A gonosz, vén gyilkos!

Biszku Béla

„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem-kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja…” (Szolzsenyicin)

Hirdetés

A Bűn és Büntetlenség c. filmben szembe találkozhatunk a valódi kommunistával. 1990 óta nem nyilatkozott sajtónak, de most a Mandiner csapata megszólaltatta, s a filmben láthatjuk, amint a márokpapi templomban többször is keresztet vet. (?) Szerveztek a számára szülőfalujában falugyűlést, ellenforradalomnak nevezhette 1956-ot (nem ő az első), parodizálta Habsburg Ottót, raccsolva mondogatta a „forradalom” szót, sőt még királynak is nevezte. (sic) A forradalom utáni megtorlás egyik főbűnöséről, Biszku Béláról készítették ezt a dokumentumszerű filmet, s szóra bírták ugyan az évtizedeken át konokul hallgató gyilkost, de beismerést, bocsánatkérést kipréselni nem tudtak belőle.

Szerintem ennek, éppen a jelenlegi hazugságállam az oka. A vén gyilkosnak azért nincs semmilyen lelkiismeret furdalása – ahogy a halálos ítéletek aláírásakor sem volt -, mert a „kapitalizmus” jelen gátlástalansága éppen Őt látszik igazolni. Egy hithű kommunista áll tehát előttünk, aki a „szép” nyugdíja ellenére nem hódolt be az Őt is átmentő rendszernek, nem köszöni meg az életben maradását, sőt világossá is teszi mindenki számára, hogy nem bánt meg semmit! Ezt sikerült elérnie a bolsevik alapokra építkező liberális, ál-magyar államnak az elmúlt húsz évben! Ezt sikerült elérni a hazugságra alapozott politikai felépítménynek és az illegitim vizekben pancsoló „jogállami” rend őreinek! Talán azt kellett volna a riporternek megkérdezni tőle, hogy kit utál jobban: Gyurcsányt vagy Orbánt?
A Bűn és Büntetlenség c. filmben az MSZMP egykori főgyilkosát láthatjuk. Cinizmusa, szemtelensége, hataloméhsége, gátlástalansága nem csökkent, csak az évek jártak el felette. Nézem a 89 éves arcot. Hegyes áll és hegyes orr, valamint szúrós tekintet. Meg van győződve igazáról. Vajon akkor, ha a rendszerváltás nem a politikai színház előadásaként, hanem a valós demokrácia és a valós történelmi magyar államok jogfolytonosságára alapozott államként működne, vajon akkor mit mondana a vén gyilkos? S, ha 1956 elvei szerint alakult volna a történelem? Ha nem dobták volna a szemétre, maguk az 56-ra hivatkozó politikusok a harmadikutas gazdaság, a semlegesség, a nemzeti függetlenség ideáit, akkor ma már felelősségre vonva – az életfogytiglant morzsolgatná egy börtönben -, s ott biztosan megvilágosodott volna.

De akkor is szégyenkezhetne, ha nem ajnározná a bolsevik alapokra építkező jelenlegi polgári „ál-demokrácia” a Habsburgokat – intézetet finanszírozva emléküknek közpénzből –, s a legifjabbnak EU képviselőséget, a Vöröskereszt vezetői posztját és még kitudja mi mindent felajánlva! Igen, ennek a tudatában tartja magát a vén gyilkos egy hősnek, hiszen joggal gondolhat arra: ha ez jár a Habsburg nemzetnyomorító utódnak, akkor egyszer még neki is emlékművet emelnek ezek a marha magyarok!

Minek tartaná magát a vén gyilkos, ha a liberalizmussal hetvenkedő bolsevik utódok nem számolhatták volna fel a közvagyont, nem tehették volna tönkre azt a gazdaságot, amelynek éppen a hozzá hasonlók voltak a sírásói. Tehették ezt először az államosítással, majd a közös vagyon (párthű) működtetésével, s végül a „privatizációnak” elnevezett szabadrablással!

A Bűn és Büntetlenség c. filmben magával az ördöggel találkozhatunk. Ráadásul még meg is érthetjük. Persze nem a gyilkosságokat és kínzásokat, amit 1957-61 között belügyminiszterként rendelt el, s nem a tönkretett életeket, hanem a végeredményt, amit ma az ország egyharmada folyamatos létbizonytalanságban elszenved. A mai hazugságállam szerinte kimondatlanul is – igazolja az Ő egykori döntéseit. Biszku véleménye szerint Nagy Imre bűnös, és az egész ellenforradalom volt (persze nem ő az egyetlen, aki így gondolja), ráadásul szerinte az „ellenforradalomban” 3000 kommunistát kivégeztek. (Vajon honnan veszi ezt a butaságot? Sehonnan! Ez a gátlástalan cinizmus, hiszen ők gyilkoltak békés polgárokat, ártatlan gyermekeket a bosszúszomj miatt!)

Meg van győződve a maga igazságáról, de csak azért, mert látja az országban a végeredményt, ami legalább olyan sivár és kétségbeejtő, mint az Ő és elvtársai által megvalósított „szép új világ” volt.

Nagy kritika ez a jelen hazugságállamának, ahol a felelősségre vonásról mindig csak papolnak, s a bűnöknek vagy nincs következménye, vagy elképesztően szerény a büntetés. Neki – az akkori bűnök egyik fő felelősének – ma már nem nyilatkozni kellene, hanem vallani végre! De nem újságírók előtt, hanem a bíróságon. Több száz kivégzés, több tízezer meghurcolt ember, sortüzek, amelyek fegyvertelen tömegekre irányultak, mindez valódi népirtás, tehát erre nincs elévülés. Ráadásul, ma már Ő az egyetlen túlélő. Aki ha megússza a földi felelősségre vonást, akkor példáján majd joggal gondolhatja a jövő minden diktátora, hogy „boszorkányüldözés” az Ő felelősségre vonása is!
Futni hagyása tehát, a legrosszabb minta lenne a jövő Magyarországának!
De van-e jellemzőbb a mai „demokráciára” mint az, hogy még a film bemutatását is letilthatja a vén gyilkos – jogaira hivatkozva! (S milyen jogai voltak egykor nála a Pesti Srácoknak?)

Én pedig azt mondom, hogy nincs bocsánat! De ne is kérjen bocsánatot, mert akkor a keresztényi gondolkodás még megbocsátana, pedig ha a Komócsinnal tervezett puccs megbuktatja Kádár óvatos reformjait, akkor a rendszerváltáskor egy kemény bolsevik diktatúrát kellett volna felszámolnunk, ami biztosan vérrel járt volna. S, neki 1989-ben sem lett volna lelkiismeret furdalása a fegyvertelen tömegbe lövetni gépfegyverrel! Az életfogytiglanok és az akasztások „hőse”, a hazafiakat megtörni szándékozó kínzások belügyminisztere, mindent megtett azért, hogy megfélemlítse a magyarságot, ma pedig békében él otthonában, a „kiérdemelt” jó nyugdíjából gondtalanul sziesztázik. Pedig olyan elszántan gyilkoltatott, hogy gondolatai szerint, az: „ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”

Ez Biszku Béla az ördög! Aki kevesli a halált, a fizikai megsemmisítést.

Én mégse kérem a jó Istent, hogy semmisítse meg. Éljen csak soká, s szenvedjen, mert a gyors halál, túl enyhe büntetés lenne számára. A vén gyilkosnak ugyanis minden látszat ellenére pokol az élete. Erről – ha már a mai jogállami senkik nem is – de a benne lakozó gonosz gondoskodik.

Szeged, 2010-06-17

Dr. Bene Gábor S

Facebook hozzászólások


2 thoughts on “A gonosz, vén gyilkos!

  1. Kitűnő ez az írás. Gratulálik, és köszönet a szerzőnek, hogy ilyen átfogóan, és pontosan megfogalmazta ennek a kérdésnek a súlyát. A bűnösök felelőségre vonásának semmi köze a bosszúhoz, arra a társadalom megtisztulás érdkében van.szükség. Igaza van a szerzőnek abban is, hogy Biszku Béla léte maga a gonosz megtestesítője, s Biszku jelenléte fizikailag is mérgezi Magyarország levegőjét.

  2. A legnagyobb szívás az lenne, he 20 évre visszamenőleg visszavonnák a szupernyugdíját.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Jelentős változások az egyszerűsített foglalkoztatásban (alkalmi munkában)
A gazdaságról magyarul: Csődközelben vagyunk-e?
„MARS, LAKÓ!” – hátborzoló sci-fi, napjainkból
Close