A beteg, gyűlölködő társadalom halálra van ítélve!

Egy ilyen társadalom súlyos beteg. A politikai fertőzöttség elfedi az embert, az emberi jó tulajdonságokat, és csak az ellenségeskedés, a hőbörgés és a mindent is jobban tudás hallatszik ezekből a bejegyzésekből, az alázat, az egészséges vita, a tisztelet és az emberség helyett. Pedig, milyen jó lenne, ha nem egy újabb háború, vérontás, megnyomorítás térítené észhez a beteg társadalmat, hanem a politikamentesség, a szép és a jó iránti igény, a tiszta érzések, az önzetlenség.

Csak erre már nem képes a többség. S akik kisebbségben szemlélik a munkahelyükhöz mások kárára is ragaszkodó, kapzsi, szeretetlen és politikai gyűlölködésben élőket, hovatovább meg sem mernek már szólalni. Mindenki kapaszkodik valamihez… mindenki várakozó állásponton van, mert nem tudja, mi következik a 26-os választások után, és ez a képzelt bizonytalanság tölti ki az életét, egymásnak esve és gyűlölködve.

Gerinctelenné, aljaskodóvá vált a társadalom, és ennek lesz az áldozata. Mert az egyénnek nem néhány száz politikus megélhetése mellett kellene kardoskodnia, nem olyasmivel kéne foglalkoznia, amihez nem ért, csak azt hiszi, hanem saját és családja, ismerősei és rokonai érdekei mellett kéne kiállni, gyermekeit családban, szeretetben nevelni és példát mutatni emberségből, mértékletességből, önzetlenségből. Akkor talán még volna esély a túlélésre. Így azonban nincs. Sem a jobb, sem a baloldalon. Mert ma minden politikai párt és „oldal” bűnös ennek a társadalomnak a megosztásában, és ezzel a nemzet túlélésének kockáztatásában. Mert egy nemzetet egymás ellen uszítani és hazugságokkal fenntartani az ellenségeskedést, a primitívséget, a kulturálatlanságot, senkinek nem hozhat győzelmet, de az egész nemzet számára bukást jelent. Ám, a nemzet lelkiismeretét, szeretetét, emberiességét, hitét, egymás iránti elkötelezettségét feléleszteni és erre építeni a jövőt, az győzelmet hoz – a nemzet, az egyén és a megmaradás számára.