Megszoktuk már, hogy a magyarországi globalista ellenzék – amely lényegében ellenség a hazánkra nézve – folyamatosan arról szónokol, hogy Orbán Viktor miniszterelnök mennyire elszigetelt és mennyire nem állnak vele szóba a nyugat vezető személyiségei. Tudjuk, hogy akik így vélekednek, azok önmaguknak is hazudnak, hiszen akinek egy csepp esze, nyitott szeme és füle van, az pontosan tudja, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai súlyú egyéniség lett, olyan vezető, akinek szavaira oda kell figyelni. Az már persze más kérdés, hogy ebben a halálra ítélt Európai Unióban számos olyan vezető van, aki képtelen ezt megérteni jó pénzért cserébe…, mások pedig még enélkül is.

Akik böngésznek olykor az oroszországi portálok között, azoknak észre kellett venniük, hogy szinte nincs olyan nap, amikor a legnagyobb hírportálok, mint a RIA Novosztyi, vagy éppen a Russia Today ne számolna be magyarországi hírekről. Teszik mindezt korrekt, tárgyilagos módon, sosem támadva hazánkat, annak miniszterelnökét vagy külügyminiszterét. Éppen ellenkezőleg, az érződik az orosz újságírók részéről, hogy komolyan odafigyelnek arra a politikára, amelyet a magyar kormányzat folytat mind az Európai Unióban, mind szerte a világban.

Érdekes cikk jelent meg a minap a Vsglyad című orosz portálon. Természetesen mi magyarok, nem feltétlenül úgy látunk mindent – pláne, ami a történelmi múltunkat illeti -, mint a külföldi publicisták, de mindenképpen érdemes odafigyelni arra, hogy Oroszországból miként is tekintenek Magyarországra, hogyan értékelik és miként érzékelik a magyar kormányzat tevékenységét az Európai Unióban akkor, amikor ennek a 27 tagállamból álló közösség vezetőinek mára kimondott célja, a törvényes magyar kormány megbuktatása. Ennek tükrében érdemes elolvasni Igor Karaulov orosz költő és publicista írását.

(NIF szerk.)

***

Miért pont Magyarország lett a „másik Európa”

Az irónia az, hogy a Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó Európa projektet, amely a nyugati világképet hivatott erősíteni, felválthatja a Vlagyivosztoktól Budapestig (egyelőre csak Budapestig) tartó Eurázsia projekt, amelyben a súlypont messze keletre tolódik.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök a nyugati civilizáció 500 éves uralmi korszakának végét hirdette meg. Rámutatott olyan nyilvánvaló dolgokra, amelyeket Európában kevesen hajlandóak hangosan beismerni: az ázsiai államok erősödnek, és a világgazdaság központja keletre tolódik.

Orbán ismét megerősítette tekintélyét, mint a „másik európai”, akinek sajátos nézetei vannak számos fontos kérdésben, többek között az oroszellenes szankciókról, az ukrán konfliktusról és a hagyományos értékekről. Van itt azonban egy rejtély: miért lett Orbán ilyen „más európai”? Miért pont Magyarországon történt ez?

Mondjuk Franciaország, amely de Gaulle alatt erős frontot képviselt a kollektív Nyugattal szemben, ma nem hirdet különutas álláspontot. Spanyolországot is az abszolút konformizmus jellemzi, bár megtehetné, hogy nem feledkezik meg konzervatív katolikus hagyományairól. Talán ahhoz, hogy megértsük a mai Magyarországot, érdemes felidéznünk a magyarok történelmét.

A magyarok érkezése Európa nyugati részére a nagy népvándorlás utolsó akkordja volt. A kilencedik és tizedik század fordulóján a fekete-tengeri sztyeppék szabad szellemét hozták a Dunához. Addigra a korábbi telepeseknek, mindazoknak a frankoknak, burgundoknak, alemannoknak és longobárdoknak már volt egy kevés múltjuk, sőt, ki is alakítottak maguknak egy sajátos „római birodalmat”. Az új, agresszív, könnyű, mozgékony lovassággal rendelkező törzs megjelenését úgy fogták fel, mint Isten ostorát és az éjszaka szárnyán repülő rémületet. A magyarok fél évszázadon át pusztítottak Bajorországban, Itáliában és Provence-ban, míg végül megnyugodtak és csatlakoztak az akkori „páneurópai házhoz”. De a magyarok még mindig őrzik ennek a történelemnek az emlékét, valamint azt a vonalat, hogy a hunok leszármazottainak tartják magukat, akik valójában négyszáz évvel a magyarok érkezése előtt már ezen a földterületen éltek.

Nem tudom, hogy a magyarok között vannak-e olyan csoportok, aki felkiáltanak, hogy „igen, mi szkíták vagyunk, igen, mi ázsiaiak vagyunk”, de a magyaroknak valószínűleg több joguk lenne ilyen kijelentéseket tenni, mint például az oroszoknak. Ha akarnák, a magyarok nevezhetnék magukat „európai ázsiaiaknak” is.

A magyarok a finnugor népcsoportba tartoznak, bár ez részben tautológia, vagyis nem teljesen bizonyítható, például ukránul „Ugorschina” a magyar, németül pedig Ungarn, azaz a mi legendás Ungern bárónk mongol kalandjaival egy újabb szimbolikus szál Magyarország és Ázsia között. De a magyarok igazi rokonai a mi orosz hantijaink és mansijaink, és ez is a magyar eurázsianizmus mellett szól.

Orbán sajátos álláspontjának tehát egészen ősi gyökerei lehetnek, és semmiképpen sem magyarázható a múlt század örökségével. Nehéz hinni a magyar miniszterelnök önzetlen ruszofíliájában, nem valószínű, hogy a magyarok elfelejtették volna 1956-ot, és jól emlékszünk a hitleri hadsereg magyar egységeinek kegyetlenkedéseire – például Voronyezs térségében. Vannak azonban a történelmi sérelmeknél mélyebb és tartósabb dolgok is. Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozatából ítélve ezek azok a dolgok, amelyekre gondol.

Érdemes megjegyezni, hogy a magyar miniszterelnök nem Európát és Ázsiát, nem Nyugatot és Keletet állítja szembe egymással. Megszoktuk már ezt a fajta kettősséget: „a Nyugat az Nyugat, a Kelet az Kelet”. Az ő sémájában azonban a nyugati dominancia már a múlté, és Eurázsia kora jön. És itt van szerintem a jelenlegi magyar jelenség kulcsa.

Ugyanis Európa – és Magyarország mint annak része – egyszerre része Nyugatnak és Eurázsiának. Úgy tűnik, hogy Európa nem szűnhet meg a Nyugat része lenni, mert a Nyugat magja, bölcsője. A gyakorlati problémák azonban arra késztetnek, hogy ezt másképp lássuk. Az Oroszországgal való kenyértörés után Európa nem került éppen irigylésre méltó helyzetbe: az erőforrások jelentősen megdrágultak, a termelés az Egyesült Államokba vándorol, és az öreg kontinenst az ipari termelés leépülésének veszélye fenyegeti. És ha ez a tendencia már Biden alatt is megmutatkozott, mi lesz, ha Trump visszatér a Fehér Házba? Trump számára ugyanis az amerikai ipar újjáélesztése nem csupán egy kedvező lehetőség, hanem stratégiai cél. Európa kannibalizálásáról van szó az amerikai hegemónia megőrzése érdekében. És mi a helyzet Trump várható döntésével, miszerint az Ukrajnának szánt finanszírozást az EU-ra hárítja át? Mi van azokkal az európai és NATO-bürokratákkal, akik egy nagy háborúra készítik fel Európát?

Úgy tűnik, Orbán úgy véli, hogy ez az út zsákutca. Ezzel sokan egyetértenek hazánkban is, de a magyar miniszterelnök ugyanakkor hazája érdekében cselekszik azt jelezve, hogy egész Európa számára létezik egy másik út is. A cselekvési irány egyértelmű: a jövő győzteseihez kell csatlakoznunk. Meg kell lazítanunk azt a merev atlantista köteléket, amelyben az Óvilág a második világháború vége, a Marshall-terv elindítása és a NATO létrehozása óta megragadt, és meg kell erősítenünk a kapcsolatokat a saját kontinensünkkel.

És miért ne emlékezhetnénk vissza a sajátos magyar útra, a nemzet nomád eredetére? És arra is, hogy a magyarok Ausztria-Magyarország kéttős birodalmi nemzetének egyikeként milyen szerepet töltöttek be? Van nemzetközi vezetői tapasztalat, miért ne lehetne felfrissíteni azt új körülmények között és új elvek mentén?

Ha gyakorlati lépésekről beszélünk, egy dologban Magyarország mindenképpen vezető szerepet szerzett: ez pedig a Kínával való gazdasági együttműködés. 2022-től kezdődően ez a 10 millió főnél kisebb lélekszámú ország az uniós országokba irányuló összes kínai befektetés több mint 25%-át szerezte meg. Más szóval, az Eurázsia felé való átorientálódás teljes lendületben van. Ráadásul már politikai értelemben sincs egyedül Magyarország az EU-ban, miután a Robert Fico vezette szlovák kormány, amely egyéb iránt jelentős magyar kisebbséggel rendelkezik, szintén kiáll a józan ész politikája mellett.

Persze Európa az eurázsiai projekt részeként (és a BRICS magja például a három eurázsiai nagyhatalom (Oroszország, India, Kína – szerk.)) periféria lenne, távol azoktól a térségektől, ahol ma az új világ szíve dobog. De jobb nyíltan szembenézni a jövővel, mint propagandahomokba dugni a fejünket.

A sors iróniája, hogy a Lisszabontól Vlagyivosztokig tartó Európa projektjét, amely a nyugati világkép megerősítését célozta, felválthatja a Vlagyivosztoktól Budapestig (egyelőre csak Budapestig) tartó Eurázsia projektje, amelyben a súlypont messze keletre tolódik. Ahhoz azonban, hogy ez a projekt megvalósulhasson, béke kell. Szükséges, hogy Eurázsia perifériáját ne egy csatatér válassza el a központi részétől. Mindezek alapján egyértelmű, hogy Orbán Viktor béketeremtő törekvései meglehetősen pragmatikusak, és kapcsolódnak stratégiai jövőképéhez.

***

Igor Karaulov elemzése a Vsglyad című orosz portálon jelent meg 2024. november 26-án.

Fordította a Nemzeti InternetFigyelő közössége

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Kiemelt kép: Gettyimages.ru / © Kajdi Szabolcs