Amikor a fekete rendőr megöli a fehér bejelentőt – Nyílt vagy bújtatott rasszizmus ez? 

Talán nem is ragadtattam volna írásra, ha nem találkozom a „Nyilatkozat a rasszizmusról és a traumáról” – című Christa Krüger, ISSTD elnök – által jegyzett anyaggal, amelyben ezek a mondatok is szerepelnek: „A Trauma és Disszociáció[1] Kutatásainak Nemzetközi Társasága (ISSTD) kifejezi legmélyebb együttérzését mindazok számára, akiket közvetlenül és közvetetten érintettek a halálesetek, s elismerjük a rasszizmus mélységes megterhelését a színes emberek, családtagjaik és közösségeik és a társadalom egésze részére. A kollektív trauma egyik fő oka a rasszizmus és ez ma valóság az amerikaiak milliói számára. A rasszizmus mint egyéni és kollektív trauma csak is akkor gyógyulhat meg, ha ennek kiváltó okaival foglalkoznak az illetékesek. A rendőri brutalitásnak véget kell érnie! A lehetőségek egyenlőtlenségének egy igazságos Amerikában véget kell érnie! Sőt a rasszizmus halálos csapásának is véget kell érnie!”  

Van egy kis rálátásom az USA beli helyzetre. Ezért gondoltam, hogy egy rövid keresztmetszetet próbálok felvázolni erről a kérdésről úgy, hogy természetesen a saját véleményem mellett az ismereteimet és a tapasztalataimat is belesűrítem!

Lassan nincs már ember a földön, aki ne tudná, hogy a 46 éves színesbőrű bűnöző, név szerint George Floyd meghalt egy rendőri intézkedés alatt, vagy után. Az ügy nagy hullámokat vetett, hiszen a rendőrségi jelentésben az olvasható volt, hogy a letartóztatott férfi egészségügyi okból hunyt el nem sokkal azután, hogy mentőt hívtak hozzá. Az esetet figyelők szerint viszont már a helyszínen látszott, hogy a férfi feltehetően a rendőri intézkedés közben és miatt halt meg, ám ezt a tényt semmi sem bizonyítja konkréten. A rendőrségi jelentés szerint hamis csekk beváltása miatti próbálkozás okán – vagyis csaló hamisítás – miatt riasztották őket és az egyébként fegyvertelen férfi ellenállt a letartóztatás foganatosításának, ezért a rendőrök gyorsan földre vitték, s a fehérbőrű Derek Chauvin 5-6 percen át térdelt Floyd nyakán. Eközben kínai rendőrtársa ott állt mellette. A letartóztatási akció érdekessége odavonzott néhány színesbőrűt, akik közben kiabáltak a rendőrökkel, hogy meg fog halni a férfi, de a rendőrök erre nem reagáltak. Később a rendőrség kiadott egy közleményt arról, hogy a négy intézkedő rendőrt azonnali hatállyal kirúgták, Jacob Frey polgármester ösztönzésére. Más források szerint Floyd igen komoly tüdőbeteg volt és egyébként is meghalt volna rövid időn belül, mert mások meg a COVID-ra gyanakszanak, mint halálokra. Ám vajon az áldozattól miért nem vettek PCR tesztmintát? Így akár igaz, akár nem, ez sem bizonyítható már!

Ezzel szemben máskor, egy fekete rendőr ölt meg egy fehérbőrű ausztrál nőt, aki azért telefonált a rendőrségre, mert hallotta, hogy valakit megerőszakolnak az utcán. A járőrkocsi nem talált semmit, ezért jelentette a központnak, hogy az utcán nincs nyoma erőszaknak.  Justine Damond a bejelentő ekkor, mezítláb odakocogott a rendőrautóhoz, amitől mindkét kocsiban ülő rendőr úgy megijedt, hogy Mohamed Noor rendőr az autó ablakán keresztül, egyetlen lövéssel megölte a nőt. A fekete rendőrt elítélték emberölés miatt, ugyanakkor felmentették a szándékosság vádja alól. 12,5 év börtönt kapott, de benyújtott fellebbezést és jelentős enyhítés várható. (Ez annak fényében érdekes, hogy Derek Chauvin esetében 40 év börtön várható?)

A két eset jól szimbolizálja a különbségeket. A fekete rendőr nem bűnözőt ölt meg félelmében, de egy teljesen ártatlan bejelentőt. Nem úgy, hogy a letartóztatásnak ellen állt a nő, hanem a „bűnözők okozta állandó félelem okozta stresszes ijedtség” hatására. Ugyanez lenne elmondható a fehér-kínai páros tagjaira is, ám Jacob Freyt épp azért választották meg polgármesternek, hogy véget vessen a rasszizmusnak?

Ha Chauvin-t tavasszal bűnösnek találja a bíróság, negyven év börtön is várhat rá, annak ellenére, hogy ő is hivatkozik a „bűnözők okozta állandó félelem okozta stresszes ijedtségre”  A másik három rendőrt gyilkosságban való bűnrészességgel és felbujtással vádolják, pedig nem hinném, hogy valaha is azt hitték volna magukról, hogy ők kiválasztottak és a fehér felsőbbrendűséget hirdették volna valaha is, mint ahogy egyes feketebőrű rap szerzők teszik az ún. dalaikban, amik magyarul inkább ritmusos beszélésnek, v. gajdolásnak nevezhetők.

Ki akkor ott a rasszista? Jacobe Frey aki rasszista támadásnak minősítette az esetet anélkül, hogy alaposan kivizsgálták volna, hogy mi is történt? Vagy Derek Chauvin fehérbőrű rendőr, aki igazoltatás során térdelt egy fekete férfi nyakára, akit már 19 éve ismert, mint bűnözőt. Vagyis azóta tudja róla, hogy egy elvetemült bűnöző amióta a minneapolisi rendőrségnél dolgozik, s így joggal tarthatott-e attól, hogy fegyvert fog valahonnan előkapni?

Vagy azok rasszisták, akik elsősorban fehérek tulajdonában álló üzleteket fosztanak ki, gyújtanak fel, mert Minneapolisban az eset után elszabadultak az indulatok, és tüntetésbe, gyújtogatásba, fosztogatásba kezdtek a jámbor liberális-fekete emberek?  S mintha ők is rasszisták lennének, mert ledöntöttek tucatnyi fehér embert ábrázoló szobrot, felgyújtottak minden fehér autót és csak a velük tartó fehéreket kímélik Ez a tomboló káosz, sajnos komoly károkat okozott Amerikának, s el is terelte a figyelmet más fontos ügyekről, és rövidesen nagyon is várható egy polgárháború az USA-ban.

Milyen érdekes, hogy fel se merült Mohamed Noor feketebőrű rendőr rasszizmusa, pedig ő, szinte ok nélkül lőtt le egy fehérbőrű nőt, kizárólag az ijedtségre hivatkozva. Nem hasonlít ez egy kicsit arra, amit mi itthon kettős mércének szoktunk nevezni?

Dr. Bene Gábor

A szerző közjogász és nemzetegyesítő segédmunkás

 

[1]  (A disszociáció az, amikor a magatartás dezorganizálttá válik és hirtelen megszűnik az éntudat.  Ez valójában a memória, tudatosság, identitás, érzelmi állapot és viselkedés szétesése és/vagy a folyamatosság megszakadása.)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)