jogát a hatalom gyakorlására

2.       a történelmi alkotmányt az alaptörvény elismeri

Ez vagy képtelen ellentmondás, felületesség, kapkodás,

vagy (szándékosan vagy önkéntelenül) igen pontos leírása a helyzetünknek, mert

•         elismeri a maga részéről a történelmi alkotmányt,

•         de önmagában ez ügyben nem teljesen cselekvőképes, hiszen nem tudja átlépni a saját árnyékát, mert nem a nemzet egészétől kapott hatalmat gyakorolhatja, hanem csak az 1949/xx-asból következőt.

o   azaz úgy tekinthetjük őket, ezen alaptörvény elfogadóit, hogy elindultak az alkotmány felé

•        a kérdés csak az, hogy meddig haladhatnak és hogy

o   a nemzet elfogadja-é ezt a kezdeményezést,

o   a nemzet cselekvően társul-e ebben a folyamatban?

O) Képes-e a nemzet tetszhalott állapotából ébredezve az alkotmányosság helyreállító folyamatba bekapcsolódni,

a 2011-es alaptörvényi kezdeményezésnek értelmet, kiteljesedést adva?

képesek vagyunk-e a lehető legnagyobb józansággal szuverén, felelős szabadságra törekvő egyénekként megnyilvánulni?

vagy félünk attól, hogy túl nagyra törekvők az alkotmányossági célok nekünk,

és félünk a kormánytöbbség talán 49/xx-as eredetéből is adódó bizonytalanságát tekintve,

netán a kormánytöbbség mögöttes szándékaitól tartva

a passzív ellenállás vagy inkább elutasítás útját választjuk?

– ami kérdés, hogy hova vezet –

________________________________________

Ami engem illet, az alkotmányosság helyreállítási folyamatba való bekapcsolódást tudom javasolni

– tehát azt hiszem, hogy ugyan nincsen biztosíték, de van lehetőség, van remény a szuverén egyénekből álló alkotmányos társadalmi közösségre törekedni

mind egyénileg,

mind közösségekben

________________________________________

P) A létfeltételek alkotmányossági portfólió szolidaritása

Nagy kérdés a deviza alapú hitelek sorsa. Egyelőre a kormány az antalli mintát követi, hangoztatja, hogy a hitelt ki kell fizetni

függetlenül attól, hogy a hitelnyújtó csalt-e

függetlenül attól, hogy a gazdaságpolitika hajszolta-e az alapvető jövedelemforrásokból való módszeres kizárásokkal a hitel felvételre az ügyfeleket

függetlenül attól, hogy csak a neve hitel szépelgően, vagy a tényleges funkciójában is az – egy elszámolási segítség a gazdaság szervezésében?

Azt értem, hogy a deviza alapú hitelek dolgában a fogyasztói szerződéssé minősítés önmagában meghatározó fejlemény a monopol helyzetükkel visszaélő közszolgáltató cégek, piaci vállalkozások ügyében.

A rendszerváltás léptékében döntő fejlemény azonban az lenne, ha a szereplők (kormány, parlament, bankfelügyelet, ügyvédek és ügyészek és bírók, az oktatás és kutatás kulcs-szereplői rádöbbennének, hogy az ország piaci szereplése annyira előkészítetlen, kormány és lakosság annyira felkészületlenek vagyunk, hogyegyelőre (sem lakosságként sem kormányként, sem közigazgatásként, bele értve bíróságot, tudományt, oktatást) nem tudunk különbséget tenni a pénzt használó gazdasági szerződések körében az üzleti szerződések és a szerencsejáték szerződések(vagy még inkább a ránk erőszakolt szerencsejáték-szerű szerződések, sőt a sarc-diktátumok)   között sem!

Az üzleti szerződés esetében a szolgáltatások és az értük adott fizettség aránytalansága mérlegelhető, a szerencsejáték szerződés esetében nem. Ezekután az üzletinek álcázott szerencsejáték szerződéshez képest is ott csaltak a bankok, ahol a fantáziájuk alapján arra képesek voltak. Még ezek után azonban valamiképpen eddig sakkban tudták tartani úgy az igazságszolgáltatást mint a kormányzatot, sajtónyilvánosságot – ami már sarc-szerűvé teszi az eddig banki hiteleknek nevezett ügylettömeget. Az egész rendszerváltás modelljét mutatják fel ezek az álságos ügyletek. Most éppen a lakossági deviza alapú hitelek világában. A parlamentben ezt a kettős játékot az ipari és a föld privatizálás terén sem tudták felismerni, megnevezni. Tovább működik az antalli minta? Becsületesek akarunk maradni, és nem ereszkedünk le odáig, hogy a minket kiforgató, tönkre tevő csalást néven nevezzük?

Q) Fontos előrelépés gondolkodásunkban a magáncsőd fogalmának aktuális felmerülése.

A magáncsőd intézménye azonban megint csak egy előszobája a lényegi felismerésnek. Ne csak a csőd fázisában legyen intézménye a magán-lét gazdasági feltételeinek – akkor is banki kezdeményezésre.

Legyen alapvető elvárás, törekvés a szuverén személyi lét anyagi feltételeként a magánszemélyek költségeinek és bevételeinek az elvi sémában való megjelenítése (jövedelem forrás- és kiadás-típusok elvi katasztereként).

Divatos kifejezéssel beszélhetnénk

•             az alkotmányos (azaz a szuverén) személyi lét feltételeként

•             a

o             személyesen birtokolható,

o             jelen-múlt- és jövőbeli,

o             az illető személy szerepvállalásától függően aktivizálható,

o             természeti és társadalmi erőforrások

o             elvi portfólió kataszteréről

Akkor, ezen portfólió sémából kiindulva lehetne elemezni a gazdaság egészét egy újabb elemzési síkkal kiegészülve – nevezetesen elemezni lehetne bárki magánszemély vagy magánszemélyek bármelyik csoportjának gazdálkodási, anyagi kilátásait, kölcsönhatásait, esetlegesen csődveszélyét vagy éppen fejlesztési, változtatási szükségességét.

Ezen portfólió alapján lehetne személyes életpályamodelleket tervezni, követni. Ekkor volna értelmes állomás, az öncsőd veszélyének vagy tényének megállapítása, mert egy folyamat állomásaként kerülhetne jogszabályi megfogalmazásra.

Az öncsőd mindenképpen egy folyamat egy keresztmetszete a folyamat egy kritikus pontján, állomásán, tehát a folyamat egészét kell szabályozás tárgyává tenni.

R) Öncsőd – a „személyes jövedelemforrás stock” kezelési intézményeként

A közgazdászok számára ismeretes a stock és flow kifejezés. Talán minden tudományágban valahogyan megnevezésre kerül a készlet, az állomány és annak változása. Stock a fürdőkád vize és flow a lefolyó meg a befolyó vízcsap vízáramlása.

Ha tudom, hogy az élő személy az alany, és a kft az eszköz, meg a pénzhasználat is, akkor az élő személy szabályozási pozíciója nem lehet az eszköznek alárendelt. Az eszköznek szolgálnia kell az élő személy és a személyek közösségeinek a kibontakozását, életét.

A pénz, mint elszámoló eszközrendszer különböző módszerekkel lehet megszervezett. Különböző szintű, fajtájú pénzrendszerek lehetségesek.

Hogy a $ vagy a Jen vagy a Jüan mint világpénz mit csinál, az nem tőlünk függ, annak a mezőnynek mi kis szereplői vagyunk. Az alkotmányos Magyarország e globális mezőnynek nem meghatározó de a maga lehetőségeivel tisztában levő önálló, alkotmányos szereplője kell legyen – ami feltételezi úgy világpénz mint a helyi pénzek funkcióinak, állapotának megfelelő ismeretét.

Ma belülről a magyar társadalom, gazdaság, pénzhasználat ahhoz hasonló, mintha egy állat bőre alatt nem lennének szervei, sejtjei, hanem valami homogén massza töltené csak ki (például a biológia szertárban a darumadarat). Vagy a viaszbáb esetében lehet logikus állapot.

Egy működő gazdaság számára azonban életképtelen, lehetetlen állapot.

A szuverén személy szerződéses szabadsága korunkban egy legalább névleg tisztelt alapjog.

A szerződéses szabadságban szerződés mintákkal, szerződéses modulok használatával élünk.

Ilyen szerződéses modul a dátum, a szerződő felek megnevezése és a pénz is.

A szerződéses szabadság elvileg tehát a pénzkibocsátási illetve a pénzhasználat megválasztási jogban is megnyilvánul, hiszen …

a szerződés moduljainak alkalmazása nem sértheti a szerződéses szabadság lényegét, ….

az elszámolási modul mint eszköz nem gátolhatja a szerződési szabadságjog érvényesülését.

Az eszköz technikai szabványosítása nem befolyásolhatja az eszköz tartalmi szabad felhasználását. A csavarmenet szabványosítása nem befolyásolhatja, hogy a csavart mire használhassuk.

A társadalmi és természeti erőforrások egyéni birtokolhatóságának portfóliója nem függhet a technikai elszámoló eszköz használhatóságától. Mintha költőnek megtiltanák a papír és toll használatát, hogy ne akárkihez írhasson szerelmes verset, hanem csak a papírgyártó lányához. Képtelenség.

A deviza alapú jelzálog lakáshitelek lehetetlensége abban csúcsosodik ki, hogy szerencsejáték (ha éppen nem sarc, szabad préda) tárgyává tette a bankok kartellszerűen együttműködő sora a végletesen lepusztított magánéleti anyagi alapok portfóliójának rendszerváltásból megmenekült maradékát.

Elvileg felmerülhet egy radikális megoldás a deviza alapú jelzáloghitelek és a hasonló, egyéb eszközökkel megfékezhetetlennek tűnő banki „sarcjátékok” elkerülésére:

a lakásjelzálog üzletág tulajdonlási jogát a hitel felvevőknek kell átadni – mert a bankok láthatóan nem tudják azt érdemben és méltányosan kezelni – pénzintézetek legfeljebb a hitelügyletek szervezésére kaphatnának ezekután koncessziót – a józan ész szerint

Az egyéni életvitelhez, az önellátáshoz, önfoglalkoztatáshoz, mikrovállalkozáshoz szükséges, a jelenben-múltban, jövőben személyesen birtokolható természeti és társadalmi erőforrások elvi portfóliójának szintjén az alapvető pénzkezelési folyamat, de legfőképpen hitelezési, társadalompolitikai és gazdaságpolitikai hitelezési, támogatási pénzek kezelési folyamatának közvetlen ellenőre csak a folyamatban érintett természetes személyek és közösségek illetve azok érdekazonos szakmailag felkészült képviselete lehessenek. A velük üzleti kapcsolatra lépő külső piaci szereplők, esetleg bankok ezt a szerepet ne kaphassák meg, ne csorbíthassák. A banki tőke legyen élesen eltiltva a természeti és társadalmi erőforrásokhoz kötődő üzletektől, feladatoktól, legfőképpen a természetes személyek és közösségeik közvetlen körében úgy mint tulajdonos és úgy is mint ellenőr. Ezen ügyletekben az idegen tőketulajdon mint fogalmi képtelenség legyen kizárt.

A legjobb az lenne, ha a természetes személyek és közösségeik alanyi pénzkibocsátási, pénzhasználati, pénz-szervezési jogát önszerveződő, helyi pénzintézeteknek lehessen végezni… a megfelelően szervezett, fogalmazott szabályok szerint — és a korrumpálódott a gazdasági élet elszámolásaira képtelennek bizonyuló pénzintézetek a lebonyolításra sem igen kapnának lehetőséget a lakossági, kisvállalkozói szférában – hacsak nem az eddigi történések utáni kártérítéseket követően (mert ha ez bekövetkezne, akkor jogilag garantáltnak lehetne venni, hogy ismételt problémák esetén az elkötelezett vagy egyszerűen felkészületlen bíróság nem válna megint akadályává a természetes személyek és közösségeik érdekeit méltányoló alkotmányos rendezésnek).

Ezt még végig kell gondolni, … de ki kell lépni abból az ismételten biztos, tartós csődbe vezető mókuskerékből, hogy olyan pénzügyi intézmények követelik tőlünk a bizalmat, amely cégek a mi bizalmunkkal nemhogy visszaélnek, a mi bizalmunkat nemhogy vissza igazolni nem igyekeznek, hanem felvethetetlennek tekintik az irántuk való bizalmunk végig gondolását.

Ha úgy tetszik, hogy foglyai vagyunk bizonyos szokásos fogalomhasználatnak, akkor ezek a helyi pénzintézetek nem bankok, a hitelt másként kell nevezni, stb, de a magánszemély önrendelkezését, szerződéses szabadságát, alapszintű alkotmányos létét nem lehet elfojtani pénzügyinek nevezett, de mint látjuk lényegében monopolisztikusan űzött szerencsejáték-szerű vagy éppen sarc-szerű visszaélésekkel.

Meg kell nevezni annak a személyes stocknak (személyes portfóliónak) az elemeit, amelynek forrásai és céljai lehetnek mind a pénzbeli mind az árubeli flownak, a jövedelem és költség áramlásnak egyéni szinten.

Ez lehet a rendszerváltás tulajdonképpeni tétje, és ha megvalósul,

akkor lehet majd az egyéni csődöt nem mint különleges kegyet kérelmezni az aktuális bankpárti (tehát a kalózok által megszállt, eredeti céljaitól eltérített, az alanytól elszakított eszközt az alannyal szembefordító, sőt az alany fölé helyező) kormánytól,

hanem mint rutinszerűen működő, mint az alapvető intézményi rendszer alkotmányosan garantált részét képező intézményt — mint a személyes jövedelem-forrás stock-portfólió rendszer alapján gazdálkodó egyéni életvitel kritikus töréséhez kapcsolódó kár-mentő, katasztrófa megelőző intézményét átgondolni, szabályozni.

Lehet a sort folytatni az intézményes feltételek új szemléletében. Például az adóhivatal számítógépes apparátusa nyomasztóan és nevetségesen hat gazdálkodási korszak végén való egyoldalú fellépésével. Ezt a számítógépes kapacitást miért nem indukálják, miért nem kínálják fel a gazdálkodási szakasz elején? Hogy az „adóalany” ne csak utólag sarcolt adóalanyként kerülhessen a képbe, hanem alapvetően mint sikeres, eredményes önszervező, aki saját eredményeiből tud adakozni a közösségi célokra. Az adóhivatal miért csak a gazdálkodási periódus végén tud számítógépes ügyfélkaput nyitni? Miért nem feltétele az adóbevételnek a sikeres életvezetéshez, gazdálkodáshoz való hozzájárulás az egyéntől a kisvállalkozásokig terjedően? Miért nem sponzorál, miért nem biztosít az adóhatóság olyan korszerű szoftvercsomagot, amellyel az „adóalany” előbb szuverén személyi létében támogatottan tud fellépni, kalkulálni a maga dolgaiban, és a gazdálkodási időszak lezárásaként többek között adózni? Nehezen érthető, hogy munkanélküliséggel és minden állami forrás kimerülésével viaskodó rendszerváltásunkban ez nem egy evidens, elkoptatott, régen érvényesülő gondolat. Miért a csaló banki pénzintézmények sorába KELL tartozzon az állami adóhivatal is a maga ügyfél-ellenességével?

S) Az aszimmetrikus autonómia szabadsága

A szuverén személyek szabadságának alkotmányos közössége nem uniformizálja tagjait. Az aszimmetrikus autonómia ideája, ahogy a székely polgármester tálalta elnevezni pár évvel ezelőtt (ő csak a székely autonómiáról kívánt beszélni, ajánlva Romániának az aszimmetrikus autonómia rendszerét – hogy minden romániai közösség annyi autonómiát kaphasson, amennyire igényt tart – és amennyinek a működtetését felvállalja). Csak a megnevezés tűnik szokatlannak, az elv nem más, mint az autonómia elvének megerősítése, hangsúlyosabb fogalmazással egy az autonómiákról megfeledkezni látszó korszakban.

Minden egyéni és közösségi személy annyi autonómiát, felelős szabadságot, önszervezést kaphasson, amennyit csak vállalni, működtetni, fenntartani kíván – az öncsőd kockáztatása nélkül illetve az öncsődig.

És ebből következően a mozgás ne csak egyirányú lehessen, hanem ha valakinél remeg a léc, akkor mind a kötelességeiből mind a követelt jogaiból, természeti és társadalmi erőforrás részesedési portfóliójából feladhasson annyit, hogy életképesen a talpán maradhasson. Tehát lépcsőzetes kell legyen a jövedelem portfólió, amelyben életkor és vállalás meg teljesítmény szerint lehet nagyobbat is igényelni meg kevesebbel is beérni. DE például NE LEHESSEN ÉP ÉSSZEL A REÁLIS JÖVEDELMET HITELLEL PÓTOLNI IGYEKEZNI annak az erőfeszítésnek a felmérése és vállalása nélkül, amellyel az a hitel a banki visszaélésektől mentesen reálisan vissza fizethető.

Ne legyen rászorultság az irracionális hitelfelvételre tisztességtelen banki rendszerben (mint most), és a felvett hitelekkel visszaélni a banknak ne legyen kedve (mint most) – kormányzati együttműködéssel (ami mindig a legkeményebb uzsora egyik tényezője volt: a jog és hatalom bevetése az uzsorás mellett).

T) Van mit újragombolni a mellényen?

Helyesebben: végre el kellene kezdeni a gombolkozást, a készülődést a gombolkozáshoz:

elkezdeni úgy a gondolkozást mint a talpunkra állást deviza alapú hitelek ügyében, pénzügyeink intézésében, egyáltalán a szuverén személyes létezés feltételeinek megteremtéséhez vezető úton elindulásban.

Tehát rendszerváltás:

1.            a személyes és közösségi jövedelem-források portfóliójának elvi kataszterét megfogalmazni

2.            a feltölthetőségre programot vázolni – amelyben az elsődleges, legfontosabb tétel, eszköz az öntőkésedés vagy öntőkésítés (a szükségtelen mértékű idegen tőke bevonása nélkül)

3.            a személyes és nemzeti (de akár kisebb közösség szinteken is) jövedelem helyzet stabilizálása, kiegyensúlyozása, működtetése – ahelyett, hogy kormányokon átívelő kormányprogram lehessen — az állami adósságválság kezelése a saját polgárok jövedelmeinek elzálogosításával ???!!!

a.            mint a régi időkben, amikor a magyar király a felvidéki bányavárosokat zálogosította el.

b.            de voltak olyan afrikai törzsfőnökök is, akik a saját törzseikből kínáltak fel árut a rabszolga kereskedőknek – tehát nincs új a nap alatt, csak azt nem hívták deviza alapú hitelezésnek meg hitelstopnak meg mittudoménminek.

És mindezt balga módon, mint Pinocchió játékvárosába igyekvő rossz gyerekek csinálják, akiknek csokoládétenger meg álomszerű sok játék helyett csak a szamárfülük kezdett nőni majd a patáik is.

________________________________________

~ a hitelválság kezeléséhez a lakossági jövedelem-forrás portfólió programot kell társítani a természeti és társadalmi erőforrások bevonásával (amelynek már logikus része az öncsőd és magáncsőd törvény)~

________________________________________

Imádkozom azért, hogy ezek az észrevételek hasznosak legyenek. Az életet szolgálja még a pénzhasználat is. Ha nem adjuk a sátánnak, akkor nem lesz sátáni.

És befejezésül imádkozzunk azokért, akik fogantatásukat követően nem élték meg a születést. Lélekszámuk a második nagy háború óta vetekszik az ország élő lakosainak számával: 6-8 millió fő. Ők mind 60 évnél fiatalabbak volnának, az ország erejét alkotnák.

Velük könnyebb volna az ország sorsa. Velük könnyebb volna még talán a személyes természeti és társadalmi erőforrás portfólióról társalogni is. Nagyobb volna talán a merítés az erre a kérdésre érzékeny fülekre. És kisebb volna a mai maradék kiszolgáltatottsága, veszélyeztetettsége.

Mi volna méltó az élőkhöz, mint szuverén személyekhez? –

pld öntevékeny, független kezdeményezések, elméleti szakértői bizottságok a következő ügyekben:

1.    devizahitel,

2.    jövedelemforrás portfólió – öntőkésítés

3.    gazdálkodási periódusok eleje (előkészület, kalkuláció, szervezés) és vége (jövedelem kivétele, adózás illetve öncsőd)

4.    az adóztatás szemléleti alapelve legyen a személyes életvitel alanyi gazdálkodási feltételeinek, eszközeinek támogatása, stabilizálása

5.    alapszintű pénz és pénz-szerű elszámolási eszközök elvi katasztere

6.    munkavállalás mint az önszervezés egyszerűbb változata (aszimmetrikus autonómia elve)

7.    és az alkotmányossági alapok

Mint aki ördöglakatot kell kinyisson. A gyors rendszerváltás nem sikerült, egyre mélyebb kátyút ásnak a pörgő kerekek. Tűnődni kellene, lankadatlan keresni a megoldást.

Egy korszerűtlen, a mai ismeretekhez, szervezési technikákhoz képest szükségtelenül gyenge struktúrában vagyunk, mintha azon viaskodnánk a mobil telefonok korszakában, hogy kié legyen a füstjelző domb. Keresni kellene a tisztánlátást.

________________________________________

Halászni taníts, ne halat adj, ha tartósan akarsz segíteni? – ebbe némi nagyképűséget is bele lehet szuszakolni: majd én megmondom, mit csinálj …

ezzel szemben hogyan hangzik az, hogy:

nem kell ingyen adakozni feltétlen és mindenkinek, sokszor jobban szükség volna arra, hogy a munkádat lelkiismeretesen végezzed

– jogászként, pénzügyesként, tisztviselőként, vállalkozóként, papként, politikusként, tanárként, takarítónőként.

________________________________________

________________________________________

[1] A Zakar András által is tárgyalt őskinyilatkoztatás e kérdésnek Krisztus előtti időkre visszamenő előzményeit tárgyalja, de ez nem változtat a megváltás mibenlétén.

[2] lásd a Corten: Tőkés társaságok világuralma c. kötetet.

[3] a szokásos jogi minősítés nem pontosan így hangzik, habár a jogpozitivista felfogásnak maximálisan megfelelne – csak át kell gondolni

[4] Talán helyénvaló itt Gödel tételére hivatkozni.

[5] Dr. Zakar András: A Sumér hitvilág és a Biblia. Nem gondoltam volna, hogy a személy fogalma, vagy inkább képzete, bőven az ószövetség előtt kimutatható, és az ószövetségi bajok lényegében ennek az eredeti emberfelfogásnak a kijátszásából, megrontásából következtek, amit „már magának Isten fiának kellett megpróbálni korrigálni.”

Tehát mindig megvolt a két párhuzamos hatalom felfogás, az emberiességet kiteljesítő önirányításos meg az emberiességet megkérdőjelező hódító világ-szemlélet.

Fáy Árpád

Nemzeti InternetFigyelő