Ez történik Budaházyval a rácsok mögött – 2. rész

A tegnapi börtönbeszélő nehezen indult. Hárman voltunk édesanyámmal és sógornőmmel és bezsúfoltak minket egy egyszemélyes kalitkába, ahol csak 1 telefon volt. Tudniillik, ahogy azt a filmekben szoktuk látni, az elítéltet és a hozzátartozót egy plexifal választja el és telefonon diskurálnak. Végül sikerült egy 2 telefonos egységbe kerülnünk. Egy ilyen helyiségben körülbelül 10 beszélgetés zajlik egy időben. Nemsokára sikkasztók, drogdílerek, embercsempészek és erőszaktevők társaságában megérkezett Gyuri is.

A körülményekhez képest jól van, bár ez a börtöngúnya nem éppen egy Magyar Harcos márka. Sokat fogyott, a nadrágja lóg rajta és öv helyett egy madzaggal kell megkötnie. Többszörös kérésére engedélyeztek saját edzőcipőt, amiben a napi 1 órás sétáján futni is tud a miniatűr udvaron ahová nem süt be a nap. Ezúton szeretnék egy félreértést eloszlatni, miszerint az elítéltek nagy csoportokban kvaterkáznak, gyúrnak, kosaraznak, napoznak a börtönök udvarain, ilyen csak álmainkban meg az amerikai filmekben van. Mindenki külön, a zárkatársaival sétál, ő egyedül.

Bár a hírek nehezen jutnak el hozzá, de azért követi a közélet eseményeit, meg van a véleménye háborúról, Unióról, migrációról, stb. Reméljük, ha végre kikerül innen és nem kell többet magát védenie, jobban részt vehet a magyarság sorsának alakításában.

Láthatólag lekerült róla a 17 év fegyház lelki terhe, de azért nagyon bízik abban, hogy ezt a 6 évet és az elzárást a magyar társadalom nem hagyja annyiban. Az ő ügyük, mint egy lakmuszpapír rávilágít a rendszerváltáskor elmaradt valódi igazságügyi reform hiányára, az elfogult és megfelelési kényszerben szenvedő bírók, ügyészek tömegeire és talán elindíthat egy mélyreható változást. Magyarország a magyaroké és a haza nem lehet ellenzékben, hogy nagy klasszikusokat idézzek.

Köszöni a sok barátságos üzenetet és kiállás és kéri, hogy aki teheti segítse a börtönbe kerültek körüli kampányt, a gyűjtést és a hírek terjesztését határon innen és túl a szabadsagot.com weboldalon található információkkal. Aki úgy érzi, hogy befolyása van szélesebb tömegekre, küldjön támogató levelet a budahazybizottsag@gmail.com címre, amit megoszthatunk a nyilvánossággal. Külön várjuk a világ magyarjainak kiállását különös tekintettel a határon túli magyar közösségekre. Budaházy György sokat tett már értünk, most rajtunk a sor.

Okokat keresve a bátyám kálváriájára arra gondoltam, utána nézek, vajon nem valami évszázadokon átívelő küldetés, valami generációkon keresztül öröklődő sors-e az, ami velünk történik? Néhány példa a teljesség igénye nélkül Budaházy Menyhért Egy család évszázadai című, a XX. század elején írt családtörténeti munkájából.

Családunk – a budaházy és veskóczi nemzetség – egyike Magyarországon a legrégebbeknek és jelenleg is az ország legkiterjedtebb családjai közé tartozik. Azon mai nap is élő 12 Árpád kori Ung vármegyei család egyike, melyeknek eredete felnyúlik a honfoglalás korában és ott a mondák ködébe vész. A legtöbb ősi magyar családnak van ilyen hagyománya, mely ott veszi át a beszélő szerepét, ahol a pergamenek megszűnnek feljebb vinni a családi geneológiát, eredettörténetet. Az Ung vármegyei, ma is élő 12 Árpád kori család a következő: gróf Sztáray (de genere Kaplyon), gálócsy Gálócsy, konczházi Koncz, palágyi Palágyi, fekésházy Fekésházy, mokcsai Mokcsay, csicseri Csicsery, csicseri Orosz, csicseri Ormós, minaji Minaji, minaji Bornemissza és a budaházy és veskóczi Budaházy család.

Magyarország legrégibb ősi főúri családjai is csak a XIII., még inkább a XIV. századig igazolhatják teljes hitelű okmányokkal leszármazásukat. A Budaházy nemzetség első tudható őséről – Buda ungvári várjobbágy és várhadnagyról (major exercitus) – is a XIII. sz. második feléről szól eredeti okmány. A családi hagyomány szerint családunk igen régi, az első foglalók közül való. A Magyarország meghódítása című régi népénekben Buda kapitányról így ír a krónikás, Csáti Demeter:

„Egyikük neve Buda vala,

Ki ez országot megvette vala,

Hogy az Árpád meghalt vala,

Árpád után ő kapitány vala.”

(lásd: régi magyar költők tára II. kötet 5.lap)

A krónika szerint minden történelmi időben voltak közülük, akik a magyar szabadságért harcoltak.

1526-ban körülhordozták az országban a véres kardot, hirdetve, hogy közeledik Szulejman török császár rémületes nagy hadsereggel, minden nemes ragadjon tehát fegyvert és siessen a király táborába. Ők is ott voltak az Ung vármegyei nemességgel és a mohácsi csatában meghaltak név szerint: Budaházy László, András, Pál, Péter, István, Leonárd és Miklós.

1552-ben az egri vár ostrománál harcol egy bizonyos Budaházy István hatlovas tiszt, akit a szeptember 12-i kirohanásban a török vállon lőtt és a sebész öt darabban vette ki a vállcsontját. A bátor támadást Gárdonyi Géza is megemlíti az Egri Csillagok című regényében.

A sámsoni születésű Budaházy János végvári vitéz volt. 1556-ban Déva várát oltalmazza a török ellen, de 1566-ban már a Zrínyi Miklós által védelmezett Szigetvárban találjuk, ahonnan a vár hőslelkű kapitánya üzenettel küldte a császárhoz, melyről Mikszáth Kálmán az Új Zrínyiászban így ír:

„…Nem ott vagyunk már, mint régen, mikor még 5 forinttal küldte el Bécsbe a császárhoz követségbe Budaházy Jánost és az még vissza is hozott az 5 forintból…”

A Rákóczi szabadságharc felkelői közé fiatal fővel beálló másik Budaházy János kuruc tiszt a bukás után bujdosásra kényszerül. A császári rendelet értelmében a bujdosók törvényen kívüliek:

„aki egy kurucz katonát megöl, fejenként egy aranyat, aki egy tisztet megöl, hat havi zsoldot kap.”

Budaházy Károly 1811-ben születik Homokon. Jogi tanulmányokat folytat, ügyvéd majd Ung vármegyei főjegyző, nagybirtokos. Részt vesz az 1848-as szabadságharcban majd annak leverése után politikai fogságba kerül, ahonnan csak évek múlva szabadul.

Budaházy András 1820-ban születik Veskóczon. Az 1848-as szabadságharc idején férfikora elején volt, s mint derék magyar ember, ő is a szabadság zászlaja alá állott és honvédszázadosi rangban harcolt a nemzeti eszményekért. A szabadságharc leverése után a megtorlást ő sem kerülhette el, politikai fogságba hurcolták, ahonnan csak évek múlva szabadult. A nehéz rabság életerejét megtörte, elméje elborult és nemsokára meghalt.

A XX. század nagy viharaiban edződött néhai nagyapám Budaházy László és bátyja Miklós is, kik a Ludovika akadémia elvégzése után az I. világháborúban harcoltak. Miklós hadifogságba kerül, ahonnan megszökik. Amikor 1918 decemberében a románok megszállják Kolozsvárt és menetelnek tovább az ország belseje felé, ezredparancsnokként katonáit a benyomuló oláhok ellen vezeti, Szinérváralja alatt védelmi vonalat épít ki és hónapokon át feltartóztatja az oláh haderőket. Amikor lőszereik elfogynak maradék csapataival a Kratochwill tábornok parancsnoksága alatt álló székely hadosztály kötelékébe lép, de végül ismét hadifogságba kerül. 1919 nyarán a román hadvezetés hajlandó az egész tisztikart szabadon bocsátani, ha egyénenként aláírnak egy olyan értelmű nyilatkozatot, melyben becsületszavukra fogadják, hogy szabadon bocsátásuk után sem szóval, sem tettel sohasem fognak a román állam ellen harcolni. A tisztkar tagjai valamennyien hajlandók erre, azonban Budaházy Miklós a leghatározottabban megtagadja a nyilatkozat aláírását, az ellenségnek becsületszavát nem adja, mert ezzel a magyar alkotmányra tett esküjét szegné meg. A crajovai fogolytáborba viszik, ahonnan megszökik és ezer veszély között Szegedre siet, ahol a magyar nemzeti hadsereg alakulóban van. Később a nyugat magyarországi felkelés egyik vezetője lesz.

Néhai apám bátyja, Budaházy László tevékenyen harcolt az 1956-os szabadságharcban, minek bukása után a megtorlás elől Ausztráliába emigrált. Bátyámnak, Gyurinak, 2019-ben, a halála előtti levelében így írt:

„1956-ban megtettünk mindent, amit csak lehetett, két hétig fenn, a szabinai romoknál. November 26-án hagytam el Magyarországot. Még 25-én éjjel lelőttem egy bajtársammal 2 orosz járőrt a budafoki Szent István téren, fegyvereimet Ausztriában adtam oda a csendőrségnek. Soha nem bántam meg amit tettem, s majd felelek érte a halálom után. Laci bátyád.”

Természetesen nem állítom, hogy családunk csak ilyen harcos, kurucokból állt. Ahogy azt a könyv szerzője is tartja:

„A családi tradíció kevésbé őrzi meg a nyugodt életű emberek emlékét. Ennek tudatában a híressé lett nemzetség és családtagok mellé mindig odaképzelhetjük a békés, kevés nyomot hagyó, de az életet folytonosító nyugodtakat is.”

Azokét, akik nemzedékről nemzedékre gyermekeikben továbbadták az életet példát mutatva nekünk ebben a hideg, gyermektelenségére büszke mostani öngyilkos Európában.

Ezeket nem azért írtam le, hogy felvágjak, hiszen mindannyian valamely ősi család sarjai vagyunk, ha nem is tudunk róla semmit. Mi olyan szerencsések voltunk, hogy egyik ősünk, Budaházy Menyhért a XX. század elején egész életét a családi geneológia és eredettörténet felkutatásának szentelte akkor, amikor a nagy világégés még nem pusztította el a levéltárakat és az egyéb okiratokat őrző épületeket.

Ezúton bíztatnék mindenkit saját családfájának felkutatására amíg lehet, már csak azért is, mert olyan világ elé nézünk, amely immár tagadja nemcsak az emberi rasszok létezését és elkülönülésének szükségességét, a nemzetek jogát arra, hogy meghatározzák magukat és védelmezzék vérvonalukat, hagyományaikat, de még a nemek gyönyörű különbözőségét is. Egy ilyen világban még inkább szükséges, hogy tudjuk kik vagyunk, honnan jöttünk, mi miért történik velünk és miért érzünk úgy ahogy, hiszen a vér nem válik vízzé, ősapáink és ősanyáink bennünk élnek és utat mutatnak a sötétben.

Köszönjük a támogatásokat, melyet a börtönben lévő hazafiak családjainak juttatunk, valamint a szabadulást segítő kampányra költünk.

A támogatásokat az alábbi bankszámlaszámra várjuk: 

Bankszámlaszám: 11773425-03215935 

Számlatulajdonos neve: Haraszti Mária 

Közlemény: Adomány 

IBAN: HU25117734250321593500000000 

Az OTP Bank BIC-kódja: OTPVHUHB 

(A számlatulajdonos Budaházy György édesanyja.)

 

Budaházy Edda – szabadsagot.com

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Budaházy Gyuri újra börtönben – Meddig tart még ez a gyalázat?