Zetényi-Csukás Ferenc: Elképzelt mozim – Vajon lenne igény rá?
„Elég legyen a szilajságból, elég legyen a vitából!
Elég legyen, mikor töméntelen sebtől vérzik a hon!”
Az ország legnagyobb filmszínházában lekapcsolódnak a fények. Telt ház és csend van, még a közönség lélegzetét is alig hallani, ahogyan az 1045-ös évszám a vásznon megjelenik.
Kezdődik az előadás…
Két lovas üget katonái élén, a kamera egyenként közelít mindegyikük orcájára. Szép magyar arcok, szép magyar férfiak. Szemük izzó, elhatározásuk megingathatatlan.
Hívták őket, hát jöttek, hiszen a hazájuk az, ami bajban van! Levente és András Árpád-házi hercegek és háromezer főt számláló rusz seregük megérkezett.
Ahogyan a kamera kimerevíti a távoli képet, látni, ahogyan harci tüzek gyúlnak a pusztán, amerre mentek, így várta a Vazul-fiakat a puszta, így várta őket Vata vezér és rettenetes hada.
A Börzsöny mellett találkozott a felkelők serege és a hercegek. Az oroszok megrettenve tekintettek a félelmetes regimentre, az új szövetségesekre. A férfiak fejüket leborotválták, középen egyetlen varkocsot hagyva tértek vissza atyáik ősi hitéhez, de a magyarok is nagy csodálkozással voltak, mikor megpillantották a Vazul-fiakat. Mind a hármójuk bojár ruhában és kucsmában ülte meg a lovát, elhagyva a magyar szokásokat, elhagyva a honi ruhát. Vajon a szívük magyar e még? Vajon készek e halni a honért?
A feszültség szinte tapintható, a várakozás óriási, mikor Vata lépett előbb a hercegek elé és illendőn megszólította Leventét:
-Trónörökös, mindannyiunk ura! Seregem parancsodra vár, hogy visszaállítsuk az igazságot és elűzzük az idegen királyt!
Sokezer lázadó némult el egyszerre, hiszen mind ide gyűltek, kik még léteztek az országban, a mindent elnyomó Péter király igájában.
András herceg Leventére nézett, majd kéretlenül Vata felé fordult:
-Vezér! Mekkora a sereged, hogy ily éles nyelvvel bírsz?
Vata felvetette büszke, szép orcáját és az égre nézett:
-Hadak Ura, Öreg Isten húszezer kopját adott, hogy szúrjuk át vele a fellegeket és ellenségeink szívét. Jól tudom, hogy te herceg és Béla öcséd az új hitet gyakorlod, s a te istened egy-egy imáért mindent megbocsát! Ezt is bocsássa meg, ha meg tudta bocsátani a magyar és besenyő nép kivéreztetését!
Ahogyan kimondta a szavakat Vata, úgy Levente csendet intett, levette kucsmáját s megrázta kopasz fején hajának vastag varkocsát:
-Elég legyen a szilajságból, elég legyen a vitából! Elég legyen, mikor töméntelen sebtől vérzik a hon! Azért vagyok uratok, hogy egybefogjalak benneteket, nemhogy szétválasszalak! A népünket jöttünk szolgálni, nem a virtust, s nem a kevélykedést!
Gyönyörű barna lovát megtáncoltatva emelte magasba íját:
Huj! Huj! Huj!-üvöltötte az ősi harci kiáltását a régi magyaroknak, s azok a ruszokkal együtt visszakiáltották:
Huj! Huj! Huj!
Húszezer torok zengte az egységbe, a hadba hívó jelet:
Huj! Huj! Huj! Ellenre magyar, ölik népedet!
…valahogyan így indulna a film történetének szövése…
Egy magyar filmbemutatón.
Talán egyszer Magyarországon…
Kiemelt kép: Kurultáj
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
