Hirdetés

A budapesti francia nagykövetség (egyik munkatársának) sértő, megalázó és érthetetlen magatartása

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
A budapesti francia nagykövetség épülete

MÉLYEN TISZTELT OLVASÓK!

Az 1956-os forradalmunkban halálos sebet kapott Jean-Pierre Pedrazzini francia  riporterre készültünk ma (2011. 10. 30-én) ünnepélyes körülmények között  megemlékezni  (14.00-ás kezdéssel) Bakonyi Tibor (a Szent László Ifjúsági Szövetség elnöke, ‘56-os elítélt) és a  Nagykövetség illetékesének szervezésében a megadott program alapján.

Sajnálatos, hogy  sértőmegalázó és érthetetlen “közjáték” miatt a Magyar Justitia Bizottság  (MJB) nem vett részt az  ünnepségen, mert a francia követség illetékes alkalmazottja (kb. két órával az ünnepség  kezdete előtt) azt  közölte Bakonyi úrral, hogy nem kívánatos az én személyem részvétele és  rövid (max. 6-7 perces,- lásd a mellékelt magyar és franci nyelvű feljegyzést) ünnepi beszédem elmondása, mert nem a FIDESZ-KDNP  híve vagyok, és a JOBBIKHOZ tartozom (ezt állapította meg a GOOGLE-ból), a „jól képzett” követségi csinovnyik!…

Na már most: büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy semmilyen kapcsolatom nincsen  (és soha nem is volt) a FIDESZ-szel, a KDNP—vel és a JOBBIK-kal! Nem vagyok a FIDESZ  híve,  de ellensége sem.  Kifejezetten az igazsághoz ragaszkodom, és cikkeim sokaságában egyetlenegy sincsen, amelyben  megsértettem volna az itt említett  pártokat. Nem hagyhatom ki azt sem, hogy a JOBBIK egy parlamenti párt, akkor  lenne (esetleg) joga  “persona  non grata”-nak minősíteni ezt a pártot, ha hasonló hozzáállása  lett volna a az MSZMP-hez, az SZDSZ-hez vagy az MDP-hez!

Mindezektől függetlenül: érthetetlen számomra, hogy egy  hőstettet végrehajtott áldozatra való  önzetlen megemlékezésnél,  pártpolitikai hovatartozás szempontjai érvényesüljenek,-    a részvétel és néhány   gondolat tolmácsolásának engedélyezésénél. Megítélésem szerint ez már antidemokratikus magatartás a Nagykövetség ügyintézője részéről,  és súrolja a szabadságjogok korlátozását,  különös tekintettel arra, hogy valótlan (hazug!) információkat vett figyelembe.

Az egykori Köztársaság téren felállított márvány(emlék)tábla  felavatásánál is részt vettem, akkor még nem minősítettek “jobbikosnak” vagy szélsőséges nézetet vallónak. Meg kell jegyeznem az “okoskodó” szervező számára, hogy anno dacumál én voltam az egyedüli, aki saját költségemen vállaltam a Zrínyi Akadémia tanári állományából, hogy francia nyelvi tanfolyamon veszek részt a Veres Pálné gimnáziumban szervezett esti tanfolyamon, az akkor mindenható  MSZMP  első titkára és a pártbizottság rosszallása ellenére, és sikeresen abszolváltam Somorjai Ferenc tanár  úr vezette  bizottság előtt a nyelvi vizsgát. A rendszerváltást követően, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia  delegációját vezettem Párizsba egy nemzetközi katonai konferencián való részvételre, akkor sem kifogásolták a politikai nézetemet.

Ami  engem illet, a francia néppel kapcsolatban, azt az el nem hangzott emlékbeszédemben  plasztikusan érzékeltettem, de ez nem jelenti azt, hogy a teljesen téves  információja alapján  kialakított álláspontjához csökönyösen ragaszkodó (lásd. trianoni békeszerződés) Clemenceau-val is szimpatizálok, ugyanakkor  Pedrazzinit változatlanul tisztelem, viszont a jövőben csak akkor megyek az emléktáblájához, illetve  emlékművéhez, ha Dobos Antal  nem lesz jelen.

Véleményem szerint az emlékünneptől való távolmaradás  hidegen hagyja a követség szervezőjét,  és azon iparkodik, hogy kevesen  legyenek  az ünnepségen. Ez talán a  költséges meghívókkal való  spórolás miatt, vagy a szervező munka hiányossága miatt van így.  Ennek köszönhető (talán), hogy az egyes miniszteri tárcák sem képviseltették magukat, mert azt sem  érzik, hogy az ‘56-os forradalmi események nélkül, a Pesti Srácok, a forradalmárok és a Pedrazzini-féle önfeláldozó szimpatizánsok nélkül, talán  ma a GULAG szigetvilág lakói lennének  vagy  az ÁVH “vendéglátását”  élveznék.

Mindent összevetve,  kategorikusan visszautasítom a követség alkalmazottjának ezt a minősíthetetlen hozzáállását,  és  tájékoztatom, hogy minden  lehetséges eszközzel tudatosítani fogom  a hazai és nemzetközi közvéleményt erről az “ünnepi” eseményről.

Befejezésként a Tisztelt Olvasók  figyelmébe ajánlom az emlékünnepségen  el nem hangzott  gondolatokat, és észrevételeznék azt, hogy milyen  “megrögzött” FIDESZ ellenes tollával  (vagy klaviatúrájával) íródtak, és mennyiben tükrözik a JOBBIK-hoz való kötödést?

Tisztelettel:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

nyugállományú mérnök ezredes, az MTA hadtudományi doktora, az MJB elnöke.


EMLÉKÜNNEPI  (EL NEM HANGZOTT)  MAGYAR ÉS FRANCIA NYELVŰ BESZÉDANYAG:

HÖLGYEIM ÉS URAIM, TISZTELT HALLGATÓSÁG!

A Magyar Justitia Bizottság nevében köszönöm a szervezők meghívását. 55 év távlatából emlékezünk az ‘56-os forradalmunkra és azokra a hősökre, valamint mártírokra, akik életüket vesztették a szovjetek és kollaboránsaik ellen vívott a fegyveres harcokban.

Jean-Pierre Pedrazzini – a Paris Match tudósítója -, örökre beírta a nevét a magyar történelembe, mert hivatása gyakorlása mellett, – példamutató bátorságról, nemzetünk iránti együttérzéséről és önzetlen segítőkészségéről tett tanúbizonyságot, amikor ezen a téren, az ÁVH-s brigantik golyózáporában végezte munkáját, hogy tudósítsa a világot a forradalmunk eseményeiről. Nem törődve a veszéllyel, segíteni akart egy sebesült gyereken, miközben gyilkos golyók érték és az orvosi beavatkozás sem segített rajta.

Jean-Pierre Pedrazzinit tragikus halála emelte a halhatatlan hősök közé, és minden becsületes, hazáját szerető magyar ember emlékezni fog tettére.

Köszönet a szabadságot szerető, védő és tisztelő francia népnek, hogy ilyen fiai voltak, vannak és lesznek a jövőben is, köszönet mindazoknak, akik közvetve vagy közvetlenül ápolják ‘56 történelmét, és végezetül köszönöm az ünnepi megemlékezőn megjelentek együtt érző figyelmét.

 MESDAMES ET MESSIEURS, CHER PUBLIC!

 Au nom du Comité Justitia de Hongrie, je remercie les organisateurs pour l’invitation,  c’est avec 55 années de recul que nous commémorons notre révolution de ’56 et que rendons hommage aux héros et aux martyres ayant perdu leur vie lors des combats à main armées livrés contre les soviets et leurs collaborateurs.

Jean-Pierre Pedrazzini, le reporter de Paris Match, a écrit son nom définitivement dans l’histoire de la Hongrie, en effet, tout en exerçant son métier, il a fait preuve de son courage exemplaire, de sa compassion envers notre nation et de son altruisme quand, sur cette place, il a fait son travail sous la pluie des balles tirées par les agents de la police secrète ÁVH afin d’informer le monde entier des événements de notre révolution. Il a bravé tous les dangers en voulant tendre une main secourable à un enfant blessé. Les balles meurtrières l’ont touché et malgré l’intervention médicale, sa vie n’a pas pu être sauvée.

La disparition tragique de Jean-Pierre Pedrazzini l’a élevé au rang des héros immortels, et tous les Hongrois honnêtes, aimant leur pays se souviendront de son acte. Nous remercions la nation des Français aimant, protégeant et respectant la liberté, d’avoir donné et de continuer à donner de tels héros au monde ; nous remercions également tous ceux,-  qui directement ou indirectement entretiennent l’histoire de ’56, et finalement, je vous remercie à vous tous pour votre attention et votre présence à cette solennelle fête commémorative.

 

(Nemzeti InternetFigyelő)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás