KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A hazugság jogfolytonossága – néhány gondolat a kedves és a címzetes nyugdíjasokhoz

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Tisztelt és kedves nyugdíjasok, meg címzetes nyugdíjasok!

Sokadjára vagyok kénytelen emlékeztetni egy húsz esztendővel ezelőtti tolvajlásra. Nyíltan tették, akár egy útszéli rabló. Nem Robin Hood, vagy Rinaldo Rinaldini módjára. Nem. Tarvágást hajtottak végre a pénzkezelő alapok között.

1989 decemberében a parlamentben szólásra emelkedett Németh Miklós, az akkori miniszterelnök. Szeme sem rebbent, amikor közölte a költségvetési vita kellős közepén, hogy a következő esztendőben, vagyis 1990-ben a költségvetés fog rendelkezni a nyugdíjkassza felett. Nemes egyszerűséggel beolvasztották sok millió magyar ember keserves izzadságából származó, és eladdig is az állam hasznára kamatozó kádári kevéskéjét.

Tisztelt és kedves nyugdíjasok, meg címzetes nyugdíjasok!

Ha mindenki jól meggondolja a fentieket, akkor világos, hogy ebben az országban nem csupán a közösből lopott az állam, amit a későbbiek is szentesítettek, hanem a magán emberek zsebében is vájkált. Megtették. Tény, és pont.
Tettük indoka a szerintük kezelhetetlen költségvetési hiány volt, ami államcsőddel fenyegette az országot akkor (nem mintha most nem ugyanaz a kísértés járná be az aranyozott oszlopok tövét a cifra falak mentén!). Mindössze szellemi képességeiket minősítették, ami – pénzügyes szakzsargonban kifejezve – amúgy régen elinflálódott.

Ebből egyetlen következtetés adódik. S mert a számok makacs dolgok, jó, ha minden magyar a tudatába vési a következőt.
Aljas ideológiai szemfényvesztés, hogy a következő nemzedéknek kell létrehozni azt az értéket, amiből a mindenkori nyugdíjakat az állami garancia mentén a magyar állam havonta köteles kifizetni. Nem, azt a pénzt húsz éve ellopták a televízió nyilvánossága előtt. A sok poshadt agyú szénvegyület pedig igent nyomott erre a gazemberségre.

Önöket egytől egyig meglopták!

Igaz, nem először, de ott és akkor végleg, teljesen kiforgatták az utolsó fillérig. És itt következik az ördögi része az aljasságnak. Nevezetesen ettől kezdve a költségvetést úgy firkantották – nem tervezték!, mit nekik tervezés? csak bivalybőr legyen – hogy eszükbe sem jutott annak az összegnek egyetlen fillérjét valaha is törleszteni, és a kamatokról nem is szóltunk.

Igaza volt Wöeres Sándornak a „Jóslás a trágyaözönről” című írásában, amikor azt fejtegette, hogy a ganajnak nincs hová elfolyni, ezért csak egyik helyről a másikra tologatják az emberek a bűzös kupacot és hordják és hordják egyik rakást a másikra.
Így vagyunk ezzel a pénzügyek dolgában. Ezért nálunk a pénznek mégis van szaga. Méghozzá nem is nyomdai szaga! Telemocskolták a munkánk értékét!!!
Állandóan és folyamatosan szajkózva hazudják, azért kell ezt vagy azt megszorítani, hogy jövőre is legyen nyugdíjra pénz.
Már elég régóta hazudják. Ez a hazugság jogfolytonossága. Kétezer év után új jogfilozófiát szült a magyar parlament. Itt a törvénytelenség mégis szül jogot.
Lopni és lopni hagyni. Klasszikus, nem? Ismerős? Mi az hogy? Nagyon is!

Egyébként pedig változatlanul az a véleményem, hogy minden állami tolvaj bitorlónak, csalónak behegesztett rács mögött a helye.

Ferencváros, 2010. november 25.

Lengyel Károly

Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

2 thoughts on “A hazugság jogfolytonossága – néhány gondolat a kedves és a címzetes nyugdíjasokhoz

  1. Teljesen helyénvaló írás. Csak az a kérdés, hogy a nyugdíjasok túlnyomó többsége is látja ezt? Sajnos nem, még ha el is olvassa vagy hallja a szavakat, akkor is az emeszpére vagy a fideszre szavaz. Nincs mit tenni, meg kell várni az ébredést.

  2. Az MSz(M)P-s gyűlések közönsége, a nyugdíjas korú besúgói hálózat maradványa, akik a zsírosabb falatok reményében ma is szívesen csókolgatják gyurcsótányt, vagy sz…házyt (kezét, vagy amit elérnek). Az idő múlásával ezeknek nemzett utódai is az állandó bázisává alakul az ország tönkretevőinek. Bár a kommunista vezetők ővelük ugyanúgy bánnak már egy jó ideje, mint akárki mással, a reflexeik nem változnak. Szellemi hiéna alkatuk, öregkori butulásuk, egykori, relatív kiváltságaik emléke tartja őket egyben.
    Mivel anyagiak tekintetében sohasem a munka volt az értékmérő náluk, hanem a „potya”, és az odavetett konc, őket az ilyesmi, gondolkodásra kényszerítő „történelmi emlék”, – mint a nyugdíj alap ellopása – nem kényszeríti gondolkodásra, következtetések levonására.
    Lásd a KÖTELEZŐ MAGÁN NYUGDÍJ PÉNZTÁRAK : – bevezetésekor sem történt semmiféle elítélő reakció részükről, annak ellenére, hogy az a vak számára is nyilvánvaló tolvajlás volt. Pedig ez az intézkedés már kölykeik pénzét csapolta meg.
    Nem valószínű e tényeket végiggondolva, hogy a jövő nyugdíjasai mást tesznek, mint az útvesztőbe beterelt fehér egerek. Mennek a mindenkori idegenszívű kormányok által kijelölt úton, a soha el nem érhető sajt felé…
    És sajnos, a mai magyar lakosság szellemi kapacítását nézve ezek a gyatra agyúak vannak többségben, számúk csak nő és nő.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük