A balkáni országok a határok megváltoztatására készülnek – háború a láthatáron

Jelenleg pattanásig feszültek a politikai ellentétek a Balkánon. Nem újkeletű problémáról van szó, a válság már régóta parázslott, de az ukrajnai háború új dimenziót adott a konfliktusnak. A helyzetet most az élezte ki, hogy július 11-ét a srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjává nyilvánította az ENSZ-közgyűlés. Magyarország ellenezte az ENSZ közgyűlésében a terv elfogadását, nemmel szavazott, mert hazánk úgy véli, hogy ez újabb feszültség forrássá válik a Balkánon.

Milorad Dodik, a Bosznia-Hercegovina részét képező boszniai Szerb Köztársaság vezetője ugyanis népszavazást akar kiírni az általa vezetett terület elszakadásáról. Bosznia-Hercegovina két entitásból áll, a bosnyákok és horvátok lakta Föderációból és a szerbek által igazgatott boszniai Szerb Köztársaságból. Ez utóbbi akar kiválni a balkáni államból. És nem először.

A szerbek most azt sérelmezik, hogy az egykori Jugoszláviának a haláltusájában nem csak bosnyákok és horvátok, de szerbek is meghaltak, de róluk a nemzetközi közösség megfeledkezik. Dodik szerint az ENSZ-határozat „démonizálja az egész szerb népességet”. A boszniai Szerb Köztársaság államfője arról írt, hogy Bosznia-Hercegovina véget ért, és már csak annyi feladat maradt, hogy békében elváljanak, és jó szomszédok maradjanak a bosnyák–horvát föderációval, azaz a másik államalkotó entitásával.

Ennek a tervnek a megvalósítása láncreakciót indíthatna el. Felszínre hozhatja az első világháború után Jugoszláviába – előző nevén Szerb-Horvát-Szlovén Királyság – nagyhatalmi erőszakkal belegyömöszölt nemzetek egymás közötti ellentéteit. A délszláv háborúkat amerikai és európai uniós nyomásra úgy zárták le, hogy a szétesett Jugoszlávia belső közigazgatási határait vették alapul, és ettől mind a mai napig a „közvetítő” hatalmak egy centit sem hajlandóak engedni.

Mindenki attól fél, hogy egy végtelenített láncreakció indulna el, amelyet csak egy jelentősebb nemzetközi katonai akcióval lehetne megfékezni. Inkább maradjon a jelenlegi állapot, bár azzal mindenki egyetért, hogy ez messze van az ideális körülményektől. A kérdés csak az, hogy meddig lehet ezt helyzetet fenntartani? A boszniai szerbeknél betelt a pohár.

A dolog lényege, hogy az egyes etnikai választóvonalak nem esnek egybe az államhatárokkal. Ismerős a helyzet. Az egész problémahalmazt Ördögh Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának docense 2022-ben megjelent tanulmányában aprólékos részletességgel dolgozta fel.

A szerző a nyilvánosságra került, az úgynevezett „non-paper” terv „nyomvonalát” követi. A máig ismeretlen auktor – erre utal a „non-paper” kifejezés – az egykori Jugoszláviára kiterjedően egy teljes területi átrendeződés megvalósítását tartaná megnyugtató megoldásnak, a még mindig jelen lévő etnikai ellentétek feloldásra.

Ördögh Tibor ezután így folytatja: A javaslat egyik sarokköve szerint a mai Bosznia-Hercegovinát három részre osztanák: a Szerb Köztársaság entitása Szerbiához csatlakozna, a boszniai horvátok lakta területek Horvátországhoz, a bosnyákok önálló államban élnének tovább. A „non-paper” másik sarkalatos pontját Koszovó Albániával való egyesülése jelenti. A dokumentum tartalmaz olyan további „kiigazításokat” is, mint az albánok lakta észak-macedón és montenegrói területek Albániához csatolása.

Az elképzelés azonban csak elméletileg hozná el a Balkánon a nyugalmat, mert több buktatója is van. Mindegyik állam a másik javára kapna területet, vagyis kölcsönösen le kellene mondaniuk országaik egy részéről. Már ez önmagában is elég lenne ahhoz, hogy az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai egymásnak essenek.

Már csak azért is, mert jelen vannak a történelmi „követelések” is. Például Szerbia, mint a szerbség ősi földjét akarja egész Koszovót magáénak tudni, bár az egykori jugoszláv tartományban ma már az albánok vannak többségben. És akkor még nem beszéltünk a nagyhatalmi befolyásról, amely érdekszférákra osztotta az egész Balkánt.

De a törökök sem hagyták magukat. Törökország kihasználta az üres teret, és növelte befolyását Bosznia-Hercegovinában a muszlim lakosság körében. Mecsetek és iskolák építése és restaurálása, az oszmán–török történelem kiemelkedő személyiségeiről elnevezett utcák, megannyi pénzbeli támogatás a különböző boszniai beruházásokhoz, mindez azt jelenti, hogy Törökország jelen van Boszniában.

De a törökök itt nem álltak meg, mert a szerbekkel is jó viszonyt alakítottak ki. Törökország jelentős támogatást ad a Belgrád–Szarajevó autópálya megépítéséhez. Ez óriási jelentőséggel bír, mert Bosznia teljesen el van zárva az európai fő közlekedési úthálózattól. Az új, többsávos autópálya viszont mind a szerb, mind a bosnyák közösség számára jelentősen lerövidíti az EU-ba való utazást.

A törökök Szerbiával és a boszniai szerbekkel kapcsolatban az orosz érdekszférába „tévedtek”. Oroszországnak a Balkánon hagyományos szövetségesei a szerbek. Ne felejtsük el, hogy Ferenc Ferdinánd Habsburg-trónörökös és várandós feleségének meggyilkolása – amely aztán az első világháború kirobbanásához vezetett – mögött is a cári titkosrendőrség állt. A két nemzet közötti szoros kapcsolat máig megmaradt. Két évvel ezelőtt Szerbia 30 T–72MS tankot, valamint ugyancsak 30 gyalogosokat szállító BRDM–2 páncélos járművet is kapott ajándékba Oroszországtól.

Jellemző a két ország kapcsolatára, hogy Milorad Dodik Oroszországból üzente meg a boszniai szerbek tervezett függetlenségi népszavazási elképzelését. A Szentpétervári Gazdasági Fórumon beszélt erről, ahol egy nappal korábban Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

A boszniai Szerb Köztársaság vezetője szerint csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor a függetlenségről szóló népszavazásra. Mint mondta: biztosak vagyunk benne, hogy a jelenlegi szakaszban már elég történelmi, és egészében véve civilizációs érettség és megértés áll rendelkezésre ahhoz, hogy világos legyen, hogy ennek – mármint a népszavazásnak – „meg kell történnie és meg is fog történni” – fogalmazott Dodik.

Ami azért nagyon veszélyes, mert, mint említettük, a Balkánon csak két állam nem tagja a NATO-nak. Tehát nem elképzelhetetlen, hogy más külső hatalmak is beavatkozhatnak. Kérdés még az is, hogy a nyugati katonai védelmi rendszer visszatartó ereje mennyire képes felülírni a Balkánon élő nemzetek több évszázadra visszanyúló egymás iránti ellenszenvét.

G. Fehér Péter – Magyar Hírlap

Kiemelt képen: Az emberek a szerb és a boszniai Szerb Köztársaság zászlóit lobogtatják az autonóm Szerb Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Bosznia-Hercegovinában (Banja Luka) 2022. január 9-én [Antonio Bronic/Reuters]